AdventInfo

A második hullám Képzeljük magunk elé Józsuét! Most kapta meg a kinevezését, nincs sok vezetői tapasztalata. Amihez ért, azzal nem megy semmire. Az első hullámban a pusztában kellett szemtől szembe harcolni. De ilyen falakkal, igazi óriásokkal még soha nem állt szemben. Lehetetlen küldetés, amire nincs precedens, stratégia, eszköz, felkészültség, erőnlét.   Amikor egy közösség szorult helyzetbe kerül, és a nehézség elől nincs kitérési lehetőség, több hárító mechanizmus is megkísérthet. Ilyen lehet a: –     Tagadás: Nincs itt semmilyen fal, csak optikai csalódás. A média felfújta. –     Könnyelműség: Engem nem érdekel, nincs itt mitől félni, besétálok a kapun és kész. Az Úr megvéd, ez a dolga. –     Félelem: Ki se dugom az orrom a sátorból, mert azonnal lenyilaznak. Inkább online nézem a csatát és írok megjegyzést, ha nem jól harcolnak –     Összeesküvési elmélet: Direkt hozott erre Józsué, mert ki akarja irtani a népet. Ki van ez jól találva. Kell egy B terv, ne legyünk birkák, akik szótlanul mennek a vesztükbe. Nem bízhatunk benne! Csináljunk magunknak külön hadsereget! –     Büszkeség: Tekintélyes, erős harcosként némán sétálgatni, és egyszer majd nagyot kiáltani – megalázó, zavaró, szokatlan, nevetséges. Ha nem lehet rendesen, csatatéri üzemmódban küzdeni, akkor rám ne számítsatok. Ha mégis megyek, kardot viszek és hadonászni fogok, akkor is, ha mindenki parancsszóra némán sétál.   Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy akár Józsué is találkozhatott hasonló jelenségekkel. Sok részletet nem tudunk, csak annyit, hogy nem ok nélkül kapta parancsban az ígéretet: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1:9)   Ettől kezdve Józsué Istenre koncentrált, arra, amit tennie és mondania kell. Nem hadakozott a fenti frakciókkal. A hatodik fejezetben érik meg a győztes látás gyümölcse: –     A nép egységben, némám menetel – amire addig még soha nem volt példa. –     Fegyelmezettek, de nem félnek. Követik az iránymutatást, és nem könnyelműek. –     Értik, hogy a veszély valós, de van ígéretük és oltalmuk. Bíznak Istenben, de nem vakmerők. A hitük nem gátolja meg őket abban, hogy betartsanak minden védelmi szabályt: követési távolság, némaság, gyaloglás, esemény előtti győzelmi kiáltás. Mi is honfoglalásban vagyunk. Bosszantó, hogy küldetésünket akadályozzák a falak, vagy mikroszkopikus óriások. Van önbizalmunk, de el kell ismernünk, hogy tehetetlenek vagyunk. Ilyen akadályokkal eddig még nem kellett megküzdenünk gyülekezetként, egyházként. A frusztrált állapotunkban ugyanúgy megkísért a tagadás (nincs vírus, nincs járvány – csak kitalálták), a könnyelműség (engem nem érdekel, nem félek, nem védekezem), félelem (ki sem mozdulok többet), összeesküvési elméletek (a példákhoz nem lenne elég a hírújság terjedelme), büszkeség (kézfertőtlenítő, maszk, távolság – azt már nem, nem teszem nevetségessé magam). Azért imádkozom, hogy éljük át együtt: –     A falak leomlanak és lesz türelmünk kivárni. –     Védekezünk és bízunk Istenben. –     Együtt menetelünk, közben vigyázunk egymásra. –     Alázattal haladunk és nem érezzük méltóságon alulinak a „harcmodort”. –     Készek vagyunk egymásért sokkal nagyobb áldozatokra is, mint maszkkal védeni a másikat, távolságot tartani és tiszteletben tartani a közösségi, valamint az Igéből is jól ismert közegészségügyi szabályokat. Eddig is erről ismertek bennünket, most is példát fogunk mutatni. Benne vagyunk a második felvonásban, ami sokkal nehezebb lesz, mert nem kollektív karanténban várja az ország. Mi sem tervezzük jelenleg a bezárást, csak ott (két hétre) ahol a fertőzés megjelenik. A küldetésről, a közösségről, egymásról nem mondunk le. Nem a falakra koncentrálunk, hanem a parancsra: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz” (Józs 1:9). A nagy küzdelemnek az is része, hogy az ellenség lenyilaz közülünk több erős és munkabíró harcost, azonban a közösség akkor sem omolhat össze. Velük találkozni fogunk, de nekünk itt és most még van feladatunk. A dolgok végső kimenetele pedig nem kérdéses.   Ősz-Farkas Ernő DET elnök, ESZO vezető (2020. 09. 04.)