Bejegyzés

Hitünk sáfárai vagyunk

Ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy a hit ajándék Istentől vagy nekem is van benne részem?

Érdemes belegondolni Ef 2:8 gondolatába: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”.

Tehát az Ige azt mondja, a hit ajándék. Akkor az. Viszont próbáljuk megérteni az ajándék természetét. Amikor kapok egy ajándékot, akkor tulajdonképpen mi is történik? Isten ad nekem egy ajándékot, akár a hitet, mint az efézusi gondolatban, tehát olyan kiváltságot kaptam, amely el sem vehető tőlem? Nem is vagyok érte felelős? Vagy az a kérdés, mit teszek azzal az ajándékkal, amit kaptam? Elfogadom, élek vele, megváltoztatom, semmibe veszem, megtagadom?

Vegyük a fának a példáját, akár annak a fának, aminek az árnyékában megformálta Isten Fia Ádámot és felsegítette a földről, miután életet lehelt az agyagtestbe. Kinek köszönhető a fa és így annak árnyéka? Világos, hogy a Teremtőnek. Ha százalékban akarnám kifejezni, mert ez a mi gondolkodásunkban lényeges, akkor egyértelmű, hogy 100%-ot kell mondanunk. Vagyis az ajándék, példánkban a fa, teljes egészében Istennek köszönhető.

Hol található Ádám része az ajándékot illetően? Bizonyára nem Isten 100%-ából kell kiporciózni valamennyit, mondjuk 1%-ot, hanem ettől függetlenül keresendő. Bizonyára abban a pluszban keresendő Ádám része, ami csak az ember esetében van meg. Ádám erkölcsi felelősségében, ami abból a tényből következik, hogy Ádám Isten képére és hasonlatosságára lett megteremtve.

Egy madár is használja ugyanazt a fát, de annak semmi felelőssége nincsen a fával kapcsolatosan, csak rászáll, fészket rak rajta, belecsipeget a fa gyümölcsébe. De egy madárnak nincs felelőssége a fával kapcsolatban, mert nem Isten képére és hasonlatosságára lett megteremtve.

Térjünk vissza a hit ajándéka kérdéskörhöz.

Gondoljuk át Mártha, Lázár testvére hitét a feltámadásban. Mártha megkapta a hit ajándékát Jézus Istenségét, hatalmát illetően? Mi van avval a szadduceus párti rabbival, aki szintén ott figyelt a Lázár sírja előtti tömegben. Neki is megadatott a hit ajándéka, vagy sem? Hitt a feltámadásban?

Mondhatjuk, hogy Mártha boldog lehet, mert tőle el sem vehető a hit ajándéka, de a szadduceus rabbi sajnos nem kapta meg ezt az ajándékot?

Világosan kiérződik Mártha esetében, hogy küzdött a hit ajándékával. Vajon eljön Jézus, hogy meggyógyítsa Lázárt? Hiszen szereti és Ő megteheti, hogy eljön, van még ideje ideérni, hány beteggel megtette már ugyanezt, hát akkor vele ne tenné? „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Jn 11:21). Mártha ugyanazt kérdezi, mint Mária (32. v.). Bizonyára az elmúlt napokban állandóan erről beszéltek, kérdeztek.

Ha már meg halt is, és te itt vagy már, „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten” (v. 22). Amikor Jézus visszakérdez (26. v.) azt válaszolja, küzdve a feltámadásba vetett hitével, hogy én benned hiszek Uram inkább, nem az eseményben, azt nem tudom elképzelni (27. v.). Hát már meghalt! Emberileg, már nem lehet semmit se tenni.

Amikor Jézus elrendeli a kő elhengerítését, Mártha a szája elé emeli a kezét és felkiált, „Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos” (39. v.), és a kétségbeesés könnye csordul ki a szeméből, most már mit lehet tennünk? Már elmúlt!

Látható, hogy Mártha küzd a hitével! Hol, igen rendíthetetlenül hisz, hol pedig elillant a szívéből, hiszen az események ellene szólnak és a fantáziája is korlátozott!

A hit valóban ajándék, de az az én felelősségem, mit teszek az Istentől kapott ajándékommal. Hiszen én erkölcsi lény vagyok. És most jön a nagy DE! Hogyan élek az erkölcsi felelősségemmel? Le is tagadhatom, meg is kérdőjelezhetem, másként magyarázhatom, a vállamat is megránthatom, és még sorolhatnám a lehetőségeimet. Isten megtisztelt minket a szabadságunkkal!

A szadduceus rabbi döntése volt, hogy hisz Istenben, de nem hisz abban, hogy a Teremtő Isten újjá is tud teremteni. Ezért nem hisz a feltámadásban, állítson Jézus bármit. Szabadságában van, nem?

Mártha esete is mutatja, hogy mennyire küzdött a hitével, de eltökélten meg akarta ragadni a hitét a mindent helyre állítani képes Messiásban; a feltámadás Istenébe vette hitét. Az volt a személyes döntése, hogy meg akarja tartani az ajándékba kapott hitét Jézus személyében. Ez volt az erkölcsi válasza a hit ajándékára. Ez nem 100%+1%, hanem az Isten ajándékának az elfogadása és nem megtagadása, félreértése, kinevetése stb. Nem engedte Mártha, hogy az események, amelyek Jézus szeretete és gondviselése ellen beszéltek, azok megingassák hitében. Mártha akart hinni Jézus szeretetében! Abba a hitébe kapaszkodott, hogy amit kér Jézustól, azt Ő megvalósítja most azonnal, vagy hamarosan, vagy ha máskor nem, de a feltámadáskor biztosan!

 

Zarka Péter
Sáfársági osztályvezető

Pál jól sáfárkodott az ismereteivel

Egy férfi szavaira lettem figyelmes, aki igen határozottan fejtette ki a meggyőződését, hogy nincs is semmilyen világjárvány. Ez csak egy sikeresen manipulált világtudat. Beetettek minket.

Az ismereteinknek is sáfárai vagyunk. Az Úr tett minket képessé arra, hogy véleményt tudjunk alkotni a rengeteg információból. Információk óceánjában lubickolunk mindennap, és mindig a szabad akaratunkkal élve dönthetünk, hogy merre fordítjuk a véleményünk csónakját.

Mindannyian hallunk naponként pro és kontra véleményeket mindennel kapcsolatban, nem csak a vírushelyzetről. Ezernyi vélemény, milliónyi információ, amelyekből rengetegféle következtetés vonható le.

De ez nem is lehet másképpen, ez így bűntermészetes. A bennünket érő információkkal is sáfárkodnunk kell, nem tehetünk másként. Nem fogadhatunk el mindenféle véleményt, válogatnunk kell, mert még a szakemberek sem adnak egybehangzó információt.

Minek alapján döntsünk tehát?! Nem maradunk segítség nélkül.

Isten tett képessé arra, hogy helyesen sáfárkodjunk az információk végtelen tengerén is.

Hadd említsem meg Saul/Pál helyzetét, aki a damaszkuszi úton olyan információs viharba került, hogy a „csónakja három napra el is veszett a hullámok alatt”.

Az általa ismert világot elsöpörte egy óriási pünkösdi szökőár, az általa szolgált Isten-képet elmosták a hullámok, az addig megtanult ábrahámi, mózesi világértelmezés gyorsabban a „víz alá merült, mint a csónakja”.

A damaszkuszi úton Isten félreérthetetlenül úgy mutatkozott be neki, mint aki kegyelemmel, megértéssel fordult felé, ugyanakkor kinyilvánította, hogy az addigi szolgálata inkább ellenére volt, mint a dicsőségére. Mégsem sújtott le haragjában Saulra, hanem megbízta, hogy legyen inkább Pál, a pogányok apostola. Legyen a tanítványa, a követe. Felfoghatatlan kegyelem!

Pál a három nap alatt kezdte megérteni, hogy a saját véleménye is az ő felelőssége. Nem mondhatja, hogy ezt tanították nekem otthon és Gamáliel is. Ez a szent, tradicionális értelmezés. Ártatlan vagyok István halálát, a meghurcoltakat illetően!

De azt is megértette, hogy a kegyelem Istene nem a múltra néz, hanem előre, a jövőre és Pál sáfári felelőssége, miként él a neki adott lehetőséggel, az újabb információkkal. Képes-e alázattal elfogadni Isten irgalmát iránta, képes-e elfogadni a keresztje által felkínált új életet és a damaszkuszi úton megmutatott új Isten-képet, a szeretet Istenét.

A világ körülöttünk óráról órára változik. Szeptember 11. és 2020 megmutatta, hogy a világszéles változások igen rövid idő alatt hatalmas hullámokat képesek vetni. Sáfári felelősségünk egyre inkább előtérbe kerül, hogyan kezeljük az utolsó idők damaszkuszi információs viharait.

Pál megtanulta, hogy ne a tradícióra, hanem a Szentírásra figyelve alakítsa ki véleményét Istenről, valamint saját tapasztalatára Istennel a damaszkuszi úton, mert Jézus személyesen akarja megmenteni őt.

Most nekünk, ebben a rendkívüli időben csak a Biblia adhatja meg az eligazodást a hírek és álhírek között. Segítségünkre vannak még ebben Jézussal szerzett személyes tapasztalataink, és kérjük is a Szentlélek segítségét, hogy jó sáfárként kezeljük az információk ellentétes hullámait.

 

Zarka Péter
Sáfársági Osztály

Sáfárság – Milyen alapra építesz?

Mitől olyan a mai világunk, amilyen? Mi okozza a 21. században ezt a soha nem látott mennyiségű és méretű változást? Sokan keresik ma, mi határozza meg a helyzetünket az életben, a világban?

Jézus az építkezés és az életvezetés helyes logikáját állítja párhuzamba Mt 7:24-ben („Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát”). Vagyis, Jézus arra mutat rá, hogy mai világunkat, a hatalmas mértékű változás okát, akkor értjük meg, ha életünknek, világunknak a helyes alapját értjük.

Az nyilvánvaló, hogy egy házban akkor lehet nyugodtan élni, dolgozni, tervezni, ha a ház alapja megfelelő, szilárd. Jézus idejében ez a megfelelő alap a kőzet, a szikla volt. Ma talán ezt úgy mondanánk, az egybefüggő, megfelelő méretű vasbeton alap.

De mi az életvezetésünk stabil alapja? Na erről szól a Biblia sáfársági tanítása!

A sáfár tudja, hogy tartozik valakihez, az Urához, Teremtőjéhez! Ez igazából olyan egyszerű, hogy azt mondhatná valaki, hogy ennél azért bonyolultabb kell legyen a helyzet!

Azt kell mondjam, valóban túl egyszerűnek látszik, de csak annak LÁTSZIK! Mert valójában ennek az egyszerű értelmezés felborulásának köszönhetően, rengeteg megoldhatatlannak látszó bonyodalmat vettünk a nyakunkba!

Vegyük például a mai nagy társadalmi kérdéseket, a család, a generációk hatalmas kérdéskörét, vagy akár a gendertéma hatalmas, lélegzetelállító kérdését.

Ma vitatják minden szinten, egyetemeken, társadalmi szinten, törvényhozó testületek, politikai testületek, hogy a hagyományos családmodell érvényes-e még ma is a 21. században. Haladónak minősíthető-e ma vagy dekadensnek, maradinak?

Csak felteszem ezt az egyszerű kérdést: Ha a mai ember tudná természetszerűen, hogy egy családhoz tartozik, gyermekként, testvérként, apa, anyaként, akkor ma lenne ekkora társadalmi, törvényértelmezési, politikai küzdelem, hogy a család az fontos vagy nem? Nem itt keresendő az oka, hogy egy mai férfi vagy nő bizonytalan, mondja-e a gyerekének, melyik nemhez tartozik? Sorolhatnám még! Erre gondolok, amikor azt mondtam, hogy fontos a gondolkodási alap.

A Biblia arról tanít, hogy a Teremtőnk családi életre teremtett meg minket. Ha ez a gondolkodásom alapja, akkor eszerint rendezem az életemet! Ha azonban más alapot választok, mondok erre egy példát: a „haladás” szempontját. Csak gondold végig röviden! Ha ezt teszem a gondolkodásom kiinduló pontjává, nem a teremtést, akkor érthető lesz, hogy ami volt a múltban, attól el akarok fordulni és keresek valami új, általam „haladónak” minősített szempontot. Az viszont semmiképpen nem a „hagyományos” alap lesz, mert az egyszerűen a múlté! A hagyományost túl akarom lépni, hiszen valami „haladó” alapot akarok keresni magamnak, és az lesz a „haladó” nekem, ami a vágyaimat jobban visszatükrözi, és nem a múlt ismert kötöttségeit hangoztatja.

A sáfár tisztában avval, ki határozta meg az élet alapját. Az, akitől kapta az életet. Az fektette le a gondolkodásom alapját is.

 

Zarka Péter

Sáfárság – uralkodás és szolgálat egyszerre

Tudtad, hogy az uralkodás és a szolgálat ugyanazt jelenti? Legalábbis a Biblia megvilágítása szerint, természetesen, mert ha körbenézünk a mindennapi életben, akkor talán nem erre a következtetésre jutunk.

Nem kérdéses, hogy a mindennapi gondolkodás szerint egy vezető nem a beosztottak sorában keresendő, hiszen döntő különbség van a szolga és az uralkodó között. Az uralkodó az alattvalójának tekinti a szolgáját, de nem így Jézus, lásd Lk 22:27!

A Biblia beszámolója szerint a bűn miatt van ez a földi értelmezés. A Teremtő, a Király kezdettől fogva szolgálja mindazokat, akiket megteremtett. Ezt látjuk a teremtés leírásánál, mindent az embernek teremtett meg, majd átadta, hogy uralkodjunk felette (1Móz 1:26–28). Ebben az átadásban az ember feladataként egyszerre benne van az uralkodás és a szolgálat is. Így maga az Úr tesz egyenlőséget az uralkodás és a szolgálat között, már az elején.

Ugyanezt látjuk a golgotai keresztnél is. Jézus a kereszten lényegében azt mondja, hogy ti nem tudjátok magatokat megszabadítani, tehát én azzal szolgállak titeket, hogy ezt megteszem helyettetek és értetek. Mint Király, szolgált a Golgotán, ugyanakkor uralta, megoldotta a kialakult rossz helyzetet.

Hasonlóképpen ez van az advent eseményében is, mert amelyik pillanatban megérik a helyzet, Jézus abban a pillanatban minden hatalmával lezárja, uralja a bűn okozta borzalmakat, és megszabadítja azokat, akik elfogadják a Király szabadító szolgálatát.

Ezt a szemléletet hangsúlyozza egyházunk, ennek a gyakorlati következményeire hívja fel a figyelmet, amikor megfogalmazta a sáfárság tantételét és létrehozta a Sáfársági Osztályt. Egyházunk egyik meghatározó tanítása, hogy Istent mint Teremtőt és Megváltót látja a Biblia tanításában, aki úgy uralja a teremtettséget, hogy szolgálja azt. Talán nem véletlen, hogy a Hetednapi Adventista Egyház egyedi ebből a szempontból is.

A sáfársági életértelmezés létünket a maga teljességében vizsgálja. Az ember (1) életét, testi-lelki állapotát, helyzetét, szerepét vizsgálja, (2) a környezetünket, a világot, amiben élünk és (3) úgy tekint Istenre, mint akitől függ minden szempontból, még az örök jövőnk is.

Jézusban, Isten Fia életében, szolgálatában a fő Sáfárt látjuk meg, és Ő minket is sáfárként állít maga mellé, kifejezve tiszteletét irántunk.

A Biblia sáfársági szemléletének az értelmezésénél beszélhetünk a tanulásról, a képességeink, a lehetőségeink használatáról, a munkavégzésről, az idő- és a pénzgazdálkodásról is.

Jézus uralkodik és szolgál egyszerre, és fő Sáfárként erre mutat tökéletes példát.

 

Zarka Péter
sáfársági osztályvezető