Címke alapú listázás: Balatonlelle

Ünnepélyes évadnyitó a Konferenciai Központban

Különleges ünnepi alkalommal vette kezdetét a 2019-es nyári üdülési szezon Balatonlellén, egyházunk Konferenciai Központjában június 15-én, amikor névadóval és épületavatóval egybekötött Hitéleti konferenciára és évadnyitó istentiszteletre gyűltek össze a körzet gyülekezeteiből, valamint szép számban érkeztek testvérek az ország különböző településeiről is, köztük nem kevés fiatal, hiszen a délután regionális ifjúsági programmal folytatódott.

A Hitéleti konferencia mottója – a Dunamelléki Egyházterület kérésére –, a már jól ismert „Szolgálatra jelentkezem!” jelmondat volt. Ezért a délelőtt első igehirdetésének bevezető gondolataiban Ócsai Tamás unióelnök testvér emlékeztetett Lelle közel 70 éves történelmére, melynek során a szolgálat kiemelt, gyakorlati szerepet játszott. Sokan részesültek itt lelkesítő tanításban, kihívásokban és feladatokban egyaránt. Majd Mt 9:35–38 verseinek üzenetét és tanulságait elemezve a missziómunkáról beszélt, amelynek végzésére Isten hív el, és Ő az, aki alkalmassá is tesz a szolgálatra. A reformáció és az adventmozgalom történelmének kiemelkedő személyiségei, valamint a Szentírásból vett példák is mind azt igazolják, hogy Istennek emberekre van szüksége – úgy fiatalokra, mint idősebbekre. A kérdés csak az, hogy látjuk-e Isten szemével a mezőket, melyeken sok az aratnivaló, és készek vagyunk-e az Ő eszközeivé lenni.

A délelőtt második igehirdetésében dr. Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnöke Jézus „messenger” üzeneteit közvetítette Jn 5:4–18 versei alapján, hogy Jézus szolgálata nyomán a mi életünkben is megmozduljon a víz, és végre gyógyultan szolgálatra jelentkezzünk a Mesternél. Ezzel a tapasztalattal felvértezve, az Ő eszközeiként munkálkodhatunk mindazokért, akik – egykor hozzánk hasonlóan – most úgy érzik, hogy nincsen emberük.

Ének-zenei szolgálatokkal a Nágocsi Gyülekezet kórusa és az ifjúsági énekegyüttes dicsőítette az Urat.

Az új épület ünnepélyes felavatása előtt dr. Zolyomi Renáta uniókincstárnok ismertette az épület képes bemutatóval illusztrált krónikáját, amely még valamikor 1948 augusztusában kelt életre, egy dunamelléki ifjúsági táborozás kapcsán.

Az új épület megtervezésében és kivitelezésében tevékenykedő vállalkozók és szakemberek munkáját Ócsai Tamás vette számba és mondott nekik köszönetet, akik emlékül egy-egy könyvet kaptak ajándékba.

Ezt követően az ünneplő gyülekezet kivonult az imateremből az új épület elé, ahol az Unióbizottság döntése értelmében elnevezett új, valamint a régi főépület névadóinak életútját dr. Szigeti Jenő testvér ismertette, aki 70 évvel ezelőtt maga is aktívan részt vett az üdülő felépítésében.

A főépület a Lenk-villa elnevezést kapta Lenk Lajos testvér után, akiről Szigeti testvér így szólt visszaemlékezésében: „…a vasakaratú, a jó cél, az egyház – vagy ahogyan akkoriban mondtuk –, a mű érdekei mellett öszvér-makacssággal kitartani tudó Lenk Lajos. (…) Rendkívüli módon tudott embereket mozgósítani. Ennek a bizonyítéka a Balatonlellei Advent Üdülő, amit szinte a semmiből varázsolt elő. Az ifjúság rajongva szerette, neki köszönhetjük, hogy a kommunizmus nehéz évei alatt hűségesek maradtunk Istenhez és az egyházhoz.”

Az újonnan felépített szállásépület pedig Halász István testvér után a Halász-villa nevet kapta. Róla így emlékezett meg Szigeti testvér: „Pityu olyan ember volt, aki a sugárzó jókedv lelki ajándékát kapta. Az Advent Üdülő, vagyis az Összeadta-lak létrehozásakor kezdettől ő volt Lenk Lajos »szárnysegédje«. Élete AZ ÜGY – Isten ügye volt. Innen senki, semmivel sem tudta eltávolítani. (…) Lenk Lajos titkáraként a Magyar Unió Ifjúsági Osztályán a zenei munkát irányította. Tanított, kottával, zenei anyaggal látta el a gyülekezeteket. Először Balatonlellén, az épülő üdülőben volt munkája mellett mindenes. Ha kellett, piacra rohant hajnalonként kenyérért, friss zöldségért az üdülő kétkerekű kocsiját, a kordét tolva, vagy a fiatalok játékát szervezte, vagy látástól vakulásig kottát másolt. De ha kellett, az üdülőt társadalmi munkában építő kőművesek mellé is beállt segédmunkásnak. (…) Kiváló lelkipásztor volt. Mindenki szerette. Jézustól megkapta a népek tengerének lecsendesítéséhez szükséges lelki ajándékot. Szolgálata nyomán sokszor a legreménytelenebbül veszekedők is megbékültek. Ő nem könyvből tanulta a lelki gondozástant, hanem ismerte a szeretet mosolygós pedagógiáját. (…) Nyugdíjazása után is szolgált. Halála napján, 2001. május 21-én délelőtt is dolgozott. Utolsó, el nem mondott prédikációvázlatában áll ez a mondat: »Istenünk, a Te szereteted felénk nem múló, hanem változatlan és örök.« Ezentúl emléküket egy-egy épület őrzi. Túlélő vén embereknek, nehezen öregedni tudó kamaszoknak az a feladatunk, hogy továbbadjuk azt a lelkes tenni akarást, ami akkor élt bennünk, mert a híres zeneszerző, Gustav Mahler szerint »a hagyomány a tűz megőrzése, nem a hamu imádása«. Adjon Isten ennek a kis közösségnek sok ilyen tűztől, a Lélek tüzétől indított, fáradhatatlan embert, hogy az ügy, amire odaszántuk magunkat, célba érjen!”

Az épület falán elhelyezett felirat és névtábla leleplezése után a nemzeti színű szalag átvágásával testvéreink felavatták az új épületet, majd egy közös imával és az Advent himnusz eléneklésével zárult a délelőtti, ünnepélyes istentisztelet.

Adja a Mindenható, hogy nemzedékről nemzedékre valóban tovább tudjuk adni és képesek legyünk tovább építeni is azt a nemes örökséget, amelyet odaszentelt életű, Isten művéért és népéért állhatatos lelkesedéssel szolgáló elődeink ránk hagytak, az Ő nevének dicsőségére!

KiVi