AdventInfo

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer 2016. szeptember 8-án, hogy egy több mint harmincfős csapat útnak indult Erdély szívéből, Marosvásárhely mellől, Mezőfeléből, hogy több száz km-t megtéve örömöt vigyen egy távoli kisvárosba.Dunaújvárosban már létezik egy nyolcfős gyülekezet, amelynek tagjai már hónapok óta azért imádkoztak, hogy tegyen az Úr valamit ezért a városért. Nehezen indult el a szervezés, de ismét beigazolódott a mondás: Minden jó, ha a vége jó! A kis nyolcfős csoport és barátaik fellelkesültek, és tényleg erejük felett mindent megtettek a program sikeréért. Volt, aki szállást keresett, többen szállást adtak, mások főztek, ajándékot készítettek – felsorolni sem tudom, hányféle ötletet, lehetőséget találtak –, és ami a legfontosabb: együtt voltunk. Együtt izgultunk, együtt énekeltünk, együtt terítettünk, együtt kísértük vendégeinket a kirándulásra.Pénteken közösen elmentünk a Szelidi-tóhoz, ami egy természeti szépség. Kellemes idő, szép látvány – csakhogy – ősz lévén, a padokat már fölszedték, betéliesítettek. Kicsit sétálva a vízparton, felfedeztünk egy „eladó” éttermet, aminek az előterében rengeteg pad és asztal volt. A szomszéd tulajdonostól megkérdeztük, nem zavarja-e őket, ha mi letelepedünk oda? Senkit nem zavartunk. Több mint két órán át énekeltünk, testvéreink tapasztalatokat mondtak el, közülük több tapasztalatot megkönnyeztünk. És hát több száz méterre is hallani lehetett énekeinket.A közös ebéd után indultunk Dunaújvárosba, az evangélikus templomba, ahol a Jószolgálati Otthon javára egy kb. másfél órás programot adtak Erdélyből jött testvéreink. Az utolsó énekek Jézus visszajöveteléről szóltak, a legvégén az Advent Himnuszt énekeltük el a hallgatókkal együtt, a kiosztott lapokról. Jó volt látni, ahogy énekelték: „Áldott reménység lángol szívünkben...” Hisszük, hogy Jézus hamar visszatér...A Jószoli Zenekar is adott egy mintegy 15 perces műsort. Megható volt látni, ahogy a különféle testi fogyatékkal élő fiatalok milyen lelkesen, boldogan zenélnek, énekelnek; szívüket, lelküket beleadták. Ez számunkra különösen inspiráló volt.A végén a Jószolgálati Otthon megvendégelte az est aktív résztvevőit.Összegzésül elmondhatjuk a következőt: Az oroszlánrészt az Úr adta. Ő indította testvéreinket, hogy időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve, útnak induljanak a messzeségből, hogy énekeikkel bizonyságot tegyenek arról a Jézusról, aki nemsokára visszatér.Az Úr indította a szállásadókat. Ő mutatta meg a találkozási pont helyét Dunavecsén, Ő késztette a segítőket, akik szívüket-lelküket beleadták a sütésbe, főzésbe, vendégfogadásba.De az áldást is Ő adta. Ő, a mi hamarosan visszatérő drága Jézusunk! Ő adott örömöt a szívünkbe. Ő bátorított, hogy folytassuk a megkezdett munkát. Mindenért Őt illeti a hála és a köszönet! Dicsőség az Úrnak!

Gyürüs Istvánné