Bejegyzés

Pillanatképek

Ahogy ez lenni szokott, Lovasberényben is beköszöntött az ősz. Mi jut eszünkbe az ősz hallatán? A szüret, meg a szüreti mulatságok, nem? Ennek egy konszolidáltabb, meghittebb verziója került megrendezésre gyülekezetünkben is, melyet már mindenki jól ismer, és bizton állítom, hogy kihagyhatatlan része az őszi időszaknak. Ez pedig a hálaadó istentisztelet/nap, amikor köszönetet mondunk Teremtőnknek áldásaiért. Ilyenkor a szószék körülötti helyet betölti a különböző zöldségek, gyümölcsök, lekvárok, magvak, szörpök és kenyérfélék harmóniája. Még nem találkoztam két ugyanolyan kompozícióval, minden évben más, és azt kell hogy mondjam, hogy minden évben egyre bőségesebb.

Ezzel a hálatelt szívvel kezdtük meg közös együttlétünket, hogy aztán együtt mehessünk a Cziráky-kastélyba, ahol Hollósi Zoltán testvérünk és jó barátunk fotókiállításának megnyitója volt. Sajnos Zoltán már egy éve nincs közöttünk, ezért is olyan fájó, hogy ő már nem élhette meg a várva várt önálló kiállítását.

Sok szorgos kéz segített az előkészületekben, hogy méltó módon emlékezzünk a képek készítőjére. A legnagyobb segítséget éppen pont a fotóstól kaptuk, mivel anno még ő válogatta és nyomtattatta ki a képeket, valamint kezdte el a szervezést, hiszen nem titok, hogy ez az esemény a 2020-as évre volt tervezve, ám sajnos közbeszólt a vírushelyzet és Zoli betegsége, mellyel már nem tudott megküzdeni a szervezete.

Többen, sokféleképpen emlékeztünk vissza. Felcsendültek a már jól ismert pánsípos dallamok Bereczki Csaba előadásában, a kórus énekei Földesi Hajnal vezetésével, igei gondoltatok Egerváriné K. Zsuzsa tolmácsolásában, és nem utolsósorban a Zoltán életét és munkásságát bemutató beszédek.

Megható volt Zoli szavait Nagy Imre szájából hallani, hogy hogyan vált a természet megszállottjává, hogyan fejlődött a fotós tudása, és mennyire örült, hogy gyermekei továbbviszik örökségét.

Kovács Sándor, aki Zolihoz hasonlóan szintén a Mezőföld Természetfotó Egyesület tagja, arról beszélt, milyen volt vele együtt dolgozni, milyen jó barátra lelt benne, továbbá hallhattunk történeteket a közös fotózásaikról, beszélgetéseikről is.

Mindezek után lehetőségünk volt kicsit elmélyültebben is megnézni a kiállítás képeit. Igyekeztünk a készítő szemével szemlélni a fotózás eseményeit, kis történeteit.

Azt hiszem, bártan kijelenthetem mindenki nevében, hogy egy igazán meghitt és kellemes délutánt tölthettünk együtt hittestvéreinkkel és a falu, valamint a környező települések vendégeivel. A választékos állófogadás során jókat beszélgettünk, emlékeket idéztünk fel szeretett barátunkról.

 

N. N.

Szigeti Jenő Emlékkonferencia és könyvbemutató

Szigeti Jenő születésének 85. évfordulója alkalmából Emlékkonferenciát és könyvbemutatót szervezett az Adventista Teológiai Főiskola Budapesten, a Terézvárosi Gyülekezetben 2021. december 16-án. Ezen alkalommal mutatta be a főiskola az „Isten nagykövete: Szigeti Jenő” című emlékkötetet.

A Biblia emlékezésre tanít bennünket. Az Ószövetségben éppúgy, mint az Újszövetségben gyakran találkozunk a megemlékezni kifejezéssel. „Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van” (5Móz 8:18).

Az Emlékkonferencia nyitó hangja Áchim Kovács Anikó hegedűművész és Kovács Kálmán zongoraművész zenei szolgálatával csendült fel, akik Mozart G-dúr hegedűverseny II. tétel KV 216 című darabot adták elő.

Egyházunk elnöke, Ócsai Tamás testvér az Emlékkonferencia mottójával, „Isten nagykövete: Szigeti Jenő” gondolatsorral szólította meg az emlékezésre összegyűlt közösséget, utalva a Bibliában található, Istentől küldött követekre, megemlítve Pál apostol szolgálatát is.

A főiskola részéről prof. dr. Tonhaizer Tibor rektor testvér a saját életéből idézte fel Szigeti Jenő emlékét, mivel őt is bátorította arra, hogy haladjon a tudomány útján. Ugyanakkor utalt „Szigeti Jenő: Isten tanítani küldött” című önéletrajzi kötetére, amelyből még jobban megismerte benne a testvért, a küzdő lelkészt, a tanárt, a professzort…

A konferencia szervezője, Tokics Imre egyetemi tanár testvér pedig az ünnepi kötet megjelenése kapcsán ekként fogalmazott: „Szigeti tanár úr tudományos tevékenységének mélységeit és rejtett zugait, mivel munkássága és szolgálata igen szerteágazó és összetett, ezért teljes mértékben majd a jövőben, az ez irányú kutatások hozhatják felszínre.”

A jelenlévők egy kisfilmet tekintettek meg, amely Szigeti Jenő családi gyökereitől elindulva mutatta be testvérünk igen gazdag életútját és szolgálatát.

Az emlékkötetet prof. dr. Karasszon István, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető professzora mutatta be, kiemelve, hogy a könyv borítója igényes tervezés, s a benne megfogalmazott írások méltóképpen emlékeznek meg a kiváló professzorról. Ugyanakkor megemlítette, hogy a kötet három részből áll, egyrészt a 2020. szeptember 27-i gyászistentiszteleten elhangzott beszédeket, az egyházi személyek búcsúszavait, a tudóstársak búcsúbeszédeit, valamint a méltató laudációkat, a második rész a tudóstársak tanulmányait, a harmadik rész pedig a tanítványainak írásait tartalmazza.

Az igaz emberek legendájáról utalva szólt Szigeti Jenő tudóstársról prof. dr. Kiss Endre, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja: „Szigeti Jenőt 2000-ben ismertem meg a Lőrinczy Huba szervezte, kivételesen bensőséges hangulatú centenáriumi Márai-konferencián Szombathelyen. Visszafelé együtt jöttünk a vonaton (amiből kiviláglik, mire jó, ha az ember utazhat). Ettől kezdve egyre sűrűbben láttuk egymást, egyre többször hallhattam kivételes elemzéseit. Valójában azonban már 2000 előtt is „ismeretlenül ismertem” (és ezt tudtam is már akkor). Szigeti Jenő szememben „nagy fiú” volt, a magyar társadalomban az ötvenes évek közepéig-végéig jól ismert, szeretetreméltó típus, aki mindenkire figyel, mindenhez ért, mindenben segít és mindig vidám.”

„Szigeti Jenő életútja és habitusa sok hasonlóságot mutat az általam nagyra becsült néprajztudósok életével és lelkiségével” – hangsúlyozta prof. dr. Barna Gábor egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem BTK egykori egyetemi tanára. S elgondolkodtam azon, hogy vajon, mi teszi ezt a közösséget, miben hasonlít egymásra ezeknek az embereknek a sorsa? Négy ember életének példáját szeretném röviden felvázolni: Bálint Sándor, Grynaeus Tamás, Hetény János és természetesen negyedikként Szigeti Jenő… Pályatársak voltak, példaképek lettek. Közös felismerésük volt, hogy az ember és az emberi kultúra forrása és mértéke a vallás, a vallásosság.”

Az Emlékkonferencia zárt körű rendezvény volt, tekintettel a járványügyi helyzetre. A Szigeti Család is képviseltette magát: az özvegy, Gyopár és a legfiatalabb testvér, dr. Szigeti István és felesége. Ezen túlmenően a tudós pályatársak, a társegyházak képviselői éppúgy jelen voltak, mint a tanítványainak egy csoportja. A nemrég még közöttünk élő és munkálkodó „professzorra” emlékezve szívünk megtelt hálával, mivel megtapasztaltuk azt, hogy a közösségünkön túl, milyen sokan tisztelték és szerették Szigeti Jenő testvérünket.

Az Emlékkonferencia megszervezéséért dr. Szigeti István mondott köszönetet – a család nevében – az Adventista Teológiai Főiskolának.

Dr. Tokics Imre

40 éves az Advent Kamarazenekar

Március 11-én a Terézvárosi Gyülekezetben emlékeztünk meg az Advent Kamarazenekar megalakulásának 40. évfordulójáról. A zenekar nem új kezdeményezés volt, hanem folytatása annak a szolgálatnak, amelyet előttünk testvéreink folyamatosan életben tartottak: az istentiszteleten és a gyülekezet falain kívüli bizonyságtétel zene útján. 

A zenekar tagjai kezdetben középiskolában, főiskolán és a Zeneakadémián tanultak, hozzájuk csatlakoztak zenét szerető testvérek és sokan ismerőseink közül. Az előadott művek között voltak gyülekezeti énekeink, ezek feldolgozásai, továbbá gyöngyszemek a klasszikus zene világából. Uniónk rendezvényein folyamatosan részt vettünk, kórustalálkozóknak, zenei táboroknak rendszeres résztvevői voltunk. Az ATF Egyházzenei Tanfolyamán több testvérünk tanított különböző tantárgyakat, hogy gyülekezeteinket segítsünk zenei szolgálatukban. Európa számos országában megfordultunk, az egyik legjelentősebb esemény volt 1995-ben a hollandiai Generálkonferencia, ahol az unió által küldött énekkarral együtt a magyar küldöttség nyitotta meg a konferenciát. Ezen kívül még tíz alkalommal volt lehetőségünk a konferencia rendezésében zenei szolgálatra.

A március 11-ei ünnepélyes istentiszteleteken minden zenei szolgálatot zenekarunk látott el. Délelőtt a közös énekeken túl három művet szólaltattunk meg:

  • Corelli: Templomi szonáta Op. 1. Nr 10.
  • Az Énekeskönyv Bizottság az új énekeskönyvbe előkészítette a Ti égiek kezdetű éneket, amely a Seventh-day Adventist Hymnal lapjain olvasható. Ezt az éneket mutatta be a zenekar, a gyülekezet is ez alkalommal tanulhatta meg.
  • Egy gyülekezeti énekünket – Ha szívemben (Hitünk énekei, 267) – zenekari feldolgozásban hallhattunk.

Pörneki Attila testvér, a Zenei Osztály vezetője hirdetett Igét, Aktív várakozás címmel. Elmondta, hogy a jelek teljesedése sürgetőleg hat; időszerű Mk 13:33 verse: Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok! Ne elégedjünk meg azzal, hogy ismerjük Isten üzenetét. Felhívás hangzott el, hogy minden tag kapcsolódjon be a munkába. Ez a zenei szolgálatot is érinti: ügyelnünk kell, hogy soha ne adjunk fel a méltóság és fennköltség kiváló elveiből, amelyek Krisztus második eljövetelére a népet felkészítő üzenetünket jellemzik. A hallgatót vezesse Jézushoz, aki az út, az igazság és az élet. Minden előadás gondosan szervezett, megtervezett legyen.

Délben a zenekart gazdagon terített asztallal várta a gyülekezet.

A délutáni istentiszteleten néhány diával futottunk végig az eltelt negyven esztendőn. A felcsendülő művek voltak: Vivaldi: Il cardellino; J. S. Bach: d-moll kettősverseny, BWV 1060, 1. tétel; Mért ne zengném én az Istent – Reményi Attila feldolgozásában.

Pörneki testvér igehirdetésében 2Kor 3:2–5 és 17–18 versei alapján szólt arról, hogy bármit teszünk, mindent hálaadással és Isten dicsőségére tegyünk. Urunk tervet készített. Ezt a tervet könnyű megérteni, de nem könnyű megvalósítani. Ha követjük ezt a tervet, otthonunkban, az iskolában, munkahelyünkön életünk gyümölcsöző lesz.

Hálásak lehetünk Megváltónknak ezért a szép napért. Törekedjünk arra, hogy Isten dicsőségét zenei szolgálatunk is visszatükrözze.

Az istentiszteletek a Terézvárosi Gyülekezet honlapján megtekinthetők.

Fekete István