AdventInfo

Lenyűgöző történet, azt hiszem a legjobb arra, hogy egy hosszú tanév után a hittanórák sorát lezárjam. Természetesen nem ez az előírt tananyag, de ilyenkor – a vakáció előtti héten –  ez sem diákot, sem tanítót nem érdekel már.Ha kimondom ezt a szót, hogy rendhagyó hittanóra, minden tanuló tudja, hogy egyedül a Bibliáját kell hoznia, más egyéb nem szükséges, de főleg a tankönyv nem.Még be sem csengetnek, a lányok már a tanteremben várnak, hiszen a tanév legutolsó hittanórájának percei meg vannak számlálva. Hamarosan elárulom nekik, az iskola udvarán tartjuk az órát, a halastó mellett. Nagyszerű helyszín, hiszen a mai történetünk is éppen egy tó mellett játszódik.Leterítem a plédet a frissen vágott fűre, nem szólok, csak pakolok ki szépen sorjában a padra.– Piknik lesz? – kérdezik.– Igen! Bibliai piknik! – mondom.Előkerül a narancslé, a tonhalas pirított kenyér sajttal, fűszerrel megszórva. Apró ajándékok is kerülnek az asztalra: pici dobozkák kövecskével, világító kövek, szalaggal átkötött idézetek és kagylók, mivel közeledik a nyár. Választhatnak belőle, ajándék. Még a szünetben egyik diákom a kezembe nyomott egy belga bonbont, amelyben tengeri állat formájú, barna és fehér csoki van. Erre soha nem gondoltam! Micsoda meglepetés! Köszönöm Istenem, ahogyan odafigyelsz életünk apró, szép részleteire is!– Micsoda összhang, tanár néni! Tengeri csillagok és kagylók – mondják a lányok –, és mindez megismétlődik csokiból is! Kezdetnek nem rossz!– Egyszer van ötödikben utolsó rendhagyó hittan óra! – mondom és közben kacsintok egyet.Ők  szürcsölik a narancslevet, szívószállal próbálják kikaparni a dobozba olvadt csokit,  én pedig arra gondolok, a díszlet sikerrel járt, de ha az órát nem tudom megtölteni tartalommal, kár a gőzért.Kiosztom a szerepeket. Van közöttük egy Simon nevezetű leányzó, ő lesz Péter, aztán Jézus és János, valamint a többi öt tanítvány. Előbb elmondom röviden a történtet János evangéliumából, majd felolvasom ugyanezt. Ezután következnek ők, kérdéseket szegezek feléjük, mert szeretném megtudni, mi a véleményük.Jézus feltámadása után többször is megjelent a tanítványoknak, hogy erősítse, bátorítsa őket az elvégzendő munka végzésére. A történet egyike a feltámadás utáni eseményeknek.Egyik nap, amikor a tanítványok a Tibériás-tónál egész éjszaka eredménytelenül próbálkoztak a halfogással, megjelent egy férfi a parton. Az idegen férfi furcsán viselkedett, ennivalót kért a halászoktól. Később azt tanácsolta, hogy a hálót ne a bal, hanem a jobb oldalra tegyék, mert ott lesz bőséges a halfogás. János apostol, aki a legközelebb állt Jézushoz, felismerte Őt, Péter apostol pedig örömében beugrott a vízbe, és amilyen gyorsan csak tudott, kiúszott a partra. Az evangélista tudósítása szerint a kifogott halak száma pontosan 153 volt, de a háló nem szakadt el. A történet legszebb része számomra nem az, hogy Jézus csodás tanácsára a halászok azonnal zsákmányra leltek.A leglenyűgözőbb rész, amikor Jézus a parton vár és figyeli, hallgatja a tanítványok beszélgetését, csalódásaikat, reménytelenségüket, majd tüzet gyújt, és reggelivel várja az elcsigázott halászokat. Ez a Jézus-kép számomra az eddigi szenvedő áldozathoz képest merőben újszerű. Isten Fia feltámadása után segít egy elkeseredett, gyászoló csoporton, akik a legjobb barátjukat veszítették el. Otthagyja a mennyet, és visszatér a földre csak azért, hogy pár éhes és pénztelen tanítványon segítsen, parázson halat és kenyeret süt. Isten Fia vágyik egy közösségre, egy csapatra, akikért kész áldozatot hozni.Tágra nyílt szemmel hallgatták a történtet, csodálkoznak, miért volt fontos Jézusnak még a tanítványok gyomra is?János evangéliumában nyomon követhető, miszerint a tanítványok közül senki nem merte Őt megkérdezni, hogy kicsoda. Az én kérdésem pedig ez: Te, ha ott lettél volna a Tibériás-tó partján mint az egyik tanítvány, mertél volna kérdezni Jézustól bármit is, s ha igen, mégis mit?

• Hogyan sikerült Jézusnak kenyeret és halat szerezni?
• Hogyan gyújtott Jézus tüzet?
• Milyen érzés volt Jézusnak meghalni? A halál az tényleg csak alvás?
• Te vagy az Jézus, nem hiszem el…?! És elszaladtam volna.

 Így telt az utolsó hittan óra, amikor megelevenedett egy régi Jézus-történet, ott a Lórántffy Zsuzsanna Általános Iskola halastavának partján. Szőllősyné Nagy Annamária