Bejegyzés

A Soli Deo Gloria kórus koncertje a Miskolci Szimfonikusokkal

Magyarország kórusélete sok rétegből tevődik össze. Alul a minősítés nélküli amatőr kórusok állnak, akik lehetnek egy iskolának, egy gyülekezetnek az együttesei, vagy magánszervezésű kórusok. Ezek az együttesek többnyire saját szervezésű koncerteken lépnek fel. A sorban feljebb állnak a minősítést szerzett, versenyre járó kórusok, a félprofi együttesek, és a tetején a különböző intézmények által finanszírozott hivatásos együttesek. A hivatásos kórusok általában hivatásos zenekarokkal lépnek fel az ország nagy koncerttermeiben, gyakran bérleti előadásokon.

Azért tartottam szükségesnek ezt a kis bevezetőt, hogy érzékeltessem, mekkora kiváltságban volt része a közelmúltban egyházunk Soli Deo Gloria kórusának. Gál Tamás, a zenei táborunk karmestere felkért minket, hogy énekeljünk saját zenekarával, a Miskolci Szimfonikusokkal Miskolcon, a Művészetek Házában, egy bérleti hangversenyen. Egy kényszerű műsorváltozás miatt egy koncertfélidőnyi helyre kellett műsort találnia, és ő éppen ránk és a zenei táborban énekelt Mendelssohn 42. zsoltárra gondolt. Javaslatát a szervezőbizottság örömmel és nyitottsággal fogadta.

A koncert szervezését – ahogy a zenei tábort is – hatalmas tapasztalatok övezték. A kórustagok lelkesen jelentkeztek, éppen akkora létszámban, ami ideális, és ami még nagyobb szó: éppen olyan arányban. Nem kellett semelyik szólamba idegen kisegítő embereket hívnunk, pedig számoltunk ezzel az eshetőséggel is. Beszálltak többen a zenei táboros zenekarból is énekelni, így egy tömör hangzású, felkészült kórussal tudtunk színpadra állni. A koncert napján az időjárás is segítségünkre volt, és nem utolsó sorban a kórustagok példátlan pontossága és fegyelmezettsége. Minden állomáson 5-10 perccel a tervezett időpont előtt el tudtunk indulni, így a helyszínre is korábban érkeztünk. Ez a fegyelem, figyelem és rendezettség mind a próbákon, mind a koncerten végig jelen volt. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a jó Isten jelenlétét és gazdag áldását mindannyian érezhettük.

Úgy gondolom, nagyon jelentőségteljes pillanat volt ez a hangverseny egyházunk zenei életében. Nem csak azért, mert egy profi zenekarral énekelhettünk egy olyan hangversenyen, ahol hivatásos együttesek szoktak fellépni. Hanem azért, mert ezáltal olyan embereknek énekelhettük a 42. zsoltár szavait, akik egy kimondottan egyházzenei hangversenyre talán el sem jönnének. Olyanoknak, akik talán sosem hallottak az adventistákról, de lehet hogy Istenről sem. Olyanoknak, akik talán egészen mást vártak ettől a koncerttől, és Isten szavával valami többet kaphattak. Nagy pillanat volt ez azért is, mert Isten megmutatta, hogy az Ő erejével többre vagyunk képesek, mint amit valaha gondolnánk magunkról. A hangunkat, a lelkiismeretes odaszánásunkat olyan szolgálatban tudta használni, mely már a megvalósulása előtt áldás volt.

Lázárné Nagy Andrea, kórusunk karnagya, a koncert előtti este továbbította nekünk Gál Tamás üzenetét: „Andi, nagyon várunk benneteket. A zenekar legalább fele keresztény, rengeteget beszéltem az egészről, Bózsva, tábor, élmények, rólatok adventistákról, mi hogyan alakult erre a koncertre, kórusról, zárókoncertről, mindenről… Itt sikerült kialakítani egy érző csapatot, nagy többségben! A szeretet itt lesz, hiszem! Várom, várjuk: Tamás”

A koncerten szinte telt ház volt. A helyi közönség mellett a Miskolci Gyülekezet és a kórustagok által hívott vendégek is helyet kaptak. Az előadás igazán jól sikerült, nemcsak az előadók, hanem a hallgatók szerint is.

A hangverseny után mind a karmester, mind a zenekari tagok kifejezték, hogy szívesen dolgoznának máskor is velünk. Mielőtt elindultunk volna, Gál Tamás a buszon is köszönetét fejezte ki és beszélt a további zenei táboros tervekről is. Megindító, szeretetteljes szavaira kórusként, énekelve válaszoltunk a buszból az esti énekünkkel: „A küzdő lélek itt kapott szívére áldott balzsamot.” Örömkönnyekben úsztunk mi is és ő is. Még ezt az üzenetet kaptuk tőle SMS-ben aznap este, útközben a buszon: „Életem egyik legnagyobb élménye a veletek való találkozás.”

Adja Isten, hogy mint kórus, és mint magánemberek ilyen hatással lehessünk a környezetünkre, az Ő dicsőségére, amíg eljön értünk!

Juhász Zsuzsa

Filmmisszió Miskolcon

Nagyon vártuk a Fegyvertelen katona c. film vetítését. Mi magunk is, testvéri körben, kíváncsiak voltunk a történetre, de látva benne a misszió lehetőségét is, készültünk és kerestük, mit is tehetnénk a film kapcsán ismerőseinkért, barátainkért.

Miskolcon két mozi is vetítette a filmet. Mi főműsoridőn kívül kértünk vetítést vasárnap délutánra, gondolván, hogy az a vendégeinknek és ismerőseinknek is megfelel majd.  A  film január 8-án került vetítése. A 70 fős moziteremre való jegyfoglalás pár nap alatt betelt, és sok ismerősnek már nem jutott  hely. Ezért ugyanarra a napra egy újabb vetítést kértünk, de ugyanúgy jártunk most is, a terem gyorsan megtelt jelentkezőkkel. Így megint kértünk újabb időpontot, hogy a film megnézését biztosítani tudjuk azoknak, akik szervezetten, csoportos vetítéssel szerették volna megnézni.

Úgy szerveztük a programot, hogy a mozijeggyel együtt mindenki kapott egy Glow-füzetet, a film megtekintése után pedig meghívtuk a vendégeket a gyülekezetbe egy forró teára, szendvicsre és sütire. Nagyon sokan elfogadták a meghívást, mintegy 40-45  fő jött el a gyülekezetbe, többségében vendégek. A vetítés után igyekeztünk beszélgetni azokkal a meghívottakkal is, akik nem jöttek el teázni a gyülekezetbe. Megkérdeztük a véleményüket a filmről, és nem találtunk csalódott embert közöttük. Akikkel beszélgettünk, hálával és könnyes szemmel köszönték meg a film megnézésének a lehetőségét. Némelyek zokogtak, és azt láttuk, hogy mindenki mélyen a film hatása alatt volt.

Látva a résztvevők reakcióját, egyikünk azon gondolkozott, hogy a főszereplő, Andrew Garfield, színészként eljátszotta egy igaz adventista magatartását úgy, hogy a nézőkre felejthetetlen hatást gyakorolt, és mélységes vágyat ébresztett az igazi értékek és cselekedetek után. Vajon nekünk, akik valóban adventisták vagyunk, sikerül ilyen vágyat ébresztenünk másokban? Mi is képesek vagyunk bemutatni, képviselni és elérhetővé tenni Krisztust mások számára az embertársaink megmentésére irányuló cselekedeteink által?

A gyülekezetben a beszélgetések kapcsán az elvhűség irányába mozdultunk el, és mindenki elmondhatta, hogyan hatott rá a film. Igazi lelki közösség bontakozott ki. A résztvevőket megajándékoztuk ingyenesen elvihető kiadványokkal és a tervezett programjaink ismertetőjével.

Imádkozni és küzdeni szeretnénk azért, hogy ezek az emberek a filmmisszió tapasztalata és az értük végzendő további szolgálat által közelebb kerülhessenek Krisztushoz.

Feketéné Trankusz Erzsébet, Bálint György, Suhaj Renáta

Keresztség Miskolcon

Nagy öröme volt két gyülekezetnek is a 2016. december 10-i szombaton Miskolcon, a Füzes utcai imaházban. Három új testvérünk kötött szövetséget Krisztussal ezen a napon. Délelőtt egy külön istentisztelet keretében hallhattuk a keresztségre készülők vallástételét, amely nemcsak a hitelveink igennel kifejezett elfogadásából állt, hanem személyes, egyszerű és őszinte szavakkal fogalmazták meg küzdelmeik és megtérésük történetét.

Délután került sor a keresztségre. Igét hirdetett Dankó Ferenc, a Debrecen „B” Gyülekezet lelkésze, az alámerítést Bálint György lelkész végezte. Akik Krisztussal szövetséget kötöttek: Szabó Edina (Zsolt 37:4–5) és Nagy Dániel (Zsolt 32:8) mint a Miskolc „B” Gyülekezet új tagjai, valamint Szabó Józsefné (Zsolt 20:2,5) a Polgári Gyülekezetből. Az alkalom ünnepélyességét növelte a csodálatos szolgálatok sokasága melyeket fiatalok – az ország egészéből, sőt Erdélyből is – adtak át szeretettel.

A keresztség után Bálint György testvér azokhoz a jelenlevőkhöz szólt, aki még döntés előtt állnak. Kérte, hogy akik szeretnének majd szövetséget kötni Istennel, azok menjenek előre a szószékhez, hogy együtt imádkozzunk, hogy útjukon célba érjenek. Sokan fogadták el ezt a hívást és álltak együtt a szószék előtt, jórészt fiatalok. Igazán megindító volt az a sok kereső lélek, ahogyan ott, Isten és mindenki előtt lehajtott fejjel egyértelművé tették szándékukat. Hatalmas első lépéseket láttunk abban az imateremben. Hála legyen Istennek értük!

Biróné Vargyas Márta

Presbiterszentelés a Miskolci körzetben

Szeretnénk megosztani veletek örömünket, amikor is egy szép és igazán felemelő alkalmon vehettünk részt 2016. október 15-én, Miskolcon, a Füzes utcai gyülekezetben. Ezen a szombaton Árvai Péter, Fekete Zsolt és Muskatal Szabolcs testvérünket presbiterré szentelték. 

A régióban régóta nagy szükségét éreztük új presbiterek szolgálatának. Igazán hálásak vagyunk, hogy Isten készít embereket nagyobb felelősség vállalására munkájában. Minden testvérnek feladatot szán, csak rajtunk áll, hogy elvállaljuk-e. Atyánk ismeri összes gyermeke adottságát, így választ nekünk kihívást és célt. Azt szeretné, hogy fejlődjünk az Ő keze által.  Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Ef 2:10).

Ezt az áldott délutánt szolgálatok sora tette még emelkedettebbé. Isten Igéjét és a felszentelő imát Hegyes-Horváth Géza szólta. Az ima pedig áldást kért nem csak az új, hanem a már feladatukat végző presbiterek szolgálatára is. Nagyon fontos, hogy ezáltal a tapasztalt elöljárók is megerősödtek. Ezekben a megpróbáló időkben Isten minden gyermekének – bármilyen szerepet töltsenek is be az Ő tervében – szüksége van támogatásra, segítségre.

Fekete Zsolt testvér Bükkszentkereszten, Kazincbarcikán és Izsófalván fog szolgálni. Muskatal  Szabolcs testvér Szirmán tölti be feladatát. Árvai Péter testvér pedig Miskolcon, a Füzes utcai gyülekezetben végzi majd munkáját. Isten áldása kísérje őket!

Biróné Vargyas Márta

Katasztrófaelhárítás Miskolcon – Isten vezetésével

ICORE képzés és Regionális ifjúsági hétvége

A május 7-ei szombaton mozgalmas hétvégéje volt a Miskolci Gyülekezetnek. Országos ifjúsági nap, gyülekezeti képzés és Bibliai Olimpia is volt.

A péntek esti szombatkezdő istentiszteleten a céltalanságról, az élet igazi értelméről hallhattunk prédikációt. Célirányosan hívtuk már erre az alkalomra is a gyülekezet barátkozóit, elmaradt tagjait is. Hiszen a kegyelmi idő rövidsége miatt Megváltónk egyre sürgetőbben hív – és hív vissza – mindenkit. Isten Igéjét Kovács-Bíró János testvérünk szólta, a tőle megszokott átélt lelkesedéssel és ugyanakkor mélységes egyszerűséggel.

Másnap már a szombatiskola alkalmával szinte tele lett a gyülekezetünk.

A szombati prédikációk alatt megközelítőleg 280-300 vendég örvendeztetett meg bennünket a jelenlétével. Szinte az egész keleti országrészből érkeztek testvérek, de voltak felvidékiek is, külön örültünk kolozsvári gyülekezet ifjúságának, akik gyönyörű kórusszámaikkal bilincselték le a figyelmünket. Idősebbet és fiatalt is magával ragadó prédikációkat hallhattunk. Lehetett érezni a Lélek jelenlétét a gyülekezeti termekben, átéreztük az idő sürgetését, hitünk törékeny voltát, Istenre utaltságunkat. Igazi hiterősítő volt ez a nap minden jelenlévő számára! A program technikai szempontból történő lebonyolításához Törőcsik Ábel személyében kaptunk segítséget, így ki tudtuk vetíteni a felső termünkben is a prédikációt. Ám még így is voltak testvérek, akik csak az udvaron tudták hallgatni az Igét.

Rövid szünet után kezdődött a délutáni képzés, amikor János a gyülekezetek megújulásáról tanított bennünket. Nemcsak a gyülekezetek fejlődésének kulcsa a nyitottság, de saját magunk üdvösségének is. Aki bezárkózik, kikerül az isteni erőtérből is, az igazi tanítványok mindig át tudták adni az evangélium üzenetét, a kereszténység ezért nem halt ki soha. Ezért lenne fontos, hogy a hallottakat fel tudjuk használni a hitéletünk során, valóban megújítva egyházi és saját életünket is.

A képzés közben a fiatalok a B gyülekezetben beszélgettek Csizmadia Otamo Helivel.

Közben még szintén a B gyülekezetben, Bálint György testvér koordinálásával a Bibliai Olimpia következő fordulójára is sor került.

A nap közös vacsorával zárult. Öröm volt számunkra, hogy a jelenlévők létszáma alig apadt a nap folyamán. Azért imádkozzunk, hogy a hiterősítésnek és a

tanításnak hosszú távú hatása legyen, hogy valóban hozzájáruljon a lelki megújuláshoz!

Mintegy 40 fiatal másnap még meglátogatta a tapolcai barlangfürdőt, amely nem mindennapi, maradandó élményt jelentett.

Meg kell említeni egy tapasztalatot is. Ezt mi – a házigazda gyülekezet – éltük meg. A tervezés során úgy döntöttünk, hogy nem rendelünk ennivalót, hanem mi készítjük el. Előre lehetett tudni, hogy mindez nem kis logisztikai feladat lesz. 300 fővel számoltunk, de mint utólag kiderült, alábecsültük a létszámot. Szombat reggel úgy éreztük, hogy Suhaj Renáta testvérnő és a gyülekezeti bizottság egy kicsit túlvállalta a lehetőségeinket. „Vajon elférünk-e ennyien, s főleg elég lesz-e az ennivaló…?” – vetődött fel egyre több kérdés.

A hitben járó testvérek nyugtatgattak a kenyérszaporítás csodájával. S valóban, mivel az egész gyülekezet apraja-nagyja részt vett az előkészületben, így volt mit megáldania a Gazdának. Példás módon besegített a B gyülekezetünk és a körzeti gyülekezetek is. S azt tapasztaltuk, hogy az áldás ezen a területen sem maradt el. Elég lett az ennivaló, még a nagy létszámban estig maradt testvéreknek sem kellett éhesen hazaindulniuk. Az isteni áldás mellett a szolgálat öröme is hiterősítő volt számunkra!

Köszönet az Úrnak és a résztvevőknek!

Tóth László,
első presbiter