A miskolci fiatalság egy olyan emlékezetes szilvesztert szervezett, ahol egyszerre volt jelen az áhítat és az élmény. Az áhítatokra felkészülő fiatalok olyan témákat választottak, melyekkel még a fáradtság ellenére is sikerült éberen tartaniuk figyelmünket. A témák közül a be nem teljesült álmokat, vágyakat és az önismeretet, önértékelést emelném ki.
A program további részei nagyon sokszínűek voltak. Lehetőségünk volt egy nagy sportcsarnokban elütni egy délutánt focizással, floorballozással, röplabdával, na meg viccesebbnél viccesebb cserkészjátékokkal. Másnap várt minket a miskolci jégvarázs, azaz a korcsolyázás és barlangfürdőzhettünk is. Esténként volt lehetőség kipihenni a napi mozgást, vagy éppen társasozni, játszani és beszélgetni. A bózsvai matracokon alvás pedig még különlegesebbé tette a hangulatot.
A szervezők egy percig sem hagytak unatkozni minket. Volt ugyanis néhány játék, mely végigvonult az egész eseményen. Sokak nagy kedvence lett egy játék, amelyben arra kellett figyelned, hogy ne fogadj el semmit senkinek közvetlenül a kezéből, mert kieshetsz. Ezt néhány ember nagyon profin űzte, néhányan viszont már a játék elején elvéreztünk. A résztvevők is készülhettek játékkal, melyet díjaztak is a szervezők.
Szilveszter éjszakáján várt minket a legjava. Összeállításra került egy kvíz, mely bibliai és általános tudásunkra volt kíváncsi, kreatív formában. Örülök, hogy ezt csapatban oldhattuk meg, mert a képrejtvények és anagrammák egyedül biztosan kifogtak volna rajtam. Nemcsak az újévet vártunk, hanem az éjfél utáni tombolát is, ugyanis regisztrációkor mindenki kapott egyet. Aki vállalkozó kedvű volt, az már a program elejétől tehetett felajánlásokat plusz tomboláért. Itt elsősorban nem tárgyi felajánlást vártak, hanem mindenkitől azt, amiben jó. Vicces megoldások születtek, mindenki személyisége jól érezhető volt a felajánlásában, és nagyon jó hangulat kerekedett, mikor sorra derült ki, hogy melyik ötletes nyereménynek ki lett a gazdája. Én különösképpen hálás lehetek a szervezőcsapatnak a fődíjat jelentő ötletükért, melyet én nyertem meg – egy miskolci hétvége teljes ellátással – így rövid időn belül újra Miskolcra látogatok.
Hálás vagyok Istennek, hogy rá gondolva, jó társaságban és hangulatban tölthettem az év végét, és reményekkel, vidámsággal kezdhettem el egy újat.
Sándor Kriszti
