Hírek

Virágzó nők Isten kertjében: Somi Lajosné Farkas Katalin

A Női Szolgálatok Osztályának interjúja Somi Lajosné Farkas Katalinnal

 

Somi Lajosné Farkas Katalin a Nyíregyházi Gyülekezet tagja. 2000-ben került ide, amikor a férjét, Somi Lajos lelkészt ide helyezték. Kati néni most 85 éves, 2005 óta özvegy. Jelenleg Kati lányával él, ő visel rá gondot.

A járvány miatt nem tudtam őt személyesen meglátogatni, telefonon beszélgettünk.

 

– Kedves Kati néni, hogyan, mikor találkoztál először az adventizmussal?

– Budapesten éltem, a főügyészségen dolgoztam, katolikus voltam. Nem tetszett ez a vallás, úgy gondoltam, hogy a papok engem nem oldozhatnak fel a bűneim alól. Ismerősök által találtam rá az adventizmusra, és Hangyás László szülei, Hangyás István készített fel a keresztségre. 19 évesen megkeresztelkedtem.

 

– Hogyan lettél lelkészfeleség?

– Az „A” gyülekezetben ismerkedtünk meg a férjemmel. Akkor még nem volt lelkész. Együtt jártunk tanulni a Vidó tanyára, ahol Bajor bácsi oktatott a többi lelkésszel együtt. Én is igehirdető lettem. A férjem még tovább is tanult, lelkész-teológus lett. 1958-ban házasodtunk össze, két gyermekünk született, két lányunk, Jutka és Kati.

 

– Hogyan emlékezel vissza a férjedre?

– Komoly, istenfélő ember volt. Nemcsak én, mások is igazságos és becsületes embernek tartották. Bátor kiállású volt. Sokat dolgozott. Igyekezett mindent megtenni a testvérekért. Nagyon talpraesett ember volt, olyan, aki a gyakorlati munkától sem riadt vissza. Emlékszem, a lovasberényi gyülekezet felújításánál még a tetőre is felment segíteni. Jól harmóniumozott, énekelt. A bécsi Generálkonferencián énekelt a férfikórusban. A munka mellett volt ideje a családjára.

 

– Miben tudtatok együtt munkálkodni?

– Mindenben. Tudtunk egymáshoz alkalmazkodni. 20 évig dolgoztam az egyháznál, mindig ott, ahova helyeztek bennünket. Először sokat gépeltem. Ellen White könyveit is be kellett gépelni. Más volt még a technika. Igét hirdettem.

 

– Mi volt a legnehezebb a közös életetekben, és mire emlékezel vissza szívesen?

– A legnehezebb a sok költözködés volt, különösen a gyerekek miatt. Budapestről Békéscsabára, onnan Miskolcra, majd Pécsre kerültünk. Aztán Siófok következett, majd utolsó állomásként Nyíregyháza.

A legszívesebben a testvérekkel való közösségre, kapcsolatokra emlékezem vissza. Természetesen mindenhol voltak jó és rossz tapasztalatok is, de a testvérek mindig sokat jelentettek. Békéscsabán szombatiskola-vezetőnek választottak meg, Miskolcon ifjúsági vezető voltam. Nagyon szerettek a fiatalok, pedig én már akkor idősebb voltam. Ezekre pl. szívesen emlékezem vissza.

 

– Mit jelent neked Jézus?

– Mindent. Mind a három isteni személy sokat jelent nekem. Nagyon sok tapasztalatot szereztem Istennel. Minden nehézségben megsegített. A férjem külföldön is hirdetett Igét. Betegen is el tudtam kísérni, Isten megerősített. Életem során sok műtétem volt. Egyik alkalommal már a műtőasztalon feküdtem az injekcióra várva. Imádkoztam, azt kértem, hogy Isten irányítsa az orvos kezét. Amikor beadta az injekciót, a fülem hallatára azt mondta: „Olyan volt, mintha valaki fogta volna a kezemet.”

 

– Mit tartasz a legfontosabbnak a hitéletedben? Miről beszélnél szívesen?

– Nagyon fontosnak tartom az imádságot. Mint a barátommal, úgy beszélgetek az én Istenemmel. Elé viszem a testvéreket, könyörgök értük sokat.

 

– Mit üzensz a mai lelkészfeleségeknek, a fiatal asszonyoknak?

– Azt, hogy szeressék a testvéreket, nagyon, mert az utolsó időben egyre fogy a szeretet és a hit, és őket nagyon kell szeretni és erre nevelni, és hogy használják Istentől kapott talentumaikat.

 

– Kati néni, nagyon köszönöm az interjút. Isten áldja továbbra is életedet!

 

 

Szabó Attiláné Horváth Zsuzsanna
NSZO munkacsoporttag

 

IV. Duna Bibliakonferencia

„Adventista identitás és a hármas angyali üzenet”, azaz „Globális krisztusi küldetésünk kihívásai korunk szekuláris társadalmaiban” címmel került megrendezésre 2021. február 26–28. között, immár negyedik alkalommal – idén a járványhelyzetre tekintettel online térben – a Dunamelléki Egyházterület által szervezett és az Adventista Teológiai Főiskola által támogatott tudományos Bibliakonferencia.

 

Technikai kihívás és megvalósítás

Először is elismerés és köszönet illeti a Járai Zsolt vezette technikai csapat minden tagját, akik a konferencia tervezésekor, a közvetítéshez és a szekciók lebonyolításához igyekeztek olyan online platformokat találni, melyeket a legtöbb testvér ismer és használ. És igen, voltak apróbb gondok hanggal, internettel, ZOOM-os belépéssel, mégis hálát adunk Istennek, azért – amit a visszajelzésekben fogalmazott meg valaki –, hogy „Isten Szentlelkének érezhető jelenléte az online térbe is képes volt beköltözni és egyben tartani minket.”

A járványügyi korlátozások miatt a helyszínen, a Terézvárosi Gyülekezet épületében idén csupán az előadók és a technikai személyzet lehetett jelen. A terem üres volt. Hiányzott a személyes kontaktus. Ugyanakkor többen írtátok: „Számomra ez így kényelmesebb és praktikusabb volt. Nem kellett utazni, szállást foglalni.”; „Így az egész családom részt tudott venni a konferencián. Amúgy csak én utaztam volna fel.”

 

Résztvevők – számok

A konferenciára egyébként 214-en regisztráltak. A YouTube csatorna számlálója szerint a közös online szombatkezdésre 200 körül, a szombati igehirdetésre mintegy 600-an kapcsolódtak be. Ugyanakkor, ezen számok nem személyeket, hanem felhasználókat takarnak, hiszen egy-egy eszköz előtt sok esetben családok, szombaton az internetes megosztás lehetősége kapcsán egész gyülekezetek foglaltak helyet.

 

Plenáris és szekció-előadások tematikája

Az általunk oly jól ismert, a Jelenések könyve 14. fejezet 6–13. verséig terjedő szakasz vizsgálatát dr. Ősz-Farkas Ernő DET elnök és prof. dr. Tonhaizer Tibor ATF rektor megnyitó és köszöntő szavai után:

  • Fenyvesi Péter plenáris előadásával kezdtük, aki János apostol végidőről és a végítéletről való gondolkodásának bemutatásával alapozta meg a közös tanulmányozást.
  • Az üzenet helyes értelmezéshez szükséges teológiai háttérismeretről és az adventista identitásunkban betöltött szerepéről szóltak Stramszki István: „A hármas angyali üzenet kontextusa és hangsúlyai”, Hites Gábor: „A hit általi megigazulás üzenete a három angyal üzenetében a római levél fényében” és Zarkáné Teremy Krisztina: „A hármas angyali üzenet E. G. White írásaiban” című szekció-előadásai.
  • Az első angyal üzenetével, az imádat teológiai és gyakorlati kérdéseivel dr. Szilvási József: „Amilyen Istent imádunk, olyan emberekké válunk”; dr. Ősz-Farkas Ernő: „Adventista egészségüzenet a Jelenések könyve 14. fejezete alapján”; drs. Horváth Péter: „Torzult istenkép és az ekléziológiai neurózis”; dr. Mihalec Gábor: „A hármas angyali üzenet családi vonatkozásai”; dr. Michelisz Richárd: „Az ítéletről szóló beszéd evangéliuma, Isten ítéletének – teológiai, jogi és etikai – aspektusai”; Juhász Zsuzsa: „A végítélet narratívái korunk szekuláris zenéjében” előadásai foglalkoztak.
  • A második angyali üzenetben megjelenő Babilon ószövetségi motívumát dr. Tokics Imre, az újszövetségi értelmezését dr. Kormos Erik mutatta be.
  • A harmadik angyal üzenetében megjelenő pecsét-bélyeg szimbólumát, a szombatünneplés és a vasárnaptörvények szerepét, történetét dr. Tonhaizer Tibor: „Napcsászárok nyomában; A szoláris monoteizmus eszméjének kibontakozása a Római Birodalomban”; dr. Szabó János: „Vasárnaptörvények az Újvilágban”; dr. Szallós-Farkas Zoltán: „Az adventista identitás véglegesítése: a szombattal való elpecsételés”; prof. dr. Szilvási József: „Isten pecsétje vagy a fenevad bélyege; Hűségjelek a Jelenések könyvében” című előadásai elemezték.
  • Az üzenetben megjelenő hűségesekről Ömböli Krisztián: „»Boldog halottak« – A halál és a feltámadás kérdése az apokalipszisben” és Szilvási András: „Az állhatatos szentek nyugalma; Jelenések 14:12–13 verseinek üzenete a végidőben” előadásai szóltak.

 

Reflexió – áldások és tanulságok

Ugyan még csak a regisztráltaknak egyharmada küldte vissza a kiértékelő lapot, ezekből is jól látszik, hogy ismét sok tanulsággal és áldással gazdagodtunk. Ahogy ti fogalmaztátok, ezek közül a legtöbbet jelentette számotokra:

–  „az előadók hozzáállása, felkészültsége.”

– „Tisztult sok minden. És még több kérdésem lett… De jobban bízom Istenben.”

– „Inspirál a bibliakutatásra.”

– „A Jelenések könyve, a hármas angyali üzenet igazi örömüzenetére helyezett hangsúly.”

– „Hogy hasonló gondolatok és kérdések fogalmazódtak meg bennem, melyeket az előadóktól is visszaigazolásként visszahallottam, ami számomra a Szentlélek személyes vezetését erősítette meg, valamint igazolta számomra azt is, hogy egyházát Isten szüntelenül vezeti, nem hagyta árván.”

– „Közelebb kerültem a fiatalokhoz. Juhász Zsuzsa szekció-előadását hallgatva más szemmel nézem a fiatalokat.”

– „Megértettem, megerősített, mi az én »feladatom« az utolsó időben, ahogy a hármas angyali üzenet összefüggéseit minden testvér kifejtette.”

– „Megerősödött a hitem, hogy érdemes kitartani és a jót választani, még akkor is, ha az emberi vágyaim időnként másfelé vinnének.”

 

Folytatás

Hogy legyen-e V. Duna Bibliakonferencia? A válaszadók 100%-a a „Legyen” fület választotta. S rengeteg ötletet kaptunk a témát illetően is: gyakorlati keresztény élet; az evangélium hirdetése; a prófétálás napjainkban; kapcsolatokra épülő egyház;  tapasztalatok a misszióban – ebből sosem elég. Ám, hogy adventista identitásunk mely pillérét vesszük majd górcső alá, az legyen meglepetés.

Addig is ajánljuk mindenkinek a konferencia honlapját: dunabibliakonferencia.hu, ahova folyamatosan felkerülnek mind a plenáris, mind a szekció-előadások felvételei.

 

Imádat, győzelem, pecsét

Végezetül Ócsai Tamás szombati igeszolgálatának záró gondolatait helyezem mindannyiunk szívére: „A hármas angyali üzenet nem félelemkeltés. Nem ítélet más egyházak felett. Hanem Isten felkínálja szövetségét gyermekei számára. Isten evangéliumot hirdet. Krisztus vállalta érted és értem a konfliktust. Isten vállalta érted és értem a küzdelmet Sátánnal, a Fenevaddal, hogy te szabad lehess, hogy szabadon imádhasd, és szövetségében hűséges maradhass. Ő mindezt vállalta éretted.”

A hármas angyali üzenet és annak jelképei nem a történelem kimenetelét akarja előre megmondani, nem azért adatott, hogy jövendőt mondjon, hanem azokat az igazságokat, azokat a törvényszerűségeket mutatja be, amelyek a mi személyes életünket is irányítják, és melyeknek bennünket irányítani kell.

Az az én imádságom, hogy értsük meg Krisztus szeretetének ezt a csodálatos evangéliumát. Használjuk úgy és arra, amire Isten nekünk adta ezt az evangéliumot, ne furkósbotként, ne vádaskodásként, hanem evangéliumként.

 

„Az Örökkévaló Istent imádd!

Isten lerontotta az ellene lázadó erőket, tehát szabad vagy!

Győzhetsz, mert Krisztus elpecsételt magának!”

Ámen

TSZ

ATF felvételi tájékoztató: Részismereti képzés – részismereti hallgatói jogviszony létesítése és Moduláris képzés

A részismereti hallgatói jogviszony arra szolgál, hogy azok a – diplomával már rendelkező – mesterszakra kívánkozó (az ATF-fel hallgatói jogviszonyban nem álló) hallgatójelöltek, akiknek a felvételi jelentkezés benyújtásához hiányzik a szükséges kreditmennyiségük, különbözeti tanulmányok keretében ezt megszerezhessék.

A jogviszony kérelemmel keletkezik, felvételizni nem kell.

Jelentkezés határideje: 2021. június 15.

A jelentkezés feltételei:

– Az online Jelentkezési űrlap kitöltése és benyújtása.

A jelentkezést a főiskola tanulmányi rendszerén keresztül az alábbi oldalon nyújthatják be elektronikusan. Ugyanitt tölthetők le a jelentkezéshez szükséges papír alapú dokumentumok is. (https://atf.etn.hu/modulok/felveteli/jelentkezes.php)

vagy papír alapú Jelentkezési lap, melyhez a megjelölt dokumentumokat kell csatolni.

A képzés díja: Az engedély három félévre adható, maximálisan 60 kredit vehető fel. A képzésért költségtérítést kell fizetni. Amennyiben a hallgató az ATF-re jelentkezik 2500 Ft/kredit, egyéb esetben 4000 Ft/kredit.

A részismereti képzés befejezését követően a kar a megszerzett ismeretekről, kreditértékekről igazolást állít ki. Ezen ismeretek a további felsőfokú tanulmányokba beszámíthatók.

Részismerettel, beszámítható tanulmányokkal kapcsolatos további tájékoztatás, információ a Tanulmányi Hivataltól (cím: 2119 Pécel, Ráday u. 12; telefon: (28)547-295; e-mail: atf@adventista.hu) kérhető.

 

Moduláris képzés

 

Moduláris képzéseink neked szólnak, ha szeretnél elmélyedni a Biblia, a misszió vagy a lelkigondozás területén, de elkerülnéd a főiskolai tanulmányokkal és a vizsgákkal járó stresszt. Akkor is várunk, ha nincs érettségid – moduláris képzéseinkre ugyanis nincs végzettségi előkövetelmény, bárki jelentkezhet. Egy modult egy félév alatt tudsz teljesíteni, bármelyik modult külön-külön el lehet végezni.

A képzést háromféle kimenettel lehet elvégezni:

  1. Igazolás a részvételről
  2. Csökkentett követelményű vizsga
  3. Teljesértékű vizsga

Amiért érdemes a moduláris képzést választanod:

  • Főiskolai kurzusokat hallgathatsz végzettségi előkövetelmény nélkül.
  • Felkészült oktatók tanítanak.
  • Vizsgázás esetén, akár a főiskolai tanulmányokba is beszámíthatod a teljesített tárgyakat.
  • Egy olyan közösség tagja lehetsz, amelyben inspirációt és gyógyulást élhetsz meg.
  • Külföldi előadókat is hallgathatsz, hogy egy szélesebb kitekintéssel szemlélhesd lehetőségeidet, kihívásaidat.
  • Amennyiben olyan modult választasz, amely az aktuális félévben nem indul, a jelentkezésedet követően ezt visszajelezzük.

 

ATF

Igazán kemény helyzetekre

A napokban generálkonferenciás megbeszélésen vettem részt. 75 ország kiadóvezetői és könyvevangélista vezetők gyűltünk össze a zoom előtt, hogy távolságokat áthidalva, virtuálisan próbáljuk meg átélni a testvérség érzését. Miért is vagyunk testvérek? Nem egy vérből származunk, nem közös az anyánk, apánk, másokat mondunk rokonainknak. A kis képernyőcskéken végignézve még a fizimiskánk is egészen másról vall, a bőrünk színe sem egyezik többségében. Akkor mégis miért? Miért testvérem az, aki idősebb az anyámnál, akit sohasem láttam élőben, és vérségi kötelék nincs köztünk?

A megváltás árán váltunk rokonná, nem test és vér szerint, hanem felülről születés útján. Mert az újjászületésben közös az Apánk. Ezzel pedig Krisztus örököstársai, testvérei lettünk, ahogy a Szentírás mondja: „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak…” (Róm 8:17a). Az örökségünk azonban nem e világból való, miközben mi még ebben a világban élünk. Ez pedig anomáliákhoz vezet. A szenvedések anomáliáihoz. A világ minden táján zárva vannak a gyülekezeteink, a könyvevangélisták többsége elvesztette a munkáját, mások vagy valamilyen helyettes szolgálatot látnak el, vagy valamilyen támogatással olyan házról házra munkát végeznek, mint az ajándékcsomagok kilincsekre akasztása (benne könyvvel), hogy minden akadály ellenére is terjedjen az evangélium. A kiadók forgalma mindenütt jelentősen csökkent, egyesek csak támogatások árán tudnak fennmaradni, mások a tartalékaikat élik fel. És mindenki készül a nyitásra. Mert most még várható, hogy lesz nyitás. A Covidot legyűrjük, a gyülekezeteink pedig előbb-utóbb kinyitnak (legalábbis ez a terv). De mi van akkor, ha egyszer úgy jön ránk a krízis, hogy nem lesz megint nyitás? Ha zárás, szorítás jön, majd még szorosabb zárás, szorítás, és pária leszünk örökre a világ szemében – egészen a visszajövetelig. Mert hiszen a próféciák szerint ez is el kell hogy érkezzen.

A szenvedésünknek valójában ebben van igazán az értelme: „…ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8:17b–18). Mindenki szenved attól, ami a világban van, és még jobban fog attól, ami a világra jön. De szenvedés és szenvedés között is nagy különbségek vannak. A világ fájdalmára egyrészt gyógyszer, másrészt nincs értelme, mert az öngyilkos életforma, a saját pusztításunk gyümölcse a világ végidei rázkódása. A testvéri szenvedésre viszont gyógyír az üdvösség, másrészt célja az azonosulás a Megváltóval. Ilyen értelemben pedig elkerülhetetlen.

Még emlékszem a hősi időkre, amikor 25-28 évvel ezelőtt mindenhol Krisztus második eljöveteléről prédikáltak a testvéreink. Ebben vártuk a szenvedést, vártuk, ami a világra következik, és dicsőítettük érte Istent (mert igazságosak az ítéletei). Most pedig, amikor rajtunk a baj, néhányan összevissza futkosnak, panaszra nyílik a szájuk, mások értetlenül kérdezik, miért van mindez. A válasz pedig: mert ez is az utolsó idők része, a krisztusi testvériségből következő mellékhatás. Nem kivétel az utolsó napokban, hanem szabály, ami lesz még rosszabb. Mindez elég baljósan hangzik, és az ép elme tiltakozik a kínok és a szenvedések gondolatától is. Mert szabadításra, fájdalomkerülésre vágyunk. És ez így van jól. De a szenvedést ezzel nem kerülhetjük el.

A könyv, amely a napokban jelent meg a kiadó gondozásában, a szenvedésekben tanúsított kitartás tankönyvi példáját nyújtja. Egy lengyelországi adventista család a második világháborúban, akik végigszenvedték, végigkínlódták, de hitben a „földi poklot”. A könyvet olvasva a következő jelzők ötlöttek fel bennem: megragadó, elképesztő, hihetetlen, letehetetlen olvasmány, mindenkinek olvasnia kell… Az ilyen történeteket olvasva néha elszégyellem magam, és kérdezem: Hol vagyok én hitben ehhez? Enyhítő körülmény, hogy nekem még nem kellett bizonyítanom a földi pokolban. Így feltekintek, egészen magasra, amikor olyan hittel találkozok, mint Paul Cieslar és családja hite. Mi volt a titkuk? Egyik titkuk a határtalan bizalom volt Krisztusban, hogy akár élnek, akár halnak, a vég csakis jó lehet (vagy itt még, e földön, vagy majd odaát). A másik egy látszólag egyszerű dolog volt: következetesség. Azt vallották, hogy a bizalom Istenben független a körülményektől. Akkor is hittek, amikor az SS bezárta a gyülekezetüket, elvitte a társaikat, megölte falubelijüket, és akkor is, amikor az ő életükre tört. Isten pedig számos csodát tett velük. Ezt vallották és ezt is tették. Ettől működött.

A könyv fülszövegén így foglaljuk össze: „A második világháború gyökeresen változtatta meg Paul és családja életét. Idegen hatalmak akarták kényszeríteni őket arra, hogy feladják lengyel örökségüket és szilárd elköteleződésüket Isten felé. A család azonban végsőkig kitartott, megmutatva a világnak, hogy a legnehezebb helyzetekben is lehet engedelmeskedni Istennek. Példájuk rendkívül inspiráló, hitet erősítő a hitben egyre szegényebb világban.”

 

Dr. Gyetvai Gellért

 

Tréning a Dunakanyarban

A tavalyi évben számos tervezett program elmaradt az ADRA Alapítvány szervezésében. Sajnos a koronavírus világjárvány miatt a szakemberek számára szervezendő tréningjeink is elmaradtak, azonban az idén tavasszal, még a harmadik hullám előtt sikerült némileg behoznunk a lemaradást.

A Dunakanyari Család- és Gyermekvédelmi Központ 13 munkatársa számára sikerült megszerveznünk egy 4 napos közösségépítő és konfliktuskezelő módszer átadásáról szóló tréninget, mely a résztvevők nagy arányú átoltottsága miatt személyes jelenléttel is megoldható volt. A módszer átadása szempontjából kulcsfontosságú gyakorlatok nehezen lettek volna kivitelezhetők online formában, így nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy létrejöhetett a tréning hagyományos formában.

A tréning résztvevői a Dunakanyar területén lévő iskolákban és óvodákban dolgoznak szociális segítőként, illetve járnak el család- és gyermekjóléti ügyekben. Gyermek és felnőtt közösségekben dolgozva gyakran szembesülnek azzal, hogy bizonyos feszültségek miatt nehéz az előrelépés, illetve a helyi közösségek számára szükséges a fejlesztés biztosítása. A körmódszerrel mind a közösségi konfliktusok kezelésére, mind pedig pl. olyan helyzetek gördülékeny megoldására, mint egy új tag befogadása, veszteség kezelése, adhatnak megfelelő választ a helyi szakemberek.

Az intézménnyel már korábban is jó kapcsolatot ápolt az Alapítvány és a jövőben – amennyiben a járványhelyzet megengedi –, további szakemberek képzésére is lehetőség nyílik majd.

 

Sitkei Zoltán
ügyvezető igazgató
ADRA Alapítvány

Kárenyhítési munka folytatása Horvátországban

2020. december 28-án 5,2-es, 29-én 6,4-es erősségű földrengés rázta meg Horvátországot. A rengés epicentruma 10 km-rel a felszín alatt, Petrinja közelében volt, Zágrábtól 46 km-re, mely a szomszédos országokban is érezhető volt. A katasztrófának 7 halottja és 26 sérültje volt, összesen mintegy 64 000 embert érintett Petrinja és Glina megye teljes területén, illetve részlegesen Sisak (Sziszek) megye területén.

A horvát ADRA 2020. december 31. napján hivatalos megbízást és felhatalmazást kapott a humanitárius koordináció ellátására, összesen 21 településen.

Az ADRA Alapítvány 2021 januárjában személyes jelenléttel járó segítséget nyújtott az épületkárok részleges vagy teljes helyreállításában, különös tekintettel a tetőszerkezeti károkra, melyről az AdventInfo előző számában beszámoltunk.

Az ADRA S.T.A.R. (Special Tools And Rescue – különleges eszközök és mentés) 6 fős egységének előző küldetésekor is felvetődött már egy esetleges újabb beavatkozás szükségessége, tekintettel arra, hogy a horvát ADRA nem rendelkezett műszaki ismeretekkel bíró személyzettel, mely akár a kisebb javítási munkákat el tudta volna végezni.

Az egyeztetések során végül a két ADRA iroda megegyezett egy újabb, ezúttal 3 napos küldetés megszervezésében, melyre 2021. március 9. és 11. között került sor.

A második S.T.A.R. csapat tagjai a következők voltak:

– Dudás Győző József – önkéntes, ács-tetőfedő,

– Kis József – önkéntes, ács-tetőfedő,

– Barabás Béla – önkéntes, fémszerkezet építés, hegesztés, segéderő,

– Sitkei Zoltán – munkatárs, ADRA Alapítvány, ipari alpinista.

A helyreállítási munkák a korábbiakhoz hasonlóan tetőcserepek visszarendezése és kéményjavítás volt. A három nap alatt összesen 10 helyreállítási munkát végzett az egység, jellemzően idős helyi lakosok ingatlanjain, melyeket a tulajdonosok koruknál és/vagy fizikai állapotuknál fogva nem tudtak volna elvégezni.

A horvátországi földrengés károsultjai megsegítésére egy jelenleg is futó 3 hónapos projekt van folyamatban, melyben egy 2 fős egységet alkalmaz a horvát ADRA a kisebb javítások elvégzésére. A két fő az ADRA S.T.A.R. csapattal együtt dolgozott a három nap során, így tapasztalatot szerezve a munkák elvégzésének technikai kivitelezéséről. A jelenleg folyamatban lévő programot követően az összegyűlt 3000 € összeggel szeretnénk támogatni egy család könnyűszerkezetes otthonhoz jutását, melyhez további adományokat is várunk. Ezzel kapcsolatban további információkat a közeljövőben fogunk adni honlapunkon és közösségi média oldalainkon.

Köszönjük adományozóink segítségét, akik nélkül nem tudtunk volna bekapcsolódni a segítségnyújtásba!

 

Sitkei Zoltán
ügyvezető igazgató
ADRA Alapítvány

Virágzó nők Isten kertjében

„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” (József Attila)

A Női Szoláglatok Osztályának interjúja Kárpáti Petronellával

 

Kedves Olvasó! Egy olyan nő életét szeretném bemutatni, aki egész életét Isten szolgálatára szánta. Kárpáti Petronella neve sok gyülekezeti tagnak ismerős lehet, tiszteletet és szeretetet vált ki azokból az emberekből, akik ismerték és munkájuk során kapcsolatban állhattak vele.

 

– Kedves Nellike, mesélj a gyermekkorodról, szüleidről. Milyen családban nőttél fel?

– Az ember számára egy életre meghatározó az otthon légköre. Adventista családban nőttem fel, szerető szüleim voltak, akikre csak hálával tudok visszagondolni. Isten rendkívüli ajándékának tartom őket, mivel az életük mindenben példa volt számomra. Szüleim fiatalkorukban könyvevangélisták voltak, hűségük, becsületességük, imaéletük, a Mindenható Istennel szerzett tapasztalataik felejthetetlenül belém vésődtek. Mindazt, amit elértem az életben, Isten után nekik köszönhetem. Már nincsenek velem, mindketten elaludtak az Úrban, de hiszem, hogy Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetelekor újra találkozhatom velük.

 

– Hol éltél fiatal korodban, és melyik gyülekezetbe jártál keresztséged után?

– Nehéz anyagi körülmények között nőttem fel, de mindig tapasztaltuk Isten gondviselését. A szombat miatt nem volt könnyű munkahelyet találni. Lakásgondjaink voltak, többször költözni kényszerültünk. Keresztségem előtt Abdán laktunk egy vasúti szolgálati lakásban, mert apukám a vasútnál dolgozott. A győri gyülekezetbe jártam szüleimmel együtt, ahol Erdélyi László testvér volt a lelkész. Mivel ő tudta, hogy édesapám már régóta tanította nekem a keresztségre felkészítő anyagokat, ezért a győri gyülekezet ajánlott a keresztségre, ami 1967. április 1-én volt a Budapest Terézvárosi Gyülekezetben. De a keresztségem utáni héten édesapámat váratlanul áthelyezték a váci pályafenntartáshoz, ezért Abdáról el kellett költöznünk, és így a Budapest-Terézvárosi Gyülekezet tagja lettem.

 

– Milyen pályára készültél?

– Tanári pályára készültem és jelentkeztem a Budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, mert a Vakok Intézetében szerettem volna tanítani, de vallási meggyőződésem miatt nem vettek fel. Isten más feladatot szánt nekem. Írásban e szavakkal utasítottak vissza: „A középiskola véleménye szerint világnézete tudatosan idealista. Vallásos meggyőződése miatt nem volt KISZ tag. A középiskolában és a felvételi vizsgán jó eredményt ért el, de mivel a pedagóguspálya megköveteli a szilárd materialista világnézetet, javasoljuk, hogy amennyiben világnézeti meggyőződésén nem változtat, ne a pedagógus pályát válassza hivatásul.”

Akkor nagyon elkeseredtem, mert nem tudtam, hogyan tovább. Egy évig otthon segítettem édesanyámnak a háztartási munkában, mivel a szombat miatt nem találtam munkahelyet. Bedolgozóként, alkalmi, varrodai munkát vállaltunk anyukámmal együtt. Közben tanultam gyors- és gépírni, beiratkoztam német nyelvtanfolyamra, hogy ne felejtsem el a gimnáziumban tanultakat.

 

– Tudom, hogy nagyon szeretted a zenét is. Tanultál is valamilyen hangszeren?

– A szép zene Isten ajándéka. Csodálatos a hangok és a számok világa, az összhang, a rend, ami azokban megmutatkozik, mindig ámulattal töltött el. Évekig tanultam hegedülni, és egy keveset zongorázni is; ám mivel saját zongorám nem volt, a helyi Művelődési Házban gyakorolhattam heti két alkalommal egy-egy órát. Sokáig az Advent Kórusban énekeltem, amelynek karnagya Halász István testvér volt, aki csodálatos ünnepélyeket szervezett.

 

– Kezdetben milyen területen, hol dolgoztál, majd később ki hívott el szolgálatra egyházunkhoz?

– A Budapesti Izraelita Hitközségnél helyezkedtem el, ahol először az alelnöki titkárságon, majd a levéltárban és a Jogi Főosztályon dolgoztam. A levéltári munka nagyon tetszett, de a főkönyvelő azt tanácsolta, iratkozzam be pénzügyi képzésre, és tanuljak könyvelést. Szeretem a matematikát, de semmi szín alatt nem akartam könyvelő lenni. Inkább úgy döntöttem munkahelyet váltok. Az egészben az a különös, hogy később mégis könyvelést kellett tanulnom, mert az egyháznál végzett munkám jelentős részét ez tette ki.

Ezután a Vegyiműveket Építő- és Szerelő Vállalat Munkaügyi Osztályára vettek fel adminisztrátori feladatra. Egy ideig itt dolgoztam, majd később úgy alakult, hogy a Református Zsinati Irodára kerülhettem volna titkárnőnek, ahol olyan valakit kerestek, aki tud gyors- és gépírni és valamennyire németül is. A felvételi meghallgatáson leendő főnököm megígérte, hogy biztosítja számomra a szabad szombatot és áthelyezéssel felvesz. Amikor ez történt, akkor én már harmadik éves teológushallgató voltam a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében, ahol levelező úton folyt az oktatás.

1975 decemberében egy szombati napon egyházunk titkára Zarka Dénes testvér megszólított a gyülekezetben, és megkérdezte tőlem, miért nem a saját egyházamat kerestem meg munkaügyben. Elmondta, hogy felhívták telefonon és információt kértek rólam. Azt válaszoltam, álmomban sem mertem arra gondolni, hogy engem az egyházunkhoz felvennének. Megnyugtatott, ha szeretnék idejönni, nem fognak visszautasítani, mert éppen van egy üresedő hely a számomra. Így 1975. december 30-ával kerültem a Hetednapi Adventista Egyházhoz. Isten útjai és vezetése rendkívüliek, Ő mindig tudja, hogy mi a terve velünk.

 

– Egyházi munkádat milyen területen kezdted, majd mikor, hol folytattad?

– Először iskolatitkárként és az Irodalmi Osztály munkatársaként dolgoztam dr. Szigeti Jenő és Erdélyi László testvérek vezetése mellett. Később a Dunamelléki Egyházterületnél titkár-pénztárosi megbízást kaptam.

Ezt követően az unió elnökségi titkárnője voltam. Majd 1989 júniusától az Advent Kiadó gazdasági vezetőjeként, könyvelőjeként, adó- és társadalombiztosítási ügyintézőjeként tevékenykedtem.

A 90-es évek közepétől az unió gazdasági vezetőjévé, főkönyvelőjévé választottak. 2002. január 1-jével pedig az Adventista Teológiai Főiskolához kerültem mint gazdasági vezető, főkönyvelő, adó- és társadalombiztosítási ügyintéző. Innen mentem nyugdíjba 2012. szeptember 18-án.

Fontosnak tartottam, hogy a rám bízott munkát jól lássam el, ezért folyamatosan különböző pénzügyi tanfolyamokat végeztem el esti és levelező úton, saját költségemen.

 

– Nagyon szerettél volna tanítani, volt erre lehetőséged az egyházi szolgálatod alatt? 

– 1979 áprilisában fejeztem be teológiai tanulmányaimat a Debreceni Református Teológiai Akadémián, és az egyháznál végzett munkám mellett megbízást kaptam arra, hogy taníthassak. A Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében az újszövetségi görög nyelvet oktattam. Egyházunk Speciális Tanfolyamán pedig egy évig helyettesítésként újszövetségi írásmagyarázatot és Dániel könyvét. Nagy örömmel tettem ezt, mert mindig tanár szerettem volna lenni, és a jó Isten ezt a vágyamat így teljesítette. A Gyülekezeti Munkásképzőn az ország hat körzetében sáfársági szemináriumot tartottam a gyülekezet pénztárosai részére.

Az Adventista Teológiai Főiskolán az újszövetségi görög nyelv mellett taníthattam még az ószövetségi héber nyelvet, valamint egy évig alapfokú komputerkezelést, ószövetségi exegézist, az Ószövetség bölcsesség- és költészeti irodalmát. A főiskola szervezésében indított Bibliai Szabadegyetemen előadásokat tartottam több városban.

 

– Úgy tudom, saját kiadványaid is voltak. Felsorolnád ezeket a könyveket?

– Amikor a kiadónál dolgoztam, megjelent két könyvem, az Oltalomra vágyunk és a Szeretetre vágyunk; mind a kettő több kiadást ért meg. A szeretet törvénye című füzet képes illusztrációval készült házi sokszorosításban. A gyermekek részére Napsugár címmel énekeskönyvet, valamint hat kis füzetet szerkesztettem és írtam Gyermekláncfű címen. A Boldogságra vágyunk című könyvem 2020-ban jelent meg szintén az Advent Kiadónál.

Házi sokszorosításban készült jegyzeteim: Gyülekezeti pénztárosok kézikönyve, héber és görög nyelvtankönyvek.

 

– Szolgálatod során mit tartottál iránymutatónak az életedre nézve?

– Ellen White írja az „Előtted az élet” (Nevelés) című könyvének 55. oldalán: „A világnak olyan emberekre van a legnagyobb szüksége, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; akik merik a bűnt nevén nevezni; akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket; olyanokra, akik kiállnak az igazság mellett!”

 

– A nehézségek között mi adott újra és újra erőt?

– Isten nem ígért övéinek küzdelemtől, nehézségtől mentes életet. Sátán, a mi ellenségünk mindig szeretne elcsüggeszteni, akadályokat gördíteni utunkba, és olyan körülményeket teremteni, hogy elbizonytalanodjunk. De soha ne feledjük, az Úr Jézus hatalmasabb nála. A Szentírás tele van bátorító üzenetekkel, és ha ezeket elménkben és szívünkben elraktározzuk, akkor jöhet bármilyen próba az életünkben. Ezekre az ígéretekre gondolva mindig megerősödtem, tudtam azt, hogy az én szerető Istenem minden napra megadja számomra a szükséges erőt, velem van, és átsegít a nehézségeken. Szükséges, hogy ne hanyagoljuk el az imádságot, mert ez olyan számunkra, mint a levegővétel.

 

– Mit üzensz azoknak, akik jelenleg is az egyháznál dolgoznak?

– Egy Bibliai igével szeretnék mindenkit bátorítani: „Azért szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úrnak dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15:58).

Isten mindannyiunk számára kijelölte a helyünket. Még meg sem születtünk, de Ő már tudta, hogy milyen feladattal fog megbízni bennünket. Ő alakítja sorsunkat, életünket, és azzal szerzünk örömöt néki, ha engedelmesen belesimulunk tervébe. A mi részünk az, hogy mindhalálig hűen végezzük szolgálatunkat, és akkor nekünk is azt mondja majd az Úr Jézus, mikor megjelenik: „Jól van jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe” (Mt 25:21).

 

Kedves Nellike, nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk élettörténeted. Kívánok nagyok sok áldást az életedre, hogy minél tovább ilyen hűségesen szolgálhasd Istent!

 

Tonhaizer Anikó
NSZO munkacsapattag

 

Elmegyek! – Nők Nemzetközi Imanapja

Nők Nemzetközi Imanapja, 2021. március 6.

 

A Női Szolgálatok Osztályának éves imanapját már több évtizede megtartja a Hetednapi Adventista Egyház. Miért fontos ennek a napnak a megtartása? Azért, mert a hitünk egyik alapja az imádkozás. Az ima által növekedik Istenbe vetett hitünk. A világszéles imanap erősíti az egyház egységét, és a nők összetartozásának érzését is.

Az idei imanapunk témája „Elmegyek és elérem a világot!” címmel dolgozza fel bibliai női személyek élettörténetét. Sokszor úgy tűnik, hogy Isten lehetetlen dolgokra kér minket. De a leírt történetek példája bemutatja, hogyan tudták a nők az Isten kegyelme és hatalma által véghezvinni akaratát.

Isten erősítsen meg ezen a különleges imanapon, amikor világszerte az Ő leányai imában csatlakoznak és együtt kérik az Urat csodatevő, gyógyító hatalmáért, a Szentlélek erejéért.

Erre a különleges alkalomra prédikációs agyag, szemináriumi anyag és Power Pointos vetítés is készült. Az imanapi anyagot elküldtük a Női Szolgálatok valamennyi Osztályvezetőjének és a lelkészeknek. Az anyag ugyanakkor letölthető az egyház „Szolgálat és küldetés” NSZO oldaláról is.

Tegyétek ezt a napot fontossá! Minden korosztályt vonjatok be az imanap megszervezésébe. Készítsetek imalistát a kérésekből, és együtt „hálaadással tárjátok fel kéréseiteket az Isten előtt”!

A Női Szolgálatok Osztálya az imanapot a Mátészalkai Gyülekezettel közösen tartja meg.

Isten gazdag áldását kívánjuk erre a különleges napra!

 

Bodnár Jánosné

NSZO vezető

Imareggeli nők részére március 7-én

Kedves Hölgyek!

 

A Női Szolgálatok Osztálya szeretettel vár egy közös imareggelire, március 7-én 8–9 óráig, amikor közösen olvassuk Ellen G. White Jézushoz vezető út c. könyvét, és megbeszéljük annak tartalmát, közösen imádkozunk, majd együtt reggelizünk.

Az imareggelit Szőllősyné Nagy Annamária vezeti.

Jelentkezni lehet: tmaria@adventista.hu e-mail címen. Tokics Mária elküldi a megadott e-mail címre a linket, amin lehet csatlakozni.

„Sok ima nagy erő, kevés ima, kis erő” (Ellen G. W.).

 

 

Olvassuk együtt!

Március hónapban is közösen olvassuk a megkezdett könyv, Ellen G. White Korai írások (Tapasztalatok és látomások) c. könyvét. A következő fejezetek a 14–21-ig terjedő fejezetek lesznek. Vezessünk olvasónaplót, amibe írjuk le kérdéseinket, gondolatainkat!

Továbbra is várjuk az Adventista Nők a Nőkért facebook oldalunkra a tapasztalatokat. Küldési cím: Szabó Zsuzsa sz.h.zsuzsa@gmail.com vagy Hegyes-Horváth Csilla hegyescsilla@gmail.com.

 

Bodnár Jánosné
NSZO vezető

Ajándékozni öröm

Köszönettel fogadtuk a 96 db Milka-csomagot és hóember Milka csokit tartalmazó  Mondelez Hungária Kft. adományát, melyet januárban adtak át számunkra. E nagyszerű adományt igyekeztünk olyan helyre juttatni, ahol nagy örömöt okozunk a kedvezményezetteknek, így, a Bokréta Lakásotthoni és Gyermekotthoni Központra esett a választás.

Az intézmény vezetői és kis lakói hálásan fogadták az édességet tartalmazó csomagokat és nagyra értékelték azt, hogy gondoltunk rájuk – hiszen az itt élő gyermekek ritkán jutnak finomságokhoz és igen ritkán részesülnek megkülönböztetett figyelemben.

A képen az intézmény egyik szakmai vezetője, Fehér Enikő látható, miközben átveszi az adományt.

 

Lőrincz Melinda

ADRA munkatárs