Bejegyzés

Meglepetés római vakáció

A március 15-ei hosszú hétvége izgalmas, különleges és fantasztikus volt a Szegedi Gyülekezetből nyolcunknak. Még januárban jött az ötlet, hogy lepjük meg két testvérünket – a lelkészünk, Osvald László szavaival élve egy „korábban született fiatal” testvérnőnket, aki 74 éves és egy fiatal testvérünket –, akik még nem utaztak repülőn. Repüljünk el Rómába! Kezdődött a szervezés: résztvevők, utazás, szállás.

Március 14-én csütörtökön kora reggel szállt fel a gépünk és három csodálatos napot tölthettünk az „örök városban”. Kora tavasz van, a fák még kopaszak, de a szabadban érik a narancs, a citrom, és már nyílnak a gyönyörű virágok.

A Colosseum, a Spanyol lépcső, Trevi kút, Loyolai Szent Ignác templom, Pantheon, Titus diadalíve, Minerva terének elefántja, Angyalvár, a Vatikánban a Szent Péter tér és a bazilika, a Circus Maximus, a Piazza Navona, a monumentális romok, rengeteg látnivaló. Fantasztikus alkotások, de kis csoportunk talán legjobban az őskeresztények rejtett lakóhelyét, a katakombákat szerette volna látni. Ellátogathattunk oda, ahol bár üldözések közepette, mégis megélhették keresztény hitéletüket. Láthattuk az istentisztelet helyét, a szállásokat, a konyhát, a temetkezési helyeket. Megrendítő volt bejárni a zegzugos folyosókat.

A szombat délelőttöt az egyik helyi gyülekezetben töltöttük, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket.

Isten áldásait élvezhettük mindennap. A reggeli áhítatokat néha a szabadban tartottuk meg, de az esti áhítatok sem maradhattak el, amiket nagy beszélgetések követtek. Ez alatt a rövid idő alatt még jobban összekovácsolódott a kis csapat, rengeteget nevettünk, boldog, örömteli napokat töltöttünk együtt. Vasárnap reggel kicsit fájó szívvel az elválás miatt, de rengeteg élménnyel feltöltődve indulhattunk haza.

 

Kecskés Mária

Boldogságbefőtt

„A nagymamám főzte boldogságbefőtt tele van B-vitaminnal. Megoszthatom veled?”  Ezekkel a mondatokkal léptek oda a fiatalok a város központjában sétáló emberekhez, akik egy szépen körbedíszített befőttes üvegből húzhattak egy darab csokit, amit körbetekertünk egy bátorító üzenettel.

Semmit nem vártunk cserébe, csak szerettünk volna mosolyt csalni az emberek arcára. A legtöbb esetben sikerrel jártak a fiatalok, de néhányan nagyon meglepődtek, hogy ezt önszántukból teszik, semmit nem várva cserébe. Érdekes volt, hogy az emberek keresték, hogy hol van a trükk, és amikor rájöttek, hogy nincs trükk, különös beszélgetések alakultak ki, és öröm volt azt is látni, amikor a választott idézet szíven találta az embereket. Szemtanúi lehettünk, hogy amikor ezeket a bátorító szövegeket elolvasták az emberek, hogyan változik meg a tekintetük, és még ha az első pillanatban kétkedve is fogadták a jelenlétünket, utána mindenki arca felragyogott. Bárki készíthet hasonló befőttet, íme a recept:

– Egy tiszta befőttesüveg (lehetőleg akkora, hogy beférjen egy ember keze);

– 300 apró csokoládé;

– 15 jól megfogalmazott bátorító üzenet (nem kell, hogy a Bibliából legyen);

– egy jó csapat, akik sokszorosítják az idézeteket, feldarabolják, ráragasztják az idézeteket a csokira, és a befőttes üveget is feldíszítik;

– legalább egy személy, aki az idézeteket összegyűjti;

– 10-20 fiatal, akiknek nem lehet nemet mondani. J

Befejezésül: Ismét rádöbbentünk, hogy nem véletlen, amiért Jézus a gyermekeket állítja példaként a tanítványok elé. Tizenéves fiatal lányok és fiúk, megingathatatlan lelkesedéssel léptek oda idegen emberekhez, és csempésztek egy kis boldogságot az életükbe. Ha kapcsolatépítésről akarunk tanulni, őket kérdezzük!

 

Osvald László

„Az Úr veled van, erős vitéz!”

Szeretnék megosztani veletek egy számomra nagyon fontos tapasztalatot. Gyerekkorom óta nagyon szeretem és űzöm a küzdősportokat. Amikor elfogadtam Istent életem irányítójának és megkeresztelkedtem, tudtam, hogy le kell mondanom a versenyzéssel kapcsolatos terveimről. Övvizsgázni nem sokszor tudtam, versenyezni pedig egyáltalán nem, mert a versenyek és a vizsgák nagy része szombatonként volt.

Viszont mindig éreztem magamban, hogy Istennek terve van velem. Amikor rájöttem arra, hogy a tehetségemet hogyan helyezzem Isten szolgálatába, megnyílt az út az övvizsgák és a versenyek előtt. Így lettem országos első helyezett taekwondo magyar bajnokságon. Nagyon nagy missziós célom és elkötelezettségem van ezekkel kapcsolatban, és Isten nyitott hozzá most ajtókat is. Ő készíti az utat, nekünk csak merni kell elindulni rajta. Még akkor is, ha nincs kijárt ösvény előttünk, mert az elsők vagyunk ezen az úton.

Hogy lesz-e folytatás? Én készen állok az újabb ajtó nyitására. És folytatni fogom!

 

Balázs Ervin

Isten hatalmas és igazságos

Szeretném megosztani a tapasztalatomat, hogy Isten milyen türelmesen tanít és bátorít, ha kérjük a segítségét. Ő képes a polgári törvényeket is megváltoztatni sokak javára. 2017. november 4. napján szó volt a gyülekezetünkben arról, hogy havonta adakozni kellene a gyülekezet felújítására. Ezután kaptam a hírt a húgomtól, hogy hadi járadékot lehet igényelni már két éve a meghalt szülő után, aki egészségkárosodást szenvedett a katonaság, hadifogság vagy kényszermunka miatt. Reménytelennek látszott ez számunkra, hiszen az édesapánk közel 10 évig volt katona és hadifogoly, de nem érte sérülés, csak idegileg viselték meg a történtek. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom, ha mégis kapok valamit, akkor azt a gyülekezet felújítására adom. November 13-án elmentem a kormányablakhoz a szükséges iratokkal és az Úr bátorításával, amit a reggeli dicséretben olvastam: „Az Úr elkísér, védelmez.”

November 24-én kaptam egy függő hatályú végzést, hogy nyomozódnak az ügyben és igazoljam okirattal a papa hadi eredetű rokkantságát. Ilyen irat nem létezett. Kértem Isten bocsánatát és tanácsát, ha ez nem egyezik meg az akaratával. Megnyitottam a Bibliámat, hogy szóljon hozzám. Jób 36:2-nél olvastam: „Isten hatalmas és igazságos. Légy egy kis türelemmel, majd felvilágosítalak, mert van még mondanivalóm.”

Nyilatkoztam, hogy nem volt hadirokkant, de idegileg elég súlyosan sérült, és leírtam dióhéjban, hogy milyen volt egy háborút és hadifogságot túlélő ember családjában élni. Végül azzal fejeztem be, hogy megkérdeztem: Hogyan lehetne az igényjogosultságunkat igazolni?, Hogyan lehetne igazságot szolgáltatni a hozzánk hasonló esetekben? Leadtam a nyilatkozatot és imádkoztam az ügyintézőkért, a törvényhozókért. Kértem Isten közbeavatkozását Péld 21:1-re hivatkozva: „Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja.”

Egy hét múlva kértem Istentől valami reménykeltőt. A válasz 1Kir 7:51: „Az Úr háza kincsei közé tették, amit Dávid odaszentelt ajándékul.” Én is ebben reménykedtem. December 8-án elutasították a testvéreimet, de engem még nem. Napról napra vártam a postást, de ahogy teltek a napok egyre jobban reménykedtem. December 14-én ismét kértem az Urat, hogy szóljon az én hadi ügyemmel kapcsolatban. Zsolt 28:6: „Áldott az Úr, hogy meghallgatja esedezéseim szavát.” Miközben reménykedtem, a testvéreim csak nevettek rajtam. December 27-én az Úr a 89. zsoltár 6. versével erősített: „Az egek dicsérik a te csoda dolgodat Uram, hűségedet is a szentek gyülekezetében.” Tovább reménykedtem, hiszen a határozat szerint 2017. november 13. napjától 2018. január 13. napjáig, ha nem utasítanak el, akkor a múlt év december 1-től megkapom a havi 8550 Ft összeget, és az egy összegű 50 000 Ft-ot. 2018. január 8. napján azt mondtam: Uram szeretném, ha nem kellene fellebbezni. Mire számíthatok? 2Krón 20:17 versét olvastam: „Nem kell harcolnotok, csak álljatok veszteg és lássátok az Úr szabadítását rajtatok.” Január 11-én megkaptam az elutasító végzést, január 8-ai keltezéssel. Nagy volt a zuhanás, úgy éreztem, hogy elveszett a reménységem. Szégyenkeztem a család és a gyülekezet előtt, és magamban kerestem a hibát. Ekkor ezt az igét kaptam: 1Kir 18:46 „Az Úr keze Illéssel volt.”

Többször átolvastam a határozatot, ami utalt egy új rendeletre. Ez 2018. január 1-jén lép hatályba, de mivel én november 13-án kértem, így az akkor érvényben lévő rendelet alapján hoztak döntést. Szóltam a húgomnak, hogy érdeklődjön, talán mégis van még remény. Január 23. napján szólt, hogy újra kell kérni és megkapjuk. Kikértem az Úr válaszát, hogy lépjünk vagy ne. Neh 2:13 versével válaszolt: „Nehémiás kiment a völgy kapun a sárkányok forrása felé.”

Az egyik testvérnőt éjjel indította az Úr imára az ügyemért és a húgomat is, hogy lépjen. Erre a másik három testvérünk fel volt háborodva, hogy mi teljesen meg vagyunk bolondulva. Január 25-én a reggeli dicséret bátorított: Zsolt 71:7 „Mintegy csudává lettem sokaknak, de te vagy az én erős bizodalmam.”

Január 30-án én is beadtam újra és imádkoztam, hogy a megfelelő ember kezébe kerüljön. Február 1-jén hívott az ügyintéző és közölte, hogy mindent meg fogok kapni, és jó egészséget kívánt. Az új rendelet szerint nem szükséges a szülő hadi rokkantságát bizonyító hivatalos dokumentum. Ha nincs, elég a kérelmező nyilatkozata is. Így nagyon sok ember kérése teljesülhet, ha tudomást szerez a lehetőségről. A mi Istenünk hatalmas és igazságos és semmi sem lehetetlen neki.

 

Batárné Marika (Nyíregyháza)