Bejegyzés

A misszió ma is lehetséges – még Európában is!

Ki a sótartóból! Missziótalálkozó Debrecenben

 

A hatodik alkalommal is nagy családi istentisztelet lett a Ki a sótartóból! Missziótalálkozó április 27-én Debrecenben. Jó volt látni a testvérek szemében az Isten iránti szeretetet, az áldott reménységet, hogy Jézus hamar visszajön értünk, és a hálás szívből fakadó munkálkodni vágyást Isten művében. Eljöttünk azért, hogy ünnepeljük csodálatos Istenünket, hogy ápoljuk a testvéri, munkatársi közösséget, és hogy tanuljunk hatékonyan és örömmel dolgozni Isten művében.

A Tiszavidéki Egyházterület vezetése megkeresi a világ különböző részein élő, az Úr művében hatékonyan dolgozó testvéreinket, és megkéri előadónak ezekre az alkalmakra. Ők mindannyian olyan személyek, akik nemcsak az íróasztal mellől ismerik a missziót, hanem gyakorolják is mindennapi életükben. Így esett a választás ez alkalommal Paolo Benini testvérre, aki korábban több tisztséget is betöltött az Olasz Unióban, de ennél lényegesebb az, ahogyan az Istentől távol levő emberekért és a gyülekezetekért dolgozott, és most is dolgozik egy másik országban, ahová a szolgálata szólította. A 73 tagú Bergamoi Gyülekezet 245 tagúvá nőtte ki magát, és egy gyülekezet helyett most már négy különböző helyen jönnek össze, vendégekkel együtt körülbelül 400-an, minden szombaton. Testvérünk jelenleg az Inter-európai Divíziónál dolgozik Svájcban, de ott is – munkája mellett – egy bibliatanulmányozó csoportot vezet.

A Missziótalálkozó előtti két napon a Tiszavidéki Egyházterület lelkészkarát képezte a misszióra, és próbálta elfogadtatni velünk azt a tényt, hogy a misszió ma is lehetséges, még Európában is.  18 olyan európai gyülekezetet tanulmányoztak, amelyek az elmúlt években jelentős növekedést tapasztaltak (Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Németországban, Svájcban, Romániában stb.). Ezeknek a tapasztalatait és tanulságait osztotta meg velünk.

Szombaton délelőtt Paolo testvér az Igéből tárta elénk a gyülekezetnövekedés lelki alapjait, délután pedig olyan tapasztalatokat osztott meg velünk, amelyek bizonyítják a misszió működőképességét.

Úttörőink jelentős áldozatot vállaltak a misszió sikeréért, és készek voltak változtatni berögződött gyakorlataikon, amikor a Szentlélek meggyőzte őket ennek szükségességéről. Nekik sem volt könnyű és nekünk sem lesz nehezebb, ha készek leszünk arra, amire ők készek voltak.

A Tiszavidéki Egyházterület vezetése tovább akarja vinni azt, amit az Úr elkezdett népével a hat Missziótalálkozó által. Ezért hosszútávú misszióképzési tervet fektetett le, amelynek első alkalmát május 18-án és 19-én tartottuk Miskolcon. Ha szeretnél csatlakozni, jelentkezz lelkészednél!

Isten csodálatos módon be fogja fejezni munkáját ezen a földön. Legyél te is részese ennek a csodának!

 

Hegyes-Horváth Géza

TET elnök

 

Aktív munka az életmentésért

Az ADRA Alapítvány „Élet lehelete” oktatásfejlesztési programjában április hónapban nemcsak az iskolákban megkezdett munkát folytattuk, hanem rendezvényeken is megjelentünk. A Glow teljesítménytúra rajt-cél állomásán, illetve a Debrecen Megyei Jogú Város Családsegítő és Gyermekjóléti Központ által rendezett családi napon is részt vettünk. Instruktoraink bemutatót tartottak az érdeklődőknek.

Az oktatási intézményekben megkezdett munka is folytatódott: a budapesti Balassi Bálint Nyolc évfolyamos Gimnáziumban több mint 500 diákot oktattunk az újraélesztésre, illetve megállapodás született az iskola vezetésével a program folytatását illetően. Szeptemberben tanárokból és diákokból álló oktatói csoportokat fogunk képezni, hogy az intézmény fenntartható módon tudja ellátni a diákok képzését, és biztosítson rendszeres gyakorlási lehetőséget az alapfokú újraélesztés technikáját illetően.

Május elején visszatértünk a medgyesegyházi Schéner Mihály Általános Iskolába is, ahol felmértük a két hónappal ezelőtt lezajlott tréningen tanultak alkalmazását. A felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek egyike sem gyakorolta az újraélesztést az eltelt időszak alatt, és a protokoll teljes és hibátlan elvégzésére egyetlen tanuló sem volt képes. Nagyjából 60-70%-ban emlékeztek a tréningen tanultakra. Mindez megerősíti azon feltevésünket, mely szerint a gyakori ismétlés és a gyakorlási lehetőség biztosítása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ez a gyakorlati ismeret készség szinten beépüljön. Ezért nagyszerű, hogy ez az iskola is szeretne saját oktatókat, valamint a teljes tanári kar és kisegítő személyzet képzésére is megkértek bennünket.

 

Sitkei Zoltán

ügyvezető igazgató

Zenei nap Debrecenben

Pörneki Attila, a Magyar Unió Zenei Osztályának vezetője szolgált Debrecenben 2019 márciusának első szombatján. Az egész napot zenében, imában, és az imáról való közös gondolkodásban töltöttük együtt.

Megtapasztalhattuk Isten jelenlétének dicsőségét, és Zsolt 96:1 alapján a hangszerek és énekek dallamai is örömmel töltötték be lelkünket, hiszen ezen a szombaton sem csupán hallgatói voltunk a szolgálatoknak, hanem az ismert énekek hangjai mindannyiunk ajkáról együtt szóltak az Úrhoz; s több új dallammal is megismerkedtünk.

A zenei betétek színes keretbe foglalták az Úr Igéjéről való közös elmélkedés napját, mivel ez a nap a Nők Nemzetközi Imanapja is volt. Pörneki Attila elgondolkodtató prédikációja viszont nem csupán a nőket szólította meg. Ahogy a gyermekek figyelmét lekötötte a nekik mondott történet, úgy a férfi és női testvérek az ima lelki megerősítő erejéről is elmélkedhettek, és az együtt töltött nap folyamán arról bizonyságtevő tapasztalatot is cserélhettek egymással.

A megszívlelendő gondolatok jelentősége pedig nem kophat meg a napok múlásával: hiszen imáinkban (emberi és lelki) családunk ifjú tagjaiért is rendszeresen kell szólnunk Istenhez: a gyermek és fiatalok megmentéséért, a jellemfejlődésükért, a kapcsolataikért, az igazi boldog örömükért, a védelmükért, a jövőjükért, a hűségükért… Így a nap végén hasznos(ítható) ajándékként ki-ki magával vihette az ifjúságért közbenjáró ima szerepét és fontosságát is.

Mezei Ibolya

A jövő ma kezdődik!

Regionális ifjúsági nap Debrecenben

Regionális ifjúsági napot tartottunk Debrecenben 2019. február 2-án. Nagy áldás volt együtt imádni Istent a közelről és távolról érkező fiatalokkal, valamint a Fazekas Mihály utcai gyülekezet tagjaival.

A hajdúhadházi BlesSings énekegyüttes csapatának irányításával dicsőítő élményben lehetett része a résztvevőknek.

Az Ige fényénél a megváltás témakörét boncolgattuk: Mit jelent a megváltás? Mi az összefüggés a megigazítás, a megszentelődés és a megváltásunk között? Mi az összefüggés a megváltásunk múltja, jelene és jövője között?

A debreceni testvérek vendégszeretete, Isten Igéje, az együtt gondolkodás, közös beszélgetések, az esti közösségi alkalom mind nagyban hozzájárultak az alkalom áldásához. Köszönjük!

kp

„Aki hisz és bemerítkezik, az megszabadul…”

2018. november 17-én újra feltölthettük közösségünkben a bemerítkezés medencéjét. Az egész gyülekezet ünnepelt, de leginkább Sütő Lászlóné Inci, aki mára már aktív tagja a lett a Hetednapi Adventista Egyház Debreceni „A” Gyülekezetének.

Inci bizonyságtételében elmondta, Isten vezetését tapasztalta meg, amikor először átlépte a ReményPont küszöbét, majd ott megismerve a munkatársakat, bátran döntött, hogy  nyit az adventista gyülekezet felé.

Bár már évek óta keresztény hívőként él, jól ismeri a Bibliát,  mégis nem rég tapasztalta meg a szombatünneplés örömeit, és boldogan tesz eleget Isten minden parancsolatának, mert a szívét teljesen neki ajándékozta.

Isten vezetése és áldás kísérje Őt életútján!

 

SZNA

LelkiFröccs: Töltsd fel magad élettel!

A Campus fesztiválmisszió margójára

Idén már harmadjára mentünk ki a debreceni Campus fesztiválra az egyház sátrával, így sok régi ismerős arc jött kint velünk szembe, és köszönt ránk, vagy emlegette föl, hogy mi már bizony találkoztunk, sőt még beszélgettünk is tavaly! Jó érzés volt felismerni például azt az anyukát a három kis szőke, copfos kislányával, akik mindjárt az első napon célirányosan beugrottak hozzánk, ahogy tavaly és tavalyelőtt is tették.
2018. július 18. és 22. közöttre nyertük meg ismét a részvételi lehetőséget civil sátorként a Campus fesztiválra, és megint a mienk lehetett a szokásos helyünk a kemping felé vezető út mellett, a dübörgő rockszínpad szomszédságában.

Ez évben különösen sok problémával kellett szembenézni és azonnal orvosolni a helyszínen, és érezhető volt, hogy az ördög is minden tehetségét latba veti, hogy akadályozza a szolgálatunkat. Ezt láttuk a tavalyihoz képest jóval kevesebb számú vendégben, a sátrunk felborulásában vagy beázásában. Ezek mind kissé megnyirbálták a kedvünket, de engem például a péntek esti kis közös imánk is erősített, hogy ha már néhány fiatalban nyomot hagyunk, ha csak páran hallanak az egyházunkról és Istenről, már akkor is lehet, hogy megéri kijönni és vállalni ezt a kimerítő helytállást. És az Úr megsegített, megerősített, és ötleteket is adott a károk helyrehozására!

Számomra az egyik legkedvesebb tapasztalatot a régi vendégismerősök felbukkanása jelentette, akik mind örömmel nyugtázták, hogy ismét itt vagyunk, ahova ők bátran beülhetnek, és nyugodtan beszélgethetnek velünk két koncert között – vagy helyett. De jó visszaemlékezni arra a lányra, akinek annyira megtetszett a sátrunk hangulata az egyik éjjel, hogy meg akarta tudni, hol találkozhat velünk majd az év többi részében is. Esetleg arra a társaságra, akik komoly erkölcsi témákat feszegettek, még félig ittasan is. Vagy a szombat éjjeli utolsó srácra, aki egy mondatával plusz értelmet adott a kint létemnek.

Hálás vagyok a hosszú várakozások közben a jelenlévő barátokkal folytatott beszélgetésekért is, mert ez a közös élmény, az együttes szolgálat kovácsol össze egy közösséget, és tesz bátor hívőkké, akik ki mernek lépni az adventista burokból, hogy megismertessék azt a környezetükkel, hogy van egy másfajta élet, egy másfajta béke és elégedettség, amit csak a jó Istentől kaphatnak meg.

 

Czinkota Orsolya

Istennek RÁD van szüksége!

Ifjúsági napot tartottunk Debrecenben 2018. június 16-án. A program célja az volt, hogy a fiatalokat, elsősorban az egyetemistákat szólítsuk meg és a Krisztustól kapott küldetésben erősítsük meg őket. A körzet gyülekezeteiből Újfehértóról, Hajdúböszörményből, Hajdúhadházról, de még Gödöllőről is érkeztek fiatalok.

Igyekeztünk minél több fiatalt bevonni a szolgálatokba, melyet örömmel elfogadtak. A zenei szolgálat terén is igen sokszínű repertoárban volt részünk, mivel a BlesSings énekegyüttes, a debreceni kórus, és az erre a napra alakult női kar is dicsérte Istent. Az igei gondolatokat Palotás Kristóf osztotta meg velünk, melyben arról prédikált, hogy Istennek RÁD van szüksége.

A délutáni istentisztelet alkalmával a misszióról, a küldetésünkről beszélgettünk csoportokban, és osztottuk meg egymással ezzel kapcsolatos véleményünket.

Majd ezt követően Debrecen Nagyerdőre mentünk ki, és tehettük próbára képességeinket egy lelki kalandpályán.

Az egész nap áldásos volt nemcsak a fiatalok, hanem más korosztály számára is.

 

Sitkei Zoltán

A hála emlékkövei és emléksziklái

Hálaadó istentisztelet és idősek napja volt 2017. október 11-én Debrecenben, a Fazekas Mihály utcai imaházban. Az év közben számba vett áldásokat most ünnepélyes keretek között is megköszönhették a jelenlévők. Ehhez a különleges alkalomhoz felemelő hangulatot teremtettek az ének-zenei szolgálatok, a költemények és zsoltárok. A szószék előtt, őszi termésekkel gazdagon megterített asztal hirdette a jó Isten gondoskodó szeretetét. Bár nem mindenki tudta saját termésekkel gazdagítani a pompás kiállítást, a szívünk polcain sorakozó gyümölcsökért mindannyian hálásak lehettünk. A munkalehetőségért, az erőét, a jó közérzetért, segítő barátokért.

Ezen a különleges szombaton Szilasi Zoltán lelkész igehirdetésének alapgondolata 1Sám 7:12 volt. Szolgálatát követően az idősek köszöntése következett, vagyis azoké a testvéreké, akik korábbi éveikre visszatekintve több „emlékkövet, kavicsot vagy sziklát” tudhatnak maguk mögött. Idősebb testvéreinknek a közösség ajándékcsomaggal kedveskedett, így köszönve meg eddigi munkájukat, példamutatásukat.

KBE

Egy rendes adventista lány nem jár fesztiválra… – Vagy mégis?!

LelkiFröccs a Campuson

Egy rendes adventista lány nem jár fesztiválra. Egy rendes adventista lány még büszke is erre! – Így gondolkoztam még néhány éve. De ma már arra vagyok büszke, hogy immár 2. éve a nyaram egyik meghatározó eseménye a debreceni Campus fesztivál, ahol LelkiFröccs sátrunkkal az ott bulizó fiatalok, kisgyerekes anyukák és tinik, középkorúak vagy nagypapák tízezreit érjük el.

Az idei a jubileumi Campus volt (július 19–23.). 105 000 látogató fordult meg a fesztiválon, és ezt mi is éreztük: tavalyhoz képest mindent nagyobbra terveztünk – összesen 27 önkéntessel mentünk ki, kétszer akkora sátorral, rengeteg színes programmal, és érezhető volt a ránk nehezedő nyomás is, de mindennap áhítattal és közös imával kezdtünk, hogy jó képet alakítsunk ki első benyomásként Istenről és az egyházról, és megismerkedjünk a nálunk leülőkkel.

És ők áramlottak is.

Délutántól naplemente körülig gyakran sorban álltak, hogy pl. kapjanak egy csillámtetkót vagy színes tincset a hajukba, húzhassanak egy napi idézetet, vagy kérjenek egy lájk jelet a karjukra, beszélgessenek a kint feszítő fegyvertelen katonával, és felírják az üzenőfalunkra, hogy szerintük mi az élet értelme… (a deriválás, a Trónok harca és a macskája), de sokan már ilyenkor is leültek velünk beszélgetni. Érezhető volt rajtuk, hogy mintha hiányoltak volna valamit abban a hatalmas forgatagban. Egy kis pihenést. Békét. Egy helyet, ahol meghallgatják őket. Mi jelentettük nekik a béke szigetét, ahogy egyikük megfogalmazta.

És éjjel még többen jöttek, hogy rövidebb-hosszabb időre leüljenek a párnákra, sokszor otthagyták a sörüket is, mert jobban ízlett nekik a gyümölcsteánk. És beszélgettek. Meséltek a felvételijükről, mit szeretnének kezdeni az életükkel, a munkahelyváltás dilemmájáról, de az istenkeresés is szóba került vagy a párválasztás nehézségei. És jöttek újra és újra. Ismerőseinkké váltak, és már szinte hiányoltam, ha egyikük-másikuk nem ugrott be hozzán aznap.

Mi a fesztivál egyik kis oldalösvénye mellett sátraztunk a rockaréna folyamatos hangorkánjától kísérve. De ezen a keskeny ösvényen mégis ezrek haladtak el, és közülük több mint ezer látogatóval kerültünk kapcsolatba, akik letértek a széles útról, gyakran csak azért, mert az adventistákat keresték. Egy fesztiválon. Ugye, milyen csodálatos?

Megéri kint lenni! Elmenni az emberek közé, ahogy Jézus tette, hogy ott legyél, ahol ők vannak, és elnyerd a barátságukat. Mi ezt tesszük. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, és ez mind-mind a mi kincsünk Istentől. Hálásak vagyunk neki ezért a lehetőségért, és ha megsegít, jövőre is kimegyünk a LelkiFröccs sátorral a debreceni Campus fesztiválra!

 

Czinkota Orsolya

Beiktató istentisztelet Debrecenben

Ünnepélyes keretek között került sor 2017. május 27-én Debrecenben a Tiszavidéki Egyházterület új tisztviselőinek beiktatására. Az Isten vezetését és sok bölcsességet igénylő megbízatások négy évre szólnak. Az egész napos feszített, de pontos ütemterv szerint tartott rendezvényen hozzávetőlegesen 300 résztvevő volt. Egyházunk vezetősége köszönetet mondott a távozó bizottsági tagoknak, valamint Várhelyi Zoltán lelkész előző egyházterületi titkárnak.

Ócsai Tamás unióelnök igehirdetésének alapgondolata a Mt 5:13 volt. Hangsúlyozta, hogy könnyebb és viszontagságosabb időkben egyaránt fontos azt szem előtt tartanunk, hogy mindig Isten áll a kormánykeréknél. A 2017. május 21-i választókonferencia határozatának értelmében, a következő négy évben Hegyes-Horváth Géza folytatja az egyházterületi elnöki munkát. Szőllősi Árpád egyházterületi kincstárnoki feladatokat fog ellátni, Dankó Ferenc pedig egyházterületi titkári kihívások elé néz.

Az összes elhangzott szolgálatban a hála, köszönet és áldáskérés szavai keltek szárnyra. A különleges szombatot összevont kórusszolgálatok, énektriók, zeneszólók, ifjúsági jelenet és versek tették igazán felemelővé. A délelőtti és a délutáni istentisztelet között közös ebéd várta a vendégeket és nyújtott lehetőséget a meglévő kapcsolatok ápolására, ismeretségek kialakítására. Mérföldkő volt ez a szombat a terület, a gyülekezet és a vendégek számára egyaránt. Kicsit megálltunk, megpihentünk, tájoltuk magunkat és erőt gyűjtöttünk utunk folytatásához.

KBE

Események

Sajnos a keresett tartalom nem létezik.

Sorry, no posts matched your criteria