Hírek

Nem adventistáknak szóló könyvek

Aligha van gyakoribb kérdés a gyülekezetekben a látogatásaim alkalmánál annál, mint amelyik kérdésbe burkoltan a könyvkiadás észszerűtlenségét akarja tudatni velem, aki harminc év után sem tudok szabadulni a könyvek illatától, a papír selymes susogásától, az örömtől, amely még ily távoli időben is gyermeki, minden egyes kiadvány megjelenésénél, mintha csak először csinálnám életemben. A kérdés így hangzik: Van-e még értelme könyvet nyomtatni, amikor már nem nagyon olvasnak az emberek?

Mindig csodálkozás ül ki az arcokra, amikor ilyenkor ezt válaszolom: Minket nem érdekel a kiadóban, hogy olvastok-e könyveket, vagy sem!

A könyveink döntő többsége ugyanis nem nekünk szól. A nekünk írt kiadványok megkésett romantikája betelt az 1989-es évek után, miután felszabadulva az Egyházügyi Hivatal (ÁEH) béklyója alól, annyi könyvet adhattunk ki, amennyit akartunk. Jól emlékszem a régi történetekre, amelyben beszámoltak a könyvek korábbi szerelmesei, miként játszották ki időnként az ÁEH-t, hogy az engedélyezett példányszám felett nyomtassanak, hogyan járatták a stencilgépet titokban, esetleg hogyan ütötték át mechanikus írógéppel a sokadik papírt, hogy egyfajta szamizdatként olyan irodalmat állítsanak elő, amely egyébként tilos kategóriában járt. A szomjúság és éhség mára betelt (már évek óta betelt), minden fontos könyvünk megvan… és ha már megvan, minek is adnánk ki újabb könyveket?! Az emberek (akiket saját magunkból kiindulva képzelünk el) pedig már egyébként sem olvasnak.

A valóság azonban az, hogy bár az olvasási szokások sok mindenben változtak, és tényleg kevesebben olvasnak, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, a könyvpiac az elmúlt 12 évben a világon mindenhol növekszik. És bár kisebb példányszámban jelenik meg egy-egy kiadvány, a címek és az összességében eladott könyvek száma nőtt. Az elektronikus kiadványok megjelenése pedig meg sem billentette a hagyományos könyvek piacát, a papírra nyomtatott könyv ma is egyeduralkodó. Az egyház könyvkiadását ugyan részben visszavetette a COVID-időszak, azonban a vészhelyzet csökkenése/elmúlása határozott emelkedési pályára állította az elmúlt két évben részben megtépázott missziót (és ez az egész világra igaz). És ez így van jól. Mert ezzel prófécia teljesül.

Prófécia?

Igen. A kiadó ugyanis a prófécia része. Az utolsó üzenet a világnak a hármas angyali üzenetnek nevezett evangéliumterjedés. A könyv pedig ennek egyik szegmense. Az isteni küldöttek nem szárnyas kerubok, nem angyali lények, amelyek lebegve suhannak az égi mezőkön, hogy átvegyék a szerepünket. Az angyalok (vagyis Isten küldöttei) mi magunk vagyunk. Még mindig előfordul, hogy úgy tekintenek a kiadóra, mint egy boltra vagy üzemre. Eközben a kiadó nem más, mint missziós központ, a hármas angyali üzenet egyik szócsöve. Létezésének és céljának nem lehet és nincs is más oka, mint az evangélium olvasható formájú hirdetése. És hogy ezt az írott evangéliumot a többi angyali hangba vegyülve vigye szét a világon. Az angyalhangok egyike vagyunk. Elkötelezve az evangélium mellett, és egyetértve a többséggel, hogy a végidők felhívását és minden evangéliumi tartalmat el kell vinni a világnak.

Ezért nem érdekel minket, hogy a testvérek olvasnak-e vagy sem. Mert a mi könyveink elsősorban nem nekik szólnak. Az evangéliumot ugyanis nem azoknak kell hirdetni, akik már részei annak, hanem azoknak, akik a hangos kiáltást kell, hogy még meghallják („Fussatok ki belőle én népem…” – Jel 18:4), hogy dönteni tudjanak. A mi dolgunk az, hogy azokhoz jusson el a könyv, akik még olvasnak (és szomjaznak az evangéliumra). És ilyenekből még rengeteg van. Nem hátrány persze (sőt előny), ha magunk is olvastunk egy könyvet, ha ajándékozni vagy eladni akarjuk. Azonban a cél többnyire nem mi vagyunk, hanem a megtérendők, akik miatt Isten még fenntartja a világot, mert azt akarja, hogy senki ne vesszen el, hanem aki csak lehet, még megtérésre jusson.

 

Dr. Gyetvai Gellért

Iskolabútorok szállítása Nagyváradra

Az orosz-ukrán konfliktus által okozott humanitárius veszélyhelyzetben történő segítségnyújtás mellett más feladatokra is kell időt és energiát szakítani. A NEEKA Alapítvánnyal történő együttműködés során beérkezett iskolabútoroknak találtunk helyet, melyek célállomásra történő eljuttatásában az Akácvirág Egyesület volt segítségünkre. A több raklapból álló asztalok, székek és polcok ez esetben nem a háború sújtotta területre kerültek, mivel ott a jelenléti oktatásról át kellett állni a digitális tananyagok terjesztésére. Ugyanakkor a nagyváradi adventista általános iskolában remekül hasznát veszik majd ennek a felszerelésnek. A szállítás anyagi hátterét az ADRA Alapítvány biztosítja.

 

Sitkei Zoltán
ügyvezető igazgató
ADRA Alapítvány

Hálásak vagyunk önkénteseinkért!

A Kárpátaljára szánt adományok és segélyszállítmányok szállítása március elején már elkezdődött. Sok önkéntes segítsége kell ahhoz, hogy hetente többször is élelmet, tisztálkodási szereket, gyógyszereket, ágyneműt, matracot juttassunk el Kárpátaljára a menekülteknek és az őket befogadók részére.

A szállításokkal kapcsolatosan Szász Barna lelkészt és ADRA önkéntest kérdeztem a tapasztalatairól.

Lelkésztestvérünk március 2-án vitte át Ukrajnába az első szállítmányt. Azóta heti egyszer, kétszer, de olykor háromszor is megteszi az utat, és kézbesíti mindazt az adományt, amit a támogatók a menekülteknek szántak.

Elmondta, hogy az egyik légiriadó akkor történt, amikor ő éppen Munkácson, az Emmánuel gyülekezet alagsorában volt. Az épületben tartózkodók mind lerohantak, ijedten menekülve a biztonságosabb helyre. Élénken emlékszik arra, hogy idősek és gyerekek zilálva futottak le a lépcsőkön, majd sokáig gondterhelt arckifejezéssel húzták meg magukat.

Szívbemarkoló tapasztalatként élte meg, amikor a határátkelőnél búcsúzkodó emberek mellett haladtak el az útjuk során. A következőkben felsorolt személyekre és helyzetekre konkrétan vissza is emlékszik:

–   Huszonéves anyuka 3 gyermekkel és 1 bőrönddel búcsúzott gyerekei apjától, hagyta el a hazáját, és lépte át az ukrán-magyar határt.

–   A 60 év alatti hölgy könnyek között búcsúzott el férjétől, aki közel 60 évesként még hadköteles, így őt nem engedték át a határon.

–   A rákbetegségben szenvedő középkorú hölgy kisírt szemekkel búcsúzott férjétől, hisz bármilyen beteg is, férje nem jöhet vele és a viszontlátásban alig reménykedtek.

–   Az apuka, aki 2 gyermekétől és feleségétől búcsúzott éppen, nem tudta palástolni a fájdalmát és visszafojtott hangon ____.

Barna rendkívül pozitív tapasztalatnak tekinti azt, hogy a sok feladatban a körzetéhez tartozó nyírmeggyesi és fehérgyarmati testvérek erőn felül, rengeteg segítséget nyújtottak a menekülők javára: számos alkalommal teherautót rakodtak, a raktárban árut mozgattak és cipeltek, nagy szerepet vállaltak a szálláshelyek kialakításában és a menekültek fogadásában, valamint önkéntes ügyeletvállalások is voltak a befogadóhelyeken.

A szállításokat a NEEKA Hungary Alapítvány teherszállító gépkocsijainak közreműködésével teljesítjük, mely óriási segítséget jelent számunkra. Az adományok nagy részét az Osthilfe Alapítványtól, Németországból kapjuk.

A szállítmányokat Rácz Ferenc (Neeka Alapítvány) koordinálásával és személyes segítségével a következőkben felsorolt személyek áldozatos szolgálatával juttatjuk ki Ukrajnába: Csalami Tibor (az Akácvirág Egyesülettől), Antal Csaba (a NEEKA Alapítványtól), Balog Tibor (adventista lelkész), Apa László (vállalkozó), Balog Gábor (KERAK lelkész), Csendes Lajos (NEEKA Románia), Hupka Félix (NEEKA Románia), Erdős István (vállalkozó), Gyurkó János (Ráckevei Gyülekezet tagja), Sitkei Zoltán (ADRA Alapítvány ügyvezető igazgatója). Hálásan köszönjük az említettek együttműködését és támogatását, a menekültek nevében is!

 

„Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése” (Péld 3:27).

 

 

Lőrincz Melinda
ADRA munkatárs

Külföldről érkezett ADRA önkéntes

A közelmúltban egy olasz egyetemista fiatalember megkérdezte a Hetednapi Adventista Egyház Gyömrői Gyülekezete egyik kedves tagjának lányát, hogy tud-e olyan helyszínt vagy szervezetet, ahol önkéntes munkát végezhetne a menekültek javára. Testvérnőnk lánya  egyházunk segélyszervezetét, az ADRA Alapítványt javasolta, és írásban tájékoztatott minket is a fiatalember szándékáról.

Ekkor vettem fel a kapcsolatot Bernardóval, a genovai születésű, milánói diákkal és felvázoltam neki a segítségnyújtás lehetőségeit, helyszíneit. Kiderült, hogy 1 hétre, de szükség szerint akár hosszabb időre is kész eljönni Olaszországból annak érdekében, hogy szolgálja a menekülteket. Ugyanis az ukrajnai helyzetet látva, Bernardo már kora márciusban úgy döntött, hogy a tavaszi szünidejét a menekültek megsegítésével szeretné tölteni.

Megérkezésekor, március 25-én megbeszélést tartottunk a hazánkba érkező és a szálláshelyeinken elszállásolt menekültek témakörében, valamint a menekülthelyzet éppen aktuális részleteiről – különös tekintettel az önkéntes munkát illető területeket illetően.

Megismerve új önkéntesünket, egy igen kedves történet rajzolódott ki előttem: 16 évvel ezelőtt, a fentebb említett testvérnő lánya Genovában dolgozott gyermekfelügyelőként. A 8 éves Bernardóra 1 éven keresztül vigyázott, nevelte őt. A szülők hálásak voltak a jó nevelésért és később is tartották a kapcsolatot, tulajdonképpen többször is látogatták egymást az évek során.

Így alakult, hogy Bernardo immár negyedik alkalommal látogatott Magyarországra, de ezúttal nem turistaként jött és nem hazánk nevezetességeit igyekezett megismerni. Bő két hétig végzett szeretetmunkát, az alábbi területeken:

–   ügyeletet vállalt a határ menti szállásunkon 1 héten keresztül;

–   élelmet osztott a vonatokon és a jegypénztárnál, a Keleti pályaudvaron;

–   segédkezett az egyik szálláshelyünk kialakításában;

–   több alkalommal vállalt szolgálatot a konyhai előkészítéseknél és az étkeztetésnél a Budapest-Terézvárosi Gyülekezet által kialakított, menekülteket befogadó szálláshelyen;

–   a menekült gyerekeket kirándulni vitte a helyi testvérekkel;

–   a hajnalban érkező menekültekért szívesen ment el a vasútállomásra és szállította őket a szálláshelyükre.

Köszönjük a fáradozását, a feladatokhoz való pozitív és lelkes hozzáállását!

Én személy szerint örülök, hogy megismerhettem őt, hisz önzetlensége és segítőkészsége arra inspirál fiatalt és idősebbet egyaránt, hogy áldozzunk a szabadidőnkből másoknak, szerezzünk örömet és hozzunk enyhülést a rászorulóknak e válságos időkben. – „A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Gal 6:9).

Lőrincz Melinda
ADRA munkatárs

A menekültek felkarolása

„Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem.” (Máté 25:35)

 

A szomszédos Ukrajnában február 24-én kirobbant háború következtében kialakult ukrán menekülthullám fogadására és megsegítésére a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniója, egyháztagok, magánadományozók, cégek és vállalkozók mind bőkezűen adakoztak.

A pénzadományok egy részét tartós élelmiszerek beszerzésére fordítottuk, melyeket a NEEKA Alapítvánnyal és az Akácvirág Egyesület segítségével Kárpátaljára, Munkácsra szállítottunk. A szállítmányok döntő részének Nyugat-Európából történő beérkezését az Osthilfe szervezet tette lehetővé. Lapzártáig 8 alkalommal indítottunk segélyszállítmányt, összesen 800 köbméter – 10 nyergesvontatónak megfelelő mennyiségű – adománnyal.

Kárpátalján dr. Pircsák Albert, a kárpátaljai ADRA Iroda, a NEEKA helyi vezetője és Bíró Róbert lelkész veszi át tőlünk a segélyt, majd osztják ki a környékbeli befogadó szállásokon elhelyezett menekültek részére.

A pénzadományok fennmaradó részét olyan élelmiszerek beszerzésére fordítjuk, amelyeket könnyen, gyorsan el lehet fogyasztani utazás közben vagy a pályaudvaron való várakozási időszakban.

Jelenleg a gyógyszerellátás Ukrajna-szerte súlyos problémákba ütközik, ezért március 13-án a Chernivtsiben működő Angelia Klinika számára kézbesítettünk gyógyszerszállítmányt, melynek értéke meghaladta az 1 millió forintot. A klinika munkatársai kifejezték hálájukat az adományozó felé.

Természetbeli adományok is érkeztek az ADRA részére (takarók, tartós élelmiszerek, játékok, ruhaneműk), melynek egy részét Kárpátaljára küldjük, egy részét itthon, a szállásadó családokhoz juttatjuk el annak érdekében, hogy a befogadottak ellátása ne jelentsen túl nagy terhet a befogadók részére.

Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) március 18-i hírközlése szerint közel 3,3 millió menekült hagyta el Ukrajnát. A Hetednapi Adventista Egyház az ADRÁ-val együttműködve országszerte több imaházban alakított ki szálláshelyeket a menekültek fogadására. Az Ukrajnával határos régióban 4 gyülekezet van készenlétben: Fehérgyarmaton, Nyírmeggyesen, Kisvárdán és Csengerben, melyek közűl az első három helyszínen folyamatosan fogadjuk a menekülteket. Budapesten és országosan is számos szállásfelajánlás érkezett hittestvérektől, akik szeretettel és mély együttérzéssel osztják meg otthonaikat 1-1 éjszakára az átutazó, menekült embertársainkkal.

Március 9-étől kezdődően minden szerdán és vasárnap, ezenfelül március 15-én is szolgáltunk  Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál. Egy-egy napon 10-13 önkéntessel osztunk forró teát, levest, szendvicset, gyümölcsöt, takarókat, tisztasági csomagokat az ukrajnai menekülteknek.

Átlagosan az alábbi mennyiségeket osztjuk ki egy nap folyamán: szendvics 400 db, Dörmi szelet 200 db, szívószálas üdítő 80 db, banán 30 kg, nedves törlő 30 db, nagy tusfürdő 10 db, kicsi tusfürdő 15 db, fogkrém 35 db, fogkefe 10 db, pelenka 75 db, keksz 13 csomag, törölköző 10-15 db, takaró 15 db, egészségügyi betét 20 db, szappan 10 db, müzliszelet 150 db, papírzsepi 20 db, dezodor 8 db, forró tea 8 liter, forró leves 70 pohár, babaétel 10 db, gyümölcspüré 28 db, 0,5 l-es víz 30 db.

A menekültek között leginkább anyák, gyerekek és idősek vannak. Mivel sokaknak vannak rokonaik, ismerőseik nyugaton, legtöbben hozzájuk utaznak tovább, illetve néhányan  Szlovákiába vagy a Cseh Köztársaságba terveznek menni.

Legtöbben csak néhány éjszakára keresnek szállást Budapesten vagy környékén. Mások (többnyire a kárpátaljai magyarok) hazánkban terveznek maradni, míg visszatérhetnek szülőföldjükre, otthonaikba. Vannak olyanok is, akik Budapesten maradnak több napig, akár hetekig – míg eldöntik, hogyan tovább –; ők nem tudják, hogy jelen pillanatban mit kezdjenek az életükkel.

 

A Nyugati pályaudvarnál jó az együttműködés a többi segélyszervezettel, sok a helyszínen szerzett személyes, jó tapasztalat, melyeket megosztanék az olvasókkal.

Vannak olyan környékbeli lakosok, akik odajönnek hozzánk és megköszönik, hogy segítjük a menekülteket. Többen megkérdezik, mit vásároljanak, mi az, amire a legnagyobb szükség van. Az egyik nap egy idős házaspár adott 10 000 Ft adományt azzal a céllal, hogy vegyünk belőle, amit jónak látunk, és osszuk ki a menekülteknek. Miután elköszöntek tőlünk, az idős úr hirtelen visszafordult, és adott egy újabb 10 000 forintost mondván, hogy ők másként nem tudnak segíteni, ezért megkérnek, hogy fordítsuk ezt az összeget is a menekültek javára. Voltak járókelők, akik magas tápértékű, minőségi alapanyagokból, házilag készített szendvicseket hoztak, mások üdítőket, sütiket adományoztak osztásra.

 

Végül néhány rövidke történet, avagy betekintés néhány menekült jelenlegi életszakaszába:

Olha 54 éves, aki a lánygyermekével, Radmilával (31 éves) és unokájával, Lubawával (8 éves) érkezett a Nyugati pályaudvarra. Kijevből indultak, Spanyolország a cél, ott van jó ismerősük, aki ideiglenes szállást nyújt számukra. Olha és Radmila férje otthon maradt, mivel ők hadkötelesek. Olha orosz származású, szülei és rokonai Oroszországban élnek, fiútestvére az orosz hadseregben kénytelen harcolni. Szorongó, zavart lelkiállapotban csak arra vágynak, hogy béke legyen, és visszatérhessenek hazájukba, otthonukba.

Lena 22 éves egyetemista, Harkov melletti lakos (volt), aki egyedül indult neki a nagyvilágnak, szerencsét próbálni. Lenával a 10. vágány mellett találkoztam, ott szólított meg, hogy segítsek megtalálni a vonatát… Kőbánya-Kispestig igyekezett, majd tovább a repülőtérre, onnan pedig egy Nápolyba induló járatra tervezett felszállni. Van egy távoli rokona, aki abban segíti, hogy szállást ad, míg munkahelyet talál. Lena egyedülálló. Vőlegénye otthon maradt, hadköteles. Lánytestvére gyermeket vár, aki nem akarta otthagyni a szintén hadköteles férjét. Lena szülei is otthon maradtak, mivel édesanyja sem hagyja magára gyermekei apját, akinek harcolnia kell. Léna azzal a tervvel megy Olaszországba, hogy mielőbb munkát talál, sőt, eltökélt szándéka, hogy olyan munkát keressen férfi rokonainak, amely lehetővé teszi a kimenekítésüket a fegyverfogás kötelezettségei alól.

Chernava és Irina testvérpár, 25 év körüliek. Egy Kijevhez közeli kistelepülésről indultak útnak. Egy hétre sikerült nekik szállást találni Budapesten. Ők nem tudják, hogyan tovább, merre menjenek, hol keressék ideiglenes otthonukat. Magyarul nem beszélnek, így azon gondolkodnak, hogy nyugat irányába mennek tovább, mivel tudnak annyira angolul, hogy megértessék magukat. De mivel hirtelen vált céltalanná az életük, nem tudtak még dönteni, hol és hogyan folytassák életüket. Ők is a békét remélik, és várják, hogy mielőbb hazamehessenek.

A fentebb említett nőtársaimra, szelíd, szomorú, ugyanakkor kedves arcvonásaikra, tekintetükre külön-külön emlékszem. Olyannyira emlékezetembe vésődtek az arcok, a rövid beszélgetések, hogy gyakran gondolok rájuk, vajon miképpen, hogyan alakult azóta az életük és terveik megvalósítása. Kívánom, hogy Istenünk vezesse őket útjukon – mindenkor, mindenben, békében!

 

 

„Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.” (Zsoltár 146:9)

 

 

Lőrincz Melinda
ADRA munkatárs

Afrika EXPO

Ahogyan arról az AdventInfo előző számában is hírt adtunk, a múlt év végén pályázatot nyújtottunk be a Hungary Helps Programhoz a kenyai oktatás-fejlesztő programunk támogatására. Ez év februárjában értesítettek, hogy pályázatunk nyertes lett, így 14 500 000 Ft támogatást nyújtanak a program megvalósítására, melyet ezúton is hálásan köszönünk! Ennek kapcsán meghívást kaptunk a Miniszterelnökségtől a Hungary Helps által szervezett, március 3–6. között megrendezett Afrika EXPO-ra. A meghívást természetesen elfogadtuk és jelen voltunk, kapcsolatokat építettünk.

A Budapesten megrendezett Afrika EXPO 3. és 4. napján több önkéntesünk jelenlétével is támogatta a Kenyában induló oktatás-fejlesztési programunkat. A panelbeszélgetések pedig lehetőséget nyújtottak az afrikai országokban tevékenykedő, különböző szervezetek nagyszerű és szükségszerű projektjeinek megismerésére.

A Budapesten megrendezett Afrika Expo 2. napján a Kenyában induló, oktatás-fejlesztő programunkkal kapcsolatosan tájékoztattuk az érdeklődőket. Programunkat az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar szakembereivel valósítjuk meg. A kenyai programunk során együttműködő szervezetek: Ubin Adam Afrika, ADRA Kenya és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai kar szakemberei.

Az expón standunknál a kar is képviseltette magát, Erdős Attila személyében.

 

Lőrincz Melinda
ADRA munkatárs

Amikor az ÉSZ nem áll meg

Rendhagyó országos rendezvény tanúja lehetett több mint 200 fiatal Debrecenben 2022. február 18–20. között. Az ÉSZ Napokat a Magyar Unió Ifjúsági és Egészségügyi Szolgálatok Osztálya együtt szervezte. Hit-tudomány-életmód tematikában, tapasztalt szakemberek mellett megszólaltak fiatal adventista doktoranduszok, tudósjelöltek, akik a hit és tudomány kapcsolatát értik és élik. Az érdeklődés váratlan és meglepő volt.

 

 

Péntek este három fiatal pszichológus (Ádok Lilla, Bákonyi Dzsenifer és Hites-Lukács Vanda) z értelem-érzelem kapcsolatáról adott elő, majd fórumbeszélgetésen a hallgatók mobilapplikáción keresztül kérdezhettek, többek között Hites Bence végzős orvostanhallgatótól is. A szombat reggeli kiselőadás (drs. Kunkli Balázs) és a bibliatanulmány (drs. Magyar Balázs) témája a tudományos gondolkozás köré épült.

Dr. Ősz-Farkas Ernő (ESZO vezető) és Palotás Kristóf (ISZO vezető) igehirdetése a hitet és az „igaz tudományt” Isten kétféle, de egy forrásból származó kinyilatkoztatásaként mutatták be. Istennek van egy e világra vonatkozó kinyilatkoztatása, ami megfigyelés, tapasztalás, kísérlet és bizonyítás útján megismerhető. Ez a tudomány. Ami az ember számára nem mérhető, arra adta Isten a kinyilatkoztatás másik formáját a Bibliát, amiben kijelenti magát. A hit tőle kapott ajándék, az a képesség, amivel megragadhatjuk Isten valóságát. „Helyesen megértve, a tudományos és írott Ige egyetértenek, s kölcsönösen fényt vetnek egymásra. Együtt Istenhez vezetnek, tanítanak a bölcs és jó törvényekre, melyeken át az Úr munkálkodik” (E. G. White: Tanács tanítóknak. 426. o.).

 

Délután három szekcióban (Mentalista, Immun-erő, Patikárius) szakágakra bontva hangzottak el előadások. Két pszichiáter orvos (dr. Nagy Norbert, dr. Kállai Imre), egy fogorvos (dr. Rajki Dávid), három gyógyszerész, egyetemi oktató (dr. Matlák Tímea, dr. Gáspár Róbert, dr. Ducza Eszter), egy háziorvos (dr. Szemenyei Gabriella), egy gyógytornász (Nagyné Marosán Réka) és egy végzős orvostanhallgató (Kőszegi Máté) tartottak tudományos ismeretterjesztő előadásokat a Biblia mérlegén. A programot többször is megszakította egy-egy vérpezsdítő torna, amelyet Dikán Dóra gyógytornász vezetett.

 

A nap záróalkalma volt a plenáris fórumbeszélgetés, amikor anonim kérdéseket kaptak az előadók. A felsorolt szakembereken kívül kérdezni lehetett: dr. Csizmadia Péter szívsebésztől, dr. Nagy Vilmos háziorvostól és Sárközi Géza mentőszakápolótól is. Vasárnap délelőtt pedig Sitkei Zoltán ADRA igazgató alapszintű újraélesztési tréninget tartott. Az ének-zenei csapat, a R.A.N.D.O.M. Projekt Kertész Tamás vezetésével végig jelen volt a szolgálataival.

 

Néhány visszajelzés, ami a kiértékelő lapon érkezett a szervezőkhöz:

„A tudomány kevésbé áll közel hozzám, nem gondoltam volna, hogy jól fogom érezni magam, de nagyot tévedtem. Értelmes és érthető előadások voltak. Egy percig sem unatkoztam.”

„Az előadók nagyon jól felkészültek, és nem volt unalmas az előadási stílusuk.”

„Releváns, szimpatikus szakemberek, nagyon jó témák.”

„Változatos témák és érthető előadások a laikusok számára is.”

 

… és a fórumokról:

„Mindenki beszélt és jó fejek voltak, közvetlenek, segítőkészek.”

„Szakmai hozzáértés. És még humor is.”

„Voltak kérdések, amiket jó, hogy kifejtettek bővebben.”

„Nagyon sok feltett kérdésre kaptunk választ.”

„Jó szakemberek, jó levezetés. Az is tetszett, hogy nem mindenki válaszolt minden kérdésre, és a mi kérdéseinkre válaszoltatok és nem előre gyártott kérdésekre. (Persze azok is lehetnek jók, de ez így jobb volt.)”

 

Köszönet az előadóknak, segítőknek, a helyi gyülekezetnek, és minden résztvevőnek!

ESZO-ISZO

 


Arra kértük az előadókat, hogy néhány sorban emeljék ki az előadásuk legfontosabb mondanivalóját:

 

 

Hites-Lukács Vanda – pszichológus

„Az értelem és érzelem kapcsán számos hiedelemmel találkozunk, melyek azt erősítik, hogy ez a két terület ellentétben áll egymással, és sok esetben választásra kényszerítenek minket, hogy érzelmes vagy értelmes emberek legyünk. Valójában azonban az értelem és érzelem között szoros összefüggés van, a korai kapcsolatok talaján kialakult sémáink, életszemléletünk nagyban meghatározzák mit gondolunk, és ez alapján, hogy mit érzünk. Emiatt minden helyzet, amibe kerülünk, egy lehetőséget nyit meg felénk, hogy a reakcióink alapján szembenézzünk magunkkal és belső világunkkal. Ha pedig vállalkozunk erre a feladatra, meglátjuk, hogy nem szeretnénk lemondani egyik funkcióról sem: az érzelmeink megszínesítik a napjainkat, míg az értelmünk által minden adott pillanatban megtalálhatjuk azt, hogy miért érdemes élnünk.

 

Ádok Lilla – pszichológus hallgató

Hajlamosak vagyunk a hit kérdésében az értelmet, a gondolkodást középpontba emelni, ezzel párhuzamosan pedig háttérbe szorítjuk az érzelmeket és a tapasztalati megélést. Azonban ahhoz, hogy a hitéletünk ne egy száraz elvrendszer legyen, szükségünk van arra, hogy szembenézzünk az érzelmeinkkel, még ha azok sokszor nehezen érthetők, és olykor elfogadhatatlannak tűnnek. Ez a fajta őszinteség hozzásegít minket ahhoz, hogy felismerjük a hibáinkat, indítékainkat, belső konfliktusainkat és ezeket Isten elé vigyük. Az előadásban ehhez segítségül hívtuk Sternberg háromszögmodelljét, amely bemutatja a beteljesült szerelmi kapcsolat három elemét: az intimitást, a szenvedélyt és az elköteleződést. Mi segít abban, hogy fejlődni tudjon e három faktor mentén az Istennel való kapcsolatunk? Egy lehetséges alternatíva három levél megírása segítő kérdések mentén, amelyeket az előadásban hallhattunk, és jelenleg elérhetőek a rendezvény Facebook eseményénél. Ahogy felfedjük az érzelmeinket, kevésbé elfogadható valónkat Isten előtt, Ő már kész megadni a szabadulást!

 

Bákonyi Dzsenifer – egészség pszichológus hallgató

„Az ember érző lélekkel jön a világra, és az anyai szenzitív odafordulás és érzelmi visszatükrözés által megtanulja különféle érzelmi állapotait beépíteni. Amikor egy gyerek kétségbeesést, szomorúságot, fáradtságot érez, a környezet egyfajta konténer funkcióval tartalmaz, hordoz és osztozik ezekben a nehéz érzésekben, amivel az egyénnek az lesz a tapasztalata, hogy a nehézség elviselhető, hogy a környezet megtart, hogy az érzelmeit bátran kifejezheti, mert azok nem árasztják el.

Van azonban úgy, hogy az érzelmeinkkel magunkban maradunk, vagy mert nincs befogadó tér a közlésre, vagy egyszerűen csak azért, mert úgy érezzük, hogy a környezetünk reakciója nem lenne szerető és elfogadó. Az ember önmaga felé való nyitottsága könnyen megszűnik, az elfojtás hatására tudattalanná vált érzelmeink pedig alapjaiban határozzák meg működésünket. Az elfojtott érzelmek belső gócokat képezve szervi tumorokban, szorongásos zavarokban és szomatikus tünetek széles spektrumában nyilvánulhatnak meg, továbbá a bezárkózással korrektív élményektől fosztjuk meg magunkat.

Felelősek vagyunk egymásért. Egy konténer funkcióval bíró közösség tagjaiként, ne hagyjuk egymást elárasztódni, beleragadni a krízisekbe, hanem érzelmekre való nyitottsággal és befogadással, Isten szeretetével és elfogadásával, korrektív tapasztalattal segítsük egymást a testi és lelki sebeink gyógyulásában.”

 

Dr. Szemenyei Gabriella – háziorvos

„Gondolhatják-e a fiatalok, hogy a covid betegség és következményei őket nem érintik? A válasz egyértelműen nem. Igaz, a gyermekek és fiatalok között nagy többségben tünetmentesen vagy enyhén zajlik a betegség, azonban kis százalékban súlyos lefolyású lehet. Előre nem tudjuk megmondani, hogy kinél hogyan, ezt immunrendszerünk állapota, ismert betegségeink, a genetikánk és a vírus fertőzőképessége együtt határozza meg. Ezért fontos, hogy több ponton védekezzünk. Igyekezzünk az egészséges életmód alapelveivel összhangban élni, de ugyanilyen fontos, hogy felvegyük az oltást, hiszen ezzel a koronavírusra speciális ellenanyagok képződnek szervezetünkbe. Ez utóbbit sem sporttal, sem D-vitaminnal, sem vegetáriánus táplálkozással nem érhetjük el. A jelszavunk tehát ez lehet: egészséges életmód és oltás kézen fogva járnak.”

 

Dr. Nagy Norbert – pszichiáter

„Manapság a körülöttünk lévő virtuális világ rendkívül képlékeny. A szociális platformok valóságteremtő hatásai irányt mutatnak, de sokszor útvesztőhöz is vezetnek. Amit látunk és hallunk, abban hiszünk, mert a szemünkön keresztül jut az agyunkhoz a környezetből az információk 70%-a és a fülünkön keresztül az külső stimulusok 20%-a, úgymond ezek a távvezérlő érzékszerveink, és ha valakit be akarnánk csapni, ezekre hatva lehetne a legegyszerűbben.

Lehetnek igazi támpontok, bízhatunk a saját érzékszerveinkben? Miért hisszük el az álhíreket? Miért dőlünk be a hamis állításoknak? A legtöbb esetben azért, mert azok igaznak tűnnek és sok esetben nincs viszonyítási alapunk, és nem tudjuk ellenőrizni azok hátterét. Sokszor viszont el akarjuk hinni, mert jó elhinni, amit látunk meg hallunk a csábító és kecsegtető hatás miatt. A hamis azért megtévesztő, mert mindig valósnak és igaznak tűnik.

A kognitív modell szerint a feldolgozás eredményeképpen egyfajta képet alkotunk a világról és a belső folyamatainkról, és ennek következtében nem közvetlenül a külső vagy belső környezetükre reagálunk, hanem a környezetünkről alkotott képre. Ilyen például a placebohatás is, amit inkább az vált ki, hogy az egyén hisz a kezelés előnyeiben, és hogy jobban érzi magát, nem pedig a placebo jellemzői.

Tehát a környezetünk is megtévesztő, és talán legtöbbször mi magunk vezetjük meg magunkat. Fontos a híreket ellenőrizni, hogy mindig hiteles forrásokból merítsünk támpontokat, és még fontosabb az önismeret és saját irányultságaink tudatosítása, hogy ne akarjunk hinni csak azért valamiben, mert számunkra érdekesnek vagy érdemesnek tűnik.”

 

Kőszegi Máté – orvostanhallgató

Az előadás során dióhéjban megismertük az immunrendszer működését: a kórokozók bejutásának módját, azok felismerését és elpusztítását. Megvizsgáltuk, hogy mi a különbség a veleszületett és az adaptív immunrendszer között. Végül átbeszéltük, hogyan működnek az oltások, és hogyan tanítják a szervezetünket, így nyújtva védelmet a valódi kórokozó támadása esetén.

 

Nagyné Marosán Réka – gyógytornász

„Mozgással a testért, lélekért. Az immunrendszer támogatásának egyik legnagyobb eszköze a testmozgás, hisz így juttatjuk el a fontos immunanyagokat a szervezet minden részébe. Rendszeres gyakorlatokkal támogatjuk a vérkeringést. Ebbe tartoznak a hagyományos tornák mellett a légzőgyakorlatok is. Mindezek segítenek a jó hormonok termelődésében, így kiegyensúlyozottabb, egészségesebb életet élhetünk. A testi kitartás, küzdelem segít a függőség, negatív mentális állapotok elleni harcban is. E mellett az aktív lelki élet is ugyanúgy fontos; a Biblia üzenetei immunanyagok a lelkünknek. Ehhez kapcsolódó tetteink teszik teljessé az »immunválaszt«.”

 

 

Dr. Ducza Eszter – gyógyszerész, egyetemi docens

„Ma már ismert, hogy az öröklődés genetikai szabályait befolyásolhatják a környezeti tényezők (pl. stressz, étkezés, mozgás stb.), amelyek be- és kikapcsolhatják bizonyos gének működését – ennek tudománya az epigenetika. A depresszió, cukorbetegség, elhízás olyan betegségek, amelyek kialakulásában szerepe lehet az epigenetikai hatásoknak. A közhiedelemmel ellentétben ezek az epigenetikai mechanizmusok jelentősek, de nem mindenhatóak. A genetikai és epigenetikai szabályozó folyamatok egymás mellett működő, egymással kölcsönhatásban lévő jelenségek, amelyek együttesen befolyásolják a gének működését, a betegségek kialakulását.”

 

Dr. Gáspár Róbert – gyógyszerész, egyetemi docens

„Mindenre jó gyógyszer sosem lesz, mivel egyrészt a gyógyszerhatás általában specifikus, így nem lehet sok betegséget kezelni egy szerrel. Másrészt a szervezetünkben lévő genetikai különbségek miatt előfordulhat, hogy ugyanolyan betegségben ugyanarra a gyógyszerre két ember eltérően reagál, mert a gyógyszer hatást befolyásoló bontó enzimek vagy éppen szállítófehérjék egyéni különbsége akár felerősítheti, akár gyengítheti a hatást. A gyógyszer szedése mellett mindig fontos az életmód is, mivel a legtöbb gyakori betegségben (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség) a kiváló gyógyszerek ellenére sem lehet normalizálni a kóros értékeket, ha a beteg megfelelő életmódváltással nem támogatja a gyógyszeres kezelést.”

 

Dr. Rajki Dávid – fogorvos

Gyakran találkozunk mindennapjaink során különböző kockázatokkal. Az egészségügyben is jelen vannak, így mindig fontos arról tájékozódnunk, hogy egy vizsgálat, vagy kezelés milyen kockázatokkal jár, ezek mennyire gyakoriak, vagy éppen súlyosak, és ezeket az információkat a helyükön kell kezelnünk. Nem érdemes sem felfújni a problémákat, sem alábecsülni a kockázatokat. Fontos azt is figyelembe venni, hogy a vizsgálat vagy kezelés elutasításával hiába zárjuk ki az azokkal járó kisebb kockázatokat, ha közben nagyobb rizikónak tesszük ki magunkat kezelés nélkül. Egy betegséggel járó kockázatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert ugyanúgy a döntésünk részei, mint a kezelések kockázatai. Ha nem vagyunk biztosak, hogy mivel nézünk szembe, vagy nem értjük teljesen a kockázatokat, kérdezzünk bátran az orvosunktól, és ő segíteni fog nekünk. Szakemberként ők a legalkalmasabbak arra, hogy számunkra a legérthetőbben, teljes körű tájékoztatást adjanak az adott problémáról.

 

Drs. Kunkli Balázs

A mai modern tudományos és biblikus gondolkodásmód között feszülő ellentét alapvetően a  világunkban tapasztalható jelenségeket kiváltó tényezők mibenlétének a magyarázata miatt van. A tudomány kizárólag természeti törvényekkel leírható, természetes okokat fogad el, de ez nem volt mindig így. A modern tudományt elindító felfedezők a teremtés tanulmányozásában Isten teljesebb megismerését látták [1]. Bármennyire is furán hangzik, a bibliai világkép tette lehetővé a tudomány kibontakozását [2]. Az Éden kertjében kapott feladat (1Móz 2:15) sikeres teljesítéséhez a természettudományos ismeretek, és ehhez a tanulmányozás, kutatás nélkülözhetetlenek.

A különbségek ellenére vannak közös pontok a két gondolkodásmódban. A nyitott (1Thessz 5:21), önvizsgáló, becsületes (Zsolt 139:23–24), szorgalmas, kutató és tanulmányozó (ApCsel 17:11) lelkület elméletben nemcsak egy tudóst, hanem egy Krisztust követő tanítványt is jellemez. Elméletben. A gyakorlatban sok tudós ezeket a szabályokat áthágja. Többek között ezért nyilatkozta Richard Horton, a Lancet főszerkesztője az orvos- és egészségtudományi közleményekről, hogy nagy részük nem felel meg a valóságnak, nem reprodukálhatóak, megismételhetőek [3,4], pedig ez lenne a tudomány fő pillére. Ez egy olyan pont, ami miatt a betegekért folytatott imádkozást, mint gyógyító tényezőt nehéz lenne tudományos alapokra helyezni. Adott körülmények mellett, bizonyos szórási küszöb alatt Istennek mindig ugyanúgy kellene válaszolnia ezekre az imákra. Ateista kutatók is elfogadják, ilyesmit nem lehetne tőle elvárni [5]. A megismerés módszerének hiányosságai miatt nem lehet kizárni bizonyos mozgató erők létezését. A biblikus gondolkodásmódban érdekes megfigyelni, hogy a hit a korábbi megfigyeléseken, tapasztalatokon alapul (Zsid 12:1). »Isten sohasem kívánja tőlünk, hogy valamit elhiggyünk anélkül, hogy elegendő bizonyítékot adna, melyre hitünket alapozhatjuk« [6].”

 

Dr. Matlák Tímea – gyógyszerész

„Vannak, akik mindenre gyógyszert vesznek be, és olyanok is akadnak, akik semmi pénzért nem használnak szintetikus eredetű készítményeket. Ez a képzeletbeli skála két vége. Te mit veszel be, és mi alapján?

A döntéseinket sok minden befolyásolhatja (család, barátok, környezet, reklám, közösségi média), és bizony nem könnyű kiigazodni a rengeteg információ között, amivel el vagyunk árasztva.

A legfontosabb az, hogy tanuljunk meg kritikusan gondolkodni. Ha utána akarunk járni egy terméknek vagy szolgáltatásnak, célszerű megtervezni, azt hogyan is tesszük.

  1. Keress meg egy megbízható szakembert, aki jártas az adott területen!
  2. Döntsd el, mennyi időt akarsz eltölteni a téma kutatásával!
  3. Tervezd meg, milyen keresőszavakat használsz az interneten! Szűkítsd a keresést egy releváns, tudományos társaság nevével! (Ha kardiológiai témában keresel, például írd mellé, hogy Magyar Kardiológusok Társasága.)
  4. Ha találtál hasznosnak tűnő információt, mindenképp gondold át: Aki az adatokat, információkat szolgáltatja, annak fűződik-e érdeke az értékesítéshez? Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ebben az esetben megbízhatóak-e a gyógyszercégek? Mennyire vagyunk kitéve a gyógyszerlobbinak? Az elmúlt 10 évben számos intézkedés történt, amiről jó tudni:

–      2016 januárjától kötelező a cégeknek nyilvánosságra hozniuk az orvosokkal és az egészségügyi intézményekkel kötött szerződéseik legfontosabb adatait úgy, hogy beazonosítható legyen, hogy a támogatott mire és mekkora összeget kapott;

–      minden gyógyszerkutatást regisztrálni kell (https://www.clinicaltrialsregister.eu/);

–      2012 óta a kutatási eredményeket – legyen az negatív vagy pozitív – publikálni kell legfeljebb 2 éven belül.

Az egészségünkért csakis mi vagyunk a felelősek, mi döntjük el, mit is »veszünk be«. Ezért nagyon fontos, hogy használjuk a saját eszünket és az időt nem sajnálva járjunk utána ennek mi magunk. Legyünk hálásak Istennek a tőle kapott egészségünkért és óvjuk azt tudatosan a tőlünk telhető legjobban.”

V. Duna Bibliakonferencia

A Terézvárosi Gyülekezet kápolnájában került megrendezésre 2022. február 25–27. között a Dunamelléki Egyházterület és az Adventista Teológiai Főiskola tudományos Bibliakonferenciája, melynek mottója és témája: Az örökkévaló evangélium egy örökké változó világban. Adventista identitás és a küldetés.

Változó világ

Ami a korábbi évekhez képest más volt:

  1. Az online közvetítés mellett végre ismét személyes jelenléttel vehettünk részt a konferencián.
  2. Nem voltak szekciók, viszont a plenáris- és a kiselőadások, a videóbejátszások, illetve a fórumbeszélgetések gyors váltakozása pergősebbé és színesebbé tette az eseményt.
  3. A háború kitörése és hírei egyben beárnyékolták a konferenciát, másrészt megerősítettek abban, hogy a legaktuálisabb kérdés az, hogy mint Isten maradék egyháza betöltjük-e és végezzük-e azt a szolgálatot, melyre elhívást kaptunk.
  4. Az előadások meghallgatása és a közös tanulmányozás mellett lehetőség volt a gyakorlatban is kifejezni odaszánásunkat. Szombaton az ADRA menekültekért végzett szolgálatára csak a helyszínen több mint 1 millió forintot gyűjtöttünk össze, és emellett felajánlhattuk szállásként otthonainkat, imaházainkat, önkéntes szolgálatunkat.

 

Ami örökkévaló

Bár sokszor azt gondoljuk és úgy érezzük, hogy egyedül a mi emberi erőfeszítéseinken, az evangelizációs módszereinken, a programjaink számán múlik az evangélium célba érése, azonban dr. Mihalec Gábor és dr. Gallusz László nyitó előadásaikban rávilágítottak a Biblia misszióról szóló alapvetéseire:

 

Isten az első és a legnagyobb misszionárius

„A biblia szerint Isten missziója ad alaphangot az egyház missziójának értelmezéséhez. Ha a Bibliát olvassuk elejétől kezdve az első laptól az utolsóig, ezt az alapvető koncepciót találjuk, hogy Isten az első és a legnagyobb misszionárius.”

„Az egyház Isten-emberi intézmény, melyet maga Jézus vezet és épít, és a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat.” (Dr. Gallusz László)

 

Isten célja: a közösség helyreállítása

„Isten maga közösség, ezért az Ő gyermekei is közösségben élnek, és így a missziós fókuszunkat is közösségekre, a családokra, házaspárokra kell irányítanunk.” A missziós gyakorlatban ez azt kell jelentse, hogy nemcsak egyénekre figyelünk oda, hanem kapcsolatrendszerekre. Nem akarunk valakit kiemelni a családjából, hanem azt szeretnénk, hogy a családjával együtt forduljon Isten felé.” (Dr. Mihalec Gábor)

 

Hogyan?

Kétségkívül még most is tartana a konferencia, ha az Isten által nekünk adott összes missziós módszert és lehetőséget ismertettük volna. Mivel azonban csak egy hétvége állt rendelkezésre, így csupán szemezgettünk azokból.

 

Régi és új eszközök

Többek között megismerhettük, „Ellen G. White és Miller Vilmos vallomásait saját keresztény küldetésükről, identitásukról” (dr. Michelisz Richárd); vagy azt, hogy milyen kihívásokkal küzdött az adventmisszió a 19. század második felében (prof. dr. Tonhaizer Tibor). DMin. Szilvási András „Miért és hogyan csatlakoznak a Hetednapi Adventista Egyházhoz a felnőttként hitre jutók?” című előadásában bemutatta az ATF hallgatóival közösen végzett felmérésük eredményeit. Hites Gábor a kiscsoportos misszió kapcsán mesélt személyes tapasztalatairól, és arról, hogy miként lesz a „Tanítványból tanító”. Emellett hallhattunk arról, hogy milyen tanulságokkal szolgálnak az adventista gyülekezetalapítások (Bihari Csaba); vagy hogy mit tettek a nők a magyarországi adventista misszióban (Bodnár Jánosné). Illetve, hogy miként használható fel a szombatiskola (Zarkáné Teremy Krisztina); a könyveink (dr. Gyetvai Gellért); az egyházi zene (Juhász Zsuzsa); a digitális világ (Kis István); a képregények (Ömböli Dávid); vagy akár egy világi fesztivál (Ömböli Krisztián) is az evangélium örömüzenetének továbbadásában.

 

Üstökösök helyett csillagok

A megannyi módszer használatának lényegét prof. dr. Szilvási József az „Evangéliumi szolgálat a város központjában” című előadásában elhangzottak summázzák leginkább, azaz, hogy bár sokan üstökös módjára fel- és eltűnnek a misszió égboltozatán, viszont az igazi adventista küldetés az állandó jelenlét megélése. Ahogy E. G.White írja: „Egyedül Krisztus módszere vezet igazán eredményre az emberekkel való kapcsolatfelvételben. A Megváltó az emberek között járt, mint aki a javukat akarja. Együttérzést tanúsított, szolgálatával megadta azt, amire szükségük volt és elnyerte bizalmukat. Azután így szólt: »Kövessetek engem!«” (E. G. White: A nagy Orvos lábnyomán).

 

Az előadások videói és az előadókkal készített rövid interjúk elérhetőek és visszanézhetőek a Dunamelléki Egyházterület YouTube-csatornáján www.youtube.com/c/HírhálóDET és Facebook-oldalán www.facebook.com/hnadet. Illetve, terveink szerint az előadások bővebb, írott változata még az idén megjelenik az ATF gondozásában.

Legyél Jézus munkatársa!

Végezetül álljanak itt Csizmadia Róbert (DET elnök) záróbeszédének szavai és felhívása: „Itt az ideje, hogy olyan emberek legyünk, akik hitet, reményt és szeretetet visznek minden embernek, akik körülöttük vannak, akikkel találkoznak. Higgyétek el, van már elég bánat, harag, keserűség és önvád a világban! Mi legyünk a hit, remény és szeretet követei!

Mit visztek magatokkal? Mit tanultatok meg? Hogyan lehet összefoglalni mindazt, amiről tanultunk? Mi az, amit ti kiemelnétek?

A misszió előfeltétele és alapja Isten személyének megismerése. Elődeink egy szerető és megváltó Istent hirdettek, és nekünk is Őt kell megtalálni és továbbadni. Ennek a közvetítésnek azonban előfeltétele, hogy engedjük Istent, hogy átformáljon bennünket egyénileg és közösségileg is az Ő képére és hasonlatosságára. Ha Isten közössége és az egymással való közösségünk a meghatározó identitásunk lesz, nemcsak önmagunk legjobbját tudjuk megélni, hanem másoknak is utat mutathatunk. Nemet kell mondanunk olyan kísértéseknek, amik mérgezők erre az identitásunkra nézve. Erősítenünk kell minden jó és működő eszközt és programot, de kreatívan fel kell fedeznünk új eszközöket és programokat is. Felismertük, hogy van lehetőség a misszióra! A városokban, a fesztiválokon, a leghihetetlenebb helyeken: JÉZUS MÁR OTT VAN EGY EMBER MELLETT, ÉS VÁR RÁD, HOGY A MUNKATÁRSA LÉGY!

 

Tóth Szilárd
DET titkár

Ha nyár, vár Rád a Fürkésztábor!

Erdő mellett, völgy ölén, ahol a gyerekek madárdalra és trombitaszóra ébrednek, vár rátok a Fürkészek izgalmas tábora Bózsván! Kapitányaink segítségével idén is felkutatjuk a Zemplén kincseit, a csodálatos kvarckristályokat, csillogó ásványokat. Kirándulunk éjjel és nappal, gyalogosan, kisvonattal, hogy megismerjük az erdők, mezők titkait. A csapatok összemérhetik ügyességüket, tudásukat élő sakkban, métában, fociban, csapatinduló és zászlókészítésben, számháborúban és más stratégiai játékokban. Lehetőség lesz lovaglásra, kézműveskedésre, csónakázásra, sziklamászásra, sőt a tőrvívás alapjainak elsajátítására is. Esténként kapitányaink hangjátéka, az árnyékszínház kreatív, örömteli percei nyújtanak felejthetetlen élményt. A Zemplén kincsei mellett a szív és lélek titkait is megismerhetitek, a teremtés izgalmas történetén keresztül.

Mi a jelmondatunk? Máté 7:12 – „Amit szeretnél, hogy veled tegyenek, te is azt tedd a másikkal!”

Szeretettel várunk, hozd magaddal barátaidat is!

Táborunkba 7-14 éves gyermekeket várunk (szülők nélkül).

A tábor díján túl 500 Ft kézműves anyagköltséget is kérünk a résztvevőktől.

Ha képeket vagy videót szeretnél nézni eddigi táborainkról, akkor itt kaphatsz egy kis ízelítőt: https://www.youtube.com/channel/UCJ07lP8LVi4avPQ22Rarcpg/videos

 

 

Frendné Oravecz Adrienne
turnusvezető

„Isten megajándékozott optimista, pozitív, nyitott, személyiséggel!” – Virágzó Nők Isten Kertjében – Interjú Molnárné Kaposi Ildikóval

Interjú Molnárné Kaposi Ildikóval

– Milyen családból származol, hogyan emlékszel vissza gyermekkorodra, fiatalságodra?

–  Ateista családban nőttem fel, anyukám szociális gondozónőként, apukám villanyszerelőként dolgozott. Van egy bátyám, ő 3 évvel idősebb nálam. A családunkból nagymamám volt csak akkoriban hívő. Ő katolikus, de olyan cselekvő hittel és szeretettel rendelkezik mind a mai napig, ami igazán példamutató! Ha lehet emberi példaképet választani, számomra ő az. Minta az élete, a házassága – amely 69 évig nagy-nagy szeretetben tartott –, a családhoz való viszonya, az önzetlensége. Azt hiszem, hogy Istenről őáltala már egészen kicsi koromban tanulhattam – bár nem beszéltünk róla, a nagymamám életében Őt láthattam.

 

– Milyen esemény volt az, ami mozgáskorlátozottá tett, és ez milyen változást hozott az életedben?

– Fejlődési rendellenességgel születtem, melynek következtében a bal lábam hiányzik. Úgy gondolom, hogy szerencsés helyzetben vagyok azokkal szemben, akik valamilyen traumát éltek át és azáltal váltak mozgáskorlátozottá. Nekem nem volt ilyen törés az életemben. Anyukám egész kicsi koromtól önállóságra, önmagam elfogadására és elfogadtatására nevelt, amiért nagyon hálás vagyok neki. Integrált közegben tanulhattam, nyílt, mások felé érdeklődő, barátságos személyiséget kaptam az Úrtól, így a beilleszkedéssel többnyire nem volt problémám.

 

– Mikor és hogyan ismerkedtél meg férjeddel?

– Éppen ma van az első találkozásunk 28. évfordulója! 13-14 évesen ébredtem rá arra, hogy sok sorstársam mennyire elszigetelten él, nehezen barátkozik, nem találja a helyét a világban. Arra gondoltam, hogy valahogyan segítenem kellene. Létrehoztam hát egy levelezőklubot, ennek hírét több újságban meg is hirdettem, és nagy örömömre kedvező fogadtatásra talált az ötletem. Egyre gyarapodtunk, mély és tartós barátságok születtek ép és sérült fiatalok között. Miklós akkoriban gyógypedagógiát szeretett volna tanulni, olvasta a klub hírét az egyik magazinban, és írt nekem. Elkezdtünk levelezni, aztán levelezésből találkozás lett, amit még több találkozás követett, ebből pedig szerelem és házasság lett!

 

– Mikor és hogyan döntötted el, hogy megkeresztelkedsz és adventista leszel?

– Ahogy említettem, én ateista családban nőttem fel. Miklós pedig 3. generációs adventista. Általa ismertem meg ezt a vallást, a közösséget. Legelőször Kelenvölgybe vitt el gyülekezetbe, ahol első pillanattól kezdve nagyon jól éreztem magam. Olyan szeretetet, befogadó közeget és Isten érezhető jelenlétét tapasztaltam, ami megragadott. Eleinte csak akkor jártam szombatonként gyülekezetbe, amikor a párom jött és elvitt, aztán úgy éreztem, hogy minden héten ott a helyem. Akkor a családi kupaktanács döntése értelmében eljött velem a nagymamám, hogy megnézze, mégis hova, kikhez járok, és mivel ő is jókat tapasztalt a gyülekezetben, megkaptam az áldásukat, és attól kezdve járhattam rendszeresen. Ahogy telt az idő, úgy indított a Szentlélek arra, hogy keresztelkedjek meg, ami 1998. január 18-án meg is történt.

 

– Hogyan lettél és mióta vagy lelkészfeleség?

– Az udvarlási időszak nálunk picit hosszúra nyúlt, mert még mindketten tanultunk, Miklós már teológiára járt, én pedig érettségi után egészségügyi operátor-képzésben vettem részt. 1999. július 11-én kötöttük össze az életünket, az esküvőnk csodálatos volt (persze tudom, a sajátja mindenkinek az), én repdestem a boldogságtól! Pici kislánykorom óta arról álmodoztam, hogy menyasszony leszek, feleség, majd anyuka. A jó Isten kegyelméből mindez megadatott nekem, amiért végtelenül hálás vagyok! A házasságkötésünkkor már tudtuk, hogy lelkészfeleség leszek, amitől az elején picit meg is rettentem, mert túl nagy felelősségnek és nehézségnek éreztem. A közös hitünk, az Istenbe vetett bizalmunk és a férjem megnyugtató, erőt és biztosságot mutató magatartása azonban átsegített ezen a szakaszon.

 

– Milyen szolgálati területetek volt és van?

– Az iskoláink befejezése után Bózsvára költöztünk, ahonnan először a Telkibányán és Nyíriben lévő gyülekezetekben kellett szolgálnunk, majd a KERAK-ból való csatlakozásunk után Göncöt, Sátoraljaújhelyet és Szerencset is megkaptuk. Különleges helyzetben voltunk, hiszen 19 évig élhettünk Bózsván. Elméletben többször is felmerült a költözés gondolata a vezetőségben, aztán az Úrnak mégis más terve volt. 2019 őszétől viszont új lakhelyünk van, Mályiban élünk, Miklós lett a lelkész a Miskolc B gyülekezetben, Bükkszentkereszten, Izsófalván, Kazincbarcikán és Ózdon.

 

– Gyermekeitek milyen korúak és hányan vannak, mit tanulnak?

– Vivien 20 éves, a Miskolci Egyetemen gyógypedagógiát tanul, most elsőéves. Bálint 17 éves, Miskolcon, a Zeneművészeti Szakközépiskolában harsona-szakon most 11. osztályos, jövőre fog érettségizni. Veronika 15 éves, szintén Miskolcon tanul, egy evangélikus gimnáziumban pedagógia szakra jár. Sebestyén 14 éves, a helyi általános iskolában 8. osztályos. Épp most zajlik a felvételi eljárás, így még nem tudom, hogy szeptembertől hová megy. Nem igazán tudja még, hogy mi érdekli, mi szeretne lenni, ez egy kicsit nehéz időszak, de ahogy a testvéreinél is kialakult, biztos vagyok benne, hogy ő is megtalálja a maga útját.

 

– Miben tudod férjedet segíteni?

– Elsősorban abban, hogy igyekszem elég jó feleség és anya lenni, minél kevesebbet zsörtölődni. Aztán persze a szolgálatában is igyekszem aktívan részt venni, bár nekem a „háttérmunka” megy jobban. Szeretek az emberekkel beszélgetni, sokszor tapasztaltuk, hogy akik nem annyira közvetlenek, nekem talán jobban megnyílnak – így gyakran olyan jól kiegészítjük egymást.

 

– Mindig mosolyogni látunk, ki és hogyan ad erőt neked a mindennapi gondokban, a családban?

– Azt hiszem, hogy Isten megajándékozott engem egy alapvetően optimista, pozitív, nyitott személyiséggel. Emellett pedig már eddig is annyi, de annyi áldását élvezhettem, hogy képtelenség lenne hálátlannak, búskomornak lennem! Amióta az eszemet tudom, most már tisztán látom, hogy Ő vezetett, egyengette az utamat, és egészen biztos vagyok benne, hogy az életemben minden, de tényleg minden a lehető legjobban alakult. Az Úr adta az életemet, Ő adja minden naphoz az erőt, Ő mutatja meg, merre nézzek, merre haladjak, Ő adta a világ legjobb férjét és a legszuperebb gyerekeket nekem. Ha ezekre gondolok, akkor pedig mosolyra szalad a szám.

 

– Mit üzensz a mai lelkészfeleségeknek?

– Azt, hogy mindig haladjatok egy úton, szerintem ez a legfontosabb! Ha közös a cél, a feladat, akkor az akadályokat is könnyebben vesszük, jobban meg tudjuk érteni a férjünket, ezáltal hatékonyabban tudunk segíteni neki. Nem kell tökéletesebbnek lennünk, mint Isten bármely gyermekének, ha ezt a terhet le tudjuk rakni, máris könnyebbek lesznek a mindennapok.

Ha megengedtek egy ajánlást, akkor olvassátok el dr. Emerson Eggerichs: Szeretet és tisztelet című könyvét! Mi most olvassuk (a gyülekezetünkben férfi és női imakör is alakult ezzel kapcsolatban), és rengeteget tanulunk belőle. Hiszem, hogy akik a benne olvasottakat igyekeznek beépíteni a mindennapjaikba, azok házasságát különlegesen megáldja Isten, és a kapcsolatuk még mélyebb, bensőségesebb, szerelmesebb lesz.

 

Bodnár Zsóka
NSZO vezető