AdventInfo

2016. október 29-én reggel a szombatiskolában feltettük a kérdést, hogy milyen lehetett Matuzsálemnek olyan hosszú kort megélni, majd egy órával később a Pécsi Gyülekezet legidősebb tagját köszöntöttük születésnapja alkalmából.  Jávor István testvérünk (Pista bácsi) 90. születésnapját szerettük volna a gyülekezet előtt is emlékezetessé tenni. Pista bácsi elmondta, hogy mikor döntött először úgy, hogy az édesanyja hitét szeretné ő is megélni. Amikor édesapja tiltása ellenére, édesanyjával együtt vállalta a tiszta étkezést, még kisgyermek volt. Jó néhány évvel később, miután hazakerült a fogságból, az első és a legfontosabb volt számára, hogy elmenjen a gyülekezetbe, ahol mély hatást tett rá a kezdő ének: „Amint vagyok, csak úgy jövök Megváltómhoz, már nem félek, a véred mossa le a bűnt, Isten báránya, ím jövök!”, majd az úrvacsora. Ekkor már biztos volt benne, hogy az édesanyjától tanult hitet akarja élni. Nemsokára népevangélista képzésen vett részt, és hirdette hitét másoknak is. Amikor 1948-ban elindult az adventista teológusképzés, akkor azt is elvégezte, mert legfőbb vágya volt azt az Istent szolgálni, akit megismert. Így került a családjával a ’80-as évek elején Pécsre. Pista bácsi annyi idős, mint a Pécsi Gyülekezet, de a gyülekezet még mindig tanul tőle, ő pedig mélyen a szívén viseli a gyülekezet életét, aggódik és imádkozik érte. Ezen a napon őt ünnepeltük, vele örültünk és érte voltunk hálásak. A testvérek szolgálataikkal, verssel, énekkel, zenével és a gyülekezet egy Bibliával köszöntötte. Isten éltessen Pista bácsi!

Ömböli Gyula

[av_gallery ids='2165,2164,2163,2162' style='thumbnails' preview_size='portfolio' crop_big_preview_thumbnail='avia-gallery-big-crop-thumb' thumb_size='portfolio' columns='5' imagelink='lightbox' lazyload='avia_lazyload' custom_class='']