Bejegyzés

Egy ember az embertelenségben

/Kategória: /Feltöltötte:

Emlékkonferencia Michnay László tiszteletére

A fenti címmel tartott emlékkonferenciát és kiállítást – a 130 éve született – Michnay László tiszteletére a Hetednapi Adventista Egyház és az Adventista Teológiai Főiskola 2022. december 8-án Budapesten, a Terézvárosi Gyülekezetben.

Michnay László adventista lelkész és a magyarországi Hetednapi Adventista Egyház elnöke volt tizenhat éven át. Budapesten, a VI. kerület Székely Bertalan utcai kápolnában élt feleségével és hat gyermekével. A német megszálláskor családja életét kockáztatta, hogy megmentsen mintegy 18 üldözött zsidót. (De összesen közel 60 menekültet is ellátott.) A Michnay által segített zsidók között volt Román Vilmos és felesége, Teréz. Michnay átadta Román Vilmosnak személyes papírjait, és részben ezeknek az iratoknak köszönhető, hogy a házaspár túlélte a háborút, és kivándorolhatott Izraelbe. Michnay üldözött zsidókat is bújtatott. Többek között Várnai Zseni írót és férjét, Peterdi Andort. Jeruzsálemben a Jad Vasem parkban első magyarként kapta meg a faültetés jogát 1964-ben, amelyet Zarka Magdolna és Motti Alon 1981-ben ültetett el.

A tudományos emlékkonferencián dr. Tokics Imre lelkész, a program szervezője Michnay László korábbi egyházelnöktől idézte: „Üzenték nekem… hogy nagyon sajnálom a zsidókat… én sajnálom a keresztényeket, a világot, a gyűlölködőket, mert gyűlöletük nyomán gázkamrák, véres háborúk nőttek… Sajnálom a gyűlölködőket is, mert halálos betegségben szenvednek, nem tudnak azzá lenni, amivé Isten teremtette őket, Isten fiaivá, mert Isten a Szeretet.”

Ezután Bakos Bence kiváló előadásában felcsendült J. S. Bach: Air BWV 1068 című orgonamuzsikája.

A Hetednapi Adventista Egyház elnöke, Ócsai Tamás köszöntő szavaiban hangsúlyozta: „Tanulságokat vonhatunk le egy olyan életútból, amely minden korban példa a generációk számára”.

Ezt követően az „Ékember. Michnay László és társai emlékére” című, Restás László által készült filmből, a Michnay László tiszteletére 2006-ban történt emléktábla-avatásról tekintettek meg részletet a jelenlévők.

Dr. Karasszon István professzor előadásában szólt a zsidóüldözésről az Ószövetségben. Antiokhosz Epiphanész korát tárta a hallgatóság elé, kiemelve, hogy: „hálásak lehetünk a Bibliának, mert nemcsak szép iratok gyűjteménye, hanem van benne csúnya is, amiért szintén hálásak lehetünk, mivel felkészít bennünket arra, hogy a mi életünk sem csupa szépség… de hittel, Isten üdvtervét megértve, hogyan viselhetjük el a csúnya dolgokat.”

Az Adventista Teológiai Főiskola rektora, dr. Tonhaizer Tibor professzor testvér a történelmi egyházak szerepvállalása a holokauszt idején témakör kapcsán megjegyezte: „Az egyházak valamit próbáltak tenni a zsidómentés érdekében, még akkor is, ha nem mindig sikerült összefogniuk. Akár a kormányzónál, akár a miniszterelnöknél, voltak egyéni megkeresések az ő részükről, tehát voltak bátor kiállók közöttük… mintegy hatvanezer embert mentettek meg egyéni módon…” (János 15:13.) Előadását az ismert talmudi idézettel zárta: „Aki egy életet megment, az egész világot menti meg.”

Dr. Radnóti Zoltán főrabbi Ézsaiás 56:5 versét idézte, és megjegyezte, hogy ebből a mondatból származik a Jad Vasem kifejezés, amit hősként tartunk számon. A „Világ Igazai” azokat a nem zsidó személyeket jelenti, akik zsidókat mentettek a holokausztban. „A világ népeinek jámborai a haszidok, akik életüket kockáztatják a másik emberért” – mondta. Ugyanakkor hangsúlyozta: „A zsidóság a Tóra alapján a világnak átadta az egyistenhitet.”

Az emlékülésen előadást tartott még dr. Szécsi József vallásfilozófus, prof. dr. Kiss Endre egyetemi tanár, az MTA doktora, prof. dr. Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója és dr. habil. Koltai Kornélia, az ELTE BTK egyetemi docense.

Az emlékkonferencián részt vettek egyházunk vezetői: Ócsai Tamás elnök, Fenyvesi Péter Pál főtitkár, dr. Zolyomi Renáta Edit kincstárnok, valamint a Dunamelléki Egyházterület részéről Tóth Szilárd egyházterületi titkár. Az ország különböző részéből érkeztek testvérek, hogy együtt emlékezzenek a „Világ Igaza” emberére. Békéscsabáról, Michnay testvér szülővárosából és Miskolcról – a helyi lelkész vezetésével – szintén eljöttek a testvérek, ahol ő lelkészként szolgált, de ott voltak Békésről és a helyi, Székely Bertalan utcai gyülekezetből is többen voltak jelen.

Az eseményen részt vett Zarka Tamás és Zarka Péter lelkész, Michnay László unokái. Zarka Péter a családi emlékezésről tartott beszédében kiemelte: „Megtiszteltetésnek érzem, hogy egyházunk ezen székhelyén emlékezhetünk meg Michnay Lászlóról és feleségéről Bach Jolánról, akik a II. világháború idején az emberbaráti és életmentő tetteiket elvégezték. Nagyapám bátorsága és Istentől kapott lelkesedése a családra és egyházunk közösségére is átragadt… A nagymamám szintén megkapta 2017-ben a Jad Vasem parktól és a jeruzsálemi Parlamenttől az engedélyt arra, hogy a nagypapám emlékfája előtt lévő táblára az ő nevét is odahelyezzék. Amikor nagymamámtól megkérdeztem, hogy nem félt-e ő maga is abban a nehéz időben, a nagymamám egy mosollyal válaszolt az arcán, és elmondta, hogy a nagypapa biztos volt abban, hogy az Úr gondoskodni fog a családunkról és ugyanakkor az egyházról is és a bújtatott emberekről is. »Egyszer sem bizonytalanodott el« – mondta. És ez a bizalom átragadt a feleségére, a gyermekeire, a közösségre, valamint azokra a zsidó testvéreinkre, akikről gondoskodtak.”

Az emlékkonferencián tíz kiváló szónok méltatta a 130 éve született Michnay László lelkész és egyházvezető munkásságát, aki együttérzésével több üldözött zsidó honfitársunkat mentett meg.

Az archív dokumentumokból a kiállítást Kisgyörgy Ervin példás gondossággal készítette el Michnay László hagyatékából, amit a résztvevők csodálattal tekintettek meg.

Az ünnepélyes emlékkonferencia végén a helyi gyülekezet tábeavezetője által felszolgált süteményt és teát fogyaszthatták el a konferencia résztvevői.

Az emlékkonferencia dr. Radnóti Zoltán főrabbi héberül elmondott imádságával zárult: „Halld Izráel: az Úr a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra” (5Mózes 6:4–9).

TINÉ

Pillanatképek

/Kategória: /Feltöltötte:

Ahogy ez lenni szokott, Lovasberényben is beköszöntött az ősz. Mi jut eszünkbe az ősz hallatán? A szüret, meg a szüreti mulatságok, nem? Ennek egy konszolidáltabb, meghittebb verziója került megrendezésre gyülekezetünkben is, melyet már mindenki jól ismer, és bizton állítom, hogy kihagyhatatlan része az őszi időszaknak. Ez pedig a hálaadó istentisztelet/nap, amikor köszönetet mondunk Teremtőnknek áldásaiért. Ilyenkor a szószék körülötti helyet betölti a különböző zöldségek, gyümölcsök, lekvárok, magvak, szörpök és kenyérfélék harmóniája. Még nem találkoztam két ugyanolyan kompozícióval, minden évben más, és azt kell hogy mondjam, hogy minden évben egyre bőségesebb.

Ezzel a hálatelt szívvel kezdtük meg közös együttlétünket, hogy aztán együtt mehessünk a Cziráky-kastélyba, ahol Hollósi Zoltán testvérünk és jó barátunk fotókiállításának megnyitója volt. Sajnos Zoltán már egy éve nincs közöttünk, ezért is olyan fájó, hogy ő már nem élhette meg a várva várt önálló kiállítását.

Sok szorgos kéz segített az előkészületekben, hogy méltó módon emlékezzünk a képek készítőjére. A legnagyobb segítséget éppen pont a fotóstól kaptuk, mivel anno még ő válogatta és nyomtattatta ki a képeket, valamint kezdte el a szervezést, hiszen nem titok, hogy ez az esemény a 2020-as évre volt tervezve, ám sajnos közbeszólt a vírushelyzet és Zoli betegsége, mellyel már nem tudott megküzdeni a szervezete.

Többen, sokféleképpen emlékeztünk vissza. Felcsendültek a már jól ismert pánsípos dallamok Bereczki Csaba előadásában, a kórus énekei Földesi Hajnal vezetésével, igei gondoltatok Egerváriné K. Zsuzsa tolmácsolásában, és nem utolsósorban a Zoltán életét és munkásságát bemutató beszédek.

Megható volt Zoli szavait Nagy Imre szájából hallani, hogy hogyan vált a természet megszállottjává, hogyan fejlődött a fotós tudása, és mennyire örült, hogy gyermekei továbbviszik örökségét.

Kovács Sándor, aki Zolihoz hasonlóan szintén a Mezőföld Természetfotó Egyesület tagja, arról beszélt, milyen volt vele együtt dolgozni, milyen jó barátra lelt benne, továbbá hallhattunk történeteket a közös fotózásaikról, beszélgetéseikről is.

Mindezek után lehetőségünk volt kicsit elmélyültebben is megnézni a kiállítás képeit. Igyekeztünk a készítő szemével szemlélni a fotózás eseményeit, kis történeteit.

Azt hiszem, bártan kijelenthetem mindenki nevében, hogy egy igazán meghitt és kellemes délutánt tölthettünk együtt hittestvéreinkkel és a falu, valamint a környező települések vendégeivel. A választékos állófogadás során jókat beszélgettünk, emlékeket idéztünk fel szeretett barátunkról.

 

N. N.

Szigeti Jenő Emlékkonferencia és könyvbemutató

/Kategória: /Feltöltötte:

Szigeti Jenő születésének 85. évfordulója alkalmából Emlékkonferenciát és könyvbemutatót szervezett az Adventista Teológiai Főiskola Budapesten, a Terézvárosi Gyülekezetben 2021. december 16-án. Ezen alkalommal mutatta be a főiskola az „Isten nagykövete: Szigeti Jenő” című emlékkötetet.

A Biblia emlékezésre tanít bennünket. Az Ószövetségben éppúgy, mint az Újszövetségben gyakran találkozunk a megemlékezni kifejezéssel. „Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van” (5Móz 8:18).

Az Emlékkonferencia nyitó hangja Áchim Kovács Anikó hegedűművész és Kovács Kálmán zongoraművész zenei szolgálatával csendült fel, akik Mozart G-dúr hegedűverseny II. tétel KV 216 című darabot adták elő.

Egyházunk elnöke, Ócsai Tamás testvér az Emlékkonferencia mottójával, „Isten nagykövete: Szigeti Jenő” gondolatsorral szólította meg az emlékezésre összegyűlt közösséget, utalva a Bibliában található, Istentől küldött követekre, megemlítve Pál apostol szolgálatát is.

A főiskola részéről prof. dr. Tonhaizer Tibor rektor testvér a saját életéből idézte fel Szigeti Jenő emlékét, mivel őt is bátorította arra, hogy haladjon a tudomány útján. Ugyanakkor utalt „Szigeti Jenő: Isten tanítani küldött” című önéletrajzi kötetére, amelyből még jobban megismerte benne a testvért, a küzdő lelkészt, a tanárt, a professzort…

A konferencia szervezője, Tokics Imre egyetemi tanár testvér pedig az ünnepi kötet megjelenése kapcsán ekként fogalmazott: „Szigeti tanár úr tudományos tevékenységének mélységeit és rejtett zugait, mivel munkássága és szolgálata igen szerteágazó és összetett, ezért teljes mértékben majd a jövőben, az ez irányú kutatások hozhatják felszínre.”

A jelenlévők egy kisfilmet tekintettek meg, amely Szigeti Jenő családi gyökereitől elindulva mutatta be testvérünk igen gazdag életútját és szolgálatát.

Az emlékkötetet prof. dr. Karasszon István, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető professzora mutatta be, kiemelve, hogy a könyv borítója igényes tervezés, s a benne megfogalmazott írások méltóképpen emlékeznek meg a kiváló professzorról. Ugyanakkor megemlítette, hogy a kötet három részből áll, egyrészt a 2020. szeptember 27-i gyászistentiszteleten elhangzott beszédeket, az egyházi személyek búcsúszavait, a tudóstársak búcsúbeszédeit, valamint a méltató laudációkat, a második rész a tudóstársak tanulmányait, a harmadik rész pedig a tanítványainak írásait tartalmazza.

Az igaz emberek legendájáról utalva szólt Szigeti Jenő tudóstársról prof. dr. Kiss Endre, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja: „Szigeti Jenőt 2000-ben ismertem meg a Lőrinczy Huba szervezte, kivételesen bensőséges hangulatú centenáriumi Márai-konferencián Szombathelyen. Visszafelé együtt jöttünk a vonaton (amiből kiviláglik, mire jó, ha az ember utazhat). Ettől kezdve egyre sűrűbben láttuk egymást, egyre többször hallhattam kivételes elemzéseit. Valójában azonban már 2000 előtt is „ismeretlenül ismertem” (és ezt tudtam is már akkor). Szigeti Jenő szememben „nagy fiú” volt, a magyar társadalomban az ötvenes évek közepéig-végéig jól ismert, szeretetreméltó típus, aki mindenkire figyel, mindenhez ért, mindenben segít és mindig vidám.”

„Szigeti Jenő életútja és habitusa sok hasonlóságot mutat az általam nagyra becsült néprajztudósok életével és lelkiségével” – hangsúlyozta prof. dr. Barna Gábor egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem BTK egykori egyetemi tanára. S elgondolkodtam azon, hogy vajon, mi teszi ezt a közösséget, miben hasonlít egymásra ezeknek az embereknek a sorsa? Négy ember életének példáját szeretném röviden felvázolni: Bálint Sándor, Grynaeus Tamás, Hetény János és természetesen negyedikként Szigeti Jenő… Pályatársak voltak, példaképek lettek. Közös felismerésük volt, hogy az ember és az emberi kultúra forrása és mértéke a vallás, a vallásosság.”

Az Emlékkonferencia zárt körű rendezvény volt, tekintettel a járványügyi helyzetre. A Szigeti Család is képviseltette magát: az özvegy, Gyopár és a legfiatalabb testvér, dr. Szigeti István és felesége. Ezen túlmenően a tudós pályatársak, a társegyházak képviselői éppúgy jelen voltak, mint a tanítványainak egy csoportja. A nemrég még közöttünk élő és munkálkodó „professzorra” emlékezve szívünk megtelt hálával, mivel megtapasztaltuk azt, hogy a közösségünkön túl, milyen sokan tisztelték és szerették Szigeti Jenő testvérünket.

Az Emlékkonferencia megszervezéséért dr. Szigeti István mondott köszönetet – a család nevében – az Adventista Teológiai Főiskolának.

Dr. Tokics Imre

40 éves az Advent Kamarazenekar

/Kategória: /Feltöltötte:

Március 11-én a Terézvárosi Gyülekezetben emlékeztünk meg az Advent Kamarazenekar megalakulásának 40. évfordulójáról. A zenekar nem új kezdeményezés volt, hanem folytatása annak a szolgálatnak, amelyet előttünk testvéreink folyamatosan életben tartottak: az istentiszteleten és a gyülekezet falain kívüli bizonyságtétel zene útján. 

A zenekar tagjai kezdetben középiskolában, főiskolán és a Zeneakadémián tanultak, hozzájuk csatlakoztak zenét szerető testvérek és sokan ismerőseink közül. Az előadott művek között voltak gyülekezeti énekeink, ezek feldolgozásai, továbbá gyöngyszemek a klasszikus zene világából. Uniónk rendezvényein folyamatosan részt vettünk, kórustalálkozóknak, zenei táboroknak rendszeres résztvevői voltunk. Az ATF Egyházzenei Tanfolyamán több testvérünk tanított különböző tantárgyakat, hogy gyülekezeteinket segítsünk zenei szolgálatukban. Európa számos országában megfordultunk, az egyik legjelentősebb esemény volt 1995-ben a hollandiai Generálkonferencia, ahol az unió által küldött énekkarral együtt a magyar küldöttség nyitotta meg a konferenciát. Ezen kívül még tíz alkalommal volt lehetőségünk a konferencia rendezésében zenei szolgálatra.

A március 11-ei ünnepélyes istentiszteleteken minden zenei szolgálatot zenekarunk látott el. Délelőtt a közös énekeken túl három művet szólaltattunk meg:

  • Corelli: Templomi szonáta Op. 1. Nr 10.
  • Az Énekeskönyv Bizottság az új énekeskönyvbe előkészítette a Ti égiek kezdetű éneket, amely a Seventh-day Adventist Hymnal lapjain olvasható. Ezt az éneket mutatta be a zenekar, a gyülekezet is ez alkalommal tanulhatta meg.
  • Egy gyülekezeti énekünket – Ha szívemben (Hitünk énekei, 267) – zenekari feldolgozásban hallhattunk.

Pörneki Attila testvér, a Zenei Osztály vezetője hirdetett Igét, Aktív várakozás címmel. Elmondta, hogy a jelek teljesedése sürgetőleg hat; időszerű Mk 13:33 verse: Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok! Ne elégedjünk meg azzal, hogy ismerjük Isten üzenetét. Felhívás hangzott el, hogy minden tag kapcsolódjon be a munkába. Ez a zenei szolgálatot is érinti: ügyelnünk kell, hogy soha ne adjunk fel a méltóság és fennköltség kiváló elveiből, amelyek Krisztus második eljövetelére a népet felkészítő üzenetünket jellemzik. A hallgatót vezesse Jézushoz, aki az út, az igazság és az élet. Minden előadás gondosan szervezett, megtervezett legyen.

Délben a zenekart gazdagon terített asztallal várta a gyülekezet.

A délutáni istentiszteleten néhány diával futottunk végig az eltelt negyven esztendőn. A felcsendülő művek voltak: Vivaldi: Il cardellino; J. S. Bach: d-moll kettősverseny, BWV 1060, 1. tétel; Mért ne zengném én az Istent – Reményi Attila feldolgozásában.

Pörneki testvér igehirdetésében 2Kor 3:2–5 és 17–18 versei alapján szólt arról, hogy bármit teszünk, mindent hálaadással és Isten dicsőségére tegyünk. Urunk tervet készített. Ezt a tervet könnyű megérteni, de nem könnyű megvalósítani. Ha követjük ezt a tervet, otthonunkban, az iskolában, munkahelyünkön életünk gyümölcsöző lesz.

Hálásak lehetünk Megváltónknak ezért a szép napért. Törekedjünk arra, hogy Isten dicsőségét zenei szolgálatunk is visszatükrözze.

Az istentiszteletek a Terézvárosi Gyülekezet honlapján megtekinthetők.

Fekete István