Beszélgetés Varga Jánosné Fazekas Gyöngyi testvérnővel
Gyöngyi életét a hűség, a családszeretet, a természet és a virágok csodálata jellemzi. Egészen fiatalon lett adventista, keresztsége óta bízik Istenben és hálás mindenért, amit tőle kapott. 53 éve tagja a Hetednapi Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezetének, ahol pénztárosként, gyülekezeti bizottsági tagként éveken át hűségesen végezte szolgálatát. Pedáns munkája példaértékű, mivel minden rábízott feladatot alaposan, odafigyeléssel végez el. Szereti a rendet és a tisztaságot maga körül. Barátságai életre szólóak, ami egyértelműen jelzi, hogy Jézus a példaképe.
– Ki által kerültél kapcsolatba a Hetednapi Adventista Egyházzal?
– Dunaújvárosban laktunk, anyukám Csutak Ilonka nénivel ismerkedett meg. Ő hívta meg a gyülekezetbe Kisapostagra. Ott töltöttük a szombatokat. Kisapostagon nagyon családias volt a közösség. Anyukám igazán baráti kapcsolatba került az ottani testvérekkel, köztük a Csutak család, Csikós néni, Maksó család. Csikós néni Döbreiné Csikós Zita nagymamája volt, Zita anyukáját és Zitát is onnan ismerem, aki akkor még nem is volt iskolás, amikor megismertem. Ha jól emlékszem, Csókási Pál testvér volt akkor ott a lelkész. Ő készítette anyukámat a keresztségre, majd apukám is csatlakozott hozzá és együtt keresztelkedtek meg. 1965 augusztusában id. Liebhardt László lelkész testvér keresztelte meg őket. Ezután költöztek fel Budapestre. A Budapest „A” Gyülekezet (Terézvárosi Gyülekezet, Székely Bertalan utca 13.) tagjai voltak. 1970-ben Érdre költöztünk, így a szüleim az Érdi Gyülekezetbe jártak, majd az Újbudai (Szüret utcai) gyülekezet tagjai voltak.
Először 1968 decemberében, egy év végi ünnepségen vettem részt a Terézvárosi Gyülekezetben. Nagyon megfogott az a kedvesség, ahogyan fogadtak engem a fiatalok. Attól az alkalomtól kezdve kezdtem járni a gyülekezetbe. 1970-ben készültem a keresztségre, Egervári Oszkár testvér készített fel, Ócsai Sándor testvér keresztelt meg 1970. szeptember 26-án, azóta vagyok tagja a Terézvárosi Gyülekezetnek.
– Kialakultak életre szóló baráti kapcsolataid a közösségben?
– Igen, ahogy kezdtem járni a közösségbe, szinte azonnal kialakultak baráti kapcsolatok, akikkel a mai napig tart a barátságunk. Egyik barátnőm Amerikába, Chicagóba ment férjhez, a legjobb barátnőm pedig Ausztráliába ment férjhez, vele a mai napig tartjuk a kapcsolatot és a leányát is szeretettel fogadtuk már otthonunkban.
– Mettől-meddig végezted az egyházunkban szolgálatodat és milyen feladatot láttál el?
– 2000. január 1-jén kezdtem dolgozni az uniónál. Mayor Zoltán testvér volt ekkor az unióelnök, Ócsai Tamás testvér az uniótitkár, Szilvási András pedig a pénztáros, ill. kincstárnok, én mint kifizető pénztáros dolgoztam. Dr. Tarjáni Géza ügyvéd testvér az egyház jogtanácsosaként az egyház jogi ügyeit intézte, hetente egy alkalommal, neki is segítettem a jogi ügyek levelezésében. A következő konferenciai választáson Szilvási András lett az unióelnök, a pénztáros, ill. kincstárnok Fenyvesi Péter Pál testvér lett. Nagy szeretettel végeztem ezt a szolgálatot, nagyon jó testvéri, baráti közösségben. Eltett egy újabb konferenciai ciklus, 2009-ben Ócsai Tamás testvér lett az unióelnök, a kincstárnok dr. Zolyomi Renáta Edit lett, mellette is végeztem ezt a szolgálatot 2014 július végéig. Ekkor a nők 40 éves munkaviszonyának kedvezményével nyugdíjba jöttem.
– Miért vagy a leghálásabb Istennek?
– Azt mondhatom, hogy mindenért hálás vagyok Istennek, különösen a vezetéséért, ahogyan megtapasztaltam a gondoskodását az életemben.
– Hol ismerkedtél meg a férjeddel, és milyen szép emléked van abból az időből? Mikor kötöttetek házasságot?
– Férjemmel a munkahelyemen ismerkedtem meg 1974 őszén, de látásból már ismertük egymást. Amikor kezdtünk beszélgetni, elmondtam neki, hogy adventista vagyok, mire ő mondta, tudja, hallotta. Onnantól kezdve ő is jött velem a gyülekezetbe. 1975. június 8-án kötöttünk házasságot. A férjem, mielőtt még megismertük volna egymást, jelentkezett Mongóliába munkára. Házasságkötésünk után kiutaztunk Mongóliába dolgozni, 1975–1977-ig, majd 1979–1983-ig dolgozott ott, természetesen én is vele voltam.
– Kedveled a sportot, a zenét?
– A sportot nézni szeretem, de Mongóliában minden reggel, télen-nyáron több kilométert futottam, de sajnos most már nem tudok, mivel volt egy balesetem, a térdemet műteni kellett. A komolyzenét kedvelem és szívesen hallgatom.
– A pihenés és az egyedüllét Istennel, a közösséggel, békével tölti el az embert. Bizonyára érzed a szombatnapi áldásokat is, ugye?
– Igen, azt biztosan tudom mondani, hogy minden szombat, amit közösségben töltök, igazi felüdülés, békével tölt el és áldás számomra, számunkra.
– Az ember úgy talál magára, ha egy tágabb képet lát meg a világból. Úgy tudom, külföldön nagykövetségen dolgoztál férjeddel együtt. Kérlek, mondj el egy-két különleges történetet ezzel kapcsolatban!
– Igen, 1991-ben férjemet megkereste a korábbi mongóliai ismerőse, akit kineveztek Ulánbátorba a Magyar Nagykövetségre nagykövetnek. 1991-től 1995-ig az Ulánbátori Magyar Nagykövetségen dolgoztunk. Több különleges történetem van, de egy, ami nagyon nagy tapasztalat volt, a következő. Amikor Göncz Árpád volt Magyarország köztársasági elnöke, Mongólia és Kína hivatalos látogatására jött külön repülőgéppel, 150 üzletemberrel és a Magyar Nagykövetségen kellett állófogadásra készülni, 150 fő részére hidegtálak stb., akkor nekem kellett elkészíteni a menüt és az ezzel járó feladatokat. Azért imádkoztam, hogy ne szombaton legyen a fogadás, mert akkor szombaton kellett volna dolgozni, fogadni ennyi embert. Az imatapasztalat az volt, hogy megkaptuk a hírt, nem szombaton lesz a fogadás a nagykövetségen, ugyanis hét elején érkeztek meg. Hétvégére Pekingbe mentek a vendégek. Így nem kellett szombaton dolgoznom. A mai napig elérzékenyülök, ha erre gondolok, hogy az Úr megsegített, meghallgatta az imámat.
– Tudom, szereted a családodat, a fiútestvéreddel szoros kapcsolatod volt. Az unokahúgod és a gyermeke bizonyára sokat jelentenek számodra. Mesélj egy kicsit róluk is!
– Istvánnal nagyon jó testvérek voltunk. Sajnos ő 10 éve halt meg. A mai napig nagyon hiányzik nekem. Egy lánya van, Görögországba ment férjhez, neki van egy kislánya, aki a mindenünk. 10 éves a kislány, idén nyáron 5 hétig tartózkodott nálunk. Jól beszél magyarul, nagyon szeretjük, ő is szeret itt lenni, már mi is meglátogattuk őket, tartjuk a kapcsolatot. Minden beszélgetésünk alkalmával azt kéri tőlünk, hogy adjuk el a lakást és menjünk ki hozzájuk, legyünk együtt – ez nagyon jólesik nekünk.
– Évek óta részt veszel a Bibliát tanulmányozó csoport televíziós műsorában. Mikor kezdődött el ez a médiaprogram, vannak visszajelzések ezzel kapcsolatban?
– 2010 januárban dr. Tokics Imre, a gyülekezet akkori lelkésze alapította dr. Szigeti Jenővel és a presbiterekkel, a Gyülekezeti Bizottsággal, a testvéri közösséggel együtt a médiaevangelizációt. Eleinte sokan részt vettünk a felvételeken péntek esténként, a gyülekezetünkből közvetítettük is az adást a Kontakt Rádióba, jelenleg a SOLA Rádióban hallható a Bibliatanulmány – csoportos beszélgetés. Azóta, immár 13 éve, folyamatosan készülnek a szombatiskolai csoporttal a TV-felvételek, ami a PAX Televízió műsorában látható és a YouTube-csatorna Bibliamédia címszó alatt a világhálón megnézhető. Nagyon jó testvéri közösségben történnek a felvételek, igazán jó visszajelzéseket kapunk belföldről és külföldről egyaránt, sokan nézik a világhálón az adást, s ez jó érzéssel tölt el engem és a csoport minden tagját. Hálásak vagyunk Istennek érte.
– Mi volt a legnagyobb álmod, kérésed Istentől, ami megvalósult?
– Az életem során három világi munkahelyem volt. Mindig arra vágytam, hogy az egyházban dolgozhassak. Ezt őszintén mondom, nem csupán azért, mert ott dolgoztam. Arra vágytam, hogy testvérek között legyek ne csak szombaton, hanem hétköznap is. Az Úr meghallgatta az imámat és megengedte, megadta ezt nekem. Ezért nagyon hálás vagyok.
– Mint keresztények, napjainkban egyre többet beszélünk a jövőről. Te, hogyan látod a jeleket, Jézus második eljövetelét?
– Hiszem és vallom, egyedül a jó Isten tudja a jövőt. Az biztos, hogy a jelek, amiket látunk, hallunk a hírekből, azt mutatják, Jézus második eljövetele küszöbön van.
– Mit üzensz az AdventInfo olvasóinak az Istenbe vetett hiteddel kapcsolatban?
– Imádkozni kell sokat, kérni az Urat, legyen minden úgy, ahogy Ő jónak látja, Ő ismer bennünket a legjobban. Ő tudja, mire van szükségünk, Isten nem akar nekünk rosszat, velünk van, nem hagy el, benne nem csalódunk soha.
Köszönöm a beszélgetést!
Tokics Marika
NSZO munkacsoporttag
