Bejegyzés

Érzékenyítő cserkészhétvége Kecskeméten

A 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Cserkészraj alakulásának 1 éves születésnapja november elején volt esedékes, így 2018. november 3-4-re cserkészhétvégét hirdettünk. Gyönyörű napsütést kaptunk ajándékba, és boldogan töltöttük együtt ezt a másfél napot a friss cserkészeinkkel. Az alkalmon mintegy 40 cserkész vett részt.

A hétvége alapjául Mt 25:31–46 szolgált, amelyben a jobb keze felől állók enni és inni adtak Krisztusnak anélkül, hogy észrevették volna. Árvai Tamás cserkész-lelkészünk tanítgatta a Kova-bárányokat az interaktív istentiszteleten, majd közösen elfogyasztottuk a gyülekezet által oly gondosan előkészített ebédet. Délután lefutottuk a felesleges energiáinkat és pihenésképpen megnéztük az elmúlt egy év cserkészélményeiről összeállított videót. (Köszönet érte Nagy Gabinak!) Elbeszélgettünk, mit jelent nekünk ez az 1 év, majd bibliai keresztrejtvényt fejtettünk. Az esti tábortűz népi hangulatban telt, melyet Mari néni vezetett a kis onokájával. A szülőknek aznap nem kellett altatniuk senkit.

Másnap egy kis arborétumos játék után körforgásban beszélgettünk gondozókkal, fogyatékkal élők tanítónénijével, hogy mit is tehetünk azokért, akiknek nehezebb sors adatott. Mi esik jól nekik, vagy épp mi az, ami gyógyír a lelküknek. Nagyon megmozgatott kicsit is, nagyot is ez a téma és látszott a szemekben, hogy mennyire megérintette őket. Az érzékenyítő program folytatásaként fogyatékkal élő gyermekeket szeretnénk majd megajándékozni a Mikulás puttonya program keretében decemberben, amikor is minden cserkész a saját maga készített és csomagolt ajándékot adhatja majd át egy gyermek társának. A cserkészhétvége zárásául egy jó nagy métameccset csaptunk a réten, ahol sokaknak megcsillanhatott az ügyességük és gyorsaságuk.

Így visszatekintve hála tölti el a szívem, hogy ennyi gyermekkel ajándékozott meg az Úr, akiket olyan szépen csiszol a kegyelem!

 

Ambrus Anett, Kova raj rajvezető helyettes

 

Cserkészportya Gyulán

Október 12. és 14. között a Michnay László Cserkészcsapat megtartotta őszi csapatportyáját Gyulán. – Általában így kezdődik egy beszámoló. Jelen esetben viszont ezzel több gond is van. Mert az olvasó azonnal felteszi magában a kérdést: Mi az a cserkész? És mi az a portya? Hogyan jön ide Michnay László? Egyáltalán mi köze van egy adventista lelkésznek a cserkészethez? Ahhoz, hogy beszámoljunk erről a számunkra fontos eseményről, előbb tisztázzuk a fentebb leírt kérdéseket.

Mi is a cserkészet? A cserkészet egy világszéles, ifjúságnevelő mozgalom, amely önkéntes, pártpolitikától mentes, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint vallási meggyőződéstől független, de vallásos ifjúsági mozgalom. Nem csak fiúknak való, nem pusztán úri móka, és legfőképp nem tartozik egyik egyházhoz sem, holott ez a kép él, élhet sokakban. Ja, és mi nem árulunk sütit! 🙂 Egyházunkban is már régóta jelen van, több volt, illetve jelenleg aktív egyházi vezetőnk is rendelkezik „cserkészmúlttal”. A Gyülekezeti kézikönyv ezt írja a cserkészetről: „Ebben a környezetben a gyerekek jól befogadják a lelki dolgokat. A cserkészet kiválóan bizonyította lélekmentő befolyását.” A cserkészet tehát olyan mozgalom, ami egyben kiváló missziós lehetőség is!

Magunkról csak annyit, hogy a Michnay László Cserkészcsapat immár 26 éves múltra tekint vissza. Miért kell a cserkészcsapatnak egy név, és miért éppen Michnay László? A cserkészcsapatok megalakulásukkor mindig választanak nevet maguknak. Általában egy személyét, egy olyan emberét, akinek élete és munkája példaértékű lehet az utána következő generációknak. Mivel mi adventisták vagyunk, egyértelmű volt, hogy egy adventista ember legyen a csapatunk névadója. Jelen pillanatban kis hazánkban három olyan adventista cserkészcsapat működik, amik egy-egy adventista „hithősünk” nevét viselik: a Huenergard János Frigyes, a Michnay László és a Kubinyi Zoltán cserkészcsapatok.

A nyári táborunkon kívül, ami 8-10 napos erdei táborozást jelent nomád körülmények között, mi minden évben két alkalommal – ősszel és tavasszal – szoktunk tartani egy-egy csapatportyát. Ez azt jelenti, hogy összejövünk két-három napra, közösséget építünk, illetve ápolunk, kirándulunk, de tanulunk, és persze játszunk is, ugyanis a cserkész nevelési módszer egyik alappillére a játékosan cselekedve tanulás, nevelés.

A csapatunk idei, őszi portyája Gyulán került megrendezésre október 12–14. között. Mivel nem egy helyen lakunk, így ritkán találkozunk. Ezek a portyaalkalmak viszont jó lehetőségek, hogy újra láthassuk egymást, megosszuk élményeinket. Ezen az alkalmon is lehetőségünk nyílt sok-sok beszélgetésre, újra – ha csak képekben és gondolatban is, de – átéltük a nyári tábori élményeinket, énekkel szolgáltunk a Gyulai Gyülekezetben a helyi közösség őszi hálaadó istentiszteletén, megtekintettük Gyula város nevezetességeit tájékozódós-QR-kódkeresős és olvasós állomáspontokon feladatmegoldós, játékosan tanulós módszerrel, valamint csillagászati távcsővel nézhettünk meg égitesteket, és egy előadást hallgattunk meg a csillagászatról. Ezt az utóbbi két programot mindenki nagyon élvezte, kicsitől nagyig egyaránt.

Szeretnénk itt és így is megköszönni a Gyulai Gyülekezetnek, hogy a portyánk megrendezéséhez helyet biztosítottak számunkra! Igaz, rövid volt ez az idő, de jó volt újra együtt lenni, mindenki élményekkel gazdagon térhetett haza azzal, hogy a mielőbbi találkozás reményében legyen már mihamarabb tavasz.

Hadd fejezzük be beszámolónkat egy cserkészköszöntéssel, ami nemcsak minket, hanem bárki mást is folyamatos aktivitásra sarkallhat a mindennapi életben (is): Jó munkát! A Michnay László Cserkészcsapat nevében:

 

Tóth Péter

Gyula

Forrás: http://tetinfo.adventista.hu/cikkek/84-cserkeszportya-gyulan

 

Világok arca

ANT 2018 cserkésztábori beszámoló

„Világok arca” – ez volt a mottója a magyarországi adventista cserkészcsapatok idei közös táborának. Amint a mottó is sugallja, a szervezők azt tűzték ki célul, hogy a gyermekek és fiatalok betekintést nyerjenek a világ népeinek különböző kultúráiba.

A 431. sz. Huenergardt F. János Cserkészcsapat, a 112. sz. Kubinyi Zoltán Cserkészcsapat, az 1942. sz. Michnay László Cserkészcsapat és az 1301. sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat közös, országos nagytábora több mint százhatvan fő részvételével 2018. augusztus 13-tól 21-ig került megrendezésre. A tábor a Vácrátót község közelében található erdőségben talált otthonra.

„A nyolcnapos program célja egyrészről a jellemnevelés, az ifjúságnevelés, ami kinn a természetben, a cserkészmódszeren keresztül történik – mondta Várnagy András, a tábor parancsnoka. – Másrészről sok felnőtt van közöttünk, akik nem cserkészek, de szeretnék kipróbálni ezt a fajta életmódot és őket is bevonjuk ebbe a szolgálatba. Harmadrészt pedig célunk a fiatalok korosztályspecifikus megközelítése a nekik szóló programok által.”

Cserkésztáborok esetében megszokott, hogy kerettörténet alakítja a tábor programját. A történet szerint a résztvevők az Orient Expresszel utaznak Isztambul felé, amikor váratlanul – egy földcsuszamlás miatt – a vonat nem tud tovább közlekedni megszokott útján. Az utasok kénytelenek elhagyni a szerelvényt és letáborozni, az erdőben a környezetüket saját kultúrájuknak megfelelően kialakítani. Így a résztvevők korosztályonként, illetve altáboronként különböző népcsoportokat alkottak.

A nomád tábor első néhány napja természetesen a táborépítésről szólt, amelynek során kialakításra kerültek az őrsi körletek. A résztvevőknek ekkor alkalmuk nyílt próbára tenni kézügyeségüket, valamint a már korábban tanult cserkészcsomókat a gyakorlatban is alkalmazhatták.

A kerettörténethez kapcsolódóan nagyon sok feledhetetlen élmény részesei lehettek a táborozók. A szervezők igyekeztek a „világok arcait” megjeleníteni az esti tábortüzekben, a különböző játékokban és korosztályi programokban.

A tábori emlékek sorában ott vannak a Zámbó Zoltán és Balog Tibor lelkészek és segítőik által vezetett áhítatok, a táborra összeált zenész csapat – a „Muzsifák” – által vezetett közös éneklések. Feledhetetlenek lesznek az esti tábortüzek, a méta, VIP-, és a kereskedőjáték. Nagy élmény volt a cserkész-fogadalomtétel valamint kiscserkészek ígérettétele, a meseerdő, játszótér és az íjászat. A „vagonban” a teaház, amely kifejezetten az idősebb korosztálynak szólt. Az egész napos program a lovastanyán, az éjszakai „dropout” avagy „kidobás”, amelynek során a 16 év fölötti fiataloknak egy iránytű segítségével kellett visszatalálniuk a táborba, egy számukra ismeretlen külső helyszínről.

Lehetőség adódott a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben önkéntes munkára is. A tábor résztvevőiből egy 22 fős csoport segítette a Növényrendszertani Gyűjtemény ápolási feladatait. A nagy meleg ellenére a munkások nagy iramban és minden elismerést kiérdemlő módon tisztították meg a Pázsitfűfélék ágyásait.

„Csak jó élményeim vannak a táborról, minden program nagyon jó, szuper minden – értékeli a tábort Balogh Flóra őrsvezető. – Mindenki nagyon jól érzi magát. A közös játékok összefogták a csapatot és növelték a csapatszellemet.”

„Azt látom, hogy egyre inkább elmélyülnek a résztvevők ebben az erdei hangulatban. Amint az online világ elkezd megszűnni és lemerülnek a telefonok, úgy a figyelmünk nem az eszközeinkre – telefonjainkra és számítógépeinkre –, hanem egyre inkább egymásra irányul, s ez is hozzájárul a gyermekek boldogságához” – értékelt a táborparancsnok.

A tábor élményeit gazdagították a közös étkezések is. Nem kis kihívás volt százhatvan fő élelmezése és vízzel való ellátása a nomád körülmények között. Elismerés illeti meg a tábor konyháján és a logisztikában közreműködő cserkészeket és önkénteseket!

Köszönetet mondunk a Hetednapi Adventista Egyház Ifjúsági Osztályának, hogy anyagilag támogatta a tábor megvalósulását, ezzel is segítve, hogy megfizethetővé vált a részvétel azon családok számára is, akik szűkös anyagi forrásokkal rendelkeznek. Ugyancsak megköszönjük az egyház Dunamelléki, valamint Tiszavidéki Egyházterületének, hogy hozzájárultak a gyerekek és fiatalok részvételi díjához. Hálásak vagyunk az ASI Magyarországnak is a pénzügyi támogatásért. Köszönjük még az Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészetének, hogy készségesen rendelkezésünkre bocsátotta a Vácrátót közelében található táborhelyet. Köszönetet mondunk a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztályának, hogy igen színvonalas történelmi témájú könyvekkel ajándékozták meg a tábor résztvevőit! Nem utolsósorban köszönetet mondunk Vácrátót Község Önkormányzatnak, hogy térítésmentesen lehetővé tette a tábor fürdő- és ivóvízzel való ellátását és a táborban keletkezett hulladék elszállítását.

 

Rácz Sándor Béla

Évzáró raji tábortűz Kecskeméten

2018. június 16-án este a 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Raja évzáró tábortüzet szervezett az egyik őrsvezető gyönyörű szép tanyáján. 5 őrsben, 24 gyerek és 10 felnőtt érkezett az eseményre.

Az izgalmas, erdőn-mezőn át vezető, útjelekkel kirakott bevezető ösvényen a cserkészet alapítójának, Baden Powell életének egy-egy meghatározó állomásával ismerkedtek meg az őrsök. A tábortűzig a nagyobbak számot adhattak frissen szerzett cserkésztöri tudásukról, majd mindenki felfedezhette a hatalmas parkosított területet.

Az időjárást tekintve kezdéskor egy hatalmas zivatarfelhő közeledett, és el is kezdett cseperegni az eső. Valami „csoda” folytán azonban másik irányba fordult, és míg Kecskemét központjában mindenki bőrig ázott, addig mi, 1-2 km-rel arrébb, szép időnek örülhettünk. Nagyon hálásak voltunk ezért az Úrnak, hiszen az egész estét elmoshatta volna egy kiadós eső.

A tábortűz BiPi életével folytatódott, és – nagy meglepetésre – megérkezett közénk Baden Powell személyesen (Árvai Tamás). A közöttünk folyó kommunikációt segítve jelen volt BiPi csinos titkárnője fordítóként (Ambrus Anett), aki öltözetét tekintve láthatóan nem készült a természetközeli terepviszonyokhoz – és a cserebogarak is üldözőbe vették szegényt, ami okozott némi derültséget a gyerekek körében.

Sok vidám pillanat részesei lehettünk, amikor az 5 őrs tábortűzi számát láthattuk. Különböző nyári tábori jelenetek elevenedtek meg előttünk, ahol néptáncos, forma 1-es, focis, úszkálós vagy épp ejtőernyős közegbe csöppentünk. A vidámság mellett persze komoly dolgokról is volt szó, amit reméljük, minden gyerek magával vitt emlékeiben.

Ezzel az eseménnyel zártuk le a Kecskeméti Kova Raj megalakulása utáni első féléves őrsi munkát, és nagy izgalommal készülünk a nyári nagy cserkésztáborra (ANT-Vácrátót).

A cserkészet eddig is sok örömet, tapasztalatot és sok kihívást is tartogatott számunkra, de amíg érezzük Isten vezetését és jelenlétét, addig bátran megyünk előre. Azt kívánom, hogy sok helyen tapasztaljátok meg, milyen nagyszerű a cserkészeten keresztül is a gyerekekért munkálkodni.

 

Ambrus Gyöngyi rajvezető

Frissen végzett cserkésztisztjeink

Uniós cserkészvezetőnk, egyben a 431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat parancsnoka, Kassai Csaba és felesége, Gizi (lásd a képen balról) adventista cserkészvezetők közül elsőként szerezték meg a legmagasabb cserkészvezetői képesítést. Az egész Kárpát-medencéből kilencedmagukkal végezték el a Magyar Cserkészszövetség 2017/2018-as cserkésztisztképzését május 11-én. Velük készítettem ezt az interjút.

 

– Miért jelentkeztetek erre a képzésre?

Cs.: Megszoktam, hogy úttörőként megyek előre. Ösztönzött, hogy voltak, akik hittek bennem. Jó lehetőségnek tűnt ez a képzés arra, hogy gazdagítsuk az adventista cserkészetet, és egyúttal növeljük annak súlyát a Szövetségen belül. Meg aztán amúgy is rám fér a tanulás. 🙂

G.: Szerettem volna jobban átlátni a szövetség működését. Ezen kívül fontosnak tartottam, hogy közülünk is kerüljenek ki végre cserkésztisztek. Vezetői találkozókon a segédtiszti nyakkendő „szériafelszerelés”. A tiszti nyakkendő ehhez képest olyan „extra”, ami elismerést szerez a viselője által képviselt egész közösségnek.

 

– Mit vártatok tőle, és abból mi teljesült?

Cs.: Két dolgot feltétlen vártam tőle: kapcsolatokat és szélesebb látókört. Mindkettőt megkaptam. Olyan cserkészvezetőkkel ismerkedhettünk meg és tanulhattunk együtt, akik az általunk eddig ismert csapatszint fölötti: regionális, országos vagy akár nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek. A kiképzőkkel és a résztvevőkkel jó barátságok alakultak ki. Az oktatás és a kötetlen beszélgetések révén pedig mindnyájunk látóköre szélesebbé vált.

Mi kitekintést kaptunk pl. a Cserkész Világszervezetre, a hazánkon kívüli magyar és nem magyar cserkészetre, a hazai ifjúsági szervezetekre, ők pedig általunk ráláttak az adventista hitre és cserkészetre.

G.: Én azt vártam, hogy a részvételünk révén hatékonyabbá válik az együttműködésünk a Szövetség nem adventista többségével. Az eddigi tapasztalatok szerint ez így is lett.

 

– Hogyan zajlott a képzés?

G.: Ez egy több hétvégéből álló, egy tanéves képzés. A képzés módszertana változatos: vegyesen elméleti és gyakorlati, sok csoportos megbeszéléssel, nagy hangsúlyt fektetve a csapatmunkára.

Cs.: A hétvégi időpontok miatt számunkra a szombaton állt vagy bukott a képzés elvégezhetősége. A Cserkészszövetség vezetői rendkívül figyelmesek és segítőkészek, de nyilván nincsenek 100%-ig tisztában a határainkkal. Ebből fakadóan akadtak kihívások, sokat imádkoztunk és egyeztettünk. Nem könnyítette meg a helyzetüket, hogy a péntek estétől vasárnap kora délutánig tartó alkalmak java része értelemszerűen szombatra esik. Ezért velünk – rendhagyó módon – mindig előre egyeztették a programot, hogy mi az, ami a tervezettből számunkra szombaton „ehető”, és igyekeztek úgy intézni, hogy ami nem, az szombat naplemente utánra kerüljön. Ha ez mégsem sikerült, azon a képzési blokkon nem vettünk részt. És természetesen délelőttönként gyülekezetbe mentünk. Összefoglalva: a szombatból együtt voltunk a társasággal a reggeli és esti áhítatokon, étkezésekkor és a délutáni képzéseken, ha azok témáját összeegyeztethetőnek ítéltük a szombattal. (Ahogy gyülekezeti képzések is szoktak lenni szombat délutánonként, teljes összhangban Ellen White tanításával.)

De ami a legfelemelőbb volt számomra, amiben én Isten jelenlétét láttam: több ízben megkaptam egész hétvégére a képzést szervesen átszövő lelki program vezetését (zászlószertartások, áhítatok, étkezések előtti felolvasások…). Ezek a szombatok egészen felemelők voltak számomra. És még hónapok múlva is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mit jelentett a többieknek egy-egy igehelyhez fűzött gondolat, vagy hogy a hozzá kapott egy-egy jelképet még mindig őrzik.

 

– Mi tetszett benne nektek a legjobban?

Cs.: A kialakult barátságok és az előbb említett lelki feltöltődés, amit másoknak adhattam, és általa én is üdülhettem. 🙂 És persze a nagyszerű képzések és remek gyakorlati feladatok.

G.: Nagyon tetszettek a képzés során kapott kreatív feladatok és a megoldásukhoz szükséges csapatmunka. Az is nagyon jó volt, hogy új barátságokat köthettünk, és hogy képviselhettük a hitünket.

 

– Min változtattatok, változtattok a képzésen kapott tudás alapján?

Cs.: Volt egy nagyobb horderejű dolog, ami végigkísérte a képzésünket: csapatunk a tavaly tavaszi kb. 60 főről őszre 80-85 főre, télre pedig már 150-160 főre nőtt. Ez új szervezeti felépítésért kiáltott, hogy a csapat működése átlátható legyen, és alegységeinek, a rajoknak további fejlődési lehetőséget biztosítson. Ennek a rendszernek a felépítése végigkísérte a képzési időnket, és a frissen szerzett ismereteinket, tapasztalatainkat rendszeresen beépítettük ebbe.

G.: Az eddig végzett munkánkat kiegészítendő nagyobb hangsúlyt fektetünk csapatunk tagjainak képzésére és aktivizálására.

 

– Miért tartjátok fontosnak, hogy az adventista cserkészvezetők részt vegyenek a szövetség képzésein?

Cs.: Egy önkéntes szervezetben, mint a cserkészet – de egyébként az egyház is ilyen –, nagyon fontos szerepet játszanak a személyes baráti kapcsolatok. Ezek nélkül a csapatok elszigetelődnek, belterjessé válnak, és hanyatlásnak indulnak.

De számunkra nemcsak az fontos, hogy mi ismerjünk másokat, hanem missziónk szempontjából az is, hogy minket ismerjenek és jó hírnevünk legyen. A magyar társadalomban az adventisták aránya tízezrelékben mérhető, ugyanakkor a Cserkészszövetségnek 1%-át adjuk. Így sokak számára mi vagyunk azok, akiken keresztül először találkoznak hitünkkel.

Mindkét előny a képzéseken való részvétellel érhető el leghatékonyabban.

G.: Ennek egy másik vetülete, hogy minél több regionális és szövetségi szintű vezető és minél több kiképzőgárda találkozik adventista cserkészekkel, összességében annál hatékonyabban tudjuk képviselni hitünket és tudunk érvényt szerezni nézeteinknek.

Ha jobban megismerjük egymást, mindkét oldal részéről leomlanak az önkéntelen előítéletek, és jobban tudunk együtt dolgozni, amivel mindkét fél csak nyer.

És ne feledkezzünk meg a képzések tulajdonképpeni céljáról, arról, hogy módszertanilag és emberileg egyaránt jól felkészült fiatalok és felnőttek foglalkozzanak a gyülekezeteink vonzáskörzetébe tartozó gyerekekkel!

 

– Mik a további terveitek?

Cs.: Mindenféleképpen szeretném tovább szolgálni az adventista cserkészetet. Az adventista csapatok közti összefogást fontosnak tartom, de szorosan a Cserkészszövetséggel és az azt alkotó többi csapattal. Olyan módon, ami minden felet gazdagít.

G.: Segíteni az adventista cserkészetet.

 

– Az összes adventista cserkész nevében, köszönésünkkel kívánok hozzá: Jó munkát!

 

 

Dr. Hegyi Márton cserkész segédtiszt,

a Tábortűz Adventista Cserkészközösség elnöke

Tavaszi portya

Tavaszi portyánkat 2018. április 29-től május 1-jéig tartottuk Bugacpusztán, egy cserkészbirtokon. A portyára a 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat 3 rajából (Székesfehérvári, Budapesti, Kecskeméti) 72 cserkész érkezett 5 éves kortól 49 évesig.

A „nyári” meleget és a homokos útszakaszt tekintve nagy próbatétel volt a cserkészeinknek a portya helyszínére eljutni, de bizonyították edzettségüket és kitartásukat. A minket körülvevő táj élővilágának látványosságai (őzek vonulása, mezei nyulak ugrándozása, fürge gyíkok felbukkanása) mellett cserkészeink vidám nevetése, sípjelzése, ostorcsattogtatása, játékos kedve, zengő éneke, tábortűzi mókája emelte a hangulatot.

A gyerekek kipróbálhatták magukat csapatjátékokban, eltanulták a tűzrakás mesterségét, a bőr megmunkálását, az agyag megformálását, íjat készítettek maguknak mogyoróvesszőből és bivakot (erdei menedékhely) ágakból és levelekből. Az idősebbek ez idő tájt gyakorolhatták a Holt-Tisza kanyarulatában a kenuzás művészetét. Száraz bőrrel ugyan nem úsztuk meg, de nagyon sok maradandó, vidám emlékkel gazdagodtunk. Igazi csapaterősítő program volt ez számunkra.

Az interaktív áhítatok is erősítették bennünk az egymásért tenni kész lelkületet és tanítottak minket arra, hogy hogyan formálódhatunk jobbá, engedelmesebbé. A gyerekek a portya alatt szorgalmasan kivették részüket a feladatokból, nem restelltek segíteni az asszonyoknak a főzésben, az előkészületekben, sátorbontásban és rendrakásban sem. Számos gyermek először vett részt nomád körülmények között cserkészprogramon, és bizton állíthatom nem utoljára.

Így készültünk mi tavasszal a nyári táborra. Az újratalálkozás reményében jó munkát kívánok!

 

Várnagy Anna

  1. HJF. cscs. budapesti raj parancsnoka

Cserkész szombatok sűrűjében

Zalaegerszeg, Nágocs

Amíg nem vagyunk képesek kilépni a saját cipőnkből, nem fogjuk tudni felpróbálni a másikét… Vajon bele tudunk helyezkedni a saját világunkétól eltérő életbe? Egy lázadó, testével-lelkével küzdő, önmagát kereső fiataléba? Beszéljük-e a kamaszok nyelvét? Tudunk-e hozzájuk úgy szólni, hogy elfogadásra, érdeklődésre találjanak szavaink?

A hívő szülőkben ég a vágy, hogy gyermekeik átadják magukat Jézusnak, mégis sajnos általános tendencia, hogy az egyházat elhagyják az ott felnövekvő fiatalok… S az, hogy „külsős” serdülőket is hatékonyan megszólítsunk az evangéliummal, szinte lehetetlennek tűnik mai online világunkban…

Mindezen szülők s gyerekek miatt indultunk útra Nagykanizsáról az 1301. Négylevelű Fa cserkészcsapat képviseletében, hogy két, vonzáskörzetünkhöz tartozó gyülekezetet meglátogassunk. A Tábortűz, a Magyar Cserkészszövetség adventista lelki közösségének kezdeményezése keretében célunkként tűztük ki a cserkészet megismertetését, mint hatékony missziós módszert. Részleteit tekintve, egyrészről szándékunkban állt egy bemutatót nyújtani, melyben igyekeztünk a cserkészetre rátapadt előítéleteket letisztítani, s a módszer különleges hatékonyságát kiemelni. A prédikációnk, a személyes bizonyságtevés, s a délutáni szülői fórum, ezeket a célokat szolgálták. Másrészről, felhívást intéztünk mindazon felnőttek számára, akik úgy érzik, belekezdenének ebbe az egyedi lélekmentésbe. Feltártuk, miben tudunk támogatást nyújtani, és hogy a gyakorlatban mivel is jár a cserkészet elkezdése egy olyan gyülekezetben, ahol erre nincs korábbi tapasztalat. A cserkész szombat zárásaként természetesen a fiatalok, gyerekek kerültek a középpontba. Felkerestük a gyülekezethez közeli arborétumot vagy parkot, és különböző mókás, játékos örömprogramokkal gazdagodhattunk.

Ezúton is köszönjük a fogadó gyülekezetek szeretetteljes vendéglátását, nyitottságát! Továbbá hálával tartozom cserkésztestvéreimnek a közös szolgálatunk lebonyolításáért (Árvay Sándor, Bekő Judit, Orsós Krisztián, Kassai Csaba, Kassainé Benefi Gizella).

Kívánom, hogy találjuk meg a hangot a velünk és körülünk élő, határfeszegető fiatalokkal! Merjünk szembe menni a kényelmes megszokásainkkal egy kalandos, értékőrző közösségért!

 

Várnagy András
cserkész csapatparancsnok

 

Ha szeretnél ilyen cserkész szombatot a saját gyülekezetedben,
keresd Dr. Hegyi Mártont, a Tábortűz elnökét!

E-mail: drhegyim@gmail.com; Tel.: 30/505-6288

 

 

 

 

Hangyaboly – cserkészvezetők találkozója

Az adventista cserkészvezetők fóruma, a Hangyaboly 2017. szeptember 1–3. között került megrendezésre Budapest III. kerületében, a BiPi Villában. A most már hagyományos módon, ősszel megrendezésre kerülő találkozón több mint 30 aktív cserkészvezető vett részt.

 

A rendezvény péntek este teaházzal kezdődött, amelyen a jelenlévők tea és gyertyafény mellett a cserkészet céljáról beszélgettek kis csoportokban.

Énekléssel indult a szombati program, ráhangolva a közösséget Palotás Kristóf országos adventista ifjúságvezető előadására, amely a keresztről mint a kereszténység egyetemes jelképéről szólt, ami az évszázadok folyamán Jézus Krisztus megváltó szenvedésének és az Atya Isten végtelen szeretetének jelképévé vált.

Ócsai Tamás a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniójának elnöke – aki maga is cserkész segédtiszt –, részt vett a rendezvényen, amelyen előadást tartott a tiszteletről mint fogalomról, annak megnyilvánulásairól a keresztény ember életében, illetve arról, hogy cserkészekként hogyan viszonyuljunk olyan jelképekhez, mint pl. a magyar zászló.

A délután programja Faragó Tibor könyvtáros, óraadó tanár előadásával kezdődött, amelynek keretében a Magyar Himnusz elemzésével, irodalomtörténeti jelentőségével foglalkozott, valamint azzal, hogyan értelmezhetjük annak gondolatait, üzenetét.

A nap további részében még beszámolók hangzottak el az elmúlt 2016/2017-es cserkészévben elvégzett munkákról, eseményekről. A közelmúlt értékelése után lehetőség adódott arra is, hogy a Magyar Cserkészszövetség jelenlévő elnökségi tagjaihoz – Pótó Judit országos elnökhöz és Ronkay János Péter országos vezetőtiszthez – aktuális kérdéseket intézzenek a cserkézvezetők. Mindketten készséggel beszéltek a felvetődött témákról, így hasznos és jó hangulatú megbeszélésnek lehettek részesei a jelenlévők. A napot vidám hangulatú tábortűz és az azt követő „Hütte” fantázianevű program zárta.

A vasárnap délelőtti néhány óra elsősorban a jövő terveiről szólt. Több határozat is született, amelyek közül a legfontosabbak az alábbiak:

  • A Magyar Cserkészszövetséggel együttműködve megvizsgáljuk egy adventista szellemiségű őrsvezetőképző tábor közeljövőben történő megtartásának a lehetőségét.
  • 2018 első felében az ország több adventista gyülekezetében a cserkészetet népszerűsítő programokat tartunk, amelynek elsődleges célja új őrsvezetők munkába állítása.
  • Adventista Cserkész Nagytábort (ANT) szervezünk 2018-ban, amelyen mindhárom adventista cserkészcsapat részt vesz.
  • Ott leszünk a 2019-ben Angliában megrendezésre kerülő, a Hetednapi Adventista Egyház Transzeurópai Divíziója által szervezésre kerülő Pathfinder Camporee-n.

Az Istenbe vetett bizalommal tekintünk a következő évek terveire, kérjük az Ő áldását a cserkészek munkájára!

 

Rácz Sándor Béla
cserkész segédtiszt

Cserkészportya Sárpentelén

A székesfehérvári cserkészek első önálló portyáját tartottuk meg 2017. augusztus 28. és 29. között.

Nem messze Székesfehérvártól, a Sárpentelei parkerdő mellett, egy cserkészparkban töltöttünk két napot. Huszonegy cserkész és cserkészjelölt vett részt a programon, többen, mint vártuk volna. Jó páran az utolsó napokban, sőt a portya első napján jelezték, hogy még ők is szeretnének eljönni. Néhányan az első cserkészélményeiket szerezhették meg.

A hétfői napon a sok játék – méta, számháború és frizbifoci – között a hála fontosságáról beszélgettünk, majd a tájékozódásról és iránytűhasználatról tanultunk. Este pedig egy tábortűz mellett élhettük át a múlt napjait, majd sátrainkban – a bátrabbak a szabad ég alatt – tértünk nyugovóra. Kedden közös tűzrakás és főzés várt bennünket. Az elmaradhatatlan játékok mellett megtanultuk, hogy Istennél nincs lehetetlen, majd ezt egyből megtapasztalhattuk a gyakorlatban egy eltűnt bicska megtalálásán keresztül. Délután bár kifáradva, de élményekkel telve tértünk haza, várva a következő alkalmat, hogy együtt lehessünk.

Isten több formában is megmutatta hatalmát, az időnk csodás volt, az erdő festői és nem szenvedtünk hiányt semmiben. Hála legyen érte Neki!

 

Rajki János

Képeket készítette: Tóth Eszter

Huszonöt éves a hajdúhadházi Michnay László Cserkészcsapat

Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte az 1942. sz. Michnay László Cserkészcsapat pünkösd hétvégéjén. A június 2–4. között Hajdúhadházon megrendezett jubileumi programot a negyed évszázad emlékeinek felelevenítése céljából szerveztük azok számára, akik jelenleg tagjai vagy valaha aktív tagjai voltak közösségünknek, hozzájárultak csapatunk létrejöttéhez, velünk táboroztak, illetve valamilyen módon kapcsolatba kerültek a csapattal. Az ország különböző szegleteiből érkeztek résztvevők, úgymint Sátoraljaújhely, Szeged, Békéscsaba, Gyula, Nemesvámos, Nagykanizsa stb.

A péntek esti teaház kiváló lehetőséget adott arra, hogy az egykori cserkészethez, cserkésztáborokhoz köthető emlékeinket baráti hangulatú, kötetlen beszélgetések közepette megoszthassuk egymással. Örömünkre, ezen az estén családilag együtt volt közöttünk Papp Román és felesége, Nóra, akik aktív részesei és segítői voltak cserkészcsapatunk kezdeti indulásának, a cserkészvezetők képzésének. Az esti program lehetőséget adott arra is, hogy azok, akik korábban nem találkozhattak egymással – pl. életkori különbségek miatt – azok játékos módon megismerjék egymást.

Szombat délelőtt ünnepi istentiszteletet tartottunk. Ezen a programon együtt ünnepelt velünk a Hetednapi Adventista Egyház is: Palotás Kristóf országos ifjúságvezető köszöntötte az összegyűlt közösséget. Közöttünk volt a jelenleg tevékenykedő másik két adventista cserkészcsapat parancsnoka is: az 1301. sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapatot Várnagy András, a 431. sz. Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapatot pedig Kassai Csaba és családja képviselte. Zámbó Zoltán igei elmélkedésének keretében „eljátszottunk a gondolattal”, hogyan vívódhatott a bibliai Gedeon, amikor az Úr elhívására az Ő szolgálatába állt. Történetén keresztül megtudhattuk: „ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk?”

Szombat délután került sor a jubileumi ünnepi megemlékezésre. Ezen az alkalmon jelen voltak a Magyar Cserkészszövetség IX. Cserkészkerületének elnökségi tagjai: Hadházy Péter kerületi ügyvezető elnök és Búzás Eszter Bíborka kerületi vezetőtiszt. Mindketten megosztották a hallgatósággal, hogy milyen élmények fűzik őket közösségünkhöz.

A huszonöt éve megkezdett gyermek- és ifjúságnevelő munka rengeteg emlékkel gazdagított bennünket. A cserkészőrsökben megélt közösség, a csapatban kialakult sok-sok barátság és a nyári cserkésztáborok életre szóló élményként élnek bennünk. Ezeket az emlékképeket Restás László lelkész és cserkészvezető segített feleleveníteni a résztvevőkkel való interaktív beszélgetésekben.

A felidézett történetek között volt a csapat elindulását megelőző, azt elősegítő esemény is, amikor 1991 nyarán tizenhat cserkészvezető-jelölt vett részt Cserhátszentiván közelében a Hármas-forrásnál a Magyar Cserkészszövetség égisze alatt megrendezett őrsvezetőképző táborban. A résztvevők között volt Hamerszki Judit, Rácz Sándor Béla és Szabó József is a Hajdúhadházi Gyülekezetből. Az a képzés nem csak a hajdúhadházi cserkészcsapat jövőjét alapozta meg, hanem a magyarországi adventista cserkészetét is, aminek keretében hamarosan néhány másik csapat mellett 1992-ben a Michnay László nevét viselő cserkészcsapat is megkezdte működését az ifjúságért.

Szombat este tábortűz köré gyűltek a cserkészek, a szülők és az érdeklődők. Csapatunk parancsnoka, Matlák Tímea valamint Szabó József vezetésével vidám játékok, dalok és tábortűzi mókák tették vidámmá az esténket, ami igazi cserkésztábori hangulatot teremtett.

Vasárnap különböző csoportjátékok és kézműves foglalkozások foglaltak le kicsiket és nagyokat egyaránt. A résztvevők háromféle tevékenységben próbálhatták ki kézügyességüket. Ráczné Kárpáti Márta és Rácz Csaba vezetésével készíthettünk marionett kutyust pamutfonalból, valamint a fonallal való festés technikájába is bevezettek bennünket. Faragó Tibor és Szabó József segítségével pedig egy több mint száz éves fotográfiai eljárást, a cianotípiát – azaz kéknyomat készítést – ismerhettük meg.

Ezúton is kifejezzük örömünket és köszönetünket mindazok felé, akik személyesen vagy akár lélekben velünk együtt ünnepeltek ezen a hétvégén. Reményünk, hogy további cserkészéletünk is olyan pozitív élménnyé és emlékké válik majd, mint az a 25 év, amire az Úr kegyelméből visszatekinthettünk.

 

a csapat vezetői