Sérült gyermekeknél járt a pásztói közösség. Idén már második alkalommal volt lehetőségünk bekapcsolódni az egyház pásztói közösségével a Nógrád Megyei Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Gyermekotthon programjaiba. Az iskola diákjainak egy kis csapatával egy városi rendezvény során találkoztunk először még tavasszal, egy gyermekeknek szóló program alkalmával. Ezek után többször is elmentünk a gyerekekhez, meglátogatni őket, játszani velük. A látogatások kéthetente ismétlődtek és nagyon jó kapcsolat alakult ki, nemcsak a gyerekekkel, hanem az intézmény lelkes és önzetlen nevelőivel és pedagógusaival is.
Nagyon megörültünk, amikor az igazgatónő felkért minket, hogy az iskolai Juniális programjukban mi is vegyünk részt, és az idei tanévet is közösen kezdjük. Mindkét közösségi napra az öröm, a nevetés és a játék volt jellemző.
A közös bemelegítés, a sorversenyek, a játékos feladatok nemcsak a mozgás jótékony hatásai miatt voltak hasznosak, hanem nagyon jó alkalom volt ez arra, hogy a diákok, a nevelőik és mi is egy nagy csapat tagjainak érezzük magunkat. Az egyik nagy kedvenc a kötélhúzás volt, amikor a diákok a nevelők ellen versenyezhettek – persze a versenyt a diákok nyerték meg.
A játékos feladatok között olyan is volt, ami a gyerekek önbizalmát erősítette, vagy éppen azt, hogy egymásnak tudjanak segíteni, vagy egymásért tudjanak szurkolni. Nagyon jó volt látni a gyerekek örömét egy-egy feladat teljesítése után! Hiszem, hogy ezeknek a gyerekeknek ezek a pozitív élmények különösen megerősítőek voltak.
Természetesen olyan feladatokkal is készültünk, ahol nem az ügyességükre vagy memóriájukra volt szükség, hanem át kellett gondolniuk, hogy miért voltak hálásak a héten, vagy egy papírvirágot kellett ültetniük azért a dologért, amiben fejlődni szeretnének.
A versenyek és játékok után jól esett egy kis üdítő és édesség, amivel meg tudtuk kínálni a gyerekeket. Nyilvánvalóan ennek is hatalmas sikere volt, de meg is érdemelték a gyerekek ezt a kis jutalmat, mert végig nagyon szófogadóak, ügyesek és lelkesek voltak.
Mindkét alkalommal szembesültünk azzal a kihívással, hogy egy kicsit talán kevesen vagyunk 5-6 fővel egy egész iskolára, de mindkétszer megtapasztaltuk, hogy Isten gondviselése meg tudja sokasítani az erőnket és jelenlétünket.
Isten hatalmában bízva szervezzük és várjuk a következő közös programokat is!
Márti
