Reformációs séta Kecskeméten

Húsvét vasárnapján sokan sétálnak Kecskemét belvárosában. Templomba igyekeznek, vagy éppen onnan jönnek. Mások fagylaltozás miatt sétálgatnak a családjukkal, vagy csak egyszerűen mozogni vágynak. Ezek az emberek csodálkozva tapasztalták, hogy a Domus-parkolóban egy egész kis reformációs falu nőtt ki a földből. Mintegy 400-an barangolták be az elmúlt 500 év történelmét 7 + 1 interaktív sátorban. 

  • A járókelőket Márton testvér fogadta a wittenbergi vártemplom kapujánál. Arról beszélt, mennyire félreismerik Istent azok, akik azt hiszik, hogy pénzzel, vagy jó magaviselettel ki lehet érdemelni a Mindenható szeretetét. Tetzel János például azt hirdette, hogy csak annak bocsát meg Isten, aki búcsúcédulát vásárol. Erre tiltakozásul – vagy mondjuk stílszerűen, protestálva – Márton testvér kitűzte 95 tételét a vártemplomra, világossá téve, hogy Isten mindenkit feltétel nélkül szeret.
  • A második sátorban Kálvin János éppen fő művén, A keresztyén vallás rendszerén dolgozott könyvtárszobájában. De mikor meglátta a járókelőket, lelkesen behívta őket, és Isten megismeréséről beszélt nekik. A Mindenható megismerhető a természetből, a bibliai történetekből, de legjobban az Ő fia, Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki Őt.
  • A harmadik sátorban az emberek az 1568-as tordai országgyűlésbe kapcsolódtak bele. Bárki érvelhetett pro és kontra a vallásszabadság kérdésében, és sokszor heves – ugyanakkor játékos – vita alakult ki Dávid Ferenc lelkész, és egy maradi magyar kardcsörtető nemes között. Végül azonban János Zsigmond király kihirdette a világ első vallási türelemről szóló törvényét:

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki kénszerítéssel ne kénszerítse. De oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért pedig senki az szuperintendensök és püspökök közül az prédikátorokat meg ne bánthassa. Ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, mert a hit Istennek ajándéka. Midenik éljön az aranyos békességben egymással.”

  • A negyedik sátorban magával a nagy magyar bibliafordítóval, Károli Gáspárral találkozhattunk, aki abbéli reményét fejezte ki a járókelők felé, hogy talán eljön az az idő, amikor minden magyar kézben foghatja az Istentől ihletett Szentírást. Itt mellékesen még a lengyel nyomdász, Mantskovits Bálint nyomdagépét is ki lehetett próbálni.
  • Az ötödik sátorban John Wesley, a Metodista Egyház alapítója prédikált az oxfordi előkelőségeknek, és bátran nekikszegezte a kérdést: „Vajon Oxford keresztyén város?” De mielőtt a járókelők nyugodtan továbbmentek volna, Wesley tovább folytatta a faggatózást: „És Kecskemét, vajon Kecskemét keresztyén város?” Vajon mennyire vagyunk hitelesek? – tette föl mindenki magában a kérdést.
  • A hatodik sátor a gyönyörű Walesbe kalauzolta el a járókelőket. Egy kislány, Mary Jones 6 éven át gyűjti a pénzt, majd 42 km-t gyalogol, hogy egy walesi nyelvű Bibliát vásároljon. A lelkészt annyira meghatja Mary története, hogy lelkésztársával megalapítja a Brit és Külföldi Bibliatársulatot, melynek célja, hogy minél olcsóbban és minél nagyobb példányszámban nyomtassanak nemzeti nyelvű Bibliákat. Az, hogy ma mindenki számára könnyedén hozzáférhető a Biblia, egy 16 éves kislánynak köszönhető.
  • A járókelők a hetedik sátorban egy katonai parancsmegtagadásnak lehettek tanúi. Desmond Doss amerikai katona ugyanis elhatározta, hogy nem öl embert, helyette inkább életeket ment. „A reformáció – hangzott az adventista katona szájából – nem csak egy 16. századi történelmi esemény, az a te életedben is meg kell történjen. A Biblia úgy nevezi ezt, megtérés.”
  • Végül pedig az utolsó sátorban a gyerekeket várták a szervezők, ahol egy reformátor karakterét kiválasztva barangolhatták be Európát, játszhattak a Luther-kártyajátékkal, vagy részt vehettek a kézműves foglalkozáson. Eközben a többiek ajándék tárgyakat vagy könyveket választhattak, vagy falra mászhattak.

Sok gyerek és felnőtt térhetett haza élményekkel a tarsolyában, ugyanakkor a kecskeméti gyülekezet közössége is jobban összekovácsolódott. Ha Isten is megsegít, jövő húsvétkor ugyanitt találkozunk…

Árvai Tamás