Bejegyzés

Tesz-Vesz program a Terézvárosi Gyülekezetben

Elindult a Tesz-Vesz Gyülekezet – elsősorban gyermekeknek tervezett – missziós programja 2016. november 6-án vasárnap 15 órakor a Terézvárosi Gyülekezetben. Első témánk  „Élet az Édenben” volt. A lelkes segítők gyönyörűen feldíszítették a gyülekezetet a vendégek fogadására. A bejárati kapu tárva-nyitva állt mindenki előtt. Megállító tábla, lufik, kézműves dekorációk az ősz színeiben pompázva hirdették az eseményt és invitáltak mindenkit, aki csak arra járt. A programot komoly előkészületek előzték meg. A gyermektanítók képzéseken vettek részt, a segítők és a gyermekiskola tagjai meghívókat osztogattak a környék lakóinak, ezáltal a gyermekek is megtanultak missziózni, megszólítani az embereket, hirdetni a jó hírt. A főszervező gondosan megszervezett minden apró részletet, hogy mindenki tehetsége szerint részt tudjon venni a munkában.

Elérkezett a kezdés napja, izgatottan vártuk, hogy lesz-e eredménye a befektetett munkának. Egymás után érkeztek a kis vendégek szülőkkel és hozzátartozókkal, lassan megtelt a pódium előtt elkészített hely. A gyermekek nagy figyelemmel, csillogó szemekkel hallgatták a Bibliai történeteket, örömmel tanulták az énekeket, élvezték a kézműves foglalkozásokat, játékokat, majd jó étvággyal fogyasztották a mutatós, finom falatkákat.

Voltak olyan vendégek, akik megálltak és bejöttek a nyitott kapu és a dekoráció láttán, így jó alkalom nyílt arra, hogy elbeszélgessünk velük és az istentiszteletre is meghívhattuk őket. Könyveket ajándékoztunk, beszélgetéseket tartottunk, volt, aki jogi tanácsot és lelki segélyt kapott gyülekezetünkben.

Angyalka elhozta az osztálytársát, aki annyira jól érezte magát, hogy könyörgött Angyalka anyukájának, Anikónak, hogy hívja fel az édesanyját és kérje el őt szombatra is, mert mindig ide szeretne járni, és nagyon hálásan köszönte, hogy elhozták őt az imaházba.

A gyerekek megszólításán túl a program lehetőséget ad arra, hogy a környezetünkben élőkkel felvegyük a kapcsolatot, bemutathassuk Jézus Krisztus szeretetét és megváltási tervét. A gyülekezet tagságára is jótékony, közösségépítő hatása van, hiszen ezáltal közelebb kerülhetünk és segíthetünk egymáson is. Fő célunk az, hogy kitárjuk kapuinkat a jövő nemzedéke és a megfáradt, nyugalmat kereső emberek előtt, és egy olyan környezetet teremtsünk, ahol mindenki otthonra és testvérre talál Jézus lábainál.

Tajti Enikő

Megújult a Terézvárosi Gyülekezet gyermekiskolája

A jó pár hónapos munkának, egyeztetésnek, újítgatásnak szépen lassan látszik az eredménye. Az „A” gyülekezet 2016-ra megreformálta a gyermekiskoláját. Új csoportok, új tanítók, új programok. Célunk, hogy a gyermekek otthonuknak érezzék a gyülekezetet, felszabadultak legyenek, és ugyanúgy kapjanak szerepet a gyülekezet életében, mint ahogyan a felnőttek vagy az ifjúság. 

Több olyan programot igyekeznek a tanítók szervezni, amellyel az egész gyülekezethez közelebb hozzák a gyermekeket. Nem is olyan régen, az egyik szombat délelőtt a gyerekeké volt a főszerep. A hirdetéstől kezdve az adománygyűjtésen át, a hálaima feladatát is a legkisebbjeink látták el.

Szintén nem olyan régen pedig kicsitől a nagyig, egy előadás keretein belül elmondták, mit jelent számukra a Jó Isten és mennyire szeretik. Erre a kis műsorra, olyan lelkesedéssel és szeretettel készültek, hogy kevés tag volt csupán, akinek nem csaltak könnyeket a szemébe a gyermeki őszinte szavak.

A gyerekek őszinte öröme, amikor a szemükben látszik, hogy jól érzik magukat együtt, és minden szombaton tanulhatnak valami újat, új barátokat szerezhetnek, nagyon nagy örömmel tölt el minden tanítót. De ami igazán élteti a gyermekiskolát az az, amit mi tanulunk a kicsiktől, hiszen az őszinteségük, tisztaságuk, szeretetük sokszor példaértékű lehet számunkra.

Célunk, hogy még jobb, még nagyobb közösséget alakítsunk ki. Minél több gyermekkel, szeretettel várjuk a kislányokat is – ugyanis elfiúsodtunk –, és így nyáron ne csak a foci várjon ránk a réten, hanem a röplabda, tollaslabda is.

Takács Dóra

Gyermeki hit

Egy gyermektanító gondolatai a Terézvárosi Gyülekezetben

A gyermekiskolában épp a bűnesetről tanultunk. Felolvastuk 1Mózes 3. fejezetét, versről versre ment a Biblia, egyik kézből a másikba. Lelkesen és nagyon szépen olvasták az igét a 8-9 éves, szeleburdi kisfiúk. Miközben hallgattam és néztem őket, elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyit értenek meg belőle, nem túl nehéz-e a szöveg nekik? 

Eddig „elmeséltem” nekik a „történeteket”, de már „nagyfiúk” (híján vagyunk a kislányoknak). A többi tanítóval szeretnénk, hogy szokják a Bibliát, ismerjék meg, tanulják meg érteni és használni, de ami a legfontosabb, hogy szeressék meg. Fedezzék fel azt, hogy mennyire izgalmas, érdekes és csodálatos. Ne azért, mert azt mondjuk nekik, hogy kell, hanem saját élményből.

De elég erre ez a túlságosan is rövid együtt töltött idő? Szóval néztem őket, ahogy a „kötelességüket tudva”, nagyon komolyan olvasták a Bibliát, de közbecsempészték a gyermeki huncutságot, miközben továbbadták a könyvet: „Teeee jööösssszz!” Közben kicsit lökdösődtek, kicsit csipkelődtek és persze oda-oda sandítottak is felém, hogy szabad-e. Aztán jókat nevettek, látva a mosolyomat, hogy a komoly feladatot is lehet játékosabban végezni. Elolvastuk a fejezetet. Ezután az ő nyelvükre lefordítva újra akartam nekik mesélni a történetet, de előtte még feltettem egy kérdést, hogy lássam, melyik részek kevésbé egyértelműek. El tudnátok mondani miről olvastunk?

Tudták! Mennyire? Teljes egészében! Nevetgéltek-e közben? Persze, de megengedtem nekik. A hangulat oldott, közvetlen, barátságos és persze játékos volt. És a gyerekek figyeltek. A csapat együtt mindenre emlékezett. Nahát! Nem kell gyermeknyelven újramesélnem. Miközben végignéztem rajtuk, el is szégyelltem magam. Mennyire bekorlátozzuk gyermekeinket azzal, ha nem vesszük őket komolyan! Miután egyértelművé vált, hogy az olvasottakból mindenre emlékeznek, elkezdtük átbeszélgetni a leckét. Lépésről-lépésre igyekeztünk megérteni az Édenben történteket és azt, ami a háttérben meghúzódott.

A történethez hozzátartozik még valami. A gyermekiskola új asztalt kapott, hiszen a nagyfiúk mégse ülhetnek kisasztaloknál, kisszékeken! Ha komolyan vesszük őket, jár nekik a komoly nagy asztal, nagy székekkel, amit most avattunk. A történet tanulságairól gondolkoztunk, miközben a srácok a gyönyörű, nagy, masszív asztal alá bepréselődtek, de nagyfiúsan. Ez megteremtette hangulatot, a meghittséget. Fantasztikus beszélgetés alakult ki a fiúkkal a bűnesetről. Mennyire okosak ezek a gyerekek és mennyire világosan tud Isten szólni általuk! Gyermeki egyszerűségükkel, őszinte és megkérdőjelezhetetlen hitükkel, az ő szemüvegükön át nézve mennyire más megvilágításba kerül a hit! Mennyivel egyszerűbb, tisztább és világosabb, minden sallangtól mentes. Végül is most ki tanít, kit? Én őket vagy ők engem? Nem ok nélkül mondta Jézus, hogy az ilyeneké a mennyek országa. Éles tükröt tartanak. A kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e belenézni a tükörbe. Minden ostoba gőgünket, tudásunkat félretéve, bemászni az asztal alá velük és meghallgatni őket. Úgy tanítani nekik a Bibliát, hogy közben ők is taníthassanak minket. Elgondolkozni az általuk feltett kérdéseken, figyelni a véleményükre, és van még egy fontos dolog. Miközben beszélsz hozzájuk, nézd az arcukat! Ez a legjobb visszajelzés. Minden szavad visszatükröződik az arcukon. Ha őszinte hittel beszélsz, úgy, hogy közben Jézus helyet foglal mellettetek, jelenléte látható lesz a gyermekek arcán. Amit a Biblia leír, számukra vitathatatlan. Ha szükséged van új erőre, a hited mélyítésére, beszélgess az Úrról egy kisgyerekkel!

 Város Viktória

Zenei nap

Az unió szervezésében zenei napot tartottunk március 5-én a Terézvárosi Gyülekezetben. Délelőtt a helyi gyülekezet megszokott szolgálatai mellett Tarjáni Anikó énekét, három kórus – a Békés-Csongrád megyei kamarakórus, az Acapella and Musica énekegyüttes és a helyi kórus – szolgálatát hallhattuk. 

Pörneki Attila testvér, az unió zenei vezetője ismertette az új gyülekezeti énekeskönyv szerkesztésének előrehaladását és a nyári, bózsvai zenei táborral kapcsolatos előkészületeket. Osvald László lelkész testvér a tanítványságról beszélt igehirdetésében, Mt 28:16–20 verse alapján, miszerint a kételkedésre a legjobb megoldás az evangélium hirdetése. Vallásos életünk a hétnek ne csupán egy napjára korlátozódjon, hanem fogja át a hét minden napját. Jézus példázatában rávilágított, hogy a szőlővessző akkor terem gyümölcsöt, ha a tőkén marad, abból táplálkozik.

A délutáni istentiszteleten a három kórus szolgálata után az összevont kórus két szolgálatát hallhattuk. Pörneki testvér elmondta, hogy a Zenei Osztály is csatlakozik az unió programjához: minden tagot vonjunk be a szolgálatba. Ennek szép példája e délután is, amikor fiatalok hangszerekkel is csatlakoztak a gyülekezet énekéhez. Isten végidei népének két feladata van: felkészülni a Jézussal való találkozásra, másrészt pedig a délelőtt hallott misszióparancs teljesítése. Minden gyülekezeti tag érezzen felelősséget arra, hogy tegyen bizonyságot Jézusba vetett hitéről. Ez a Lélek átformáló munkájával történhet meg. Mit tud ebben a folyamatban tenni az unió zenei élete? Az osztály munkája istentiszteleteinket ugyanúgy szolgálja, mint a többi osztály. A zene nemesbítse valamennyiünk lelkét. A zene hallgatásakor, énekléskor érezzük azt, hogy istentiszteleten vagyunk! Ezt akkor tapasztaljuk, ha a Szentlelket befogadjuk Ef 5:18b–20 veresei szerint.

Fekete István