Bejegyzés

Húsvéti séta a Zugló-Pécel körzetben

A karácsonyi időszakban a Péceli és Zuglói Gyülekezetek összefogtak, hogy egy karácsonyi sétában előadják Isten testet öltésének, Jézus születésének történetét, amellyel Isten szeretetének a történetét testközelbe hozhatják a világ számára. Ezen alkalom eredményességén ismét felbuzdulva április 9-én a Zuglói és a Péceli Gyülekezet közös programjaként ezúttal egy húsvéti sétát alkothattunk meg, melyen keresztül a gyülekezetek kapcsolati vonzáskörének emlékezetes módon mondhattuk el a Szeretet győzelmének történetét.

A szereplőkből és énekesekből álló csapat a szívét-lelkét beletette, amely látható volt a több hónapos felkészülésben és áldozathozatalban, melyben a gyülekezet megélhette nyitottságát és készségét arra, hogy Isten használja az övéit a világban. Isten érezhetően meg is áldotta az alkalmat, amely során jelmezbe és szerepbe bújva adta elő a két gyülekezetből összekovácsolódott közösség Jézus szenvedését, halálát és feltámadását. A vendégeket, felnőtteket és gyerekeket egyaránt letaglózták a jelenetek, „mintha közöttetek feszítették volna meg” (Gal 3:1).

A program annak ellenére volt ennyire eredményes, hogy a rossz idő rögtönzésre és az utolsó pillanatban változtatásokra is késztette a csapatot: az unió péceli épületének hatalmas udvaráról az épületbe kellett vonulnunk. De talán így volt a jó: a szűkebb hely meghittebbé, és megfoghatóbbá, testközelivé formálta az eseményeket, hiszen a keresztet cipelő Jézus közvetlenül a hallgatóság lába előtt esett el. A megható jeleneteket a kórus gyönyörű éneke kísérte. Érezhető volt Isten jelenléte, amely sokakat indított arra, hogy a közös étkezés, amellyel a gyülekezetek a jelenetek után készültek, tartalmas és kapcsolatteremtő beszélgetéshez vezessenek a vendégekkel.

Köszönettel tartozunk Istennek, hogy erőt és motivációt adott egy ilyen program létrehozására. Köszönet a rendezőknek, szervezőknek és a gyülekezetekből a résztvevőknek is, akik idővel, erővel és pénzzel nem takarékoskodva készültek erre az alkalomra.

 

  1. Zs.

Párkapcsolati hétvége Kemencén

A hétköznapok forgatagában nem mindig könnyű időt és módot találni a párkapcsolataink minőségének megfelelő karbantartására és fejlesztésére. Ezért is volt a Zuglói és a Péceli Gyülekezet számára nagy áldás, hogy egy házasságerősítő hétvégén vehettünk részt Kemencén; egy, a festői Ipoly-völgyében fekvő meghitt községben január 22–23-án. Ez a program, mely egy háromrészes párkapcsolati sorozat záró alkalma volt, 17 pár számára nyújtott új erőforrást a gyülekezetek tagjai és látogatói közül. A hitvessel együtt kizökkenve a hétköznapi rohanásból sikerült mindenkinek nyugalmat találni, és egy gyermek- és kütyümentes övezetben maximálisan egymásra hangolódni.

A szombat délutáni alkalmat Ősz-Farkas Ernő lelkész és felesége, Kriszti vezette, amely során egy gyakorlati módszer bemutatásával emlékeztettek, hogy az érzelmeink megfelelő kommunikálásán milyen sok múlhat: ha megtanulunk a párunk előtt érzelmileg adekvátan megnyílni, jobban megérthetjük egymást és magunkat is, átvészelhetünk komoly konfliktusokat és bántó veszekedés helyett közelebb kerülhetünk szívünk választottjához. Meglepő, de ilyen egyszerű eszközök, mint a toll és a papír, életet menthetnek, mert az íráson keresztül könnyebb megnyílni!

Vasárnap délelőtt Dudás Gabriella családterapeuta hozott egy nagyszerű alkalmat arra, hogy még jobban megismerjük önmagunkat és párunkat a tranzakcióanalízis segítségével. Egy elgondolkodtató kérdőíven keresztül jobban megérthettük az énállapotokat, a konfliktusok okát és azok kezelését, valamint azt, hogy milyen nagy ereje van az én-kommunikációnak és annak, ha az embert nem azonosítjuk a cselekedeteivel.

A hétvégi program végére – köszönhetően a tanításoknak, közös élményeknek, kirándulásnak, a jó közösségnek és a meghitt helyszínnek – a pároknak volt lehetőségük egymásra hangolódni és feltöltődni. Külön köszönet a gyülekezet családi osztály munkacsoportjának és a segítőknek! Nekik, de mindenek felett Istennek hála, megújult meghittséggel és hűséggel a szívünkben tértünk vissza a hétköznapok forgatagába.

 

Henter Zsombor

Változások a Péceli Gyülekezet életében

2016 októberétől az Adventista Teológiai Főiskola kezelésébe került a Péceli Gyülekezet, ami jelentős változást eredményezett a gyülekezet küldetésében. Mivel a Generálkonferencia Nevelési Osztálya évek óta szorgalmazza, hogy az Adventista Teológiai Főiskola az adventista elveknek megfelelően – a teológiai képzés mellett – gondoskodjon a hallgatók lelki neveléséről, arra kértük a Dunamelléki Egyházterületet, hogy tegye lehetővé, hogy a Péceli Gyülekezet olyan gyakorló gyülekezetté váljon, ahol a hallgatók ellenőrzött körülmények között kapcsolódhatnak be a gyakorlati gyülekezeti munkába. Ebből kifolyólag a nappali tagozatos hallgatóktól elvárjuk, hogy gyülekezeti tisztségeket töltsenek be, és rendszeresen részt vegyenek a szolgálatokban. Mindez lehetővé teszi, hogy a hallgatók olyan tapasztalatokat szerezzenek a gyülekezeti munkában, amit hasznosítani tudnak azokban a gyülekezetekben, ahol később szolgálni fognak. Ezen túlmenően a Péceli Gyülekezet küldetése, hogy összefogja és a város lakóinak evangelizálására késztesse azt a több mint harminc hetednapi adventista tagot, akik Pécelen élnek. A gyülekezet küldetésének harmadik területe, hogy segítse az Adventista Teológiai Főiskolát abban, hogy rendszeres, országos rendezvényeket tartva előmozdítsa a hetednapi adventista identitás és küldetéstudat elmélyítését az ország egész területén élő adventista testvériség körében.

A megváltozott küldetés már eddig is hozott néhány változást a gyülekezet életében, melyek hitünk szerint hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a Péceli Gyülekezet megfeleljen e hármas küldetésnek: a hallgatók bevonásának, a város evangelizálásának és az adventista identitástudat fejlesztésének. Októbertől napjainkig kilenc új tag csatlakozott a gyülekezethez levél által, ebben a negyedévben már minden nappali tagozatos hallgatót beosztottunk a szolgálatba, márciustól minden hónap első péntek estéjén – a város jóvoltából – egészségnevelő előadásokat tartunk a Kúria nevű közösségi házban. Ugyanitt megrendezzük a reformáció 500 éves évfordulóját, amit kiállítással, előadásokkal és zenei programokkal teszünk színessé. Emellett részt veszünk több városi rendezvényen, mindig hangsúlyozva a részvétel hetednapi adventista jellegét.

Ez utóbbi esetre mindjárt szeretnék egy gyakorlati példát is mondani. Az egészségnevelési előadás-sorozatot azzal kezdtük, hogy az előadó, Juhász Eszter, azzal kezdte előadását, hogy ezt az előadást a hetednapi adventisták helyi gyülekezetének képviseletében tartja. Mivel ez a gyülekezet pénteken este naplementével kezdi ünnepét, az előadó megkérte a résztvevőket, hogy csatlakozzanak a gyülekezet jelenlévő tagjaihoz a szombatkezdő imában, amit a hallgatók örömmel megtettek, majd a lelkipásztor imája után elkezdte az előadást, ami már természetesen arról az egészségügyi kérdésről szólt, amit a programban meghirdettek.

A gyülekezet életének egyik legszebb eseménye volt az április 8-án tartott keresztségi istentisztelet, ahol Juhász Eszter – aki mint hívő szülők gyermeke, korábban volt már egyházunk tagja, sőt dolgozóként szolgált Tasson, a szeretetotthonban, és elvégzett két évet a lelkészképző szemináriumon – visszatért, ahogy mondta, ahhoz a hithez, amit szüleitől tanult, és amit szíve mélyén akkor is őrzött, amikor az élet kihívásai messze sodorták az egyháztól. Tapasztalata szemmel látható igazolása annak a mondatnak, amit a „Fenséges kegyelem” című ének szerzőjének szállóigévé vált mondata kifejez a Római levél nyolcadik fejezetének üzenetét összegezve: „Ó szeretet, mely nem enged engem elmenni”. A keresztségi istentiszteleten a gyülekezet kórusa szolgált, a szertartást a gyülekezet lelkésze, Szilvási József vezette.

A Péceli Gyülekezet április 8-án délután tartotta úrvacsorai istentiszteletét, ahol a testvérek egy névre szóló, díszkötéses Bibliával ajándékozták meg Juhász Esztert, aki megköszönve azt, hogy a testvérek ilyen szeretettel fogadták be őt, elmondta: évtizedek óta intenzív terápiás nővérként dolgozik, mert úgy érzi, hogy Isten őt erre hívta el. Annak idején azért hagyta abba a lelkészi szolgálatra való felkészülést, mert úgy látta, hogy e kettős hivatásnak nem tud egyszerre megfelelni. Most azonban megértette, hogy e kettő valójában egy és ugyanaz: azok, akik az intenzív terápiára kerülnek, vagy a holtak birodalmába távoznak, vagy csodával határos módon kapnak még néhány évet. Bármi legyen is a végük, az, ahogy életüknek ebben a krízishelyzetében bánunk velük, kihatással lehet örök sorsukra. Mindez szorosan összefügg azzal, amit Luther Márton tanított a földi hivatásról: nemcsak azokat hívta el Isten, akik igét hirdetnek, hanem azokat is, akik világi hivatásukat úgy végzik, hogy nem embereknek, hanem Istennek szolgálnak vele.

A Péceli Gyülekezet az úrvacsora után szeretetvendégséget tartott, együtt fejeztük be a szombatot, egymás kezét megfogva énekeltünk és imádkoztunk, majd este fél tízig beszélgettünk a gyülekezet missziójáról és arról, hogy milyen nagy dolgokat cselekszik közöttünk az Úr.

(Szif)

„Isten mindenkinek adott legalább egyet”

NSZO képzés Pécelen

Clair Sanches-Schutte, a Transzeurópai Divízió Női Szolgálatok Osztályának vezetője április 1–3. között Pécelen immár harmadik alkalommal tartott képzést azoknak a nőknek, akik gyülekezeteikben megválasztott osztályvezetők. De bekapcsolódhatott bárki, aki szeretne a Női Szolgálatok Osztályában dolgozni, ahogyan azt az osztály küldetésnyilatkozata is megfogalmazza: „Nőként szolgálni, Jézus jó hírével a nőkért, és a környezetükben élőkért.”

A képzés 11 előadásból állt. Aki minden előadáson ott volt, oklevelet kapott, így most 34 oklevél került kiosztásra.

Az egyik legfontosabb előadás a lelki adományok megtalálásának módjáról és azok kamatoztatásának fontosságáról szólt. Isten minden nőnek adott lelki adományt, olyan különleges képességet, amivel szolgálhat másoknak. Hogy honnan tudom, hogy mi az a legalább egy lelki adomány, amit én kaptam Istentől? Teszteltük magunkat. Képességeinket felismerve négy csoportba sorolhatók vagyunk: 1) pásztoroló, 2) vezető, 3) tanító, 4) támogató. A képzés végére mindenki tudta, milyen lelki ajándékai vannak, milyen személyiségtípusba tartozik, és melyik csoportban kamatoztathatja képességeit.

Láthattuk, mennyire különbözőek vagyunk, és láthattuk azt is, mennyire fontos szerepet játszik kapcsolatainkban a vendégszeretet otthonainkban történő gyakorlása, valamint megismerhettük, milyen különféle közösségi tevékenységeket szervezhetünk hölgyeknek.

A hétvége örömét, áldását apró ajándékokkal tettük felejthetetlenné a nők számára.

A Generálkonferencia anyaga 4 éves képzést ölel fel. Így akik nem tudtak folyamatosan részt venni az előadásokon, azok számára a képzés újra fog indulni.

Hisszük, hogy a gyülekezetekben a nők odaadó és lelkes szolgálata által, a felismert képességekkel jobb emberi kapcsolatok és több barátság jön létre, és biztosak vagyunk abban, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.

Bodnár Zsóka

Országos Tisztviselő Értekezlet és Osztályképzés

Február 28-án a péceli Szemere Bertalan Általános Iskolában az ország szinte minden gyülekezetéből több mint négyszáz testvér gyűlt össze. A tavalyi alkotmányozó konferenciákon megfogalmazott igény, hogy legyenek alkalmak, melyeken a testvéri közösség találkozhat, spontán megvalósult. Az iskola aulája már reggel 9.00-kor kezdett benépesülni, az örömteli találkozások és a kialakult beszélgetések szerves részei voltak a napnak.

A nap célja a testvéri közösségen túl az osztálymunkák erősítése volt. Az egyház működésében és missziójában nagyon fontos szerepet játszanak azok a speciális munkaterületek, melyeket egy-egy osztály képvisel. A társadalmi és lelki szükségletek szolgálatában bibliai előadásainkon túl a gyermekekért, fiatalokért, betegekért és a bibliaismeret növeléséért tett erőfeszítések is nagy szerepet játszanak. Annak ellenére, hogy az osztályok többnyire a gyülekezeten belül működnek, hatókörük, hatásuk a gyülekezeti épületek falain kívül messzire terjed. Éppen ezért a Magyar Unió stratégiájának egyik sarkalatos pontja az osztálymunkák erősítése gyülekezeti szinten.

10 osztály képviseltette magát a képzésen. A Családi Szolgálatok Osztályát dr. Mihalec Gábor, az  Egészségügyi Szolgálatok Osztályát dr. Ősz-Farkas Ernő és csapata, a Gyermekszolgálatok Osztályát Mihalec Dóra és meghívott előadója dr. Baracsi Katalin, az Ifjúsági Szolgálatok Osztályát Csizmadia Róbert, Kalocsai Tamás és Palotás Kristóf, a kincstárat (pénztárosok képzése) dr. Zolyomi Renáta Edit, Horváth Péter és Szőllősi Árpád, a Kommunikációs Osztályt Ócsai Tamás, Kiss Virág és Kóter Zoltán, a Sáfársági és a Személyes Missziószolgálatok Osztályát Hegyes-Horváth Géza, a Szombatiskolai Osztályt Zarkáné Teremy Krisztina, az ADRÁ-t pedig Zohán Tünde képviselte. A képzések interaktívak voltak, ahol a testvérek is hozzátehették gondolataikat és véleményeiket.

A kezdő plenáris előadáson Ócsai Tamás unióelnök beszámolt az egyház formálódó stratégiai terveiről. Ennek formálásába szeretnénk bevonni a gyülekezetek vezetőit is. A stratégia arról szól, hogy a biblikus teológiai alapokra építve, hogyan tudjuk elérni missziós céljainkat.

A záró áhítatban Csizmadia Róbert uniótitkár biztatta a testvéreket, hogy kapcsolódjanak be a misszió végzésébe, hiszen az adventista egyházszervezet sajátossága, hogy benne minden testvér kapott tekintélyt és olyan feladatot, melyet csak ő láthat el szolgálati helyén.

Vágyunk, hogy szolgálatunk megerősödjön minden gyülekezetben, és ez hozzájáruljon Jézus mielőbbi eljöveteléhez! Isten áldását kívánjuk minden testvér munkájára!

Csizmadia Róbert