Róma, 2018. június 11–21.

Csaknem 400 hetednapi adventista teológus, egyetemi és főiskolai tanár, valamint az egyház vezetői gyűltek össze Rómában, hogy megvizsgálják azokat az időszerű bibliai kérdéseket, melyek napjainkban foglalkoztatnak bennünket, adventistákat. A konferencia főtémája a végidő eseményeiről szóló tanítás volt, ami adventista hitünk központi kérdése. Mi mint nép az apokaliptikus próféciák tanulmányozásából születtünk, és egyetlen küldetésünk, hogy e próféciák keretei között, mint sürgető meghívást hirdessük az örökkévaló evangéliumot.

A konferenciát a Generálkonferencia Bibliakutató Intézete szervezte az Adventista Teológiai Társaság, az Andrews Egyetem, valamint a Földtani Intézet támogatásával. A Bibliakutató Intézet küldetése, hogy megalapozott teológiai munkával erősítse az adventista tanításokba vetett hitet, és e hit értelmezései közötti párbeszédet. Mindez jól tükröződött mind a konferencia összetételében, mind annak levezetésében. A nyolc-tíz plenáris előadás nemcsak a bibliai próféciák tanulmányozásának módszereivel foglalkozott, hanem a teremtő Istenbe vetett hit és a végső eseményekkel kapcsolatos meggyőződés összefüggéseivel is. Két hosszú beszélgetést tartottak, egyet a misszionáriusok vezetésével, akik arról beszélgettek, hogy mi módon lehet hasznosítani a bibliai próféciákat evangelizáló szolgálatunkban. A másikban napjaink legismertebb adventista teológiai tanárai arról beszélgettek, hogy milyen módszereket kövessünk a bibliai próféciák tanulmányozásában. Csaknem száz szekcióülés volt a konferencián, amit részben ismert teológiai tanárok, részben fiatal kutatók tartottak.

Megszólalt a konferencián Ted Wilson testvér is, aki arról prédikált, hogy bennünket, hetednapi adventistákat az a reménység éltet, mely szerint Krisztus nemsokára visszatér, hogy hazavigye népét.

Ez volt a negyedik ilyen konferencia egyházunkban, jómagam az első kivételével mindegyiken részt vehettem. A leghasznosabbnak azt találtam, hogy a világ adventista tanárai megismerhetik egymást, beszélhetnek arról, milyen bibliai kérdéseket tartanak időszerűnek, és hogyan próbálják megtalálni a választ ezekre a kérdésekre. Ahogy az korábban is történt, ennek a konferenciának az előadásaiból is ki fog adni a Bibliakutató Intézet egy válogatást, hogy azok is épüljenek belőlük, akik személyesen nem vehettek részt a konferencián. A konferencia zárónapján egy közös állásfoglalást fogadtunk el, amit az alábbiakban teszünk közzé.

(Szif)

ÁLLÁSFOGLALÁS

Bevezetés

A negyedik Nemzetközi Bibliakonferenciát Rómában tartották 2018. június 11–21. között. A konferencia témája a „Bibliai eszkatológia” (a végső eseményekről szóló bibliai tanítás) volt. Csaknem négyszáz olyan hetednapi adventista lelkipásztor, tanár és egyházi vezető, akik osztoznak a Biblia és a bibliai világszemlélet iránti mély elkötelezettségben, összejött a világ minden tájáról azért, hogy megvizsgálják az eszkatológia bibliai, teológiai, történeti, missziológiai és tudományos összefüggéseit. A konferencia célja volt a bibliai eszkatológia megerősítése és feltárása, az egység és a közösség erősítése, valamint az, hogy megújítsa érzékenységünket az idővel kapcsolatban, melyben élünk, hogy ezáltal felkészültebbek legyünk az Úr és az Ő egyháza szolgálatára. Lelkileg és szellemileg gazdagabbak lettünk a Biblia tanulmányozása, az istentisztelet, az imaközösség, az előadások, a beszélgetések, valamint a bibliai, történeti és régészeti szempontból fontos helyeken tett látogatások által.

Mi hetednapi adventisták késztetést merítünk abból a mély, személyes meggyőződésből, hogy Krisztus valóságos, látható, személyes és világszéles eljövetele közel van. Tudatában vagyunk annak, hogy milyen kihívások érik a bibliai eszkatológia történeti értelmezését. E kihívások magukba foglalják Dániel és Jelenések könyvének preterista (múltban ragadó), futurista (jövőbe menekülő), valamint idealista (spiritualizáló) megközelítését, a tudományos kozmológiákat, melyek kételyeket ébresztenek az emberekben azzal kapcsolatban, hogy a bűn és a halál kérdésére van természetfeletti megoldás, továbbá az olyan kérdések feletti spekulációkat, amit Isten nem nyilatkoztatott ki.

Megerősítő állásfoglalás

Mivel elköteleztük magunkat a „sola” és a „tota Scriptura” (miszerint hitünk alapja egyedül a teljes írás) elve iránt, hisszük, hogy a hetednapi adventista egyház a bibliai próféciák beteljesedéséből született meg a föld történelmének a végén, ezért rendelkezik egy bizonyos eszkatológiai perspektívával, ami egyháztanának, üzenetének és küldetésének szerves részét képezi.

Megerősítjük, hogy az eszkatológia a Szentháromság egy Istenben gyökerezik. Amikor a prófétai idő beteljesedett, az Atya Isten elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltson és fiaivá fogadjon bennünket (Gal 4:4–5), és hogy az üdvösség művének előmozdítása érdekében bevezesse főpapi szolgálatát. E mű akkor teljesedik be, amikor Jézus mindörökre átveszi dicsőséges uralmát Isten országában.

Megerősítjük, hogy eszkatológikus reménységünk központja Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása. A Szentlélek által bizonyosak vagyunk abban, hogy a hívő emberek Isten gyermekei és örökösei, miközben sóvárogva várnak a romlottságtól való végső szabadulásra (Róm 8:14–25). Krisztus a Lélek által vezeti egyházát, hogy helyesen tudja érteni és magyarázni az Írásokat, és az Ő szava iránti örömteli engedelmességből fakadóan be tudja tölteni küldetését.

Megerősítjük, hogy a bibliai eszkatológia Isten történeti és teljes megoldását jelenti mindazokra a problémákra, amit a bűn bejövetele okozott a mindenségben.

Valljuk, hogy Isten a bibliai eszkatológia által megerősíti ígéreteit és arra biztatja népét, hogy bölcsen éljen az eszkaton (a végidő) fényében.

Megerősítjük, hogy a teremtésről, a bűnesetről és az özönvízről szóló bibliai tanítás történetiségébe vetett hit elengedhetetlen ahhoz, hogy helyesen tudjuk értelmezni a bibliai eszkatológiát.

Megerősítjük, hogy Dániel és Jelenések könyvének apokaliptikus próféciái alapvetőek a bibliai eszkatológia szempontjából, és hogy e könyvek történeti értelmezése az apokaliptikus próféciák korrekt megközelítését jelentik.

Megerősítjük, hogy Isten népének reménysége a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetében található hármas angyali üzenet, valamint az örökkévaló evangéliumnak azok a tanításai, melyek bennfoglaltan megjelennek ebben az üzenetben. Nevezetesen, Krisztus szolgálata a mennyei szentélyben, az Isten parancsolatai, beleérve a hetedik napot, mint nyugalomnapot, Jézus bizonyságtétele, az advent előtti ítélet, Krisztus második eljövetele, az igazak feltámadása, Isten népének elragadtatása, amit a millennium követ a mennyben, a bűn és a bűnösök feletti végső ítélet. Ez magába foglalja a második halált, azaz a bűnösök végső megsemmisítését a tűznek tavában. Ezt követően Isten újjáteremti a földet, mint népének örök otthonát.

Megerősítjük azt a felelősségünket, hogy gondot kell viselnünk Isten teremtett világára, ezen belül saját testünkre, ami a Szentlélek temploma. Vissza kell tükröznünk Isten szeretetét minden ember iránt, sürgetve őket, hogy fogadják el azt a reményteljes üzenetet, amit Isten e pusztuló világnak küldött.

Missziológiai következtetések

A hetednapi adventista egyház minden tagjának meg kell osztania a világgal ezt az eszkatológikus látomást. A jövő reménységével szembeni fokozódó szkepticizmus, valamint azoknak az értelmetlen erőfeszítéseknek ellenére, melyek egy földi paradicsom felállítására irányulnak, elfogadjuk azt a kihívást, hogy hirdetnünk kell a bibliai eszkatológiát a legkülönbözőbb összefüggésekben, melyben élünk, ezért odaszentelt erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy hatékony módszereket találjunk e küldetés teljesítéséhez.

(Fordította: Dr. Szilvási József)