Bejegyzés

Kifürkészhetetlen utak

Tavaly december közepén kezdődött ez a történet, amikor a gyülekezetünk dicsőítő csapatával és még néhány lelkes segítővel elmentünk a Szegedi Vakok és Gyengénlátók Felnőtt Intézetébe karácsonyi koncertet adni.

Vagyis mégsem. Sokkal hamarabb. 6 évvel ezelőtt, amikor…, de ez már hosszú történet lenne. Erről csak annyi, egy korábbi szál vezetett oda, hogy most ott lehettünk.

Fantasztikus volt látni a lakók és dolgozók örömét, figyelmét, azt az őszinte és szeretetteljes légkört, ami ott jelen volt! A program végén egy hölgy sietett hozzám, szinte keresztül mindenen. Kapcsolódni akart, beszélni velünk. Megérintette az ének a szívét, és az, ami a végén történt.

A Szentlélek arra indított, hogy a program végét az Ároni áldással zárjam, és mondjak áldást a résztvevőkre. Nem szoktuk ezt ilyen helyzetben tenni, de mivel már annyiszor megtapasztaltam a Szentlélek vezetését, nem álltam ellen ennek a késztetésnek. Ez fogta meg a legjobban őt. Az egyik kedvenc énekét juttatta eszébe, amit sokszor énekelt, fejből.

Felajánlottuk, hogy ha szeretne jönni, elhozzuk a gyülekezetbe. Ezt teszi a közösség lassan egy éve, szinte minden egyes szombaton. Csupán néhányszor hiányzott betegség miatt. Ott van szinte mindig. Mosolyog, boldog, és amint vége a szombatnak, elmondja, hogy mostantól azt várja, mikor jön újra a következő. Néhány hónap múlva már lelkesen mondta, hogy szeretne megkeresztelkedni.

Ő látás nélkül látta meg Istent. Szinte teljesen vak. Néhány éve, egyik pillanatról a másikra, az utcán veszítette el majdnem teljesen a látását, először az egyik, majd rövidesen a másik szemére is. Előtte dolgozott, teljes életet élt. Most bent lakik az intézetben. Így egyszerűbb. Ennek az évnek a legelején volt orvosnál, vissza sem hívták – nincs remény. A teljes vakság hamarosan beáll. Nem is kell többet visszamenni. Aztán történt valami. Egyre több lett a fény, egyre több lett a szín. Elkezdett javulni a szeme. És most rám mosolyog, amikor a közelébe megyek, közel hajol, és boldogan mondja, Katika, látom az arcodat!

Igazi, gyermeki, őszinte hittel kapaszkodik Istenbe. Alig várta a keresztsége napját. Ragyogott. Boldog volt. És azóta is az, mert Isten gyermeke lett. És talált egy titkos küldetést. Az egyik gyülekezeti tagtól kapott egy diktafont. Hét közben szerette volna visszahallgatni a prédikációt, énekeket, hiszen nem tud olvasni. Aztán meséli: a diktafon körbejár az intézetben. Egyik este például az egyik dolgozó azzal vitte vissza, hogy „Majd még holnap elkérem, nem tudtam végighallgatni.”

Ő a mi újabb Erzsike nénink. Szakál Mátyásné 2023. július 22-én lett a Sándorfalvi gyülekezet hivatalos tagja. A szívében pedig már sokkal hamarabb.

Hogy mi kellett ehhez? Egy ígéret betartása, egy lelkes dicsőítő csapat sok gyakorlása, egy befogadó közösség, olyan emberek, akik hétről hétre érte mennek, biblikus igehirdetések, egy kedves testvérnő, aki bejárt az intézetbe felkészíteni őt a keresztségre, egy testvér jószívűsége és egy ajándék diktafon… és ami a legfontosabb, a Szentlélek és egy nyitott szív! Hálás a szívünk érte, és reméljük, sok ilyen előre kifürkészhetetlen isteni szál vár még ránk!

 

Polgárné Papp Katalin

a Sándorfalvi Gyülekezet presbitere

Regionális Ifjúsági Szilveszter Szegeden

Lassan két hete, hogy ránk köszöntött az új év, 2020, amit jó pár adventista fiatal Szegeden ünnepelt. A regionális ifjúsági alkalom keretein belül majdnem 30 fiatal érkezett az ország különböző pontjairól. A legtöbben Szegedet és Baját képviselték, de volt debreceni, kondorosi vendégünk is.

A helyszín a szegedi adventista gyülekezet volt, ahol nem először gyűltek össze a fiatalok búcsúztatni az óévet és köszönteni az újat.

A programot igyekeztünk úgy kialakítani, hogy mindenki remekül érezze magát. Szerencsére ehhez rengeteg eszköz állt rendelkezésre. Pingpong, csocsó és szkander asztal várta a nem társasjátékozni vágyókat. Volt több mint húszféle társasjáték, amiből lehetett választani, valamint az este folyamán többször is körbe ülve játszott a csapat.

Mivel minden fiatal hozott magával valami apróságot, rengeteg nassolnivaló és üdítő állt rendelkezésünkre egész este, a hatalmas családi pizzákon kívül.

Éjfélkor a csapat a Széchenyi téri tűzijátékot csodálta a csípős hidegben, majd a gyülekezetbe visszatérve pezsgővel köszöntöttük 2020-at. Ezután kisebb csoportokra bontva beszélgettünk a fogadalmakról, a zsidóság és a mi életünk kapcsán párhuzamokról, különbségekről.

A fiatalok nagyon jól érezték magukat, és nagyon jól bírták az éjszakázást. A legtöbben a reggeli első buszokkal mentek haza, de volt, aki kocsival érkezett. Összességében egy áldásos és jó hangulatú regionális ifjúsági alkalmat tudhatunk a hátunk mögött, amit remélhetőleg jövőre megismétlünk.

 

Schüszler Dávid

Kézzelfogható szeretet

„Kedves Kolléganők! Egy kéréssel fordulok felétek, szeretném egy program megvalósulásához a segítségeteket kérni! 2019. március 14–17-ig Szegeden egy keresztény országos ifjúsági konferencia (Ének és Sport Napok) szervezésében szombat délután karitatív programokat szervezünk fiataloknak. Az egyik állomás keretén belül az ADRA (Adventista Fejlesztési és Segély Alapítvány) jóvoltából élelmiszercsomagokat szeretnénk rászoruló családoknak házhoz vinni. Szeretnénk, ha a fiatalok megtapasztalhatnák az ajándékozás örömét és a szociális érzékenységük is fejlődhetne ezáltal. Ehhez lenne szükségünk 20 címre…”

Az első lépések egyike volt ez a levél, majd jött a következő és a következő, és a címek olyan tempóban, hogy már az első nap után vissza kellett mondanom, mert elfogyott a kapacitás.

Felhívott egy kedves védőnő az első nap, ő ajánlana 3 családot, de messze van attól a helyszíntől, amit kértünk, megérti, ha nem, de ha esetleg… Azt mondtam neki, hogy meglátjuk, mennyi cím jön össze, és majd visszatérünk rá. Külvárosi részt ajánlott, ott is tanyát. Védőnőként tudom, milyen nehéz sokszor egy-egy eldugottabb tanyára rátalálni, nem akartam ennek kitenni a fiatalokat. Majd, amikor elköszöntünk, annyit mondott, hogy mindig minden szociális támogatással így járnak, mert senki nem akar oda kimenni, és kedvesen elköszönt. Én pedig elszégyelltem magam. Majd később visszahívtam, és mondtam neki, hogy megoldjuk, biztosan lesz autóval valaki, de kértem, hogy úgy írja le a támpontokat, hogy megtaláljuk a helyet.

És az Úr gondoskodott! Három belevaló fiúból álló csapat is összeállt, láttam, ők megbirkóznak a feladattal, az egyikük autóval volt. Elvállalták. A végén csak annyit mondott: jó, hogy mi mentünk, mert terepjáróval voltunk, a nagy homok miatt egy személyautó nem ment volna végig azon az úton. Istennek hála a gondoskodásáért!

A külvárosi védőnőtől hétfőn ezt a levelet kaptam: „Kedves Kati! Csak szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget, és tolmácsolni a gondozottaim háláját a csomagokkal kapcsolatban. Volt, aki már szombat délután örömködve hívott telefonon. Nagyon megindító… Szép hetet!”

Volt olyan család, aki be is invitálta a fiatalokat és teával kínálta, így lehetőségük volt beszélgetni is. Találkoztak Istent kereső családdal is, akinél búcsúzáskor együtt imádkoztak. Akadt olyan család, aki este sms-t küldött nekem, hogy megkapták a csomagot, és nagyon szépen köszönik. Sok fiatal ment gyalog ADRA mellényben, mert 1-1,5 km-es körzetben több cím is volt, ők kézben cipelték a nehéz, ADRA felirattal és logóval ellátott táskákban lévő élelmiszert, tisztítószert.

Látványosságai lettünk Szeged belvárosának a többi programmal együtt. Erről szól az Ifjúsági Világnap. Felhívni az emberek figyelmét Istenre, a Szeretetre.

Köszönjük az ADRA támogatását, köszönjük a szegedi és a sándorfalvi fiatalok önzetlen szolgálatát az előkészületek során, és a résztvevőknek, hogy személyesen felkeresték a családokat!

Bátran szervezzünk minél több olyan programot, melynek középpontjában a kézzelfogható Szeretet áll. Isten áldása lesz rajta!

 

Polgárné Papp Katalin
(Sándorfalvi Adventista Gyülekezet)

Ifjúsági világnap 2019

Idén az ÉS Napok keretében szombat délután lehetőségünk volt csatlakozni egy világszéles megmozduláshoz, amelynek lényege: Isten szeretetét és reménységet közvetíteni a körülöttünk élők számára, tettekkel. „Legyél te a prédikáció!” – erre invitálja ez a nagyszerű kezdeményezés a fiatalokat.

Március 16-án a déli órákban az ÉS Napok résztvevői elindultak… jót tenni. Az Ifjúsági Szolgálatok Osztálya, az ADRA, a Szegedi és Sándorfalvi Gyülekezetek összefogásának köszönhetően három lehetőség állt a fiatalok rendelkezésére:

1)    Az ADRA tartós élelmiszercsomagjainak eljuttatása olyan családokhoz, ahol ez nagy örömöt jelent.

2)    Egy kis csokoládéval együtt egy motivációs üzenetet átadni a járókelőknek.

3)    Egy dallal és egy élelmiszercsomaggal szebbé tenni a napját egy-egy hajléktalannak.

A résztvevőktől kapott visszajelzések közül szeretnénk egy néhányat megosztani:

„Kifejezetten jó érzés volt részese lenni, a közös éneklés megadta a jó alapot. Ezek után már csak bónusz volt az ételosztás.”

„Nagyon tetszett az Ifjúsági Világnap akció, csodás érzés volt látni az emberek arcán a boldogságot!

Valós tapasztalat volt Istennel. Késztetést éreztem arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessek az Istennel való kapcsolatomra és többet tegyek Istenért.”

„Jó volt részese lenni a kezdeményezésnek, örömöt hozni az emberek szívébe.”

„Csodás, felemelő tapasztalat volt részt venni az Ifjúsági Világnap megmozdulásban! Várom a következő hasonló lehetőséget!”

„Az ilyen missziós alkalmak során mindig az az érzésem, hogy ezt sokkal többször kéne csinálni! Én hajléktalanoknak énekeltem, és nagyon felemelő volt látni, hogy mennyire meglepődtek és aztán mennyire örültek az összegyűlt pénznek és az ételnek. Szerintem ez egy nagyon jó program volt és nagyon jó lenne a gyülekezetemmel is megismételni. Több ilyet!”

„Érdekes élmény volt, ilyesmit még nem csináltam. Nagyon sok ember, akit megközelítettünk, nyitott és kedves volt.”

„Nagyon tetszett, mert lehetett segíteni olyan embereken, akikre ráfért a segítség. Meg szeretném ismételni a gyülekezetemmel is.”

„Nagyon jó tapasztalat volt számomra. Már vettem részt hasonló programban. Örültem, hogy a csapatomban tudtam tevékenyen részt venni. Kissé izgultunk ugyan, de az Úr vezetett és bátorságot adott. Mindenképp megismételném.”

„Persze, hogy szeretném megismételni, ismét nagyszerű élmény volt, akárcsak előző évben.”

„Istent teljesen közel éreztem magamhoz és éreztem, hogy amit csinálok/csinálunk az egy nagyszerű dolog. Jó volt más embereknek örömet szerezni egy kis üzenettel és csokival. Áldással megrakodva térhettünk vissza.”

 

Az Ifjúsági Világnap nem csak egy napról szól. Ennél sokkal több. Ez egy olyan nap, aminek célja felhívni a fiatalok figyelmét arra, hogy sok-sok embernek szüksége van körülöttünk arra, hogy rajtunk keresztül találkozzon Isten szeretetével!

Az idei év mottója: Fogadj örökbe… egy hajléktalant, egy időst, egy rabot, egy beteget… egy parkot, amely szebb lenne, ha valaki néha összegyűjtené az ott összegyűlt szemetet…!

Ne feledd, a jó, a szép, a kedvesség, a szeretet ma is menő!

Ha megérintett a fiatalok tapasztalata, ne várj! Indulj el! Ne csak beszélj, hanem tegyél is valamit! Öröm lesz ez számodra és a környezeted számára is!

Ha ötletre van szükséged, vagy kérdésed van azzal kapcsolatosan, hogy mit tehetnél, írj az adventista.ifi@gmail.com e-mail címre, és mi segítünk!

Az összefoglaló videó az Ifiinfó YouTube csatornán tekinthető meg: https://goo.gl/eL66BF

 

k.p.

ÉS napok 2019

Az idei Ének és Sport Napok március 14–17-ig került megrendezésre Szegeden. Csütörtöktől vasárnapig az esemény főelőadója, Belinda È. Samari hat plenáris előadás keretében egy lelki utazáson vezetett végig, ahol alkalomról alkalomra a résztvevők elmélyülhettek a következő kérdésekben: Hol vagyok? Hogyan jutottam ide? Hol vagyok Istenhez képest? Miért vagyok itt? Hol szeretnék lenni? Hogyan juthatok oda? Ha rossz irányba indultam el, visszatalálok-e még Istenhez? Ér-e valamit egyáltalán az én történetem?

A kérdések körbejárása segített felfedezni, hogyan haladunk a mi történetünkben. Az általunk választott utak néha Isten közelébe vezetnek minket, néha eltávolítanak tőle. Bármelyik forgatókönyvről beszélünk, a lényeg: hogyan haladjunk előre úgy, hogy megérkezzünk oda, ahol az Istennel való kapcsolatunkban lenni szeretnénk.

Az Ifjúsági Osztály csapata, karöltve a Szegedi, Sándorfalvi és Hódmezővásárhelyi Gyülekezetek fiataljaival, mindent megtett annak érdekében, hogy ezáltal a négy nap által Isten nagyszerű lelki és közösségi élményben részesíthesse azt a közel 200 fiatalt, akik jelen voltak ezen a rendezvényen.

A szorgalmas készülődés meghozta eredményét, hiszen a plenárisok tartalma, a kiváló zene, a sport majdnem szünet nélküli lehetősége és minden más programlehetőség igazi élményt biztosított, és talán kárpótolta az otthoni kényelmes ágy és az ételek hazai ízének a hiányát.

A szombati napon a résztvevők száma túllépte a 300-at, de a helyszűkének a kellemetlenségét talán elfeledtette Istent dicsőítésének a lehetősége.

A déli órákban mi is csatlakoztunk ahhoz a több ezer fiatalhoz, akik a világ különböző országaiban ezen a napon nemcsak szóval, hanem tettekkel közvetítették a reménységet és Isten szeretetét az emberek felé.

Hisszük, hogy ez a hétvége feltöltődést, erőt és motivációt adott a résztvevőknek. Segített célba érni!

 

k.p.

A legkisebb is számít

Gyermekbemutató Szegeden

Nagy örömben lehetett része a Szegedi Gyülekezetnek. Purák Szabolcs és kedves felesége, Bettina egy igazi kis birkózót kaptak az Úrtól, Bálintot, akiért együtt imádkoztunk március 9-én szombaton, áldást kérve a gyermekre és a család valamennyi tagjára.

Az ünnepélyes istentiszteleten sok érdeklődő és barát is részt vett, és bizton mondhatom, mindenki arcára mosolyt csalt ez az életerős fiatal teremtés és az a tudat, hogy Isten jelen volt közöttünk. Dr. Mihalec Gábor a szülők számára szóló igehirdetés által valódi elköteleződés kért tőlük, ezzel is megalapozva és irányt adva Bálint lelki fejlődésének. Az útravaló gondolatokat Osvald László a gyülekezet lelkésze mondta el, melyben a gyülekezetet kötelezte el a legkisebbek felé, azzal a jelmondattal, hogy „Jézusnak a legkisebb is számít!”

Oslo

Szegedi adventi ajándék

2018-ban egy kicsit másképp gondoltunk az adventi ünnepélyre. Ajándékokat készítettünk! A hódmezővásárhelyi kórus és a szegedi ifjúsági kórus együttműködésével ajándékoztuk meg a vendégeket és a testvéreket az ének ajándékával, felajánlásainkkal, adományainkkal pedig a Waltner Károly Otthon lakóit örvendeztettük meg. Viszkok Andrea, aki az Otthont képviselte és bemutatta közel háromszáz résztvevő előtt, fogadta meglepődve a bőkezű adományt 163 175 forintot és 20 eurót.

Egyre többen nőnek úgy fel, hogy a valahova tartozás tapasztalata a családon belül problémássá válik. Sokan nem élik át azt, hogy a család az a hely, ahova valóban tartozni lehet. A valahova tartozás jellemzője: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat A valahova tartozás lényege nem abból alakul ki, hogy én mennyire vagyok jó, hanem abból, hogy én Jézusé vagyok! (Ézs 43:1–3)

Ezért készítettünk egy kis videót, amit a YouTube-on „Így lehet az idei karácsony más, mint az eddigiek” címmel lehet megtekinteni (https://www.youtube.com/watch?v=3vU9T-eTYes), és amely videót a Facebook-on több mint 116 ezer ember látta, és közel 800 megosztást kapott.

 

Osvald László

 

Add elő Szegeden!

Adventisták a plázában!?

Bizonyára többünkkel is előfordult már, hogy olyan feladatot vállaltunk el, aminek az elvégzéséhez egyáltalán nem éreztük magunkat kompetensnek vagy tehetségesnek.

Történt, hogy az Erasmusos kiutazásom előtt személyesen is megismerhettem a zenei menedzsment tanáromat, aki történetesen a Szegedi Szabadtéri igazgatója is. Azonnal kiderült számomra, hogy ez a kreatív és sikerorientált híresség tőlem is valami nagy dolgot vár el „vizsga” címszó alatt, egy igazán újszerű művészi projekt megálmodását és kivitelezését. Zenésztársaim, énekversenyek, koncertek, illetve zenei meghallgatások, tehetségkutatók dokumentálására vállalkoztak. Én félig hangosan azt mondtam, hogy „csináljunk egy flash mobot”.

Így karácsony előtt két hónapig azon dolgoztam nagyszerű segítőimmel, a kedvesemmel és az adventista barátaimmal, hogy december 22-én a szegedi Árkádban egy villámcsődület alkalmával, hangszeres és vokális élőzenével lepjük meg az éppen arra járó vásárlókat.

A tanárom nagyon inspiráló keresztkérdéseket tett fel, végig a szervezés alatt, ami segített egy igazán nemes célt meghatározni a flash mobbal kapcsolatban. Ezen az alkalmon 50 000 Ft önkéntes adományt gyűjtöttünk a Rotary által, a Szegedi Gyerekklinika koraszülött babái számára.

Hálás vagyok minden szereplőnek, a kórusnak, a helyi és körzeti lelkészeknek és a lelkes híveknek, a civilszervezet képviselőinek és legfőképp a jó Istennek, aki csodálatos módon fonta az eseményszálakat. Nem vagyok egy szervező típus, de Ő képessé tett rá.

Utólag kiderült, hogy a vizsgajegyet a projekt dokumentálására kapom, nem feltétlenül a sikeres kivitelezésre. Hatalmas lehetőséget láttam a dologban, hasznos volt kilépni végre a komfortzónánkból, és újra megerősödtem abban, hogy az első számú Mentorom előtt minden ajtó elsőre kinyílik, ha Ő a projektmenedzser.

Szántó Zsuzsanna

Én szeretem a gyülekezetemet! És te?

Gondolatok a „Ki a sótartóból!” konferenciáról

Megtanítalak az útra, amelyen járj.” – Szombaton az 5. „Ki a sótartóból!” konferencián lehettünk Szegeden, amire meglepetésemre közelről és igencsak távolról is érkeztek testvérek. Még ha nem is jut idő ilyenkor mindenkivel mélyebben elbeszélgetni, de jó ezeken az alkalmakon legalább látni a kedves ismerőseinket és barátainkat.

A mostani előadónk, Mihalec Gábor három prédikációjában többször is hangsúlyozta a nap során, hogy ő szereti az egyházát. Ezen elgondolkodtam, hogy én vajon szeretem-e a saját gyülekezetemet, és ha esetleg a válaszom „nem”, akkor hogyan tovább?! De Gábor nem hagyott senkit magára, aki ilyen érzésekkel küzdött, személyes példákkal támasztotta alá a beszédét, és gyakorlati lépéseket is kínált megoldásként a problémákra.

Ha a gyülekezetem „omladozik”, három irányból kezdhetek neki az építésének: 1) Teszek a saját lelki egészségemért (például azzal, hogy Jézust helyezem minden tanításunk középpontjába, és egyensúlyt alakítok ki a szív és az ész, az élmény és a tudás között szombatonként). 2) Munkálkodom a családom jólétéért és ezzel együtt a gyerekeink megtartásáért az egyházban. (Tudtátok, hogy a felmérések szerint csak egy generációra vagyunk itt, Közép-Európában az Adventista Egyház kihalásától?!) 3) Szolgálok a gyülekezetben és a körülöttem élőkért. Mert amint Gábor is hangsúlyozta, egyedül nem lehet egy közösségben létező Istent visszatükrözni, csakis közösségben.

Sok felvetés elgondolkoztatott, mégis a legjobban az a kép ütött szíven, amikor Gábor az „álomgyülekezet”, azaz az ideális gyülekezet jellemzőiről beszélt. Először elszomorodtam és elcsüggedtem, mert úgy éreztem, ez elérhetetlen, de később arra jutottam, hogy én magam valószínűleg nem tudok változtatni egy közösség attitűdjén, de a sajátomon már igen. Ha én megváltoztatom a viszonyulásomat mások iránt, akkor lehet, hogy a jó példám hatására mások is nagyobb örömmel érkeznek majd meg szombatonként, mert tudják, hogy lesz, aki kedves mosollyal köszönti őket a bejáratnál; pontosan kezdünk minden istentiszteleti alkalmat; a testvérek is (de legalábbis már egy valaki) barátságosak egymással és az újonnan érkezettekkel; és ez a jó légkör visszavár és visszavonz majd mindenkit. Azt hiszem, ezért már én is tehetek valamicskét, és azért is, hogy ismét jobban szeressem a gyülekezetemet. – Mert rajtam is múlik az egyház épülése.

Czinkota Orsolya

Ünnepélyes szombat Szegeden

Egy különleges szombatban volt része a Szegedi Gyülekezetnek szeptember 15-én. A romániai nagyváradi kórus volt a vendégünk és egy csodálatos, áldásos szombatot tölthettünk el a határon túli testvéreinkkel.

Bede Róbert szólóénekeinek és a kórusnak köszönhetően gyönyörű dallamokkal kezdhettük meg a szombatot. Ezt követően a férfikórus majd a Fugyivásárhelyi együttes és a közös énekkar tette még ünnepélyesebbé az istentiszteleti alkalmat.

A hála és a dicséret dallamai mellett az igei gondolatokat ifj. Verebi László lelkész tolmácsolta számunkra.

A közös ebéd elfogyasztása mellett hosszasan beszélgethettünk, új barátokat ismerhettünk meg, és egy rövid városnézésre is volt lehetőség a délután folyamán.

„Élő összeköttetésünk kell, legyen Istennel imában, élő összeköttetésük dicsénekekben és hálaadásban.” (Ellen White)

O. L.