Bejegyzés

Gyermekbemutató Gyömrőn

2017. március 11-én szép szombatra ébredtünk. A nap ragyogóan sütött, és a szívünk is örült, mert gyülekezetünkben újabb kisbaba született. 

Horváth Alinka és Horváth Sándor harmadik gyermekét, Hannát mutattuk be az Úrnak dr. Szilvási András lelkész testvér vezetésével.  A terem csordultig megtelt közelről, távolról érkező vendégekkel. A gyülekezet énekkara is készült szép programmal. Az Istentől megáldott alkalmat szeretetvendégség követte, ahol tovább erősödhetett a közösség.

Kísérje áldás Hanna életét, és a többi kisgyermek életét is, hogy majd ama napon hiánytalanul ott lehessünk Isten országában.

(stiv)

„Tavaszi Zsongás” – Gyömrőn

A február és a március hónap igen aktív időszak volt a Gyömrői Gyülekezet számára

Dr. Szilvási András testvér, a gyülekezet lelkésze tartott egy élményekben gazdag előadás-sorozatot a kisázsiai gyülekezetekről a város házasságkötő termében,  szombatról szombatra.  A hosszú, de tanulságos sorozat koronája az újjáalakult gyömrői Advent énekkar segélykoncertje volt, melyben a rászoruló gyermekek nyári táboroztatására gyűjtöttünk. A programot a helyi zeneiskola diákjai és tanárai is színesítették. A Zsoltárok gyöngyszemeiből hangzottak el részletek prózai és énekkari feldolgozásban.

Mindannyiunk számára nagyon felemelő volt a koncert. Jó érzés volt hirdetni az evangéliumot ilyen módon is, közben segíteni rászoruló családokon. Isten megáldotta erőfeszítésünket! Legyen dicsőség nevének, örökké!

(stiv)  

…akár csak egy embert is

Önkéntes evangelizátorképzés Budapesten

Mi az evangelizálás célja? Hogyan válhatunk alkalmassá arra, hogy Isten örömüzenetét hirdessük a környezetünknek? Mi Isten, és mi a mi szerepünk ebben? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a 2017. február 17–19. között Budapesten megrendezett, kilencedik Önkéntes evangelizátorképzésen. Ismereteink elmélyítésében Daniel Duda, a Transzeurópai Divízió Nevelési Osztályának vezetője nyújtott segítséget 8 előadáson keresztül. 

Péntek este a kezdő alkalom kellően megalapozta az azt követő két, tanulságokban és tanulásban gazdag napot. A szombat délelőtt Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnökének érdekes kérdésével indult: Miért kell már kilencedik éve képezni magunkat az evangélium hirdetésére? A felelet pedig nem váratott sokat magára: Azért, mert a világ folyamatosan változik, így a mi evangelizációs módszereinknek is folyamatosan változnia kell ahhoz, hogy eredményesek lehessünk. Az előadások során Daniel Duda ennek a változásnak az alapjait és lépéseit tárta elénk.

Megvizsgáltuk, hogy vajon milyen szemüvegen keresztül kell olvasnunk a Bibliát, hiszen ez meghatározza az Istenről alkotott képünket és így közvetlenül a jellemünket is – így hát azt is, hogy hogyan adjuk át az örömüzenetet. Megtanultuk, hogy a lelki ajándékoknak sokkal fontosabb szerepe van az életünkben, mint azt gondolnánk. Mindannyian más és más ajándékokat kaptunk a Szentlélektől, amelyek mind azonos értékkel bírnak. Mindenki rendelkezik legalább eggyel közülük, és mindenkiére szükség van. Ezek azonban nem számunkra ajándékok a Szentlélektől, hanem egymás, a gyülekezet és a környezetünk számára. Azt pedig, hogy kinek, mikor és milyen ajándékot ad, azt Isten dönti el.

Elgondolkodtunk azon is, hogy ma miért érezzük, hogy az evangelizálás kemény munka. Talán azért, mert nem vagyunk igazán büszkék arra az Istenre, akit szolgálunk és be akarunk mutatni? Vagy mert „elemmel működtetett” keresztények vagyunk, akik, mikor feltöltődnek, akkor még dúl bennük a tenni akarás, de túl hamar lemerülnek és végül semmit nem tesznek? Megismerkedtünk a különböző evangelizációs stílusokkal, amiknek segítségével a saját személyiségünknek megfelelő módon tudjuk megszólítani az embereket. Miután lehetőségünk volt felismerni a hozzánk legközelebb álló stílust, megérthettük, hogy fejlesztenünk kell azt, hogy minél hatékonyabbak tudjunk lenni. Végül pedig megnéztük, hogy mik a sikeres evangelizáció szervezésének szempontjai. Fel kell mérnünk a körülöttünk élők szükségleteit, hogy az őket valóban érdeklő témákról tudjunk beszélni. Az evangelizáláshoz használnunk kell a lelki ajándékainkat, kinek-kinek a sajátját. Az evangelizációs programot pedig rugalmasan kell kezelnünk és nyitottnak kell lennünk annak megváltoztatására.

Az evangelizálás, az emberek megszólítása nem könnyű feladat, azt hiszem, ezt a közel 150 résztvevő nevében mondhatom. Ez a hétvége azonban segítséget nyújtott abban, hogy merjük átalakítani a gondolkodásunkat. Tegyük fel a megfelelő szemüveget, vegyük észre az életünkben azokat a területeket, amelyekben fejlődnünk kell, mert ezzel nem csak a saját életünk, hanem másoké is megváltozik. Isten biztosít bennünket arról, hogy szeret minket, hogy értékesek vagyunk a számára és hogy mindegyikünkben van valami, amivel közelebb vihetünk hozzá akár csak egy embert is.

Ömböli-Lakos Anna

  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délelőtt
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 2/1.
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 1.
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 2/2.

Tesz-Vesz Gyülekezet Terézvárosban

Ábrahám és Lót barátsága

Egy igen áldásos és vidám hangulatú vasárnapot tölthettek együtt kicsik és nagyok a Terézvárosi Gyülekezetben február 5-én, vasárnap. A Tesz-Vesz Gyülekezetnek ez már az 5. alkalma volt, amikor közös csapatmunkával és sok vidámsággal készültünk a családi programra. Áldásos volt, mivel sok gyerkőc és család jött el, és mindenki arcán az öröm tükröződött. A szendvicsek és a dekoráció készítése és a gyümölcsök díszítése mindig igazi csapatépítő alkalomnak bizonyul. 

A programra a gyülekezetből és a környékből vártunk minden érdeklődőt. A bejáratnál nagy tábla és sok lufi jelezte a programot, és testvérek is álltak az ajtóban, hogy megszólítsanak minden arra járót az utcán. Így már az előző alkalmakkal is tartalmas és izgalmas beszélgetések alakultak ki.

A program énekléssel kezdődött, majd meghallgattuk Ábrahám és Lót történetét, ami után játékos feladatokkal vontuk be a témába a gyerekeket is. Megszokottá vált, hogy a történet után a témához kapcsolódó régészeti leletek képeit és magyarázatát is meghallgattuk néhány percben.

Ezután kezdődött a kézműves foglalkozás. Három asztalnál érdekesebbnél érdekesebb dolgokat készíthettek a gyerekek, most például egyforma kulcstartót a barátoknak vagy képeslapot és hozzá képkeretet. Annyira izgalmas dolgokat lehetett készíteni, hogy több asztalnál az idősebb korosztály is beállt kézműveskedni.

Ezt már csak a finom zöldségekkel díszített szendvicsek és gyümölcsök elfogyasztása tette még nagyszerűbbé, miközben lehetőség nyílt az ismerkedésre, beszélgetésre. Befejezésként pedig vidám énekeket énekeltünk a barátságról.

Mindig örömmel fogadjuk az új vendégeket, a visszatérőket és saját gyülekezetünk gyermekeit is! Március 5-én várjuk a következő alkalmat is!

Nagypál-Roller Barbara

„Igyekezzetek a város jólétén!”

Jeremiás felhívásának fényében (Jer 29:7) immár 118. rendezvényét tartotta meg az „Egészséges, emberibb környezetért, a virágos Sopronért!” környezetkultúra-mozgalom, melyet 2006-ban Horváth Sándor nyugalmazott főkertész testvérünk indított útjára, és szervez azóta is rendületlenül. 

A program célja a természeti értékeink (kertek, parkok, köztemetők) gondozása mellett, szakmai, lelki és egészségügyi ismeretterjesztő előadások tartása, ahol az országosan elismert kertészeti szakemberekkel együtt Isten Igéje is megszólalhat egyházunk lelkészeinek (dr. Szigeti Jenő, Ócsai Tamás, dr. Ősz-Farkas Ernő) tolmácsolásában.

A város által elismert és felkarolt kezdeményezés idén március 7-től a Gyermek és Ifjúsági Központ épületében egy több héten át tartó plakátkiállítással, valamint egy hónapon keresztül kedden és csütörtökön 16 órától ingyenes szakmai és mentálhigiénés tanácsadással szolgálja Sopron és környékének lakosságát.

Hisszük, hogy a természet szeretete által sokan megismerhetik, és velünk együtt dicsőítik Teremtőnket.

TSZ

Öröm volt a Mennyben

2017. január 28-án csodás napra ébredhetett az Albertirsai és a Kecskeméti Gyülekezet apraja-nagyja. Nagy József testvérünk szövetséget kötött az Úrral a kecskeméti kápolnában.  

A keresztség örömteli eseményét a helyi és az albertirsai testvérek szolgálata előzte meg. Az Igéből Árvai Tamás lelkészünk Róm 8:28 alapján adott útmutatást  mindannyiunknak. Elmondta, hogy  az emberi élethelyzeteket sokszor emberi szempontok alapján ítéljük meg. De mint ahogy a Bibliában több esetet is találhatunk erre – például József története – az Úr más nézőpontból lát egy-egy élethelyzetet, és így ha az Ő kezébe tesszük le életünket, bízhatunk benne, hogy az Úr mindent a javunkra tud fordítani.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Kecskeméti Gyülekezet tagjainak a meleg fogadtatást és a szeretetszolgálatot.

D. Cs. J.

Lelkészbeiktatás Tatabányán

Egy szép és ünnepélyes alkalomra került sor 2017 harmadik szombatján (január 21.) a Tatabányai Gyülekezetben. A tatabányai körzet új körzetvezető lelkészt kapott Stramszki István testvér személyében. 

Stramszki testvér ünnepélyes beiktatására eljöttek testvérek a körzethez tartozó gyülekezetekből, Fehérvárcsurgóról és Tatáról, illetve a Tatai Gyülekezet egyik szórvány csoportja majdnem teljességgel képviseltette magát. Ezenkívül még a Budapest Szüret utcai gyülekezetből is együtt ünnepelt velünk néhány testvér. A zenei szolgálatok, és költemények után Bihari Csaba testvér szólaltatta meg Isten üzenetét az Ige által. Bihari Csaba testvér az igehirdetésében hangsúlyozta, hogy az isteni áldás kiáradása, a gyülekezet lelki és számbeli növekedése a lelkész és a gyülekezet együttmunkálkodása nélkül nem várható, de ha a lelkész és a gyülekezet mint munkatársak együtt végzik a szolgálatukat, akkor csodálatos tapasztalatokban lesz része a gyülekezeteknek is és a lelkésznek is.

A DET megbízólevelének átadása, Bihari Csaba testvér beiktató imádsága és köszöntése után, a jelenlevő gyülekezetek presbiterei köszöntötték Stramszki István testvért, majd Stramszki testvér gondolatait hallgatta meg az ünneplő gyülekezet.

Megtapasztaltuk a 133. zsoltár szavait: „Íme, mily jó, és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint drága olaj a fejen, mely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán, mely lefolyik köntöse prémjére.”

J. E.

Keresztény bábelőadás Újbudán, a Szüret utcai gyülekezetben

A Palánta Misszió szolgálata nem ismeretlen számunkra. Két alkalommal is meghívtuk őket a keresztény játszóházba szolgálni. Legutóbb a befogadó otthonban müködő játszóházba, ahol mintegy 25 gyermek és a nevelőnök is jelen voltak.

Ezután nagyot álmodtunk, elhatároztuk hogy meghívjuk őket a gyülekezetünkbe is! Sok-sok gyermekkel áldott meg minket az Úr! A szülők meghívták gyermekeik barátait, nagyszülők az unokáikat, és más gyülekezeteknek is hírül adtuk ezt a lehetőséget, és jöttek is.

Vendégeink A városi nyúl tévedése című darabot adták elő. Bibliai üzenetként kiemelve: vigyázzunk, mert Sátán mindig lesben áll, hogy elhitessen, becsapjon minket, de Jézus ott van melletted, csak rá figyelj, rá számíthatsz! A bábelőadást CD és foglalkoztatófüzet formában ajándékként megkapta az a negyven gyermek, barátok és nagyszülők, akik örömmel és élénk érdeklődéssel nézték végig a műsort. Együtt énekeltünk, majd teadélutánt szerveztünk. Jó hangulatban, áldásos beszélgetésben volt része mindenkinek! A vendég gyermekeknek szombatiskolai tanulmányt ajándékoztunk, és hívtuk őket alkalmainkra.

Hálásak vagyunk Urunknak e csodás missziós lehetőségért. Soha nem tudhatjuk, kit mikor érint meg az Úr Szentlelke, de egy biztos, minden alkalmat meg kell ragadnunk!Amit gyermekkorban lát a gyermek, azt sosem felejti el, a szívében mindig ott lesz az az érték, amit nekünk, felnőtteknek kell belecsepegtetnünk – „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Péld 22:6).

Kovács Zsuzsa

Lelkészbeiktatási istentisztelet a székesfehérvári körzetben

Ünnepélyes istentiszteletre készültünk január 14-én szombaton Székesfehérváron, az „A” Gyülekezetben. Bihari Csaba, a Dunamelléki Egyházterület titkára iktatta be Hites Gábor testvérünket Lovasberény, valamint Székesfehérvár „A” és „B” Gyülekezeteinek lelkészévé.

Közös éneklések, kórus- és versszolgálatok hangolták fel lelkünket már az alkalom elején. „Vágyunk-e szentelt életet élni? Jézus élete a példakép” – hallottuk a Lovasberényi Gyülekezet énekkarától. Tízéves kislány szólózott kedves hangján: „Szeretlek, ó, Uram, hálám szívemből fakad, és éneklem, hogy áldott légy, Uram.” De felzengett a nyáron alakult férfikar éneke és a Székesfehérvári „A” Gyülekezet kórusa is, kiegészülve a „B” néhány tagjával.

Az igehirdetés előtt Hites Gábor szólt a vidáman mosolygó legkisebbekhez. Hópelyhecskék képeit mutatta, milyen csodálatosan szépek, és nincs közöttük két egyforma, és lám, bennünket, embereket is „csodálatos módon megkülönböztetett” a jó Isten (Zsolt 139:14).

A beiktatási istentiszteletet Bihari Csaba testvér tartotta Filippi 2:20–22/a és 29. alapján. Kiemelte, mennyire fontos, hogy a lelkész és a gyülekezete ismerje fel a közös szolgálat szépségét, fontosságát. Pál mindig a gyülekezet javát kereste, ezért elengedte, elküldte Timótheust. Az apostol hatalmas munkát végzett, de Isten a hozzáállást, a lelkületet értékeli, az odaadás örömét, nem a szolgálat nagyságát. Szomorú, hogy mindig van két csoport a gyülekezetekben: a támogatók, akik aggódnak a testvéreikért, ezért dolgoznak értük, és a gyanakvók, a kritizálók, akik hátráltatják, akadályozzák az igazi munkát. Melyik csoportba akarunk tartozni? Engedjük-e, hogy Isten munkálkodjon bennünk és általunk? Akkor a szolgálatunk nem terhes feladat, hanem túláradó öröm.

Az igehirdetés után Bihari testvér áldást kérő imát mondott Hites Gáborért és a családjáért, akik a három gyülekezet presbitereivel együtt leborultak az Úr előtt.

Ezt követően Gábor köszöntötte a gyülekezeteket: „Velünk együtt munkálkodván ti is az értünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg miértünk” (2Kor 1:11). Közös szolgálatra hívta a gyülekezeteket, a lelki ajándékok „összehordására”, hiszen „mindenkinek haszonra adatik a Léleknek kijelentése” (1Kor 12:3–7). Továbbá kérte, ne féljünk felkeresni őt a bajainkkal, attól tartva, hogy a munkája leterheli. Ne várjuk meg, hogy késő legyen.

Ezután üdvözlések hangzottak el. Először Nagy Imre, a Lovasberényi Gyülekezet presbitere köszöntötte: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli” (Zsolt 37:25). Majd Kohári Zsolt, a Székesfehérvári „A” Gyülekezet presbitere bátorította: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Péld 3:5–6). Végül Omischl Tibor, a Székesfehérvári „B” Gyülekezet gyülekezetvezetője szólította meg: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok és senki sem támad reád, mert nékem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18:9–10).

Az ünnepélyes istentisztelet végén a három gyülekezet összevont vegyes kara zengett éneket, kifejezve az összefogás és az együttműködés vágyát, készségét is: „Az Úr őrizőm, pajzsom és szabadítóm.”

Mindannyian a jó Isten áldását, kegyelmét, vezetését kívánjuk az újonnan beiktatott lelkész testvérünk életére, munkájára!

Omischl Tibor, Sasvári Hajnalka

Életfejlesztés Nagykanizsán

Különleges programot indított a város számára gyülekezetünk Nagykanizsán kétheti rendszerességgel. Életfejlesztés címmel aktuális életkérdésekről tartanak előadóink előadás-sorozatot beszélgetés formájában, bibliai alapokon. 

Az első alkalommal, 2016. október 19-én a szeretet témáját boncolgattuk. Első előadónk Horváth Gábor, a Nágocsi Reménység Rehabilitációs Ház szakmai vezetője Kis István lelkészünk kérdéseire válaszolva őszinte egyszerűséggel vallott életéről, a családjához és a munkájához fűződő kapcsolatáról. Az est folyamán a hallgatóság kis csoportokat alkotva diskurálhatott az öt szeretetnyelv jelentőségéről. Megtudhattuk, hogy a szeretet tanulható, tudatos tevékenység, a függőségeink pedig mind csak szeretetpótlékok.

Az előadás alatt vendégeink friss pogácsát, gyümölcsöt és meleg teát kóstolhattak szorgos testvérnők jóvoltából, ezáltal is otthonosabb légkört varázsolva. Albert Schweitzer gondolatát szabadon idézve: miszerint az emberi nagyság azon múlik, hogy mennyi szeretet van benne. Úgy érzem ezen az estén sikerült egy szeletet adnunk ebből. A résztvevők szemmel láthatóan nagy megelégedéssel és lenyűgözve indultak haza. „Két hét múlva találkozunk és másokat is hozunk magunkkal!” – így búcsúztak vendégeink, mindannyiunk örömére.

Azóta is sorra látogatják alkalmainkat, és a létszám csak növekszik. Témáink voltak már a szereteten kívül az élet értelme, nyugalom, félelem és a megbocsájtás. Januártól ismét folytatjuk a halál, sorstárs-embertárs, kapcsolatok és depresszió kérdéskörével. Hála legyen az Úrnak a lehetőségért, és adja, hogy mindannyian közelebb kerüljünk az Úrhoz!

Várnagy Szabolcsné