Hírek

Templomok éjszakája Kecskeméten

A Kecskeméti Gyülekezet egyik missziós profilja az Ambrus Anett által szervezett zenés áhítatok. Szeptember 12-én este 8-ra, a Templomok éjszakájára terveztük az évadnyitó koncertet, de komoly aggodalommal töltött el bennünket az emelkedő koronavírus-megbetegedések száma. Lehet, hogy le kellene fújni az egészet? Vagy kockáztassunk? Végül is úgy döntöttünk, hogy a gyülekezet udvarán rendezzük meg az alkalmat.

Nehezen hozhattunk volna ennél jobb döntést. Így nemcsak a fertőzés veszélyét minimalizáltuk, de programunk olyanok számára is hozzáférhetővé vált, akik csak véletlenül kanyarodtak arra. A gyülekezet előterét misztikusan beragyogó mécsesek és a kerítésre erősített, fényesen lobogó fáklyák keveredve Mozart muzsikájával és Ellen White elveszett juhról szóló példázatával olyan hangulatot varázsoltak, mely felejthetetlen élményt nyújtott a hallgatóságnak – akár bent ült az udvaron, akár megállt a kerítésen kívül, akár online követte az eseményt. Mintha csak Jézus mondása teljesedett volna be konkrét és átvitt értelemben egyaránt: a lámpást nem a véka alá, hanem a lámpatartóba tettük (Mt 5:15). Üzenetünk messziről látható és hallható volt, Isten mindenki életébe fényt és harmóniát akar vinni.

Köszönjük a gyülekezetünk, és annak holdudvarában lévő zenészeinek, és köszönjük Istennek!

 

Árvai Tamás

Lelkészbeiktatás Ráckevén

Ünnepélyes istentisztelet keretében köszöntöttük a Ráckevei Gyülekezet új lelkészét, Bihari Csabát szeptember 12-én, dr. Ősz-Farkas Ernő területi elnök igei gondolatainak kíséretében. Az igehirdetésen Ősz-Farkas testvér hangsúlyozta, hogy az evangélium kincs és nem szégyen, és a gazdagsággal, amelyet ad, nem az ember rendelkezik, hanem sáfárkodik. Isten azt mondja, hogy őrizzük ezt a kincset, és ne szégyelljük az evangéliumot!

Bihari Csaba köszöntő szavaiban ugyanezt a gondolatot folytatta Pál szavaival 1Korinthus 1. fejezetéből: az igazi gazdagság Isten kegyelmét Krisztusban elfogadni.

A beiktató imádság után Ócsai Sándor, a gyülekezet presbitere ünnepélyesen átadta a gyülekezet kulcsát, majd a kórus az Ézs 6:8-ra írt, „Küldj el engem!” c. énekkel köszöntötte az új lelkészt – természetesen maszkban.

 

Csírkés Sára Borbála

KerSongs nyári koncertek

Az idén nyáron a vírusválság miatt kevesebb rendezvényt tartottak az egyházak is és a települések is. Ennek ellenére missziói együttesünk két sajátságos meghívást is kapott.

Hernádszentandráson július 25-én tartottak falunapot. A polgármester megelégelve a szokásos falunapi szabad színpados programokat, az idén három keresztény előadót, illetve zenekart hívott meg. Így az esti, majdnem négyórás programot először zenekarunk, a KerSongs, majd Pintér Béla keresztény előadóművész, végül pedig a Magyar Continental Singers töltötte ki. Ismét megadatott, hogy átvezetésként Pintér Béla a KerSongs-szal együtt is énekelhetett a saját repertoárjából. Sajnos az esőre hajló időjárás a szabadtéri színpadról bekényszerített bennünket a református templomba. E hely azonban zsúfolásig megtelt, még így is, hogy a járványhelyzet miatt nagyobb óvatosságra intenek bennünket.

Másik koncertünk augusztus 22-én volt Korláton. Itt szabadtéri körülmények között tudtuk az Urat dicsérni. Korlát kis település Gönc és Encs között, ennek ellenére szívesen vették szolgálatunkat.

Istennek legyen hála és nevének dicsőség, hogy a korlátozások ellenére e nyáron is megadatott ez a két lehetőség a többi, kisebb mellet. Sajnos az idén az Abaújvári LelkesítŐ online alkalom volt. Az ilyen módon közvetített dicsőítő alkalmat azonban az internet segítségével közel 500-an így is megtekintették, a koncert anyaga pedig a YouTube-on visszakereshető és megtekinthető.

 

Dr. Kormos Erik

Virágzó nők Isten kertjében: „Egymás terhét hordozzátok…”

Kiss Jánosné Jolika

Cikksorozatunk célja, hogy minél több idős lelkészfeleség élettörténetét megismerjük, élettapasztalataikból erőt merítsünk. Jolika örömmel osztja meg kérésünkre történeteit.

– Milyen családból származol, adventisták voltak a szüleid?

– Hála a jó Istennek, hogy adventista szülői nevelésben volt részem. Példájukat látva, nem volt nehéz döntés a hitelveink elfogadása, a keresztségre való felkészülés, amit 16 éves koromban történt.

Itt megemlítek egy gyermekkori történetet. Én kis elsős voltam, Vera, a testvérem harmadikos volt, amikor apukánk azt mondta: „Minden egyes zsoltár megtanulásáért kaptok egy-egy pengőt.” (Akkor ez volt a fizetőeszköz.) Mikor már néhány zsoltárt könyv nélkül tudtunk, pengőinket az asztalra raktuk. Ezek a pengők az asztalon véletlenül összekeveredtek, de a fejünkben is valami hasonló történt. Vera nekem ugrott, és a karomba csípett, meg a bőrömön is csavart egyet-kettőt. Nagyon fájt! Én meg az éles körmömmel az ő karján húztam egy csíkot. Egyik-másik csíkból kiserkent a vér. Ő ordítva rohant anyukához, hogy mit tettem vele. Erre előkerült a kis vékony vessző, és néhány sujtás érte a lábamat. Vera nem kapott ki, mert a csípés csak másnap volt kék- zöld. De azért velem sírt, hogy ne bántson anyukám, én meg kiabáltam, hogy: „Szeretlek, nagyon szeretlek anyukám!”. A sebek már rég begyógyultak, már nem fájnak, de a Pengő még mindig visszacseng (lásd Péld 22:6)!

 

– Hol és hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?

– 20 éves koromban ismerkedtem meg „Kiss bácsival”, lelkész, grafikus és festőművésszel. Kérdezte, hogy ülnék-e modellt? Igent mondtam. Ekkor súgta a fülembe, hogy szeret, és adott egy puszit a homlokomra. Így kezdődött a mélyebb kapcsolat. 10 évig leveleztünk. Munkahely miatt Budapestre kerültem dolgozni. Ócsai József lelkész sógoroméknál laktam Rákoscsabán. Kiss János az uniónál dolgozott titkárként. Gyakran találkoztunk, esténként a munkahelyemre jött és hazakísért. Sokat vívódott szegény, mert az Úr Jézust és az Ő művét nagyon szerette, és engem is. Sokszor elbúcsúztunk egymástól, hogy nem találkozunk…, nem akart senkit sem megbotránkoztatni. De továbbra is gondolkodtunk. Egyszer elmentünk a kerepesi temetőbe. Ott leültünk egy gyönyörű „Édesanyám” nevű szobor sírkövére. Az ölembe hajtotta a fejét, és telesírt egy zsebkendőt. Ezt az értékes vásznat elkértem, és ma is relikviaként őrzöm. Végül döntött, és az Egyháztanács  áldását adta ránk. 1963. január 26-án volt az esküvőnk az Óbudai Gyülekezetben. 1973. január 26-án, házasságunk 10. évfordulóján született a legdrágább ajándékunk Éva, akit az Úrnak neveltünk.

 

– Milyen tapasztalataid voltak mint lelkészfeleség?

– János egy fiatal házaspárt készített keresztségre akiknek mi ketten voltunk a lelkigondozói. Gyakran látogattuk őket közösen is és külön-külön is. Később megélhetési gondjaik voltak és elvállaltam a látogatásukat. Emlékszem, nagyon fájt a fejem és nem lehetett halogatni a látogatást, ezért megkérdeztem Jánost, hogy ilyen esetben mit lehet mondani. Imádkoztunk és ilyen szavakkal bátorított: „Majd megadja az Úr, hogy mit kell mondani.” Ez a család már a szakítás szélén volt. Az Úr valóban megadta, hogy mit kell mondanom, a család pedig egyben maradt, és a gondjaik is megoldódtak. Sokszor voltam az Úr eszköze.

Volt olyan időszak, amikor külföldről semmilyen iratot nem volt szabad az országba behozni, így szombatiskolai tanulmányt sem. Ezért az Unióbizottság Jánost kérte meg, hogy készítsen tanulmányt. Ő fogalmazta meg, én gépeltem le.

Amikor a lányunk még kicsi volt, nem mentem a férjemmel azokba a gyülekezetekbe, ahol ő szolgált. De amikor már karonülő volt, más gyülekezetbe is mentünk, ahol szeretettel fogadtak minket. Budai Anna, a „B” gyülekezet tagja egy verset is írt nekem „Szeretett Kiss testvérnőnk” címmel.

 

– Milyen nehézségeitek voltak?

– Voltak kihívások, de ezekre sem én, sem János nem reagáltunk. Olyannak vettünk mindenkit, amilyen.

 

– Milyen emlékezetes örömöd volt?

– A legnagyobb örömünk az volt, amikor Jézusról bizonyságot tehettünk. A lehetőség adva volt, mert olyan társaságban forgolódtunk, ahol ezt megtehettük.

A szomszédomban például hosszú ideig ápoltam és etettem egy súlyos beteget, szeretetből. Mikor már senkit sem ismert meg, megkérdeztem: „Megismersz, Jutka?” Ő erre így felelt: „Nem tudom ki vagy, de az, aki szeret.” Gondolkodóba ejtett ez a mondat. Hogy van az, amikor az emlékezetből minden kiesik, de a szeretet megmarad?! A család a temetési beszéddel engem kért meg, megadva az alapgondolatot, hogy a szeretetről mondjak sokat.

A másokért való élést, a szeretetet a férjemtől tanultam meg, mert ezt tartotta a legfontosabbnak.

 

– Mit tanácsolsz a mai lelkészfeleségeknek?

– Minden lelkészfeleségnek, testvérnőnek ez lenne a tanácsom: a gyakorlatban valósítsuk meg 1Korinthus 13. szerinti szeretetet, mely soha nem múlik el.

 

Bodnár Zsóka
Női Szolgálatok Osztálya

Kecskeméti cserkészesemények

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megöregszik is, el nem távozik attól (lásd Péld 22:6) – zakatol a fülünkben, amikor a gyerekeinkre gondolunk, …az ő útjuk szerint… Biztosan rengeteg jó módszer létezik a gyerekek tanítására, hozzám mégis az egyik különösen közel áll. A cserkészet.

A cserkészet célja többek között a fiatalok lelki, szellemi, fizikai adottságainak, valamint szociális érzékének kifejlesztése. Isten, a természet és egymás szeretetére nevel, közösséget ad, és egy olyan helyszín, ahol a gyerekek társaikkal együtt megélhetik a hitüket, megtanulnak felelősséget vállalni, elköteleződni és támogatni egymást. Mindezt örömteli, vidám és kihívásokkal teli környezetben. Ezek a pozitívumok lebegtek a szemünk előtt, amikor elhatároztuk, hogy cserkészcsapatot alapítunk.

Hálásak vagyunk, hogy ez megvalósulhatott és 2020. március 4-én immár hivatalosan is csapattá alakultunk. 1844. számú Joseph Bates kapitány Cserkészcsapat lettünk. Persze, ahol jó dolgok történnek, ott minden bizonnyal a nehézségek is megjelennek, pár héttel később, megérkezett hozzánk is a mindent próbára tevő karantén. A rendszeres foglalkozások elmaradoztak, még a nyári tábor is valami elérhetetlen, szépséges álomnak tűnt, így a lelkesedésünk is alább hagyott. Egy darabig. Mert, ha nem aludhatunk ott, akkor éjszakára hazamegyünk. Ha nem mehetünk messzire a hegyek közé táborozni, akkor a közelben maradunk, a homokbuckák között. Ha nem főzhetünk, akkor megrendeljük. Azt hiszem, az újratervezésben is egyre inkább otthon kell lennünk.

A tábor persze jól sikerült, hála az Úrnak. 38 fővel, Helvécián a saját erdőnkben sikerült egy kis színt vinni a fásult és kimerítő karanténos időszak utánra. Mindannyiunknak különösen és újult erővel hatott a közösségi lét, és a kisebb-nagyobb kihívásokat is ügyesen vette mindenki – kivéve a nagyfiúkat. A portyára indulva ugyanis a térképet fordítva tartva nem a kiszemelt kilátóhoz, hanem Kecskemét városkájába jutottak. Sebaj, lényeg a tapasztalat! A táborban egyébként 6 őrs, sok-sok kiscserkész és néhány nagyobb cserkész vett részt. A kerettörténet Trianon 100. évfordulójához kötődött, így mindennap 1-1 magyar történelmi pillanat elevenedett meg a gyerekek szeme előtt. A mindennapjainkat színesítette még a tábori építkezés, áhítat, ének, játék, kézműveskedés, és a mi a legfontosabb, a közösség együttes megélése. Köszönjük az őrsvezetők kitartó és állhatatos munkáját! Reméljük, jövő nyáron újra együtt táborozhatunk!

Közben elkezdődött az új tanév, és most vasárnap (2020.09.13.) a kecskeméti arborétumban megtartottuk az évnyitó alkalmunkat is. A lélek gyümölcse igen finom volt, frappáns bemutatkozó énekek születtek, és még az idő is kimondottan nyári volt. Hálásak vagyunk Istennek a sok-sok gyermekért, a vezetőkért, a lehetőségekért és a lelkesedésért! Reméljük, sokáig ég bennünk még ez a tűz!

 

Ambrus Gyöngyi (csapatparancsnok)

Festőkör Székesfehérváron

Évek óta dédelgetett álom valósult meg idén márciusban. Biztató volt hallanunk a „Bajai festőkör” sikeres működését, és mi itt, Székesfehérváron is elkezdtük szervezni a festőkört. A Bibliai Szabadegyetemre járt egy kedves hölgy, Szemenyei Éva, aki több festőiskolát végzett, Art-díjas művész, és elvállalta, hogy vezeti, tanítja a jelentkezőket. Évikével közben a Bibliát is „tanuljuk”. Imádkoztunk, gondolkodtunk, pályáztunk, meghirdettük. Végül annyi jelentkező gyűlt össze, hogy volt olyan alkalom, amit háromszor kellett megismételni, mert egyszerre nem fértünk volna a terembe, nem szólva arról, amikor a járvány miatt nagyobb távolságra kellett ülniük a festőtanulóknak.

A programot több helyen is meghirdettük: a szabadegyetemen, a testvér-gyülekezetünk által vezetett egészségügyi missziós programokon, az osztálytársak, a barátaink, ismerőseink között. Jelentkezett fiatal, idős, férfi, nő. Nagyon örültünk mindenkinek, és főleg annak, hogy az első gondolat után, amely mindenki fejében így fogalmazódott meg: „én ezt biztosan nem tudom megcsinálni”, a végén mindenki örömmel vitte haza a kész művet.

Egykori lelkészünk, Kökényes Zsuzsika személyében kedves támogatóra találtunk, aki rövid bibliai gondolattal, imával kezdi meg az alkalmakat, de Hites Gábor, mostani lelkipásztorunk is szívesen vállalja a kis lelkes csapat köszöntését.

A márciusi két alkalom után júniusban és júliusban tudtuk folytatni a művészet tanulását. Széntechnikával kezdtünk, és szeptember végén, ha lehet, már olajfestékkel szeretnénk dolgozni.

Az elmúlt hét alkalmon több mint negyven személy tapasztalta meg az alkotás örömét. Szinte mindannyian laikusok vagyunk, de egy jó tanító sokat segíthet a kezdeti nehézségekben. Idővel szeretnénk kiállításon is megmutatni az elkészült képeket. Talán ajándékozhatunk is az elkészült rajzokból, festményekből. Az örömünk az, hogy új embereket tudtunk megszólítani; sok kedves személy, aki más rendezvényünkre nem jönne el, itt örömmel vesz részt az egyes festőköri kurzusokon. Nem látjuk pontosan, kinek, hogyan segítünk ezzel a programmal, milyen tapasztalatokat, örömöket tartogat nekünk Istenünk, de hálát adunk mindenért.

 

Kovács Györgyné Fazekas Piroska
Székesfehérvár

Többé nem adunk el könyvet!

Furcsa álmot láttam a minap. Ágyamban szorongás fogott el, féltem, hogy meglát az Isten. Éreztem jelenlétét, a mindent és a mindenholt, a végtelen erőt, amelyet ember magyarázni nem képes. Majd váratlan nyugalom szállt rám, halk hangot hallottam a meghatározhatatlanból, közelről, mégis távol. Megszólított az Isten.

– Mi van a két borító között? – kérdezte magabiztosan, és volt valami megnyugtató a hangjában.

– Papír – feleltem –, sok papír. És betűk. Hát mi lenne, hiszen könyveket adunk ki, és könyveket adunk el.

Ahogy a szavak elhagyták ajkaimat, ismét nyugtalanság kerített hatalmába. Isten nem mondott semmit, de éreztem, hogy rossz volt a válasz. Szavak nélkül beszélgettünk. Gondolatok cikáztak végig bennem, és értetlenül álltam a történések előtt. Kerestem a kivezető utat a gondolat csapdájából. És még mindig attól féltem, hogy meglát az Isten, hiszen ki élhetné túl az Ő egyetlen pillantását. Így is belém látott, látta gyötrődésemet és a tévutat, amin járok. Minden porcikámban éreztem méltatlanságomat, de azt is, hogy küzdenem kell, hogy megleljem a helyes utat.

– Hát mégis, mi van a két fedlap között? – kérdezte újra, lassan, komótosan, de biztatással a hangjában.

Felelni sem mertem, csak kattogtak agyam fogaskerekei, mint egy precízen összerakott óra, és tanácstalan voltam. A szavaim elakadtak, találgatni nem mertem. Közel harminc év a könyvek között, és nem tudom a választ erre az egyszerű kérdésre?

Aztán belém nyilallt valami. Az Örökkévaló Isten Igéjének egy sora tolakodott elém, amely azt mondta: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” Egy hang olvasta fel nekem, amely – nem tudom jobban jellemezni, minthogy – mély volt és széles, színes és illatos, meleg és nyugtató, és egyszerre a világ minden nyelvén zengte az Isten igazságát, amely az Ige, és amely a világokat is teremtette. Mégis értettem.

És egyszeriben megformálódott az Isten kérdésére a válasz: mert a két fedél között az Örökkévaló Isten Igéje van. Ha pedig nem így lenne, akkor rossz úton járunk.

Ekkor értettem meg, átérezve az Örökkévaló Isten minden jóságát, hogy többé nem adhatunk el könyvet. Mert innentől evangéliumot készítünk elő, az Isten örömhírét hirdetjük, és az Ő Krisztusát, a világ Messiását kínáljuk minden embernek, nem pedig tárgyakat. A világ Teremtőjének áldását osztjuk, és az örök élet hírnökei leszünk, és nem kufárok. Mást nem tehetünk.

És ekkor az Öregkorú rám nézett, bólintott, egy keskeny mosoly jelent meg az arcán, és halkan ennyit mondott:

– Jól van, jó és hű szolgám, ha ezek után hű leszel a kevesen, sokra bízlak azután! Csak soha ne feledd: addig van jól, míg a két fedlap között nincs más, csak az örök élet útja!

És ekkor megfogadtam, hogy többé soha nem adunk el könyvet.

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

 

Advent Kiadó – www. adventkiado.hu
Látogass el az új honlapunkra!

Jótékonysági futás

A 35. SPAR Budapest Maraton Fesztiválon a tervek szerint 11 futó vesz részt az ADRA színeiben október 11-én, így támogatva és felkeltve a figyelmet az „Élő víz” elnevezésű programunkra. A programot a kárpátaljai ADRÁ-val együttműködésben valósítjuk meg,  melynek során kutakat telepítünk Kárpátalján, olyan településrészekre, ahol nincs közvetlen vízvételi lehetőség az otthonokban, sem azok közelében.

Az „ADRA Charity Run” maratoni  csapatának vállalása tehát azt a programunkat népszerűsíti, mely éltető ivóvizet biztosít, reményeink szerint sok család számára. A nemes célt képviselő, nagy kihívást jelentő teljesítményt vállaló csapatot a helyszínen való személyes jelenléttel, bátorítással, szurkolással is támogathatjuk!

Amennyiben tetszik e cél, te is támogathatod azt adományaiddal, az alábbi számlaszámon: ADRA Alapítvány 11707024-20430928, megjegyzés: „Élő víz”.

 

Lőrincz Melinda

ADRA jelenlét Libanonban

Pusztító robbanássorozat döntötte romba Bejrút kikötőjének környékét 2020. augusztus 4-én, ami több mint 180 halálos áldozatot követelt és több mint 6000 sebesültet okozott.

A libanoni ADRA augusztus 27-i helyzetjelentése szerint több tucat embertársunknak nyoma veszett és 300 000 embertársunk maradt hajlék nélkül. Az Egészségügyi Minisztérium újabb  532 személy COVID-19 vírusfertőzöttet jelentett  augusztus 25-én,  így 13 687-re emelkedett az esetek száma. Augusztus 21-én kéthetes zárlatot rendeltek el, de a humanitárius dolgozók folytathatták segélyezési tevékenységeiket. A vészhelyzet kezelésére fordított erőfeszítéseket a libanoni kormány koordinálta, katasztrófa-elhárítási szakemberek segítségével.

A robbanás hatásait követően az ADRA 40 önkéntessel dolgozott a törmelékek eltakarításán, továbbá ivóvizet, felszerelést és egyéb eszközöket biztosított a helyszínre érkező tűzoltóknak, polgárőrségnek és mentőcsapatoknak.

A magyarországi ADRA is felajánlotta segítségét: kutató-mentő csapat részeként szakembereket küldene a helyszínre, hogy segítse az eltűntek felkutatását. Ezt a felajánlást a helyi kormány nem vette igénybe. Ekkor adománygyűjtési kampányt szerveztünk, melynek során augusztus 28-ig összesen 4300 USD-nek megfelelő összeg gyűlt össze a bejrúti munka megsegítésére. Az összeg cél szerinti felhasználására és eljuttatására az átutalást választottuk, mivel így a teljes összeg a helyszínen kerül hasznosításra, a helyi és a nemzetközi ADRA koordinálásával és együttműködésével.

A robbanások sok olyan lakóközösséget érintettek, ahol vendégmunkások és szegénységben élők laktak, akiknek korlátozottak a forrásaik élelem vásárlására és otthonuk újjáépítésére. Többségében olyan családok érintettek, akik jelenleg korlátozottan jutnak vízhez és egészségügyi ellátáshoz. A katasztrófa – 178 iskolaépület megrongálásával – 85 000 diákot is érintett, valamint 6 kórház és 20 rendelőintézet épülete rongálódott meg.  55 egészségügyi intézményből csupán a fele működik teljes kapacitással. A robbanás következtében számos lakóház vált lakhatatlanná vagy életveszélyessé, sok család vízellátása nem megoldott. A libanoni ADRA iroda épülete is megrongálódott, de Istennek hála, munkatársaink sértetlenek maradtak. A gazdasági válság súlyosbodott az építőanyagok árainak megemelkedésével is, ami a legszegényebb rétegek számára meghosszabbítja a veszélyes körülmények között való lakhatást.

Az ADRA gyors szükségfelmérést készített a leginkább érintett területeken.

A helyi ADRA kiosztotta a szlovák ADRA által küldött élelmiszercsomagokat, majd 170 háztartás részére adományozott készpénzutalványt. Az érintett kedvezményezettek külön-külön 102,56 USD értékben tudnak élelmiszert vásárolni.

A nemzetközi ADRA létfontosságú orvosi ellátmány küldését tervezi. Az ADRA hálózatán belüli pályázati keretből a legérintettebb területen megrongálódott 470 lakóház javítási költségeire (háztartásonként 500 USD értékben) tervez segítséget nyújtani. A segélyezési terveinket megnehezítheti a helyi politikai instabilitás, a súlyos gazdasági válság és nagymértékű infláció, a helyi valuta értékcsökkenése, valamint a magas arányú munkanélküliség. Mindazonáltal, az ADRA – további egyeztetésekkel és tervekkel is – a lehető legszélesebb körben segélyezi a robbanás áldozatait.

A segélyezettek nevében is szeretnénk köszönetünket kinyilvánítani mindazoknak, akik adományaikkal és imáikkal támogatták a helyieket a túlélésben és a mindennapok terheinek könnyítésében. A továbbiakban is várjuk az adományokat az ADRA Alapítvány 11707024-20430928 bankszámlára, „libanoni program” megjegyzéssel.

 

Lőrincz Melinda
irodavezető
ADRA Alapítvány

ADRA Minitábor Ózdon

Ózdra látogattunk 2020. augusztus 26-án, ahol már hosszú évek óta jó együttműködése van az Alapítványnak a helyi Család- és Gyermekjóléti Központtal. Az éves ADRA táborainkba a központ munkatársai delegálják a gyerekeket, és mivel az idén helybe ment a tábor, így 16 gyerek vehetett részt az egynapos programon.

Igyekeztünk most is egy hagyományos tábori napot összehozni, illetve belesűríteni az ott megszokott tevékenységeket, melynek lényeges pontja a kapcsolódás a gyermekekhez. A játékokon, beszélgetéseken és a közös étkezéseken keresztül szeretnénk jó hatást gyakorolni rájuk, hogy az élmények egy kicsit elkísérjék majd őket a hétköznapokban is.

Jó volt találkozni a korábbi táborainkban részt vett gyerekekkel, mint ahogyan az új arcokkal is, akik már nagyon szerettek volna eljönni az idén a Balatonhoz. Sajnos a világjárvány miatt most csak a helyi parkban lévő tóig jutottunk, azonban minden más olyan volt, mint a táborban.

Reméljük, hogy jövőre már nem lesz akadálya, hogy a gyerekeket a Balaton partján lássuk vendégül, addig pedig igyekszünk év közben is megőrizni a kapcsolatot velük.

 

Sitkei Zoltán