A vizes Szünidei Bibliatábor
Nemcsak a Balaton közelsége, a tábor témája, az időnként zuhogó eső, hanem egy csodálatos, szintén vízhez kötődő esemény miatt, az ez évi Szünidei Bibliatábora már csak vizes táborként fogunk emlékezni.
2018. június 25-én 110 kisebb, nagyobb gyermek várta lelkesen, hogy a híres Jack Szpenót kapitány partra szálljon a balatonlellei üdülőben. „Itt van a kincs? Én ma meg fogom találni életem legnagyobb kincsét!” – ezek voltak az első mondatai a kapitánynak (Mihalec Gábor) miután belépett a gyermekek közé, miközben legénységének tagjai a kincskereséshez szükséges eszközöket cipelték utána: a lapátot, a lámpát…
Jack Szpenót kapitány szűnni nem akaró vágya élete legnagyobb kincse után, lehetőséget adott az éppen a helyszínen tartózkodó Péter apostolnak (Gyetvai Gellért), hogy a bibliai történeteken keresztül megmutassa a kapitánynak – és elsősorban a gyerekeknek –, melyek azok a kincsek, amelyekhez a „tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg”, miért van az, hogy „ahol a te kincsed, ott van a te szíved”. Szpenót kapitány és a gyerekek „A szántóföldbe rejtett kincs”, „Az elveszett drahma”, „A kenyeret kérő barát”, „A bolond gazdag” példázatain és a gazdag ifjú történetén keresztül ismerkedtek meg különböző kincsekkel: kincs, ha váratlanul valami klassz dolgot találsz; kincs, ha valaki igazán szeret; kincs, ha mindig van valaki, aki segít neked. A legnagyobb kincs pedig maga Jézus Krisztus.
Miközben a tanítók előadták a jeleneteket, a gyerekek maguk is bekapcsolódtak interaktív módon az egyes történetekbe, ők voltak a Jézust kísérő 12 apostol, vagy éppen városkaput alkottak egymás nyakában ülve.
A csapatokba osztott gyerekek délután „belekóstolhattak” a kalózéletbe, hajót építettek hungarocell táblákból (akkorát, hogy legalább egy személy bele tudjon ülni), és megfestették a hajózászlót. A szerdai egész napos kirándulás alkalmával – amikoris Siófokra vonatoztunk, a Sió csatornán – kipróbálhatták, hogy milyen az, amikor egy kalózhajó vitorláját nem fújja a szél és evezni kell, a frissen szerzett vagy éppen meglévő evezős tudásukat pedig azonnal össze is mérhették a csapatok a sárkányhajókon egy verseny keretében. A leghangosabban talán akkor szurkoltak a gyerekek, amikor tanítóik mérték össze tudásukat a sárkányhajók személyzetével. Szoros volt a küzdelem, a végén pedig… – majd a gyerekek elárulják, hogy kik nyertek. Természetesen ők is kerestek kincset, hiszen a kincskeresés mindenki fantáziáját megmozgatja, de csak miután megfejtették a kincses térképet! A különböző mozgásos és logikai játékok rávezették a gyerekeket, hogy mekkora kincseknek vannak birtokában: kincs, hogy tudok beszélni, látok, hallok, tudok futni, járni stb. Még a Balatont is „behajóztuk” csütörtök este, miközben a hajón épp szolgálatot teljesítő kalóz szórakoztatott bennünket, és mindenkit megajándékozott egy hajtogatott lufival.
És hogy mi volt az a csodálatos, szintén a vízhez, a Balatonhoz kötődő esemény?
A hét egyik fénypontja volt Hajtmann Timi, 15 éves nagylány szombati keresztsége. Timi már évek óta rendszeres résztvevője a Szünidei Bibliatábornak, ahol csodálatos tapasztalatot is szerzett Istennel. Egyik évben Gábor bácsi (Mihalec Gábor) az önként jelentkező gyerekeket prédikálni tanította, hogy majd szombaton szolgálhassanak Istenek és a többieknek. Timi is a jelentkezők között volt. Amikor elérkezett a szombat, Timi prédikációja készen állt, ám Timi kevésbé… Nagyon izgult, de azért nem adta fel, kiállt a többiek elé. És ekkor – elmondása szerint – egy olyan nyugalom szállta meg, mint még soha. Ennek az emléknek a hatására döntöttel el, hogy a Szünidei Bibliatáborban fog megkeresztelkedni. Tanítók és gyerekek számára egyaránt nagyszerű élmény volt, amikor Timit zene- és énekszó kíséretében a Balatonhoz vezettük. A tó nem a barátságos odalát mutatta nekünk, viharos erejű szél fújt, de ez nem gátolta meg a keresztséget. A keresztelendőt még néhány nagylány is bekísérte a vízbe. Timi, kívánjuk, hogy soha ne enged el Jézus kezét, benne bízva járd az utadat és valósítsd meg az álmodat, hogy lelkész leszel!
Nem utolsósorban nagy-nagy hálával tartozom tanító társaimnak, akik közül a legtöbben a szabadidejüket áldozták fel azért, hogy a gyermekeknek örömet szerezzenek, közösséget biztosítsanak nekik, és tanítsák őket Isten ismeretére és szeretetére!
Gyerekek, várunk benneteket 2019-ben is!
Mihalec Dóra
Gyermekszolgálatok Osztálya
