Hírek

Könyvterjesztés és missziós bizonyságtevés Sopronban

Nagy örömmel osztjuk meg tapasztalatainkat a testvérekkel. „Könyvterjesztés Sopronban” címmel már beszámoltunk az AdventInfo korábbi számában arról, hogy a Vasút vezetősége engedélyezi városunkban a vallásos könyvek árusítását.

A mostani alkalom húsvét előtt, 2022. április 5–14-ig, nyolc napon keresztül tartott. A lehetőségek nem igazán kedveztek számunkra, de nem adtuk fel missziótervünket, bíztunk Jézus segítségében, és imádságban kértük Őt, hogy indítsa az emberek szívét, álljanak meg a standunknál és vásároljanak. Ajándékkönyvekkel is kedveskedtünk az érdeklődők számára, így az eladott könyvek forgalma meg is haladta a tavalyi mennyiséget.

A másik nagy jelentőségű missziós tevékenységünket „Egészséges, emberibb környezetért és a Virágos Sopronért” témában 2006-tól végezzük, így már 155 rendezvényt tartottunk e gondolatsor keretében. Ezekre az alkalmakra, ami lelki vonatkozású is egyben, különböző felekezetű lelkészeket hívunk meg előadónak. A nemrég elhunyt prof. dr. Szigeti Jenő testvér legalább 15 alkalommal volt jelen, prof. dr. Tokics Imre testvér is több rendezvényen tartott már előadást, rajtuk kívül Ócsai Tamás egyházelnök, prof. dr. Tonhaizer Tibor, Kalocsai Tamás, Járai Zsolt testvérek és még sokan mások segítették a program megvalósulását. Az előadások vallási, gyógyászati, környezetvédelmi és szakmai témakörben zajlottak. A program befejezése után ajándékkönyveket, virágmagokat, palántákat is szétosztottunk a résztvevőknek. Fodor Gábor fuvolaművész rendszeresen jelen van ezeken az alkalmakon. A város vezetősége ingyenesen biztosítja számunkra a termet, amely szinte mindig megtelik érdeklődőkkel. Így zajlanak bizonyságtevő alkalmaink, amiért hálásak vagyunk Istennek.

A napokban készült el több éves gyűjtés eredményeként a „Népi gyűjtések. A múltból szóló jelen” kötet, amely élettörténeteket, verseket, régi és időszerű bölcs mondásokat tartalmaz, Isten jóságának és szeretetének megtapasztalását írja le. Valamint azt, hogyan teltek az emberek dolgos hétköznapjai, mit tettek, miként élték meg régen az egymás közti életüket. Isten csodálatos jósága, gondoskodása tükröződik az írásokból.

Tervezzük a jövőbeli eseményeket is. Szeretnénk a Soproni Gyülekezet életéről, a kezdetéről, történetéről is megemlékezni, arról a 100 esztendőről, amit Voigt Miksa lelkész még 1922 novemberében írt meg a „Soproni Gyülekezet krónikája” címen.

Ehhez kérjük majd lelkészünk és egyházunk vezetőinek segítségét, engedélyét és támogatását.

Ezt még prof. dr. Szigeti Jenő testvér tervezte, sok korhű dokumentumot összegyűjtve. Ezen sorokon keresztül is emlékezünk rá, sajnos ezt ő nem tudja megvalósítani, mert az Úr Jézus elaltatta, de még poraiban is legyen áldott az emléke.

Azonban, ami tőlünk telik, teljes hittel, bizalommal Istenben és egymást segítve, támogatva megyünk előre, munkálkodva, amíg a kegyelmi idő tart az Úr dicsőségére és embertársaink áldására szolgálni.

Bátorítjuk testvéreinket is, hogy végezzük együtt a missziót és várjuk Jézus visszajövetelét!

Horváth Sándor és Járai Zsolt

 

Ablak az evangéliumra

„Naponta ezrek térnek meg, akik közül sokan első meggyőződésüket kiadványaink olvasásának köszönhetik” (Ev. 693. o.). „Kiadóhivatalaink által lesz annak a másik angyalnak a munkája nagymértékben befejezve, aki lejön a mennyből nagy hatalommal és megvilágítja a földet dicsőségével (Jel 18:1)” (7T 140. o.).

 

Ezeket az idézeteket egy munkatársamtól kaptam nem olyan rég. Megerősítette bennem azt, amit mindig is tudtam, hogy a munkánk a kiadóban a hármas angyali üzenet része, benne foglaltatik abban a nagy kórusban, amely több szólamban hirdeti a vég legfontosabb felhívását az emberiség felé: azt imádjátok, aki az egész világot teremtette, nem mást! És benne van annak a bizonyossága, hogy egészen a vég utolsó pillanataiig hatalmas küldetése van a kiadóknak a világon (szemben azzal, amit még mindig egyesek képviselnek, teljesen alaptalanul: „Olvasnak még az emberek?”).

Abba a helyzetbe kerültem nemrég, hogy egy mondatban kellett megfogalmaznom, mi is a kiadói munka tulajdonképpen. Nehéz volt egy frappáns mondatot összerakni hirtelen, annyi mindent szeretne az ember belegyömöszölni az üzenetbe. Aztán egyszer csak, majdhogynem váratlanul, hiszen egy roll-up tervezése közben ért az ihlet, egy kép megmutatta számomra, mi is a kiadó egy rövid mondatban: ablak az evangéliumra.

Az evangélium mára egyre kuszább fogalom, valószínűleg a kereszténység döntő többsége nem is tudná megfogalmazni, mi az. Talán még a gyülekezeteinkben is elbizonytalanodnának jónéhányan, ha pontosan kellene meghatározni, mi az evangélium a Bibliában. Ma az evangéliumot gyakran összetévesztik a vallásosság bizonyos formáival, esetleg az egyházakkal, a gyülekezetbe járással, az igehirdetéssel, és ki tudja még mivel, kivel. És bár ezek akár részei is lehetnének az evangéliumnak, tiszta formájában az evangélium nem ezekre mutat, nem ezekről szól. Az evangélium nem más, mint az Isten titka, amely sok évezredig rejtve volt az egész emberiség előtt, de ami Krisztusban kijelentésre került, tudniillik, hogy „a pogányok örököstársak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által” (Ef 3:6). Az evangélium titka tehát az egész emberiséget magához ölelő Isten, a Krisztus Jézusban, aki egy olyan „szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” (Zsid 8:6), mint a korábbi, még csak zsidókkal megkötött szövetség. A szövetség azért köttetett immár jobb feltételrendszerben, mert a változásra képtelen emberiségtől nem várja Isten, hogy alakítsa magát a szent elvekhez, hanem Ő alakítja át a tehetetlen embert a szövetsége szentségéhez, tulajdonképpen önmagához (ez az újjászületés egyik lényege).

Mi pedig csak akkor lehetünk az égen repülő angyalok karának részesei, ha egyrészt ezt visszük el az emberek közé, másrészt ennek a legaktuálisabb részét zengjük, ahogy a mennyei küldöttek is, vagyis a három végidei üzenetet: 1) a Teremtő Istent féljétek, minden más ún. istent dobjatok ki végre az életetekből; 2) a nem bibliai tanítások kora lejárt („elesett Babilon”), fusson ki mindenki, aki olyan közösségekben éli az életét, amely nem bibliai elveket tanít; 3) mert a döntésünk hamar bélyegként sülhet ránk, ami Isten büntetését vonja majd maga után (lásd Jel 14:6–12).

Ellen White tanúsága szerint ennyi a dolgunk ma, ennyi lesz holnap, egészen addig, amíg csak a világ világ. Eközben természetesen haladunk a korral, ügyrendben, módszerekben, feladatokhoz való közelítésben stb., de az úton, haladás közben nem válhatunk egyébbé, mint hang a végidei üzenetben. A gyülekezetekben ezért egyetlen központi gondolatot viszünk a könyveken kívül, ahogy írtunk róla korábban az AdventInfo hasábjain: Immár nem adunk el könyveket, mert már csak és kizárólag az evangélium hírnökei vagyunk, és számunka ekképpen hangzik a második angyal üzenete: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála [könyvekbe írva], és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek” (Jel 14:6).

 

Dr. Gyetvai Gellért

Isten hangja szól – Virágzó nők Isten kertjében

Cikksorozatunk célja, hogy minél több lelkészfeleség, lelkészcsalád történetét megismerjük, élettapasztalataikból erőt merítsünk. Deák Judit örömmel osztja meg kérésünkre történeteit. Én magam hihetetlenül feltöltődtem a két órahossza alatt, amíg beszélgettünk, bízom benne, hogy a kedves olvasónak is áldást fognak jelenteni az alábbi sorok.

 

– Kedves Jutka, beszélgessünk először kicsit a gyermekkorodról, kamaszéveidről!

– Nekem egy igazán szép, nyugodt, biztonságos, békés gyermekkort adott a jó Atya. Budapestre születtem, de a nyaraimat vidéken tölthettem a nálam másfél évvel idősebb nővéremmel együtt. A szüleim nagyon kedves emberek voltak, szépen éltek. Mivel igen keményen dolgoztak, sok időt töltöttünk a nagymamáinkkal. Volt egy ceglédi és egy budapesti nagymamám. Utóbbi tanítónő volt, és nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy figyeljen a nevelésünkre; a gondoskodáson túl a testvéremmel együtt a jellemünket is formálgatta. Tanulni nagyon szerettem, és a nagymamám irányítása alatt könnyen, és gyorsan tanultam. A tanulás mellett sportoltam is, 11 éves koromtól 21 éves koromig, mintegy tíz éven át kosárlabdáztam. Meggyőződésem, hogy a sport, a testmozgás nagyon fontos az egészségünk megőrzése szempontjából, és bizony önfegyelemre is nevel. A kosárlabdázás során csapatjátékot is tanultam: hogyan kell összedolgozni, egymásra figyelve, egymást segítve jó eredményeket elérni. A junior válogatottságba is belekóstoltam, de aztán mivel nem voltam eléggé magas, ezen a vonalon nem mentem tovább. Úszni is nagyon szeretek, de ezt csak amatőr szinten művelem.

 

– Nagyon kíváncsian hallgatom, ha elmondod, miként kezdett vezetni a jó Isten.

– Ha szívesen meghallgatod, több tapasztalatot is elmondok, nagyon szeretem ezeket felidézni, hiszen a jó Isten ez által szólított meg, és emelt ki a „pogány világból”. Ezeket gyerektörténetként is el szoktam mondani. A szüleim korábban nagyot csalódtak a papokban, ezért nem voltak gyakorló hívők, így tőlük materialista szemléletet kaptam. Viszont, a nagymamáim, mindketten hívők voltak, és ők – ha nem is nyíltan, mert azt ugye, nem lehetett a szüleim miatt – óvatosan válogatott szavaikkal és életpéldájukkal mégis bemutatták nekem az Istenbe vetett hitet. 14 éves voltam, amikor az első tapasztalatom történt, egy balatoni nyaralás alkalmával. Kaptam a szüleimtől egy órát, ami nagyon értékes volt számomra, és elvesztettem, valahogy leesett a karomról. Nem találtam, és nagyon szomorú voltam – akkor mondtam el egy akaratlan fohászt az Isten felé. Nem sokkal ezután a Balaton partján sétáltam, amikor egy ismeretlen fiú a parti kövek közül éppen akkor emelte ki a kissé vizes órámat. Kérdezte, hogy ez kié, és én rögtön mondtam, hogy az enyém, ő pedig elhitte, és visszaadta. Ez az élmény nagyon megmaradt bennem. Egy másik balatoni emlékem már későbbről való, 19 éves koromból. Balatonfüreden, táborban voltunk és az egyik kosárlabdaedzés után egyedül mentem úszni. Már távol voltam a parttól, amikor begörcsölt a vádlim, de úgy igazán. Még rá sem eszméltem, hogy mekkora bajban vagyok, amikor megszólalt a hátam mögött egy hang, egészen közel hozzám: „Segíthetek?” Egy ismeretlen férfi szólt hozzám egy vitorlásról, és pillanatok alatt felhúzott a hajóra, majd kivitt a partra. Megmentette az életemet! Eltűnt, soha többé nem láttam. Két évvel később újabb csoda történt velem, ez is a vízhez kötődik. 21 éves voltam, amikor első fizetésemből egy barátnőmmel együtt nagy útra vállalkoztunk: Dubrovnikban töltöttünk 17 napot. Nagyon vékonyan jöttünk haza, mert a szállást kifizettük ugyan, de az étkezésre nagyon kevés pénzünk maradt. Ez akkor nem számított, gyönyörű volt a tenger! Minden nap sokat úsztam az öbölben – a barátnőm nem tudott úszni, ő csak napozott –, legtöbbször rengeteg volt a fürdőző. Ezért is csodálkoztam az egyik nap, hogy senki sincs, teljesen üres volt az öböl. Annál jobb, senkit sem kell kerülgetnem – gondoltam magamban, és úsztam egy jót. Már messze jártam a parttól, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy férfi torkaszakadtából kiabál utánam. Nem hagyta abba a kiabálást, minden nyelven próbálkozott, ami csak eszébe jutott, mire végül a német szavaiból megértettem, hogy cápa van az öbölben. Én akkor, valószínűleg minden rekordomat megdöntve úsztam ki a partra, a saját árnyékomat is cápának láttam. Amikor lehiggadtam, a férfi megmutatta nekem az újságcikket arról, hogy előző nap egy német fiú valahogy átmászott a cápahálón, és éppen felénk, a szabadstrand felé úszott, amikor megtámadta egy éhes cápa, és ez a cápa pedig még mindig itt tartózkodott. Ezért nem volt egy fürdőző sem ekkor az öbölben.

Ezek a tapasztalatok mélyen bennem maradtak, de egészen 30 éves koromig nem kötöttem ezeket az élményeket a jó Isten gondviseléséhez. Ekkor még úgy gondolkodtam, hogy csak a vallásosan nevelteknek és a gyengéknek van szükségük Istenre, hogy legyen valami kapaszkodójuk. De én ekkor még nem hittem abban, hogy létezik az Isten.

Aztán hirtelen történt valami. Az egyik unokatestvérem akkoriban tért meg: katolikusból lett adventista. Ő elsődleges „misszióterületének” tekintett engem, böjtölt és imádkozott értem. Korábban adott egy szombatiskolai tanulmányt, és csak annyit kért, hogy mindennap olvassam el a Bibliából a reggeli dicséret szövegeit. Félretettem a leckét, hogy erre nekem nincs időm – akkor éppen a Belkereskedelmi Minisztériumban dolgoztam és a munka mellett szakközgazdásznak tanultam az egyetemen. Közben neveltem a kisfiamat, az akkor 6 és fél éves Zsoltikát. 1982. április első szombatján este várható volt, hogy jön az unokatestvérem és nem akartam, hogy szomorú legyen, ezért szombat délelőtt mégis a kezembe vettem a tanulmányt és a Bibliát is. Elkezdtem olvasni, és annak ellenére, hogy egyáltalán nem ismertem a Bibliát, szinte majdnem mindig rányitottam a keresett igehelyekre. Biztosan ott volt mellettem az angyalom, akiről persze még nem is tudtam, hogy létezik. A reggeli dicséretben az utolsó, még elolvasott ige előtt ez a felszólítás állt: „Beszélgess Istennel!” Magamban gondoltam, hogy „Én beszélgetnék Vele, de hol van?” Felálltam, de még két lépést sem tettem, amikor nagyon messziről sok apró hangrészecskék érkeztek a fejembe, és belül összeállva mintegy sztereóban gyönyörű, bársonyos hangot hallottam, olyan otthonos volt: „ÉN ITT VAGYOK!” Megdöbbentem. Rögtön megszólalt az ördög hangja is, akiről szintén nem tudtam, hogy létezik: „Deák, te megbolondultál! Fél órát olvasod a Bibliát, és már hallucinálsz!” Kiléptem az előszobába, amikor a nagymamám szinte futva jött felém, és megkérdezte: „Mi volt ez a nagy hang?” Tehát ő is hallotta. Gondolom, ő is belülről, ugyanazon a mennyei csatornán keresztül. Aznap este az unokatestvérem megmutatta Jel 1:15-ből, hogy milyen az Úr Jézus hangja. „… hangja pedig olyan…, mint sok vizek zúgása.” Ilyen szép költői megfogalmazás nekem nem jutott az eszembe. Nem voltam másként elérhető.

A pogány közgazdászt csak ilyen jelek és csodák által tudta Isten megszólítani. Ez után az eset után „faltam” az Igét, és Ellen G. White összes nagy könyvét. Az Újszövetséget 2 hét alatt olvastam ki egy balatoni nyaralás alkalmával. Ott is volt egy hihetetlen tapasztalatunk: a kisfiamtól elkérték az úszószemüvegét, és más gyerekek beljebb bedobták a vízbe. Akkor már ismertem valamennyire Istent, és imádkoztam, de Ő úgy látta jónak, hogy csak 3 nappal később, 3 napi vihar után adja vissza nekünk, mégpedig úgy, hogy úsztunk a Balatonban, és éppen annak a kislánynak a lába akadt bele a szemüvegbe, aki elkérte a fiamtól, és akit jól megbüntetett az apja! Ez a két hét nagyon sokat segített nekem a jó Isten megismerésében.

 

– Hallottad-e még a későbbiek során is Jézus hangját?

– Igen, még párszor. Például 1983-ban, még a keresztségem előtt nem sokkal. Nappal a szobámban egy csodálatos angyali kart hallottam énekelni, és a nevemet, Jézus hangján: „Jutka!” Ezt követően a keresztségemen pedig ezt az igeverset kaptam: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged” (Ézs 43:1–2).

Egy másik ilyen „hallomásom” 1999 utolsó szombatján történt. Előzőleg péntek este leborultam imádkozni, és a másnapi prédikációból személyes üzenetet kértem Istentől és azt, hogy amikor megkapom, tudjam, hogy ez az. Erről azonban másnapra elfeledkeztem. A lelkész a prédikáció végén letette a Bibliáját, de aztán hirtelen újra kézbe vette, és felolvasta belőle 1Thessz 4:16–17. versét. Majd hozzátette: „Néhányan, akik itt vagytok, megélitek Jézus eljövetelét élve!” És abban a pillanatban, közvetlenül mellettem megszólalt egy hang, ami nem embertől származott: „Személyes üzenet, ez az!” Isten azóta is őrzi és erősíti bennem az ebbe vetett hitet: meglátom élve Jézus eljövetelét.

 

– Úgy legyen! Hiszem én magam is. Mely gyülekezetekben szolgáltál?

A Keresztény Advent Közösségben 1988-tól 1997-ig Székesfehérváron, Szentgálon, környékén, Budapest Őrjárat utcában, majd sok alföldi városban. 1997-től a Hetednapi Adventista Egyházban Baján, Kiskőrösön, Kiskunhalason, Újpesten, Rákospalotán, Gyömrőn, majd 2005-től dupla megbízatással gazdasági vezetőként is, emellett Budapest Práter utcában, Zuglóban, Pesterzsébeten, Csepelen, Sashalmon, Kecskeméten, Cegléden lelkészként is szolgáltam. Bocsánat, ha valamelyiket kihagytam.

 

– Jelenleg hogyan éled meg mindennapjaidat?

2014-ben mentem nyugdíjba, azóta csendes életet folytatok – Jézus szavai szerint. Örülök családomnak, akik Biatorbágyon élnek: fiamnak, Zsoltinak, menyemnek, Juditnak, és a két gyönyörű unokámnak, a 12 éves Majának és a 9 éves Hannának. Kiscsoportos munkában veszek részt, több szombaton igét is hirdetek. Emellett ún. szemlélő körben szolgálok, ahol a Jézus élete c. könyvet vesszük át a bibliai szakaszokkal együtt, nagyon lassan, átbeszélve, átgondolva, végig imádkozva minden részletet. Naponta imasétát teszek, és éjjel is, ha nem tudok aludni, imádkozom a most születőkért, a most távozókért, az ismerős pici gyermekekért, a fiatalokért, az Isten szolgáiért, az adventi népért és vezetőiért, a volt gyülekezeteimért, tanítványaimért, és minden emberért a világon. És persze külön azokért, akik már az imakönyveimben vannak. Ez az „imaséta” Istentől kapott szolgálatom, ezért egyetlen napon sem hagyom ki.

 

– Ez áldott szolgálat, biztosan sok csoda történik az emberek életében kitartó imáid hatására! Mit üzennél a mai lelkészfeleségeknek, lelkészcsaládoknak?

Azt, hogy tegyetek félre minden felesleges dolgot! Nincs sok idő hátra! Annyi emberrel legyen kapcsolatotok, amennyit fenn tudtok tartani! Figyeljetek a Szentlélekre! Ha így tesztek: nem fáradtok el, nem égtek ki, nem veszítitek el a reményt. Végül még egy kedvenc igeversem számotokra: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben” (1Jn 4:18).

 

– Hálásan köszönöm a beszélgetést! Áldás és öröm kísérje az életedet!

 

Hegyes-Horváth Csilla

NSZO munkacsoporttag

 

Diákélet lelki szervezése

A diákélet lelki szervezése egy teológiai oktatási intézményben – meglátásom szerint – kétoldalú feladat. Egyrészről ideális esetben a diák egy olyan működő elméleti és gyakorlati keretrendszerbe csatlakozik be, amely benne komoly, releváns kérdésekkel való szembenézésre bátorítja, ami időnként elkerülhetetlenül kényelmetlen. Másik oldalról azonban ugyanez a rendszer nem hagyhatja magára a diákot a kérdéseivel egyedül küzdeni, hanem azt mederben tartva egy érzelmileg és lelkileg biztonságos szociális közeget kell biztosítson ahhoz, hogy a kérdésekkel való szembenézéssel járó stressz ne árassza el a diákot, hanem azzal úgy tudjon szembenézni, hogy az tágítsa a perspektíváit és fejlessze tudását, képességeit, közelebb vigye őt egy kiegyensúlyozott, holisztikus ön- és istenképhez.

A szolgálatomon keresztül a diákok számára egy olyan támogató és elfogadó szociális és lelki közeget nyújtok tehát, amelyben egyrészt a főiskolán töltött idejük alatt felszínre kerülő, akár magánéleti jellegű, akár a tanulmányaikhoz szorosabban kapcsolódó dilemmáikban, kérdéseikben segítséget kaphatnak, másrészt lelkileg megerősödhetnek és felkészülhetnek arra, hogy megfelelően fogadják további kérdések, dilemmák, lelki problémák felszínre kerülését. Mindehhez szorosan kapcsolódik a diákok integrálása egy olyan lelki családba, egyházba, amely több dimenziós szupportív csoportként működik, és aminek részét képezi a campus területén működő gyülekezetbe való aktív becsatlakozásnak a lehetősége.

Szolgálatommal a diákokat bátorítom, hogy aktívan és a gyakorlatban is fedezzék fel Istentől jövő elhívatásukat.

 

H. Zs.

A hűség hősnői

Nők Kiemelt Napja, 2022. június 11.

 

A Generálkonferencia minden évben három szombatot különít el a nők részére. Egyik elkülönített nap minden év június második szombatja. Így ebben az évben is június 11. világszélesen a Nők Kiemelt napja.

Ez a szombat minden adventista nő számára különleges ünnepnap, amelyen egységes igei gondolatok által erősítjük a nők lelki éltét. A Generálkonferencia Női Szolgálatok Osztálya erre a napra egységes anyagot készít. Így több millió nő együtt, ugyanabban a témában tartja meg ezt a napot. A 2022. évi témánk: A hűség hősnői, akik szilárdan kitartottak meggyőződésükben és Istenbe vetett hitükben.

Kik ezek a nők? Mikor és hol éltek? Milyen hőstettet vittek végbe? Miben példaadóak ezek a nők? – Mindezekre a kérdésekre a választ megkapjuk ezen a napon.

A prédikáció mellett szemináriumi anyag is segít, az istenfélelmünk fejlesztésében. A szemináriumi anyag segítség a kiscsoportos beszélgetéshez, ami lehetőség egy délutáni alkalom megszervezéséhez.

A teljes anyag letölthető a Hetednapi Adventista Egyház Női szolgálatok Osztálya oldalról (www.adventista.hu).

Ezen a napon is fejezzük ki köszönetünket az Úrnak bátorításáért, hogy mi is legyünk ebben a korban „hős nők”!

A Női Szolgálatok Osztálya ezt a napot az Orosházi Gyülekezetben tartja.

Tegyük ezt a napot kiemeltté és valóban ünnepélyessé!

 

Bodnár Jánosné
NSZO vezető

Pályázati felhívás

Az ASI Magyarország Egyesület idén tavasszal 16. pályázatát hirdeti meg. Az egyesület tagjai olyan laikus testvérek, akik vallják és gyakorolják az adventista elveket, vagy az üzleti életben, vagy saját vállalkozásukban dolgoznak, vagy egy szakma elismert képviselői, vagy önfenntartó szervezetek delegáltjai. Az egyesület elkötelezett a magyar adventmű támogatására, kiemelt feladatának tekinti a missziómunka, az ifjúsági munka és az adventista identitástudat erősítését és olyan programok támogatását, melyek beilleszkednek a gyülekezetekben folyó missziós munkába, és a vírus által megváltoztatott helyzethez illeszkednek (internetes evangelizáció stb.).

Keressük azokat a tevékenységeket, terveket, amelyek a fenti kritériumoknak megfelelnek és szeretnénk ezek közül több projektet 2022–2023. évben anyagi lehetőségeinknek megfelelően támogatni.

1. A kifizetések módja: A kifizetések alapjai a pályázatban szereplő mérföldkövek. A kifizetések módja minden esetben utófinanszírozás. A támogatott személy az általa megadott kifizetési állomásokra (mérföldkövekre) meghatározott támogatásra akkor jogosult, ha a mérföldkő teljesülését, az adott szolgáltatás vagy áru beszerzését igazolni tudja. Az igazolás a tárgyi beszerzés teljes értékére, nem csupán a támogatott részre vonatkozik. A mérföldkőtámogatások kifizetése csak a pályázatban megadott időpontban, vagy az után történhet (legkésőbb 2023.10.30.), az egyesület finanszírozási programjához illeszkedő időpontban. A támogatott projektek megvalósítása 2022.09.01. és 2023.09.31. között történik. A támogatásokat az igénylő szervezet bankszámlájára utaljuk át.

A beszerzések igazolásához a támogatott szervezetnek rendelkeznie kell a beszerzett áru vagy megrendelt szolgáltatás eladója által készített számlákkal, melyek a támogatott szervezet (a pályázatban megjelölt alapítvány, gyülekezet/egyház stb.) nevére lett kiállítva. A bizonylatokkal a Pályázó igazolja a projekttel kapcsolatos kiadásokat.

A bizonylatok másolatait a mellékelt és kitöltött Támogatáslehívó űrlappal együtt kell eljuttatni az egyesület címére, kézírással és pecséttel igazolva azok hitelességét. Ezt követően az egyesület a szervezet bankszámlájára utalja át a támogatást.

2. A támogatás feltételei: Az egyesület folyamatosan ellenőrzi a támogatott projektek megvalósulását. Az egyesület által az ellenőrzésre kinevezett személyt kérésére minden rendelkezésre álló információval és eszközzel támogatni kell, hogy figyelemmel kísérhesse a projektek megvalósulását. A projekttel kapcsolatos marketinganyagok, kiadványok mindegyikén fel kell tüntetni az ASI, mint támogató logóját. A logót kérésre e-mailben küldjük el.

A projekt végére az egyesület képes beszámolót vár a projekt megvalósulásáról, a projekt által elért eredményekről. Ezek részben az ASI találkozón, részben pedig az ASI hírlevelében és honlapján lesznek bemutatva. Az utolsó kifizetés feltétele a beszámoló beérkezése az
ASI-hoz (elektronikusan, e-mailben).

A pályázatokat 2022. augusztus 15-ig várjuk írásban a csengei.karoly@asi-hungary.org elérhetőségre vagy a következő címre: Csengei Károly 1149 Budapest, Bíbor út 5. fsz. 1.

A pályázatok kitöltéséhez szükséges részletes adatlapok letölthetőek a www.asi-hungary.org és a www.adventista.hu honlapokról. A pályázati idő alatt felmerült kérdésekre szívesen válaszolunk, ezeket a csengei.karoly@asi-hungary.org e-mail címre várjuk.

Csengei Károly
ASI Magyarország Egyesület

Virágzó Nők Isten Kerjében: „Sosem csalódtam Benne”

Kedves Olvasó! Egy olyan nő életét szeretném bemutatni, aki nagyon sok szolgálatot vállalt egyházunkban, és mindig úgy érezte, hogy Istennel együtt számára minden lehetséges.
Egerváriné Kökényes Zsuzsa neve sokunknak ismerős, szeretettel gondolunk kedves, nyugodt, sugárzó személyiségére.

– Kedves Zsuzsika, szolgálatod megkezdése előtt mit tartottál a legfontosabbnak?

– A megismert kegyelem továbbadását, és egy abszolút igazság követését. Adventista voltomat mégis végigkísérték az „igazság-viták”. Az évek folyamán megértettem, hogy az ember dolga a saját személyében tudatosan, de mások iránti irgalommal megélni az igazságot. Erre Jézus földi magatartása a döntő példa. Így tudunk csatlakozni a mennyei kórushoz: „igazak és igazságosak a te ítéleteid” (Jel 15:7).

– Mesélj a gyermekkorodról, szüleidről. Milyen családban nőttél fel?

– Ami engem, mint adventista embert meghatároz, az a felmenőimnek a Szentíráshoz kapcsolódó viszonya. Amikor az 1900-as évek elején megjelentek az adventista misszionáriusok Békéscsaba környékén, evangélikus apai nagymamám azonnal fogékonyságot mutatott az üzenetre, és dédnagymamámmal csatlakozott a gyülekezethez. Édesapám 1948-ban keresztelkedett meg, együtt anyukámmal, két héttel a születésem előtt. Mind a ketten sokat foglalkoztak velem és a testvéreimmel, hogy a Bibliát megismerjük. Esztergom Kertvárosban találtak otthonra. Éppen születésem évében alakult itt meg az első gyülekezet is, elsősorban nagymamám szorgalmas missziómunkájának eredményeként. Pólyáskoromtól közöttük cseperedtem, ma is emlékszem szeretetükre, bátorításaikra. A gyülekezetben akkoriban sok gyermek volt, a gyülekezet udvarán hol a Vörös-tengeren való átkelést, hol Jerikó falainak leomlását játszottuk el Erdődy Józsi bácsi vezetésével. Sajnos, kevesen maradtunk. 1968. március 30-án keresztelkedtem meg. Az Esztergom kertvárosbeli gyülekezetnek voltam a tagja egészen 1976-ig.

– Milyen pályára készültél?

– Az volt az álmom, hogy magyar-latin szakos tanár legyek, de akkoriban lehetetlen volt középiskolai tanárként a negyedik parancsolatot betartani, így ezt a tervet feladtam. Mivel a testvéreim tanulók voltak, édesapánk pedig már idős ember, dolgozni kezdtem, hogy segítsem a családot. Ötszáz méterre tőlünk élt egy költő. Bizonyos okok miatt nem taníthatott állami iskolákban, de fenntartott egy magániskolát. Munka mellett beiratkoztam hozzá. Jól ismert engem, és többedmagammal arra tanított, amiről lelki meggyőződésem miatt lemaradtam: dramatikára és esszéírásra. Különös volt, hogy mikor betegsége miatt nem folytathattuk az órákat, éppen akkor kezdtek nyílni a kapuk a lányok számára is az egyházi pályán. Életem egyik legszebb napja volt, amikor felvételt nyertem a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetébe. Sokáig néztem a sikeres felvételiről küldött értesítést. Alig akartam elhinni, mert 1971-72-ben hihetetlen tömegű fiatal jelentkezett. Megértettem Istenünk jelzését: nem mentem olyan pályára, amely veszélyt jelentett volna egy meggyőződéses keresztény életgyakorlatára nézve, de elfogad, mint szolgáját.

– Mondj pár szót a családodról is!

– 1976-ban kötöttem házasságot Egervári Miklóssal. Három gyermekünk született, Miklós, Máté és Klára. Kemény és nehéz élet jutott számomra, de sosem siránkoztam. Ma sem értem, hogyan tudta az Úr beosztani az időmet, hogy jusson elég a gyermekeimre, a tanulásra, a látogatásokra, az evangelizációra, gyülekezeti szolgálatokra. Örökké hálás leszek édesanyámnak és két húgomnak, akik sokat vigyáztak a gyerekeinkre, szeretettel támogattak a szolgálatban. Közben a második fiunkat tizenöt évesen olyan baleset érte, hogy közel egy hónapig volt kómában. Két évbe telt, mire végre hosszabb időt tölthetett itthon, és közben legkevesebb három alkalommal járt közel a halálhoz. Ő velünk él, a sérülése maradandó, de nagyon hálásak vagyunk az Úrnak, hogy el tudja magát látni, sőt, könnyebb fizikai munkát is tud végezni. Miklós fiam informatikával foglalkozik. Kedves kis menyünket is nagyon szeretjük, igyekszünk minél több időt tölteni velük és két unokánkkal. Lányunk Texas államban lakik, anyósa és apósa a Hetednapi Adventista Egyház lelkészei.

– Tudom, hogy szereted a zenét. Tanultál is valamilyen hangszeren?

– Nem sokáig, csak másfél évig tanultam zongorázni, mert kilencévesen egy majdnem halálos kimenetelű betegség támadott meg. Annyira azért később önszorgalomból folytattam a tanulást harmóniumon, hogy hosszú időn át kísérni tudtam a gyülekezeti éneklést. Később, amikor a férjem személyében képzett zenész került a családba, már nem volt szükség arra, hogy én kísérjem az énekeket. Ma már nem ülök hangszer mellé, de a szép, valóban művészi zene iránti szeretetem nem csökkent, naponta több órát hallgatom, ha lehet.

– Egyházi munkádat milyen területen kezdted, majd mikor, hol folytattad?

– Nagyon korán, már másodéves lelkészhallgató koromban kaptam megbízást szombati szolgálatokra Oláh Károly és Erdélyi László gyülekezeteiben. A Dunamelléki Egyházterület pedig 1974-től feladatot adott házi evangelizációk, bibliaórák megtartására. Aztán több mint húsz évig, 1976 és 1996 között a Keresztény Advent Közösség lelkésze voltam. Összesen tizennégy gyülekezetben szolgáltam évekig. Ide tartozik az is, hogy ma nem lenne a gyönyörű Bózsva tábora, ha mi, Isten vezetésével nem kerülünk oda. Egy szeptember végi sétánk alkalmával fedeztük fel a jelenlegi épületet, a még akkor viszonylag jól termelő kúttal. Amikor a Wladár-családtól államosították a birtokaikat, csak annyit hagytak meg az épület körül, amennyi a kijárat felé ma is látható a nagyjurtával. Férjem könnyen barátkozó természetével sok jó barátot szerzett, így hamar fillérekért bérelni tudtuk a tágabb, három holdnyi területet, és később sikerült is megvásárolni a tsz-től. Azóta sokat fejlesztettek rajta, és ma már igazán kényelmes és gyönyörű.

1997-től lettem a Hetednapi Adventista Egyház segédlelkésze, majd 1999-től meghatalmazott lelkésze. Újabb tizenegy gyülekezetbe kerültem az évek folyamán. 1999–2004-ig voltam az Unióbizottság tagja. A leghosszabb ideig, 1999 és 2014 között a Gyermekszolgálatok Osztályának voltam a vezetője, majdnem kerek 16 évig. Nyugdíjba mentem 2010-ben, de 2017 január 1-ig még tevékenykedtem a DET-nél. Erre az időszakra esett kedves kolléganőm kislányának születése, akit helyettesítettem két évig, és ekkor történt meg a csatlakozás is a mi testvéreinkkel, akik örömünkre és áldásként érkeztek a KERAK-ból. Ez számomra boldog, de kimerítő időszak volt. Egyszerre hat gyülekezetben és három szórványgyülekezetben kellett körzetvezetőként szolgálnom. Mindeközben 2013 és 2020 között az Advent Kiadó igazgatására is megbízást kaptam. Minden nehézségük ellenére csodálatosan szép évek voltak.

– Nagyon szerettél volna tanítani, volt erre lehetőséged az egyházi szolgálatod alatt?

– Számomra minden tevékenység között a legszebb a tanítás. Csodálatos dolog azt látni, hogyan formálódik egy emberi lélek, hogyan változik meg a gondolkodásmódja az Ige teremtő erejétől; amit legtöbb esetben a szokott arckifejezés derültebbé válása kísér, a vonások letisztulása: ez a legszebb a világon.

Klasszikus értelemben véve azt mondhatom, hogy többször tartottam képzéseket gyermektanítóknak és hitoktatóknak. Mióta Szigeti Jenő elment, az ATF-en tanítom az ő, és korábban Szőllősi Árpád tantárgyát, a kateketikát, mint óraadó. Döntő dolog egy tanítónál az önzetlenség: úgy tanítson, hogy felébredjen a hallgató kíváncsisága és vágya annyira, hogy még a hallottakon túl is kutatásra késztesse őt.

– Úgy tudom, saját kiadványaid is vannak, felsorolnád ezeket a könyveket?

– Pár könyvem valóban megjelent. Korábban betegek és idősek bátorítására a „Hallass örömet velem”. Amikor a Családi Osztályt vezettem a „Tisztaság, szerelem, házasság” jelent meg. Efézus 6:10-18 verseinek feldolgozásaként: „Az igazlelkűség övétől a Lélek kardjáig”. Később egy gyermekeknek szóló elbeszéléskötet: „Kincsek az erdőn”. Gyürüs István testvérrel közösen a „Ki a király?” Tizennégy negyedévi leckéből álló, felső tagozatosoknak való tanulmánysorozatot készítettem a Gyermekszolgálatok Osztályának vezetőjeként. Sok szerkesztői, írói munkám van a felsős hittankönyvekben. Folyamatosan írom a cikkeket a Boldog Élet magazinba, s ha kell, az Adventista Világba.

– Szolgálatod közben mi adott erőt újra és újra?

– Erőnk több forrásból táplálkozik. Erőforrás a testvéreim szeretete, a bátorítás. Annak a felismerése is, hogy nem azért kapunk valamilyen lehetőséget a befolyásra, hogy az önkifejezést gyakoroljuk, hanem „Mindenki, amilyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1Pt 4:10). Ha mindezt egy szóval összefoglalhatom: Istenünk az erő forrása, akinek megvannak az eszközei, hogy a segítségünkre legyen. Ide tartozik az imádság: bár optimista, „keljfeljancsi”-természetű vagyok, sokszor könyörögtem azért, hogy Atyánk segítsen át egy-egy nehéz helyzeten. Sosem csalódtam Benne.

– Mit üzensz azoknak, akik jelenleg is az egyháznál dolgoznak?

– Mindenekelőtt azt, hogy imádkozom értük. Sátánnak sok eszköze van, hogy kedvünket szegje és rávegyen, hogy a lélekmentést és -gondozást ne a legnemesebb és legszebb feladatunknak tartsuk. Ma Jézust képviselni majdnem nehezebb, mint az első századokban vagy a középkor idején. Ott tudott, látható volt az ellenség a maga brutalitásával. Ma rejtőzködő, álarcos – csak azt ne higgyük el, hogy így kevésbé gyilkos. Ma „a lelkiismeretet prostituálta a társadalmi lét” (S. Weil), de nekünk nem kell ebben részt vállalnunk, akiknek országa „nem e világból való”. Erősítsük mindennap magunkban, hogy Jézus Krisztus – akinek nem volt jobb, mint bármelyikünknek – részt adott maga mellett nekünk a legnemesebb műben. Higgyünk abban mindnyájan, hogy vele a „kőfalon is átugrom”!

Kedves Zsuzsika, nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk élettörténeted. Kívánok nagyok sok áldást az életedre, hogy minél tovább ilyen hűségesen szolgálhasd Istent, és meg tudd mutatni másoknak is, hogy Istennel együtt minden lehetséges.

Tonhaizer Anikó
NSZO munkacsoporttag

Jótékonysági palacsintasütés Ráckevén

Ismét nyíltak a kapuk, hogy a város egy fontos rendezvényén, az V. Kis-Duna Maraton futóversenyen megjelenjünk április 10-én, vasárnap. A sportrendezvényhez jól passzoló egészségügyi szűrés mellett most helyet kapott az aktuális menekültügy is, közelebbről a városunkban élő 27 ukrán menekült támogatása.

A tetemes mennyiségű palacsinta mind gazdára talált, sok ember szívét indította adakozásra. Ennek számokban is szép eredménye lett: közel 250 000 Ft-ot továbbítottunk az önkormányzatnak a korábban említett ügyre. Ezeken az alkalmakon a valós segítségnyújtás mellett nem lebecsülendő a benyomás és a befolyás szerepe, ami az emberek lelkében a kitelepülést látva megszületik. A hálás szavak, megilletődött arcok mellett még hány emberben indulhat el egy-egy pozitív gondolat, ami a szemünk elől rejtve marad…

Bátorítunk mindenkit, hogy keressük a megjelenés lehetőségeit településünk rendezvényein, kapcsolódjunk a közösség életéhez, ezzel is utat találva emberek szívéhez.

Gy. J.

Húsvéti séta a Zugló-Pécel körzetben

A karácsonyi időszakban a Péceli és Zuglói Gyülekezetek összefogtak, hogy egy karácsonyi sétában előadják Isten testet öltésének, Jézus születésének történetét, amellyel Isten szeretetének a történetét testközelbe hozhatják a világ számára. Ezen alkalom eredményességén ismét felbuzdulva április 9-én a Zuglói és a Péceli Gyülekezet közös programjaként ezúttal egy húsvéti sétát alkothattunk meg, melyen keresztül a gyülekezetek kapcsolati vonzáskörének emlékezetes módon mondhattuk el a Szeretet győzelmének történetét.

A szereplőkből és énekesekből álló csapat a szívét-lelkét beletette, amely látható volt a több hónapos felkészülésben és áldozathozatalban, melyben a gyülekezet megélhette nyitottságát és készségét arra, hogy Isten használja az övéit a világban. Isten érezhetően meg is áldotta az alkalmat, amely során jelmezbe és szerepbe bújva adta elő a két gyülekezetből összekovácsolódott közösség Jézus szenvedését, halálát és feltámadását. A vendégeket, felnőtteket és gyerekeket egyaránt letaglózták a jelenetek, „mintha közöttetek feszítették volna meg” (Gal 3:1).

A program annak ellenére volt ennyire eredményes, hogy a rossz idő rögtönzésre és az utolsó pillanatban változtatásokra is késztette a csapatot: az unió péceli épületének hatalmas udvaráról az épületbe kellett vonulnunk. De talán így volt a jó: a szűkebb hely meghittebbé, és megfoghatóbbá, testközelivé formálta az eseményeket, hiszen a keresztet cipelő Jézus közvetlenül a hallgatóság lába előtt esett el. A megható jeleneteket a kórus gyönyörű éneke kísérte. Érezhető volt Isten jelenléte, amely sokakat indított arra, hogy a közös étkezés, amellyel a gyülekezetek a jelenetek után készültek, tartalmas és kapcsolatteremtő beszélgetéshez vezessenek a vendégekkel.

Köszönettel tartozunk Istennek, hogy erőt és motivációt adott egy ilyen program létrehozására. Köszönet a rendezőknek, szervezőknek és a gyülekezetekből a résztvevőknek is, akik idővel, erővel és pénzzel nem takarékoskodva készültek erre az alkalomra.

 

  1. Zs.

Két és fél év után újra… ÉS Napok

és n

 

De Isten jó!

  1. április 14–17. között megrendezésre került az idei ÉS Napok. Hálás szívvel éltük át minden pillanatát, hiszen közel 150 fiatallal újra korlátozások nélkül lehettünk együtt és részesei minden jónak, amit egy ilyen alkalom ad nekünk: Isten jelenléte, a közösség, Isten dicsőítése, igei üzenet, sport és még sorolhatnánk.

Az ÉS Napokon mindig kiemelt szerepet kap az imádat, az Isten dicsőítése és a lelki üzenet, amely Jézust helyezi a középpontba. Az éneklésben a 316_dicsi_ énekegyüttes vezette a résztvevőket.

A hat plenáris alkalmon 5 előadó osztotta meg Isten üzenetét. Az előadások a cikk végén található QR-kód segítségével visszanézhetők, de lentebb olvashatók a címek és a rövid összefoglalók is.

Hisszük, hogy Isten Szentlelke életet megváltoztató erővé tesz minden egyes igei üzenetet a résztvevők szívében!

Hálásak vagyunk minden támogatásért, minden imádságért, ami a Magyar Unió fiatalokért végzett szolgálatát erősíti!

A hat plenáris:

 

1)       Jézus Gigachad?

Előadó: Henter Zsombor

Istent többféleképpen is el lehet képzelni, és az istenképünkbe tudattalanul is könnyen belefonunk olyan kulturális ideálokat, amelyek megnehezítik, hogy új nézőpontból is lássuk Őt. A Gecsemáné története e tekintetben egy kivételesen érzékeny istenképhez vezet.

 

2)       Miért?

Előadó: Sitkei Zoltánének 

Ha voltál már magányos, vagy történt veled valami rossz dolog, te is feltetted már a kérdést: Miért? Jézus is feltette ezt a kérdést. A kereszten.

 

3)       Célkeresztben

Előadó: Dr. Szabó László

Dinamikusan változó kínálat. Effektektől és filterektől duzzadó színes forgatag. Ki a karmestere belső világodnak? A vágyak és félelmek nyughatatlan forgatagában úgy tűnik, egyre nehezebb az istenkérdéseket megnyugtatóan tisztázni. Hogyan adhatok esélyt a hitnek?

 

4)       Szabadon. Önmagad

Előadó: Dr. Szabó László

Mi történik velem, ha egy igazi Mesterre hallgatva hozok döntéseket?

 

5)       Fog összeszorít, boldog vagyok

Előadó: Magyar Balázs

Az életben törekszünk arra, hogy egy optimális állapotot érjünk el. Létezik vajon egy konstans boldogság, ami elérhető, ha elég közel kerülök Istenhez? Nem, de ha igen, akkor miért választod a frusztráltságot?

 

6)       Gyökeres változás

Előadó: Palotás Kristóf

Változás? … Miért gyökeres? … Miért nem inkább látványos? … Nem az fog változást hozni az életedben, amit te gondolsz magadról, hanem az, amit Isten tervezett!

 

Kp