Bejegyzés

HANGolódj Istenre!

Fazekas Mihály utcai gyülekezetünk csak úgy pezsgett az élettől és a zeneszótól Debrecenben 2016. november 19-én szombaton, amikor meghívtuk a környékbeli gyülekezeteket, hogy csatlakozzanak hozzánk, és zenéljünk együtt. Már hetekkel a dátum előtt elkezdtünk készülni, hogy úgy állítsuk össze a műsort, hogy abban mindenki megtalálhassa a szívének kedves énekeket és stílusokat. Ráadásul aznap még a jó Istennek is sikerült dúsítania a műsorunkon a meglepetésként érkező vendégekkel. Így végül nemcsak a fúvószenekar előadásait hallgathattuk délelőtt és délután, hanem fuvola-, zongora-, hegedű- és gitárdarabokat is; a személyes kedvenceimet, a gyerekkórus énekeit pedig én legszívesebben újra és újra elénekeltettem volna velük, olyan kis vidámak voltak mind!

Délben közösen ebédeltünk meg, így jutott idő a távolabbról érkező ismerősökkel, barátokkal is beszélgetni, hisz nemcsak a Hajdúságból érkeztek hozzánk aznap testvérek, hanem pl. a Nyírségből, Békésről vagy Nagyváradról is.

Én különösen annak örültem, hogy a délelőtti vendégek nagyobb része úgy döntött, hogy velünk marad délután is, és így együtt folytatódott tovább a napunk. Ismét sokat énekeltünk, új énekeket is tanultunk, és a délutáni műsor végére már annyira feltöltődtünk és fellelkesedtünk, hogy elhatároztuk: mivel annyira jól éreztük magunkat aznap együtt, így szeretnénk folytatni a debreceni zenei napok sorát 2017 tavaszán is! Reméljük, akkor ismét találkozunk, mert mi várunk titeket szeretettel!

Czinkota Orsolya

Hálaadó és idősek napja Debrecenben

Kettős ünnep volt november 5-én a Debreceni Gyülekezetben: hálaadó istentisztelet tartottunk és megemlékeztünk a közösség idősebb tagjairól. Hegyes-Horváth Géza területi elnök hirdette az Igét a 136. zsoltár alapján. Arra biztatott – nem csak időseket –, hogy bármilyen körülmények között vagyunk is, szolgáljunk Istennek.

Fotó: Sz. Evelin

Fotó: Sz. Evelin

A szószék előtti gyönyörű asztalt azok a szép termények díszítették, amiket a tagok hálás szívvel hoztak el a gyülekezetbe. A szolgálatok és a prédikáció után megajándékoztuk a szép korúakat; a hölgyek a csomag mellé még egy díszes fakanalat is kaptak, amin egy bibliaszöveg állt.

A délelőtti alkalom egy idősek számára szervezett szeretetvendégséggel zárult.

P. Adrienn

Tanévkezdő útravaló

A debreceni, Fazekas Mihály utcai gyülekezetben lassan már hagyomány, hogy a nyári szünet elteltével külön figyelmet szentelünk azoknak, akik – diákként vagy tanárként – új tanévet kezdenek. Így történt ez most is, szeptember első szombatján. Az Igét Sitkei Zoltán presbiter hirdette Józsué könyvének 2. fejezete alapján, „Istent képviselve” címmel. Rávilágított annak fontosságára, hogy viselkedésünknek és beszédünknek is hitelesen kell tükröznie Krisztushoz tartozásunkat. Mindannyiunk számára szólt az útravaló: legyünk bátrak, ne féljünk, mert Isten velünk lesz minden helyzetben, iskolában és munkahelyen egyaránt.

Azért, hogy a bátorítás szavai mindig szem előtt legyenek, az érintetteket egy karszalaggal indítottuk útjára.

CS

Felvirágzott a ReményPont!

Az egyszeri kertész kapott néhány virághagymát a szomszédjától, amiket aztán elültetett a kertjében. Néhány év elteltével a virághagymák bőven megszaporodtak, és a kertész földjén egyre nagyobb területet foglaltak el. Eleinte tenyérnyi kis helyen virítottak a nárciszok, ám ahogyan az idő telt, a kertész egyre csak ültette a megszaporodott virághagymákat, és évekkel később egész nagy virágültetvényt tudhatott magáénak. Nárciszainak mindenki a csodájára járt, de ő soha nem kérkedett, egyedül Istennek köszönte meg sok-sok virágát.

Egy napon a kertész elhatározta, hogy továbbajándékozza azt a sok gyönyörű nárciszt, amit Isten szaporított meg a kertjében. Felkeresett két hölgyet, akik egy boltban dolgoztak, és megkérte őket, ők is adják tovább azt, amit ő Istentől kapott. Így is történt. Több száz virágcsokor került a látogatók, járókelők, barátok és ismerősök kezébe, akik szintén azt a feladatot kapták, hogy adják tovább a vidám, élénksárga színű virágcsokrokat. A bolt utcája megtelt örömöt sugárzó emberekkel, akik boldogságot kapva boldogságot adtak tovább – csokraikkal.

„Az Isten fizesse meg!” – mondták az üzletből kilépő emberek. Egy szerelmes pár férfi tagja csokorral fejezte ki lángoló érzéseit barátnője iránt. Egy férj egy reggeli veszekedés után szintén egy csokorral tette jóvá elhibázott szavait. Egy hölgy munkába menet a buszon idegen embereknek virágszálakat ajándékozott, melyek a vele utazók szívét megmelengették, másik két csokrot pedig a munkatársainak ajándékozott. Egy fiatal férfi éjszakai műszakból érkező, fáradt feleségét virágcsokorral köszöntötte, egy másik csokrot  szálanként osztott szét a munkahelyén. Egy lány meglátott egy szomorkodó kislányt a buszmegállóban, és neki ajándékozta a saját virágcsokrát. Két egymás számára idegen hölgy egy virágcsokornak köszönhetően talált egymásra, azóta minden alkalommal, amikor találkoznak, kedvesen beszélgetnek. Egy pedagógus virágcsokrot vitt a tanári szoba asztalára, egy előadó pedig hallgatóit köszöntötte fel egy nyaláb csokorral. Kivirult a belváros és „felvirágzott a bolt” is, mert „jobb adni, mint kapni” (ApCsel 20:35).

Mára a kertész nárciszai elhervadtak, a pompázó, sárga sziromlevelek lehullottak, ám a „nárcisznapok” résztvevői ott őrzik szívükben az örömszerzés élményét, és a virágcsokrokat megköszönni vissza-visszatérnek abba a boltba, amit az utca népe Remény Boltnak nevezett el.

A ReményPont Közösségi Irodát, a Hetednapi Adventista Egyház Tiszavidéki Egyházterülete és Debreceni Gyülekezete működteti önkéntesek segítségével. Az irodában lelkisegély-szolgálat igényelhető, megvásárolhatók az Advent Kiadó könyvei, személyre szabott segítő beszélgetéseket szervezünk, valamint informatikai tanácsadást és házassági tanácsadást is tartunk. Az iroda munkatársai kiemelt missziós tevékenységet végeznek a városban élő hölgyekért.

Szőllősyné Nagy Annamária
ReményPont irodavezető