AdventInfo

A lelkészi életpálya legfontosabb állomása a felszentelés. Két év gyakornokság, hat-nyolc év segédlelkészi szolgálat után az Unióbizottság hoz döntést a végleges felhatalmazásról. Amennyiben a testület egyházterületi javaslat és egy látogatóbizottsági jelentést figyelembe véve felismeri az életre szóló, Istentől jövő elhívás jeleit és gyümölcseit, határozatot hoz a felszentelésről vagy meghatalmazásról, amely lelkészi fogadalmat és felajánló-áldáskérő imádságot is magában foglaló ünnepélyes szertartásban valósul meg. A felszentelt és meghatalmazott lelkészi jogosítvány hasonló jogköröket tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy a meghatalmazott lelkész csak az adott unió területén végezhet lelkészi megbízást igénylő feladatokat, míg a lelkészi felszentelés világszéles felhatalmazást jelent. A fogadalom, a megbízás, az áldáskérés és a felelősség ugyanaz. Árvai Tamás a Tiszavidéki Egyházterületnél kezdte a szolgálatát, Stramszki István és Frend László öt éve csatlakoztak a Hetednapi Adventista Egyházhoz és a Dunamelléki Egyházterület alkalmazásába kerültek. Életükre és szolgálatukra Isten áldását kérjük ezúton is. (det) Különleges szombatban lehetett részünk 2020. szeptember 26-án. A Kecskeméti Gyülekezetet érte az a megtiszteltetés, hogy megszervezze azt a lelkészszentelő ünnepséget, melynek keretében három testvérünk kapott lelkészi megbízást: Frend László a hévízi körzetből, Stramszki István DET kincstárnok és Árvai Tamás a kecskeméti körzetből. A jelenlegi járványhelyzetre való tekintettel és valamennyiünk egészségét szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy nem a kecskeméti kápolnában adunk helyet ennek az ünnepélyes alkalomnak, hanem a nagyobb létszám befogadására képes kecskeméti baptista imaházban, amit sikerült is erre a napra igénybe vennünk. Az érintett körzetekből összesen 100 fő jött össze ezen a szombaton, hogy együtt ünnepeljünk lelkészeinkkel. A lelkészszentelő istentiszteletet Csizmadia Róbert uniótitkár nyitotta meg, akitől megtudhattuk, hogy mit is jelent a felszentelés és a meghatalmazás, valamint arra is felnyitotta a szemünket, hogy mindannyian kaptunk kézrátétel általi megbízást a szolgálatra (Krisztus misszióparancsa) a keresztségünk alkalmával. Valamennyien rendelkezünk lelki ajándékokkal, melyeket azért kaptunk Istentől, hogy azokkal mások áldására lehessünk. Ezt követően a felszentelésre váró testvéreink bemutatása következett: Árvai Tamásról Csizmadia Róbert, Stramszki Istvánról Ősz-Farkas Ernő DET elnök, Frend Lászlóról pedig Bihari Csaba DET titkár beszélt barátsággal és nagy szeretettel; jó volt őket hallgatni, és testvéreink életéről, családjaikról többet megtudni. A bemutatkozások után Ócsai Tamás unióelnök beszélt a lelkipásztori szolgálatról  ApCsel 22:14–15 verseiben foglaltak fényében. Pál apostol élettörténetén keresztül elmondta, hogy a lelkipásztori szolgálat sohasem volt könnyű. Hangsúlyozta, hogy bármely szolgálat, így a lelkipásztori is Isten kiválasztásával, elhívásával kezdődik. Elmondta továbbá, hogy a szolgálat elengedhetetlen feltétele, hogy személyesen ismerjük azt a valakit, aki elhívott minket, és ha naponta igényeljük az Ő vezetését, akkor nem lesz kérdéses számunkra, hogy mi a feladatunk. Ezután a lelkészi fogadalom ünnepélyes pillanatai következtek, amikor Isten, a mennyei seregek és Isten földi gyermekei előtt felruházták testvéreinket egyházi tekintéllyel, hogy őrállók legyenek és szolgáljanak mint pásztorok. Nagyon szép pillanat volt, amikor lelkészeink és feleségeik letérdeltek egy közös, áldáskérő imádságra. A megbízási okmányok átadását követően a lelkészcsaládok nevében Ócsai Irénke, a lelkipásztori közösség nevében pedig Csizmadia Róbert köszöntötte a felszentelt lelkészeinket és családtagjaikat egy-egy kedves ajándék kíséretében, valamint az érintett körzetek képviselői is nagy szeretettel köszöntötték őket. Az istentisztelet meghittségét és ünnepélyességét emelték az igényes zenei- és kórusszolgálatok. Az ünnepélyes testvéri együttlétet egy nagyon ízletes – a járványügyi szabályokat tiszteletben tartva –, egyéni csomagokból álló közös ebéddel és meghitt beszélgetésekkel zártuk a baptista imaház szép kerthelyiségében. „…Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133:1).   Farkas Réka [av_gallery ids='7976,7977,7978,7979,7980,7981' style='thumbnails' preview_size='portfolio' crop_big_preview_thumbnail='avia-gallery-big-crop-thumb' thumb_size='portfolio' columns='5' imagelink='lightbox' lazyload='avia_lazyload' custom_class='']