Hírek

COVID-19 vakcinák: aggodalmak és tanácsok

/Kategória: /Feltöltötte:

A Generál Konferencia Egészségügyi Szolgálatok Osztálya, a Generál Konferencia Bibliakutató Intézete és a Loma Linda Egyetem Gyógyszerészeti és Közegészségügyi Kara közös állásfoglalást tett közzé az egyház hivatalos lapjában (Adventist Review – https://www.adventistreview.org/church-news/story15816-covid-19-vaccines-addressing-concerns,-offering-counsel)

Fontos kérdésekre ad választ:

– összeegyeztethető-e az oltás az adventista egészségi üzenettel és a prófétai kinyilatkoztatással?

– felveszi-e a fenevad bélyegét, aki beoltatja magát?

– mennyire biztonságosak a COVID-19 elleni oltások?

– ki dönti el, hogy kapok-e oltást?

Reméljük ez az állásfoglalás segítséget jelenthet a bizonytalanok számára. Minél hamarabb megkapjuk az oltást, annál hamarabb állhat helyre a közösségi életünk.

 

COVID-19 vakcinák: aggodalmak és tanácsok

A Generál Konferencia Egészségügyi Szolgálatok Osztálya, A Generál Konferencia
Bibliakutató Intézete és a Loma Linda Egyetem Gyógyszerészeti Kara és
Közegészségügyi Kara

A hetednapi adventisták a történelem csúcspontjaként tekintenek Krisztus második
eljövetelére, amikor minden betegség, szenvedés és halál megszűnik. Ugyanakkor az
adventista egészségügyi üzenet is ránk lett bízva, amely Ellen White írásaiban egészül ki és
ölt testet, és ami összefoglalja az egészséges életmód gyakorlati és holisztikus szemléletét.

Támogatunk minden ilyen gyakorlatot az egészséges immunrendszer fenntartásához, amire a
világjárvány közepette még inkább szükség van. Ellen White nem csak egy korát jóval
megelőző, ihletett csatornája az egészségügyi információknak, de gyakorlati megelőzési
tanácsokat is adott korának halálos betegségével, a himlővel szemben, és maga is beolttatta
magát, ahogy a hozzá közel állók is.1 Mára a himlővírust világszerte sikerült eltörölni.

Reméljük, hogy ez a cikk választ ad bizonyos kérdésekre, eloszlat bizonyos félelmeket és
megoldást ad az uralkodó mítoszokkal és pletykákkal kapcsolatban, ezáltal békét hozva
tagjaink szívébe, amikor az egészségügyi ellátórendszer tanácsával összhangban hoznak
egészségügyi döntést.

Vannak bizonyos pletykák és összeesküvés-elméletek, amelyek a COVID-19 védőoltást a
prófécia beteljesedéseként értelmezik. Arra kértük a Generál Konferencia Bibliakutató
Intézetét, hogy kommentálja ezt, a válaszuk pedig a következő volt:

„A COVID-19 világjárvány okozta globális felfordulás a végidei eseményekkel kapcsolatban
figyelemre méltó elméleteket és hamis bibliaértelmezést generált. Egy, a közösségi médiában
és egyes weboldalakon népszerű nézet szerint a közelgő COVID-19 elleni védőoltások egy
olyan kontrollra irányuló törekvési folyamat részei, amelyek a fenevad bélyegének
elfogadásához vezetnek.

Fontos megjegyeznünk azonban, hogy az adventisták ahhoz a meggyőződéshez tartják
magukat, hogy a végidei ellentét középpontjában Isten törvénye, különösen a negyedik
parancsolat (Jelenések 14:12) áll majd. Ezenfelül a hármas angyali üzenet figyelmeztet
bennünket a fenevad bélyegének felvétele ellen (Jelenések 14:9-11) és megvilágosodást ad az
emberiségnek a kérdéssel kapcsolatban.

Ezen okból kifolyólag le kell szögeznünk, hogy a hetednapi adventisták a ’fenevad bélyegét’
nem egy konkrét bélyegként értelmezik, hanem egyfajta hűségjelként, amely azonosítja a
fenevad által képviselt hatalomhoz hűséges zászlóvivőket.

Egy másik spekulatív nézet szerint a vakcinák tisztátalanná teszik azokat, akik beolttatják
magukat, mivel feltételezhetően tisztátalan anyagokat használtak fel az elkészítésük során. E
tekintetben tisztáznunk kell, hogy azon bibliai utasítások, amelyek tiltják a tisztátalan ételek
és vér fogyasztását (3Mózes 11:1-20; 17:11-12; ApCsel 15:20) nem alkalmazhatók
vakcinákra abból a nyilvánvaló okból kifolyólag, hogy a vakcinákat gyógyszernek készítik
azért, hogy életeket mentsenek, nem pedig étkezési célokra.

Az ilyen spekulációk Isten Igéjét rossz színben tüntetik fel és zavarodottságot okoznak az
őszinte, ám kevésbé jólinformált hívek között. A védőoltás bevezetésének kérdését az
eszkatológiai forgatókönyv spirituális és kozmikus egyensúlyának felborítására való
felhasználása, vagy az oltás helytelen bibliaértelmezésre alapozott ellenzése csupán őszinte
hívők figyelmét vonja el a valós próféciai kérdésekről és az Adventista Egyház
elkötelezettségéről az evangélium hirdetésével kapcsolatban.

Egy hatásos vakcina remélhetőleg segít a jelenlegi világjárvány megfékezésében. Olyanok
életét is meg fogja menteni, akiknek még hallaniuk kell az evangéliumról, ahogy olyanokét is,
akik már elfogadták azt, és Isten végtelen szeretetét kívánják hirdetni a szenvedő világban
(János 3:16).”2

Az Adventista Egészségügyi Szolgálatok Osztályának munkája szilárd bibliai alapokon
nyugszik, Ellen White által a Prófétaság Lelkének iránymutatásával, a szakértői
véleményekkel és a bizonyíték alapú egészségtudománnyal egyetértésben. Ezen alapokban
bízva foglalunk állást és adunk tanácsot. Milliók fertőződtek meg és sokan meghaltak, a
globális fertőzés pedig terjed, így számos vakcinát sikerült kifejleszteni rekordidő alatt. Az
emberek számos kérdést tesznek fel a COVID-19 védőoltással kapcsolatban.

Egyházként, miközben támogatjuk a bizonyítékalapú közegészségügyi ajánlásokat, arra is
figyelnünk kell, hogy ne tegyünk olyan kijelentéseket, melyek felülírják a nemzeti és a
nemzetközi közegészségügyi irányelveket. Ezen okból kifolyólag fontos, hogy a
kommentárjainkat az egyház oltásról szóló hivatalos álláspontjának keretein belül
értelmezzük:

„A Hetednapi Adventista Egyház nagy hangsúlyt fektet az egészségre és a jóllétre. Az
egészség hangsúlyozása az adventistáknál bibliai kinyilatkoztatáson, E. G. White (az egyház
társalapítója) ihletett írásain, valamint a szakértői, tudományos irodalmon alapszik. Éppen
ezért támogatjuk a felelősségteljes immunizálást/oltást, és nincs vallási vagy hitalapú ok,
amiért ne bátorítanánk a tagjainkat arra, hogy felelősségteljes módon vegyenek részt védő- és
megelőző oltási programokban. A népesség egészsége és biztonsága fontos számunkra, mely
a ’nyájimmunitást’ is magában foglalja.

Nem lehetünk az egyháztag egyéni lelkiismerete, és elfogadjuk az egyéni döntést, amelyet az
egyéneknek kell meghozniuk. Az oltás elutasításáról szóló döntés nem tekinthető sem
dogmának, sem a Hetednapi Adventista Egyház tantételének.”

Vannak erőfeszítések a COVID-19 kezelés megbízható, bizonyítékalapú megközelítésének
megalapozására. Ráadásul rekordidő alatt sikerült vakcinát előállítani, melynek segítségével
sikerül irányítás alatt tartani a világjárványt. Ellenben az embereknek vannak aggodalmaik és
kérdéseik a COVID-19 védőoltással kapcsolatosan.

Az Egyesült Királyságban a Pfizer/BioNtech vakcina 2020. december 2-án kapta meg a
vészhelyzeti engedélyt (EUA), Kanadában pedig december 9-én. A Pfizer vakcinát az
Egyesült Államokban az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal (FDA)
vizsgálta meg, majd ideiglenesen engedélyezte december 11-én. A Moderna vakcina pedig
követi majd. (Az eredeti cikk megjelenésének napján, dec. 18-án meg is kapta az engedélyt – a
ford.)

A Loma Linda Egyetem Közegészségügyi Karával (LLUSPH) egyeztetve Michael Hogue, a
Loma Linda Egyetem Gyógyszerészeti Karának dékánja, aki az Amerikai Járványügyi
Központ (CDC) immunizálási gyakorlatokkal foglalkozó tanácsadó bizottság COVID-19
vakcina munkacsoportjának, valamint a californiai San Bernardino Megye COVID-19 Oltás
Operatív Törzsének tagja, a következőket osztotta meg a Pfizer/BioNtech és a Moderna
vakcinák témájában felmerülő gyakran ismételt kérdésekkel kapcsolatban. A gyakori
kérdésekre adott válaszai alább olvashatók.

Kérdések és tények a védőoltással kapcsolatban

Kérdés: Az mRNS (hírvivő ribonukleinsav) vakcina megváltoztatja a DNS-ünket?

Tény: Mindkét ajánlott vakcina mRNS alapú, amit vakcináknál először használnak, a
technológiát azonban gyógyszeres kezeléseknél használják már 15 éve. Az oltóanyag bejut a
sejt citoplazmájába (a sejtben lévő folyadékba) ahol ösztönzi az antitestgyártást, hogy a
szervezet felvegye a harcot a SARS-CoV-2 fehérjetüskéivel szemben. Mivel nem jut be a
gazdasejt magjába, nem változtatja meg a DNS-t, a génállományt vagy annak működését.

Kérdés: Lehet ugyan olyan biztonságos és hatásos az, amit ilyen gyorsan fejlesztettek ki?

Tény: A mai technológiának köszönhetően a SARS-CoV-2 vírust a felfedezése után napokkal
már sikerült szekvenálni, és azonnal el is kezdtek dolgozni a vakcinán. A nagy kutatásban
40.000 ember mintája szerepelt (az FDA átlagos vakcina kutatási mintájának mérete
mindössze 27.000). Két hónapra vagyunk egy kétéves kutatástól. Az adatokat gondosan
ellenőrzik.

Az első dózis 50 %-os immunválasz védelmet adott. A második dózis már elérte a 95 %-os
védelmet! (Csak a Hepatitis A védőoltásnak magasabb, majdnem 100%-os.) A kutatást jól
megtervezték és nagyon pontosan leképezi az Egyesült Államok demográfiáját, kivéve az
őslakos amerikaiakat (egy jelenleg zajló tanulmánnyal ennek kijavításán dolgoznak). A
hatékonyság és a mellékhatások hasonlóak voltak minden etnikai csoportnál.

Kérdés: Veszélyesek a vakcinában található alapanyagok és tartósítószerek?

Tény: Ebben a két COVID-19 vakcinában nincsenek tartósítók, ez az oka annak, hogy
fagyasztóra/mélyhűtő létesítményre van szükség a tároláshoz és a szállításhoz. A vakcina
gondosan tisztított.

Kérdés: Mik a mellékhatások?

Tény: Eddig az alanyok 10 %-a jelentett lázat a második napra, 24 órán belül pedig 50-60 %
jelentett enyhe fájdalmat. Ideáig nagyon kevés súlyos mellékhatás jelentkezett a
Pfizer/BioNtech vakcinánál, beleértve három jelentős allergiás reakciós esetet (ez szokatlanul
alacsony, vélhetően a tartósítószermentességnek).

Dr. Hogue továbbá hozzátette, hogy ha valaki a múltban már pozitív COVID-19 tesztet
produkált, az is megkaphatja a védőoltást; az csak megemeli az illető szervezetének antitest
szintjét. Rámutatott arra is, hogy az Egyesült Államokban a védőoltás önkéntes alapú, nem
kötelező.

A Pfizer/BioNtech és a Moderna vakcinák hatékonysága hasonló, de nem felcserélhetők
egymással (ha valaki az egyikkel kezdi, a második dózisnak is ugyan abból a márkából kell lennie). A Pfizer vakcina esetében 21 napos eltérés van a két adag között; a Moderna
vakcinánál a két dózis közötti időtartam 28 nap. A vakcina nem engedélyezett terhesek és 16 éven aluliak számára.

Összegzés:
A beoltottság a higéniával és a tiszta vízzel együtt teremt alapot a megnövekedett élettartamra
a világ azon helyein, ahol ezek biztosítottak. A védőoltásokat az Adventista Egyház tagjai
régóta használják világszerte. Megfelelő egészségügyi szokásokkal együtt rengeteg
fertőzéssel szemben jelentettek védelmet, megelőztek sok megbetegedést és halált.
Ahogyan a világjárvány mértékét szemléljük, a halálokat, a gyengeséget és a COVID-19
hosszútávú hatásait, amelyek minden korosztályban jelentkeznek, arra szeretnénk bátorítani
tagjainkat, hogy fontolják meg a felelősségteljes immunizálás lehetőségét, és a gyakran
ismételt nyájimmunitás (közösségi immunitás, amelyben az egyének nagyjából 80 %-a
védettséget élvez egy korábbi fertőzés vagy védőoltás által) elérésének megkönnyítését.

Megismételjük: A DÖNTÉS, HOGY VALAKI BEOLTATJA MAGÁT, VAGY NEM,
MINDEN EGYES EMBER EGYÉNI DÖNTÉSE, AMIT AZ ILLETŐNEK AZ
EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓJÁVAL VALÓ EGYEZTETÉS UTÁN KELL
MEGHOZNIA. A SZEMÉLYES KUTATÁS A TÉMÁBAN FONTOS. TELJES
MÉRTÉKBEN BÍZUNK AZ EMLÍTETT BIBLIAI EGÉSZÉSGÜGYI
TANÁCSOKBAN ÉS A PRÓTASÁG LELKÉBEN, VALAMINT ISTEN
VEZETÉSÉBEN AZ ÉLETÜNKRE NÉZVE, AMI BÉKÉT ÉS BIZTONYOSSÁGOT
FOG HOZNI A DÖNTÉSÜNK MEGHOZATALÁBAN.

1 A himlő elleni oltással kapcsolatban D. E. Robinson, Ellen White egyik titkára 1931. június 12-én a
következőket írta White vakcinához való hozzáállását illetően:
„Határozott és pontos adatot akarsz arról, hogy mit írt White testvémő a védőoltással kapcsolatban.
A kérdés könnyen megválaszolható, mert tudomásunk szerint erről egyik írásában sem tett megjegyzést.
Ugyanakkor érdekes lehet számodra, hogy amikor a környéken kitört a himlőjárvány, Ellen G. White maga is
beoltatta magát, és segítőit is erre biztatta. Ellen G. White felismerte a tényt, hogy a védőoltás vagy védetté teszi
az embert a himlő ellen, vagy csökkenti a tünetek erejét, ha netalán mégiB megkapná a betegséget. Annak is
tudatában volt, hogy másokat fertőzhet meg, ha nem tesz eleget ennek az elővigyázatosságnak” (Aláírás: D. E.
Robinson).” – Szemelvények E. G. White írásaiból 2. kötet, 303. o., Advent Kiadó, 2000
2 A Generál Konferencia Bibliakutató Intézete, 2020. december.

Nem tengerész, nem erdész, nem kertész – hanem lelkész

/Kategória: /Feltöltötte:

2020. szeptember 19-én elérkezett a várva-várt nap Simon Csaba, családja és gyülekezetei számára, amikor a lelkészszentelési szertartás keretein belül Csaba a kézrátételes felszentelés által világszéles meghatalmazást kapott az evangélium lelkészi szolgálatára.

A járványhelyzet ellenére sok testvér eljött a békéscsabai gyülekezetbe ezen a szép szombaton Csaba jelenlegi és volt lelkészi körzeteinek gyülekezeteiből, a békési A és B, valamint a kamuti gyülekezetekből, de jöttek a kondorosi és szolnoki gyülekezetekből is, hogy együtt ünnepeljenek Csabával és közösen részesüljenek Isten jelenlétének és Igéjének áldásaiból.

Felemelő szolgálatok keretei között került sor Isten Igéjének meghallgatására Ézsaiás elhívásról, amikor Ézsaiáshoz hasonlóan Csaba is válaszolt Isten hívására: „Itt vagyon, küldjél el engemet!” Csaba a lelkészi fogadalomtétellel ünnepélyesen vállalta, hogy elkötelezi magát a Mestere és a rábízottak szolgálatára. Fogadta, hogy hogy szeretni fogja azokat, akiket Isten a gondozására bízott, és lelki növekedésükben segíteni fogja őket.

Ezek után köré gyűltek a jelenlevő felszentelt lelkészek és az alkalom legünnepélyesebb részében Isten áldását kérték Csabára és lelkészi szolgálatára.

A lelkipásztori megbízás első mondatában Csaba ezeket a szavakat hallhatta (de a többi mondat is hasonlóan ünnepélyes volt): „A világszéles Hetednapi Adventista Egyház nevében felruházlak téged a teljes egyházi tekintéllyel. Ennél nem érhet nagyobb megbecsülés senkit, de ez felelősséggel jár.”

Csabát, az újonnan felszentelt lelkészt köszöntöttük az unió, az egyházterület, a lelkészkar nevében, feleségét pedig a lelkészfeleségek nevében, gyermekeiket pedig a lelkészgyermekek nevében. De köszöntötték a gyülekezetek képviselői és az istentisztelet befejezése után nagyon sokan a jelenlevők közül.

Csaba, Isten áldása és sok öröm kísérje szolgálatodat!

 

Hegyes-Horváth Géza

egyházterületi elnök

Egy szombat – két lelkészszentelés

/Kategória: /Feltöltötte:

A békéscsabai lelkészszentelési ünnepség után nem sokkal 2020. október 17-én a Tiszavidéki Egyházterület két másik lelkészi körzetében ünnepelhettük együtt Isten elhívását és felhatalmazását a lelkészi szolgálatra, délelőtt Egerben, Bodolai Zoltán testvér körzetében, délután pedig Nyíregyházán, Kerékgyártó János testvér lelkészi körzete ünnepelt.

A járványhelyzet ellenére mindkét helyszínen az eseményhez méltó szolgálatok keretében került sor Bodolai Zoltán és Kerékgyártó János testvérek lelkészi felszentelési istentiszteletére. Egerben az egri és a gyülekezeti kórusok szolgáltak, valamint az Adventi Rézfúvós Együttes, Nyíregyházán pedig a helyi és a körzet gyülekezeteinek fiataljai szolgáltak felemelő zenei és énekszolgálatokkal.

Miután Csizmadia Róbert testvér, a Magyar Unió titkára és a Lelkészegyesület vezetője ismertette a felszentelés mibenlétét és fontosságát, Ócsai Tamás testvér, a Magyar Unió elnöke Isten üzenetét tolmácsolta igehirdetésében, amelyben ApCsel 22:14–15 versei alapján kiemelte, hogy nemcsak Pál apostolt, hanem Bodolai Zoltánt és Kerékgyártó Jánost is a „mi Atyáink Istene” választotta ki a szolgálatra, hogy az Ő tanúja legyen.

Zoltán és János a lelkészi fogadalomtételben ünnepélyesen vállalták, hogy elkötelezik magukat Mesterük és a rájuk bízottak szolgálatára. Fogadták, hogy hogy szeretni fogják azokat, akiket Isten a gondozásukra bízott, és lelki növekedésükben segíteni fogják őket.

A felszentelési imát Ócsai Tamás testvér mondta, de testvéreink köré térdeltek a már felszentelésben részesült lelkésztársaik és kezük rájuk helyezésével felszentelték őket a szolgálatra (Ócsai Tamás testvér mellett Csizmadia Róbert, Hegyes-Horváth Géza, Dankó Ferenc, Szőllősi Árpád – Nyíregyházán Bálint György testvér is bekapcsolódott a kézrátétel szolgálatába).

A lelkipásztori megbízás első mondatában Zoltán és János ezeket a szavakat hallhatta (de a többi mondat is hasonlóan ünnepélyes volt): „A világszéles Hetednapi Adventista Egyház nevében felruházlak téged a teljes egyházi tekintéllyel. Ennél nem érhet nagyobb megbecsülés senkit, de ez felelősséggel jár.”

Zoltánt és Jánost az újonnan felszentelt lelkészeket köszöntöttük az unió, az egyházterület, a lelkészkar nevében, feleségüket a lelkészfeleségek nevében, gyermekeiket pedig a lelkészgyermekek nevében. De köszöntötték őket a gyülekezetek képviselői és az istentisztelet befejezése után nagyon sokan a jelenlevők közül is.

Zoltán és János, Isten áldása és sok öröm kísérje szolgálatotokat.

 

Hegyes-Horváth Géza
egyházterületi elnök

Korlátozások – istentiszteletek

/Kategória: /Feltöltötte:

Zavarba hozzák a hívő embereket az események ebben az évben. Látjuk, hogy a világban formálódik egy kereszténységellenes hangulat, többféle módon. Fizikailag is, lelkileg is. Terrortámadások a kereszténység ellen Európában és a világon többfelé, azután a genderelmélet erőszakos fellépése, a nyugat sajátos marxista fordulata, Európa útkeresése, Amerika zavarodottsága; nem is érdemes sorolni tovább. Bibliai szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi sem az, aminek látszik vagy mondja magát stb. Ráadásul itt van ez a vírus, ami uralja a világot, már második hullámban tör ránk, és korlátozza a közös, megszokott istentiszteleteinket, mindennapi mozgásunkat. A mostani korlátozás csak a vírus miatt van, nem vallási alapon!

Egyre teljesebb a kilátástalanság. Egyházunk is keresi önmagát, mert nem működhetünk úgy, ahogyan eddig megszoktuk, a gyülekezetek sem, de a világszervezet sem. Az internet nagy segítség a vírushelyzetben, de az evangélium képviselésének nem ez a megszokott tere.

Felvetődik bennünk a kérdés: El fog múlni a Covid19-időszak, és visszaáll minden közel a megszokott helyzetbe? Vagy már most a „nehéz időkben” vagyunk és/vagy a „rostálás” is elkezdődött, az Isten iránti hűségünk „rostáltatik”?

Nehéz megállapítani, pontosan milyen időben vagyunk, de egyre világosabban látjuk, mit jelent, hogy 1844 óta a végidő korszaka érkezett el. Próbában vagyunk mindannyian, hogy mennyire tartjuk fontosnak a közös istentiszteleteken való részvételt, akár még virtuálisan is. Mennyire tartjuk fontosnak, hogy közösen beszéljük át a heti bibliatanulmányunkat. Nagy a kísértés, hogy arra gondoljunk: ha majd elmúlik ez a helyzet, akkor visszatérünk a régi gyakorlatunkhoz, de addig nem. Majd magunkban elolvassuk, átgondoljuk a tanulmányt, az Igét, most az is elég. Néha ezt még reálisnak is érezzük.

Fontos ilyenkor, hogy Krisztusra nézzünk, és ne az eseményekre! Ne ijedjünk meg az eseményektől, ne azokra tekintsünk, hanem Isten hatalmát és kegyelmét, eljövetelét tartsuk szem előtt. Ne feledkezzünk meg arról a tanácsról, amit Jézus adott: az utolsó idők próbái között Ő mellettünk lesz. Talán arra gondolunk: van még időnk a második adventig, vagy annyira várjuk az eljövetelt, hogy nem vesszük észre, már letelt a felkészülési időnk. „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” (Mt 24:42) – figyelmeztetett Jézus.

Timótheusnak azt írja Pál 2Tim 1:12-ben, hogy „mert tudom, kinek hittem”. A jó sáfár tudja, hogy Ura egészen biztosan hazajön és a jutalma vele van.

Most a felbolydult, megzavarodott világban azt akarja a kísértő elérni, hogy lelki közömbösségbe merüljünk. „Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre, nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsid 10:24–25, ÚRK) – tanácsolja Pál az utolsó időkben élőknek.

Az nem kérdés, hogy az utolsó időkben élünk. Mennyi van még hátra? Nem tudjuk, nem is tudhatjuk. Ezt nemcsak mi látjuk így, akik olvassuk a Bibliát, hanem ahogy hallom mindenfelől, azok is, akik hit nélkül élik az életüket. „Nehéz idők álltak be”, minden kifordult magából, olyan gyorsan változik minden a világban, hogy nem is tudjuk felmérni a változásokat. Ha ez így megy tovább, egyre gyorsabban fog minden körülöttünk változni, tehát most kell megerősíteni magunkat, mert később csak még nehezebb lesz megmaradni hűségesen az Úr mellett.

Viszont a jó sáfár a fejében, a szívében tudja, hogy Ura jön hamarosan. Szolgálatából nem engedi kizökkenteni magát.

Az Úr velünk van ebben a hitünket próbáló időszakban is! Kérjük is, hogy erősítsen meg a rostálás idején!

 

Zarka Péter
sáfársági osztályvezető

Öröm a mennyben és a gyülekezetben

/Kategória: /Feltöltötte:

Örömünnepre gyűltünk össze a sátoraljaújhelyi gyülekezetünkbe 2020. október 24-én. Ezen a napon keresztelkedett Kató Lajosné Ilonka, aki a szerencsi közösségünkbe jár Taktakenézről évek óta. Az ünnepség szervezésében és lebonyolításában jelentős szerepet vállalt Várhelyi Zoltán lelkész testvérünk. Az alkalomra nagy meglepetésünkre eljöttek Göncről a „Ker-Songs Együttes” tagjai, akik ének-zenei szolgálatukkal emelték az ünnep színvonalát. Továbbá, Molnár Miklós lelkész testvérünk családi fúvószenekara is több alkalommal szolgált, valamint költeményeket is hallhattunk. Az Igét 2Tim 1:7 verse alapján Molnár Miklós lelkész testvérünk hirdette, aki a bemerítés szolgálatát is végezte.

Nagy örömünkre szolgált, hogy keresztelendő testvérnőnk férje is – aki még soha nem volt istentiszteleten – eljött az ünnepségre és virággal köszöntötte feleségét. Örömünket fokozta, hogy Szerencsről még 3 vendég elkísért minket az alkalomra. Az ünnepség egész ideje alatt érezhető volt a Szentlélek jelenléte és vezetése, amit megkeresztelt testvérnőnk és a vendégek is kifejeztek, sőt a döntésre való felhíváskor  jelentkezett vendég a Sátoraljaújhelyi Gyülekezetből keresztségre. Ezenfelül Telkibányáról egy házaspár, valamint Füzérkomlósról két személy jelezte még keresztségi szándékát.

Hála legyen a jó Istenek kimondhatatlan kegyelméért, irgalmáért és szeretetéért, hogy még kegyelmi időben élhetünk, és ad nyitott szíveket, akik mellette döntenek, és döntésüket megpecsételik Jézus példáját követve a keresztséggel. Ó, ha sok ilyen alkalomban lehetne részünk!

Akácosiné Nagy Ágnes

Virágzó nők Isten kertjében: Interjú Halász Istvánné, Mártival

/Kategória: /Feltöltötte:

A zene szeretete egész életén át elkíséri testvérnőnket. Mindig olyan tisztelettel énekelt és vezényelte a kórusokat, mintha a menny előcsarnokában lenne, mert hitvallása az, hogy az ének Istent dicsőíti és Őneki szól. Még ma is dúdolja magában a megtanult dallamokat, amelyek összekötötték őt a házastársával, Halász Istvánnal a 60 esztendőn át tartó szolgálatban, akiről az Advent Konferenciai Központban egy épületegyüttest neveztek el. Együtt sétálhattak a férjével Budapesten, a Nagykörúton, a zenetudós Kodály Zoltánnal, mivel a zene kapcsolatot teremtett közöttük. Az ének olyan derűt jelent számára, amely mosolyt fakaszt az ajkán és erőt ad a mindennapokban. Csengő szoprán hangját adta tovább a génjeiben egyetlen lányának, Editnek, akivel és vejével dr. Erdélyi Lászlóval idős napjait együtt tölti, Isten iránti hálával szívében a szeretetükért és gondoskodásukért. Az egyház iránti mély elköteleződése folytán hűségesen és kitartóan végezte azt, amit hite szerint az Úr rábízott. Az ének szárnyán pedig a Teremtő trónjához jut el…

 

– Egy nagy család értékeit hordozod magadon, akik sokat tettek a Hetednapi Adventista Egyház működéséért. Kérlek, eleveníts fel egy kedves családi emléket a múltból!

– Evangélikus hitben nőttem fel, 17 éves koromig a Deák téri evangélikus iskolában tanultam, büszkén viseltem a „Luther rózsát”. Szombaton anyámmal az adventista imaházba, vasárnap az evangélikus templomba jártam. Apám, Pechtol János, aki szobrászművész volt Győrben, később az egyházunk elnökeként vált ismerté, és akkoriban meghatározó személyiség volt. Édesanyám mélyen hívő, szorgalmas és kitartó asszonyként négy gyermeket nevelt fel. Anyai nagyapám a századforduló után gondolt egyet, a család összepakolt és hajóra szállt, kivándoroltak Amerikába, ahol egy orvosi műszergyára volt, így nagyon gazdagok lettek. Mégis hazavágyott, ezért a család fele visszajött Magyarországra, köztük Édesanyám is, aki akkor még fiatal lány volt. Anyám sokáig nem beszélt magyarul. Gyerekként, iskolásként is még mi tanítottuk neki a helyes magyar beszédet. Az egyházban viszont nagyon sokan tőle tanulták meg az angol és francia nyelvet. Anyám testvérei Amerikában maradtak. A háborúig itthon is nagyon gazdag család voltak, például Nagyapám Horthyval közeli kapcsolatban állt. A Pechtol család a mai napig erdész-vadász családként él Győrben, apám és anyám is ott ismerkedtek meg. Apám egy faszobrász művésztársa révén került kapcsolatba az adventistákkal.

Meghatározó emlékem, hogy amikor férjem megszerezte tanári diplomáját, iskolaigazgató-helyettesi állást kapott Tatabányán. Akkor apám volt az egyház elnöke és Albrecht József testvér kérlelte őt, hogy hívják meg Halász Pityut a szolgálatba, így kerültünk később mi is kapcsolatba. Ha ez nem így történik, nem töltünk el együtt mintegy 60 évet a közös szolgálatban.

 

– Az ember úgy talál magára, ha egy tágabb képet lát meg a világból. Volt-e alkalmad külföldre utazni lelkész férjeddel szolgálati útra? Mi érintett meg ott a legjobban?

– Férjemmel minden évben utaztunk, életünk során bejártuk egész Európát. Hivatalosan egyszer utazhattunk együtt az 1980-as Generálkonferenciára Dallas városába, Texas államba, Amerikába az év áprilisában, ahol népviseleti (kalocsai) ruhában képviseltük hazánkat, a Magyar Uniót. Bejártuk akkor Ellen White életének fontosabb helyszíneit, és álltunk azon a helyen is, ahol 1844 októberében az adventhívők várták Jézus eljövetelét.

 

– A férjeddel végzett közös szolgálat során, melyik elért eredményedre emlékszel szívesen vissza?

– Férjem, Halász István – de ahogy mindenki ismeri: „Halász Pityu” – egyházunk zenei életében jelentős munkát végzett, tőle tanultak meg a legtöbben orgonán-harmóniumon játszani. Akkoriban sorra alakultak országszerte a gyülekezeti kórusok és a Központi Kórus az ő keze alatt élte a fénykorát. Ebben a szolgálatban közösen dolgoztunk. Pityu hivatása szerint karmesterként és zenetanárként, én pedig 36 évig voltam a Lutheránia Központi Énekkar tagja. Így mindkettőnk számára meghatározó volt a zene szeretete. Eszembe jut, hogy Kodály Zoltánnal is többször sétáltunk együtt az Andrássy úton, mivel közel laktunk egymáshoz, jókat beszélgettünk vele. Kodály tanár úr a meghívásunkra eljött a gyülekezetbe (Budapest, VI., Székely Bertalan utca 13.) és az Esti dal című művet az ő orgonakíséretével énekelte a Központi Kórus.

Ez az emlék egy kis kitérő volt. Folytatva… aktívan a férjem mellett álltam mind egyházi vezetői tisztségének betöltése során, mind a lelkészi szolgálatában. A leghosszabb időt Budapesten, a Terézvárosi Gyülekezetben szolgáltunk. Vezettem a Diakónia- és a Tábea osztályokat, legfőképpen nagy szeretettel a Gyermekiskolát. A gyülekezet mozgalmas életet élt, a közös vendégségek, a programok rendszeresek voltak, és mi igyekeztünk összetartani a közösséget lelkileg is. Férjem békés természete, kompromisszumkészsége nagyon alkalmas volt erre. A rendszerváltás időszakában különösen fontos volt, hogy integráljuk a hazánkba érkezett több száz erdélyi testvérünket, akik mind az „A” Gyülekezetbe érkeztek. Később a gyülekezet vezetése jól együttműködve adta át a stafétabotot a következő generációnak, az új elképzeléseknek.

Én természetesen a kórus munkájában is nagy szerepet vállaltam, több éven át mind a gyülekezeti, mind a Központi Énekkart vezényeltem.

Továbbá sokak számára emlékezetesek a balatonlellei nyarak, ahol a férjem 15 évig volt az üdülő vezetője. Ez az időszak azonban számomra nem a legszebb évek voltak, hiszen az egész heti vállalati munka után, minden pénteken délután felültem a zsúfolt vonatra, hogy a családomhoz leutazzak, és ugyanezt vissza vasárnap este. A gyermekünk is egész nyáron ott volt, normális családi élet nélkül, én pedig egyedül Budapesten. Rendszeresen túlóráznom is kellett a munkahelyen, hogy pénteken korábban indulhassak Lellére. Tehát a sokak által irigyelt „balatoni nyár” számunkra munkát és sok lemondást jelentett.

 

– A Biblia beszél a vendégszeretetről. Tudom, hogy sok testvért megvendégeltél. Ki az a meghívottak közül, aki mély nyomot hagyott benned?

– Évtizedekig laktunk az egyház központjában, Budapesten, a Székely Bertalan utcában. Az egyház által meghívott külföldi testvéreket rendszeresen családom látta vendégül, a Generálkonferencia elnöke és vezetői, a divíziók elnökei és vezetői mind nálunk fogyasztották el a magyaros ételeket. De mivel mindenki a mi ablakunk előtt ment el az irodákba, rendszeresen „beköszöntek”, főleg ha fánkot sütöttem. Szigeti Jenőnek pedig nem lehetett elég palacsintát sütni, ami ne fogyott volna el percek alatt. Emellett idősebb Wilson testvért említem meg, és számos külföldi vendéget a Balatonon is vendégül láttunk.  A szó szoros értelmében az egyházban és az egyházért éltünk.

 

– Kitől tanultad a legtöbbet az életed során?

– Nem elsősorban, de meghatározóak voltak gyermekkoromban a nagyapámmal töltött nyarak. Ő főerdész volt Győrben, és sokat voltunk együtt az erdészlakban, már 12 évesen a 8 vadászkutyáját én gondoztam, etettem, játszottam velük. Innen ered a természet és az állatok iránti kötődésem. A családi szeretet és törődés átadásában példaképem anyám volt, aki négyünket, a „Pechtol lányokat” példaadóan nevelt fel. Apám is sokat tett értem, 1956-ban elintézte, hogy külföldön tanulhassak, adventista egyetemen. Már megkaptam a felvételi engedélyt, amikor apámat a szószékről vitték el a csendőrök az Andrássy út 60-ba (akkor ő volt az egyház elnöke), és a forradalom miatt már nem tudtam elindulni Angliába. Így a tanulmányaim nem valósultak meg. Helyette sorban álltam és vittem neki az ételt mindennap a fogdába. Ő keresztelt meg, és bár családunk kettévált, Apámmal jó kapcsolatot ápoltunk élete végéig. A Balatonon élt, ahol tudtunk találkozni, mivel a szomszédban, az egyház Advent Üdülőjét, Balatonlellén a férjem vezette, és sokat voltam ott én is.

A szolgálatban férjem türelme, a szeretet légköre, amit ő képviselt, az odafigyelése a testvérek iránt és a mindenki által jól ismert mosolya – ezek adtak erőt a közös szolgálatunkban.

 

– Mi volt a legszebb emlék a férjeddel, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

– A férjemet teljesen váratlanul vesztettem el 20 éve, és hosszú évekig nem tudtam a hiányát feldolgozni. Most már megnyugodtam, és manapság egyre több régi közös emlék jut eszembe. Ilyen például a megismerkedésünk, ami Pécsen történt. Apám elindított egy vasúti jeggyel és egy térképpel Pécsre, hogy ott felvételizzek az Orvosi Egyetemre, gyermekorvosnak készültem. Szintén akkor jelentkezett oda Ócsai Sándor, „Dódi”, aki segített nekem ott eligazodni. Egyik nap az egyetem folyosóján találkoztunk Halász Pityuval, aki megkérdezte Dódit, hogy ki ez a szép lány? Ő mondta, hogy a Pechtol bácsi lánya. A találkozás engem is megragadott. A felvételim sikerült, de Apám „klerikális reakciósnak” minősült, így végül mégsem vettek fel. Pityuval ezután Pesten találkoztunk, ahol Bajor bácsi fogta össze a fiatalokat, és egyik nap a Csillagvizsgálóhoz kirándultunk. Ekkor beszélgettünk először kettesben … aztán már egyre többször … bár Pityunak elég kitartóan kellett udvarolnia, mire végül sikerrel járt.

 

– Szereted a zenét és míveled is, kórust vezettél. Melyik a kedvenc éneked?

– Egyik kedves ének édesanyám emlékéhez fűz. Élete utolsó idejében mindig arra kért, hogy ezt énekeljem neki,: „A békém vagy, ó Jézus mindenkor, Ha próbám nagy Te bizton hordozol…” és én csak énekeltem, énekeltem, ha kellett 10-szer is.

Számomra pedig reményt ad ez az ének, amely szinte naponta eszembe jut és magamban énekelem: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd… Ó sok keresztje van, de ez az én utam… Elfáradt lelkem haza talál… ott majd megnyughatom örökre én.” Ebben az énekben minden benne van, a múlt, a jelen és a jövőm is.

 

– Van olyan bibliai idézet, amire sokat gondolsz?

– Most, életutam vége felé sokat gondolok erre az Igére: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll” (Jób 19:25). Jób hite mind a jó időkben, mind a megpróbáltatásokban példa számomra, én is mindennap ebben a hitben élek és ez lelki békét ad. Így várom a mielőbbi találkozást az Úrral.

 

– Mi az, ami leginkább foglalkoztat mostanában és megosztanád az olvasókkal?

– Az Úrban megbékélve telnek napjaim. Amit ma és még hátralévő napjaimra kérek, hogy Isten addig éltessen, amíg gyermekemnek és vejemnek segíteni tudok a szolgálatukban, a munkájukban a SOLA Rádióban. Minden földi dolgomat elrendeztem, de amennyit bírok, megteszem mindennap, és ha már mást nem tudok, imádkozom értük.

 

– Köszönöm a beszélgetést.

 

Tokics Marika

a Női Szolgálatok Osztály
Munkacsoportjának tagja

Keresztségek Veszprém megyében

/Kategória: /Feltöltötte:

A 2020-as év sokáig emlékezetes marad a Veszprém megyei gyülekezetek számára, hiszen az Úr 17 testvért vezetett közösségeinkbe ebben az esztendőben. Dicsőség Istennek megmentő szeretetéért, amellyel magához vonzza az Őt keresőket!

Balatonfüreden Gabriella; Nemesvámoson Ibolya, Nikolett és Violetta; Pápán Nikolett és Tamás, valamint 10 Gábor testvér; Veszprémben pedig Ágnes találtak lelki otthonra.

Köszöntünk titeket, testvéreink, Isten nagy családjában! Örülünk, hogy veletek együtt haladhatunk tovább a cél felé, Jézus Krisztus küszöbön álló visszajöveteléig, ahogyan Pál apostol is tette: „De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil 3:14).

KáTé

Krisán Admira: Együtt Jézussal

Tehetséges gyermekek Jézusért

/Kategória: /Feltöltötte:

Jézus a legjobb barátom

 

 

A Generálkonferencia Gyermekszolgálatok Osztálya az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az évforduló alkalmából (mint ahogy arról korábban már hírt adtunk az AdventInfóban is) pályázatot hirdettek a 5-14 éves gyermekek számára. A pályázat keretében arra kértük a gyerekeket, hogy rajzolják le, fogalmazzák meg, készítsenek egy videót, hogy milyennek képzelik Jézust, mint a legjobb barátjukat.

Együtt énekelek Jézussal, a legjobb barátommal; Séta Jézussal; A világmindenség Ura; Julcsi és én a legkedvesebb barátunkkal; Jézus az óceánban megkeresztel engem – csak néhány cím, ahogyan a gyerekek elképzelték magukat és Jézust. Körülbelül 30 szebbnél szebb rajz, vers és videó érkezett hozzánk.

Világszinten még csak nemrégiben zárult le a pályázat, és az eredményét sem tudjuk még, de a Magyar Unió jóvoltából a magyar résztvevők már most ajándékban részesültek.

A legszebbnek ítélt alkotás Krisán Admiráé (8 éves) lett, aki a Gyömrői Gyülekezet gyermekcsapatának a tagja. A nyereménye ingyen részvételi lehetőség a következő megrendezésre kerülő Szünidei Bibliatáborban.

A 10 leggyorsabb beküldő könyv- és írószercsomagot kapott. Az ő nevük a következő:

  1. Horváth Abigél – 6 éves, Nyíregyházi Gyülekezet
  2. Horváth Dávid – 6 éves, Nyíregyházi Gyülekezet
  3. Gángó Bence – 13 éves, szentgáli szórvány gyülekezet
  4. Gángó Hanna – 5 éves, szentgáli szórvány gyülekezet
  5. Gángó Virág – 10 éves, szentgáli szórvány gyülekezet
  6. Horváth Levente Miklós – 8 éves, Veszprémi Gyülekezet
  7. Dankó Fanni Dóra – 6 és fél éves, Debrecen Munkácsy utcai gyülekezet
  8. Csiaki Emese – 6 éves, Szabadkígyósi Gyülekezet
  9. Bohus Kira – 8 éves, Szabadkígyósi Gyülekezet
  10. Bohus Henrietta – 9 éves, Szabadkígyósi Gyülekezet

A szép alkotások közül igen nehéz volt kiválasztani a legszebbet, ezért úgy döntöttünk, hogy különdíjat is adományozunk Lázár Eszter Margarétának (11 éves) a Gödöllői Gyülekezetből és Gál Rebekának (8 éves) a Budapest-Rákoscsabai Gyülekezetből. Mindketten, bár más-más kategóriában – Margaréta rajz, Rebeka videó – kiemelkedő alkotást nyújtottak be.

A résztvevő gyerekek mindegyikének elismerő oklevelet juttattunk el, amivel szeretnénk kifejezni irántuk és munkájuk iránt az örömünket és elismerésünket. Gratulálunk mindenkinek!

Voltak gyülekezetek, ahonnan több alkotás is érkezett. Ilyen gyülekezet a Budapest-Terézvárosi Gyülekezet, a Budapest-Óbudai Gyülekezet, a Gyömrői Gyülekezet. Az ő felkészítő gyermektanítóiknak és a többi gyermektanítónak is szeretném a köszönetemet és hálámat kifejezni, hogy komolyan vették a pályázatot és foglalkoztak a gyerekekkel!

 

Mihalec Dóra
Gyermekszolgálatok Osztálya

Krisán Admira: Együtt Jézussal Lázár Eszter Margaréta: A világmindenség Ura Horváth Abigél: Énekelek Jézussal, a legjobb barátommal Meszter Bende: Jézus az óceánban megkeresztel engem

 

Védekezve építünk és építve védekezünk

/Kategória: /Feltöltötte:

Akkor is nehéz idők voltak. Az erős falak a normális életet alapfeltételei voltak. Rablók, fosztogatók, „honfoglalók”, vadállatok számára a bekerítetlen város szabad prédát jelentett. Ezenkívül a falak a határokat, az identitást, az önrendelkezést, a szabadságot jelképezték.

Soha nem elég a bajt diagnosztizálni, elsírni és bűnbakokat keresni hozzá. A változás mindig olyan embereken múlik, akik az előzőek helyett beleállnak a résbe, áldozatot vállalnak és TESZNEK valamit, bármit, a megoldás érdekében.

De mit lehet tenni, amikor a feladathoz nincs elég ember, ugyanis mindenki a saját házát félti? Ezenkívül mindenkinek más elképzelése van a megoldásra, ezért együtt dolgozni kudarc. Tegyük fel, hogy valami csoda folytán mindenki leteszi a saját munkáját, a nézeteltéréseket felszámolják és megépítik az alapot. Másnapra könnyűszerrel ledöntik azok, akik az anarchiában érdekeltek. Kellene egy fal ahhoz, hogy megvédjen, miközben a falat építjük, de ez abszurd. Végül mondjuk ki az igazat – mérhetetlenül kényelmetlen lenne az egész hercehurca, ahhoz képest, hogy most kényelemben lehet kritizálni a helyzetet, és ujjal mutogatni a lehetséges felelősökre.

Így tengette az életét a választott nép mintegy 2500 évvel ezelőtt. De nem ez az a kép, amit szeretnék rögzíteni az olvasókban, hanem a következő jelenet. Miután a csoda megtörtént és elkezdődött a munka, az ellenség összefogott, titkos tervet készítettek a rajtaütésről. A nép fáradt és kimerült volt, a tartalékok elfogytak. Ekkor:

„Azért odaállítottam a népet a fal tövébe, a várfal mögé a hézagokba…

Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt” (Neh 4:7.9–12).

Hasonló időket élünk. A megszokott, kényelmet és védelmet nyújtó falak tele vannak résekkel. A láthatatlan betolakodók még nagyobb lendülettel támadnak. Mi lesz velünk? Mi lesz a közösséggel? El kell dönteni: védekezünk, magunkat, családjainkat féltjük, vagy építjük a közösséget? Nehémiás receptje kiállta az idők próbáját. Védekezünk és építünk. Védekezve építünk és építve védekezünk. Akik jól látják, hol keletkezett rés az egyház életében, beállnak a hézagokba; az egészségügyi szakembereink szervezik a védekezést, népünk másik fele bátran kilép a falakra anélkül, hogy egy percig is elfeledkezne a védekezésről. A vezetők ügyelnek az egész népre, a kürtös pedig készen áll a figyelmeztetésre. Nincs vita, nincs széthúzás, nincs jajgatás, nincs mutogatás – csak ima és összefogás. Akkor bejött, most sincs más választásunk, ha élni akarunk és életben akarjuk tartani a közösséget, ami minden látszat ellenére, még mindig Krisztus teste és a MI otthonunk!

 

Dr. Ősz-Farkas Ernő

DET elnök

 

Egy igazi közösség…

/Kategória: /Feltöltötte:

Az egyház vezetése egy körlevélben fordult a testvéri közösség felé 2020. október 9-én, amelyben a gyulai szeretetotthonban kialakult koronavírus-fertőzés miatt kértük ápolók jelentkezését. Mint ismeretes, a járványban a dolgozók közel fele érintett lett, ezért karanténba kényszerült, és a megmaradt dolgozók száma nem lett volna elegendő a lakók biztonságos és magas szintű ellátására.

A válságos helyzetben az unió elnökségének két tagja egy külső szakemberrel személyesen tájékozódott a helyszínen az otthon helyzetéről, bátorította az ott szolgálatot teljesítő munkatársakat, kérve a maximális odaadást és szolgálatot, hogy a gondozásunkban levő idősek megkapják a szükséges ellátást. Az otthon vezetése (karanténból) irányította, szervezte a munkát, de szinte lehetetlen feladat lett volna a kevés személyzettel az ellátás.

És ebben a helyzetben a Magyar Unió testvéri közössége megmutatta, hogy nem csupán egy egyház vagyunk, hanem igazi közösség.

A felhívásra több mint 50 testvérünk jelentkezett, hogy készek arra, hogy ideiglenesen elköltözzenek otthonukból, és részt vegyenek az idősek gondozásában. A legérdekesebb, hogy többen közülük maguk is idősek voltak, de átérezték, hogy vannak, akik még náluk is jobban rászorulnak a gondozásra.

Végül 7 fő került így alkalmazásba, akik egy negatív PCR-teszt után, elkülönített szálláshelyükre költözve kezdhették el munkájukat, majd a szolgálatuk végén egy újabb negatív teszt után térhettek haza, szeretteik körébe.

Egy közösség életében az egymás iránti felelősség vállalása, az önfeláldozó segítségnyújtás lehet a legnagyobb összetartó erő.

Isten iránti hálával és köszönettel gondolok testvéreinkre, akik a bajban azonnal készek voltak segíteni.

Mára helyreállt az élet az otthonokban, a dolgozók meggyógyultak és újra tudják végezni szolgálatukat.

Természetesen köszönet illeti a szeretetotthonok dolgozóit, vezetőit, akik hosszú hónapok óta a rendkívüli körülmények között is odaadással és hűségesen végzik szolgálatukat. Amikor nem lehet az időseket meglátogatni, amikor az időseket egymástól is el kell különíteni, még az ételt is mindenki kizárólag a saját szobájában kénytelen elfogyasztani, amikor a saját biztonságukra is fokozott módon kell odafigyelni, hogy saját családjukból vagy családjukba se hozzák, illetve vigyék el a fertőzést, sokkal nagyobb teher nehezedik rájuk.

A bibliai időkben nem volt még ilyen intézményes ellátás, de a keresztény egyház a kezdetektől kezdve megszervezte a szükségben lévők ellátását. A Biblia tudósít gyűjtésről a júdeai éhezők megsegítésére; az idősekről, szegényekről gondoskodó testvérekről. A későbbi századok során kialakultak az első kórházak, beteg- és időseket ápoló szolgálatok, melyek továbbvitték a szolgálatot. Az egyház az ilyen egymásért szolgáló közösségben él igazán ma is.

Isten iránti hálával gondolok arra, hogy ma is van lehetőség az egyház számára, hogy ilyen nagyszerű módon gondoskodjon az idős testvérekről és ma is vannak testvérek, akik önzetlenül vállalják a szolgálatot.

 

 

Ócsai Tamás
unióelnök