Bejegyzés

A könyvek nyelvén

A világ változik – halljuk sokszor -, és e változás nem mindenben kedvez a könyvkiadásnak. Az ilyen és hasonló „életigazságok”, miközben bizonyos igazságmaggal mindig rendelkeznek, gyakran inkább elfedezik azt a valóságot, amiben a könyvmisszió napjainkban él. Amikor a mozi annak idején megjelent, a felkent „jövőbelátók”, az élet nagy „ismerői” a színház felett megkongatták a vészharangot. Azóta számos év eltelt, és ma sokkal többen járnak színházba, mint akkor, amikor az önhivatott próféták a színházművészet végét jósolták meg. Úgy tűnik, a könyves jövendölések is hasonló tendenciát jelenítenek meg.

Mivel immár több mint 10 éve dolgozom a kiadói misszióban (és kb. 30 éve a könyvkiadásban), talán nem túlzás részemről az állítás, hogy van némi rálátásom arra, hogyan változott az elmúlt évtizedekben a könyvekhez való viszony. Az olvasási szokások sok tekintetben változtak, tudjuk. Nemcsak kutatások adatai mutatják ezt, de az is, amit a vevőink, a gyülekezetek és testvérek mondanak, illetve, amit nap mint nap látunk saját berkeinkben. Ennek része az is, hogy kevesebben olvasnak (de még mindig túl sokan ahhoz, hogy kézlegyintéssel lekicsinyeljük a könyvek olvasásának nemes jelenségét – kb. 900 ezer ember heti rendszerességgel olvas pl. Magyarországon, összesen 4,6 millió olvas papíros könyveket valamilyen formában!). Ez bizonyára nem kedvez a könyvmissziónak sem. Azonban ez az olvasási folyamatnak csupán az egyik aspektusa – és talán nem is mindig a legfontosabb.

Egy másik – és talán fontosabb – aspektus viszont a hogyan olvasnak kérdésre adott válasz. A vizsgálatok szerint ez is jelentősen változott. Míg 100 évvel ezelőtt a nagy romantikus könyvek sok száz oldalát kitölthették a ma már végtelenül hosszúnak ható leírások (tájleírások, gazdagon spékelve illatokkal, színekkel, érzésekkel pl.), addig egy mai olvasó ritkán képes már arra is, hogy ezeken átrágja magát: inkább átugorja az ilyen részeket a többség. A folyamatos izgalom és cselekmény tartja csak a hosszabb könyvek mellett az olvasókat. Ez egy alapvető változás, amit nekünk is ismernünk kell (jó hír, hogy a kiadónál egyetlen olyan könyv sem található, amely a korai, romantikus regények eme jellemző jegyét magán hordozná, ezek felől tehát nyugodtak lehetünk).

Egy olyan jelenség is egyre elterjedtebb (és szintén a hogyan olvasunk kérdésre adott válaszok egyike), ami korábban kevesekre volt jellemző, ma viszont az olvasótábor jelentős részére igaz: a mai emberek jelentős része sokkal inkább az információért olvas. Talán ez a legjelentősebb változás az eddigiekhez képest a mi szempontjaink szerint. Az információért olvasó ember nem hosszú narrációkat, tájleírást és érzelmi kibontakozást keres, hanem adatot, érdekességet. Igazságot, a világról szóló információt, a tudása, valamilyen témában való jártassága bővítését stb. Jó hír: a kiadó könyvei szinte minden esetben ezt az igényt elégítik ki. De mindezek felett van a jelenségnek egy olyan vetülete is, amire a korábbi időszakokban kevesebb példát láttunk, mint napjainkban, és számunkra ez fontos változás a világ történéseiben.

Egyre több ember talál meg bennünket, akik nem adventista gyülekezeten, nem testvéreken és lelkészeken, hanem teljesen más úton jutnak el az igazsághoz, amit keresnek – ennek az útnak a kikövezője pedig hitünk szerint a Szentlélek. Évente többször szembesülünk azzal – ahogy ezek az emberek aztán nekünk elmesélik -, ahogy emberek rádöbbennek, hogy a gyülekezetük (nem adventista gyülekezetekről van szó) olyan hamis tanításokat hordoz, amivel nem tudnak azonosulni (immár). Ezek az emberek aztán keresésbe kezdenek, és gyakran nálunk kötnek ki. Leginkább azért, mert a netes kereséseik közben valamilyen szálon a könyveinket ismerték meg. És mivel a könyvek biztonságosan, minden elkötelezettségtől mentesen rendelhetők, ők megrendelnek egyet, majd még egyet, aztán van, hogy többet… És ezek után gyakran telefonon és/vagy személyesen is megkeresnek bennünket, hogy elmondják, milyen változások mentek bennük végbe (innen ismerjük a történeteiket).

A legfrissebb ilyen tapasztalatunkat hadd osszuk meg veletek. Egy család a neten egy videót nézett meg a halál utáni életről, ami a Biblia szerint nem az azonnali mennybemenetellel éri el a csúcspontját, ráadásul még halhatatlan lelkünk sincs. A család elsőre felháborodott ezen a tanításon, viszont nem hagyta őket nyugodni a dolog. A fiú (akit azóta személyesen is megismertünk) anyját annyira izgatta mindez, hogy elkezdett alaposabban is utánajárni a dolgoknak, és egyszer csak nem tehetett mást, mint elfogadta, hogy mit mond a Szentírás. Ez odáig vezetett, hogy szembe kerültek a korábbi felekezetükkel, és elkezdtek kiadós könyveket vásárolni – először a halál utáni életről, mostanra pedig az egyházunk történetéről és hasonló témákról is.

Milyen „új” (ami egyben régi is, csak talán most másképp hangsúlyozódik) szerepe lett a kiadónak? Többek között az információ adása eddig csak kevéssé elért embereknek. Ma sokan, akik egyébként nem feltétlenül nagy olvasók, de őszintén keresnek, akarják az igazságot, gyakran nem a mindent is tartalmazó neten tájékozódnak (vagy nem csak ott), hanem a biztosabbnak érzett könyvekhez fordulnak. Mert a könyv még mindig annak a stabil tárháza, amit alá lehet húzni, képi memóriánkkal jól lehet rá emlékezni, amit újra és újra meg lehet rágni, amit a Biblia mellé lehet tenni, hogy összevesd a mondottakat, és így tovább.

Mert a könyv – nagyon úgy tűnik – hasonló sorsra juthat, mint a színház anno. Miközben egyesek a teljes visszaszorulását vizionálják, a könyv jól becsülhetően sosem kopik ki a világunkból, csak az olvasótábora lesz más, akik más igényekkel és elvárásokkal, de megmaradnak. És egyre fontosabb szerephez jut az igazság keresésében (vagy inkább sosem veszti el ebben a szerepét).

Egyházunk számára pedig különösen lényeges mindez. Miközben az 1980-as években a könyvekhez (tulajdonképpen könyvevangélistákhoz) köthető keresztségek száma alig 18 ezerre volt tehető, ma 60-70 ezer fő keresztelkedik meg a könyves misszionáriusok munkája nyomán évente (ami a nem ide sorolt egyéb, könyvekhez – is – köthető megtérések számával kiegészítve akár 7-10%-os ráta is lehet a teljes megtérők számához viszonyítva a világegyházban).

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

 

Könyvológia 1. – avagy mit mondanak a számok?

2022-ben az új, integrált rendszereinknek hála, nemcsak könnyebbé vált a munkánk, de végre elérhetővé váltak azok az adatok is, amelyek objektíve mutatják be, hogyan is működik a kiadó eladási téren. A neves Vaclav Smil cseh származású közgazdász szavaival: a számok nem hazudnak. És nemcsak nem hazudnak, de rávilágítanak fontos dolgokra, amelyeket mostanáig vagy nem láttunk, vagy egyéb okok miatt nem fordítottunk rájuk elég figyelmet.

A kiadó 2022-ben 607-féle könyvből 52 548 db-ot értékesített (szóróanyagokat és hasonlókat nem számolva), az eladott könyvek átlaga így 708 Ft-ot tett ki (37,2 millió Ft bevétellel számolva). Vagyis kb. egy csomag chips aktuális árán bővült a misszió minden egyes célba érkezett kiadvánnyal. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ez a misszió relatíve legolcsóbb (de biztosan az egyik legolcsóbb) ága.

Lássuk az eladási listák top 10-ét röviden!

Eladások 2022 darabszám szerint (első tíz)

1

A végidők titkai (Mark A. Finley)

2

Passió – A szeretet története (Ellen G. White)

3

A nagy reménység (Ellen G. White)

4

Oltalomra vágyunk (Kárpáti Petronella)

5

Az utolsó napok eseményei (Ellen G. White)

6

A nagy küzdelem (Ellen G. White)

7

A legjobb út (Ellen G. White)

8

Jézus élete (Ellen G. White)

9

A megváltás története (Ellen G. White)

10

Tényleg vége lesz egyszer a világnak? (Dr. Gyetvai Gellért)
Eladások 2022 érték szerint (első tíz)

1

A végidők titkai (Mark A. Finley)

2

Jézus élete (Ellen G. White)

3

A megváltás története (Ellen G. White)

4

A nagy küzdelem (Ellen G. White)

5

Fiatalok Bibliája (revideált Károli)

6

Az utolsó napok eseményei (Ellen G. White)

7

Biblia – Ajándék családoknak (Károli)

8

Passió – A szeretet története (Ellen G. White)

9

Biblia – revideált újfordítás, normál méret

10

A legjobb út (Ellen G. White)

Mit mutatnak a sorok?

Az abszolút első helyezett 2022-ben Mark Finley könyve, mivel mindkét listán elsőként végzett. Ellen White könyvei vitathatatlanul a legnépszerűbbek egyéb ismérvek alapján, hiszen az első tíz helyből darabszám szerint 7, érték szerint 6-ot foglaltak el. Darabszám szerint mindössze három szerző fért be Ellen White mellé az első 10-be, érték szerint csupán egy.

A könyvkiadás egyik ökölszabálya (világi viszonylatban), hogy az új kiadványok viszik a kiadót. Mint látszik, az evangéliumi munkában ez csak részben érvényesül. A leggyakrabban eladott könyvek közül mindössze egy volt minden tekintetben újdonság (A végidők titkai), a többi vagy már lényegesen régebbi (csak esetleg új köntösben jelent meg, mint A megváltás története), vagy legalább egy évvel korábbi kiadás (a Jézushoz vezető út pedig tördelésben és címben volt csak új, egyébként kifejezetten régi kiadványunk). És bár igaz, hogy a drágább könyvek nagyobb példányszámait az akciós időszakok húzzák felfelé, az első 10 helyből 4 esetén a drágább, nagyobb kiadványokat találjuk, vagyis a testvérek jól láthatóan nem az alapján igényelnek csupán könyvet, hogy mi olcsó. Az ár természetesen nem irreleváns, de a téma, az üzenet legalább annyira fontos a táblázataink alapján, mint az ár (ezért szerepelhetnek mindkét táblában előkelő helyen a drágább kiadványok). Úgy is mondhatnánk, hogy üzenetérzékenyek vagyunk, ami kifejezetten pozitív ismérvünk.

Témákat alapul véve egyértelműen a végidős paradigma a vezető az eladási számok alapján (ami természetesnek is hat a világban uralkodó körülmények miatt). Az első tíz helyből (darabszám szerint) 5 fókuszál jelentős részben vagy teljes egészében erre a témára, de érték szerinti értékesítésnél is 4. A Biblia előkelő helyezése igazán nemes vonása a testvérek missziós tevékenységének, hiszen aligha van fontosabb irodalmi eszközünk, mint Isten Igéjének eljuttatása az olvasókhoz.

Végül, de nem utolsósorban

Az elmúlt év több rekordot is hozott: az elmúlt 12 év legerősebb éve lett 2022 (csak ennyi évre látunk vissza, de feltételezhető, hogy akár 20 évet is alapul vehetnénk), köszönhetően a testvérek áldozatkészségének és hivatástudatának. Az elmúlt 12 év legerősebb hetét is ekkor mértük, közel 3 millió Ft-os egyheti bevétellel.

Adataink alapján más érdekességre is fény derült. Mint pl., hogy a gyülekezetek közel 20%-a nem vásárolt könyvet egész évben a kiadótól (mint gyülekezet, traktát). A szórványokat és missziókat is figyelembe véve az arány még rosszabb. Ez azt jelenti, hogy miközben a világ legnagyobb részén a könyvevangéliumi munka gyakran kifejezetten prioritást élvez, addig Magyarországon a gyülekezetek egyötöde vagy egyáltalán nem számol a lehetőséggel, vagy ráhagyja a tagjaira az irodalmi missziót, és traktátként gyakorlatilag nem funkcionál. De ez innentől egy másik cikk témája. A következő számban innen folytatjuk.

Dr. Gyetvai Gellért

kiadóigazgató

Könyvtári Hírlevél Kivonat

Az Adventista Teológiai Főiskola könyvtárában idén is nagy munka folyik. A könyvtári állomány kiemelkedő ékköve az Ellen G. White-gyűjtemény, aminek a könyvtárban jelenleg zajlik a feldolgozása, és visszakereshetővé tétele. A gyűjtemény érdekessége, hogy nemcsak magyarul, hanem angolul, németül, franciául, olaszul, cseh és lengyel, valamint szlovák nyelven is megtalálhatóak benne Ellen G. White írásai.

A könyvtárban nemcsak teológiai, hanem szépirodalmi könyvek is találhatóak. Ezek a könyvek hasznos barátaink egy hűvös estén, amikor bekuckózva, otthonunk melegében kikapcsolódásra vágyunk. Jelenleg ennek az állományrésznek a feldolgozása is zajlik.

A főiskola előfizet különböző adatbázisokra, egyik ilyen a MERSZ (https://mersz.hu/) adatbázis. Abban tér el más adatbázisoktól, hogy más a megjelenés és a kereshetőség, amit teljesen más struktúrával építettek fel. A MERSZ letölthető applikációval rendelkezik.

Végezetül következzék egy kis könyvajánló: Palackposta Márai Sándortól. Azért van óriási jelentősége ennek a műnek, mert Szigeti Jenő szerkesztette, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a Márai-hagyaték hazakerült Magyarországra. A könyv kölcsönözhető a könyvtárban, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Molnár Zsuzsanna, könyvtáros
G. Tóth Aletta, segédkönyvtáros

Szigeti Jenő Emlékkonferencia és könyvbemutató

Szigeti Jenő születésének 85. évfordulója alkalmából Emlékkonferenciát és könyvbemutatót szervezett az Adventista Teológiai Főiskola Budapesten, a Terézvárosi Gyülekezetben 2021. december 16-án. Ezen alkalommal mutatta be a főiskola az „Isten nagykövete: Szigeti Jenő” című emlékkötetet.

A Biblia emlékezésre tanít bennünket. Az Ószövetségben éppúgy, mint az Újszövetségben gyakran találkozunk a megemlékezni kifejezéssel. „Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, amely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van” (5Móz 8:18).

Az Emlékkonferencia nyitó hangja Áchim Kovács Anikó hegedűművész és Kovács Kálmán zongoraművész zenei szolgálatával csendült fel, akik Mozart G-dúr hegedűverseny II. tétel KV 216 című darabot adták elő.

Egyházunk elnöke, Ócsai Tamás testvér az Emlékkonferencia mottójával, „Isten nagykövete: Szigeti Jenő” gondolatsorral szólította meg az emlékezésre összegyűlt közösséget, utalva a Bibliában található, Istentől küldött követekre, megemlítve Pál apostol szolgálatát is.

A főiskola részéről prof. dr. Tonhaizer Tibor rektor testvér a saját életéből idézte fel Szigeti Jenő emlékét, mivel őt is bátorította arra, hogy haladjon a tudomány útján. Ugyanakkor utalt „Szigeti Jenő: Isten tanítani küldött” című önéletrajzi kötetére, amelyből még jobban megismerte benne a testvért, a küzdő lelkészt, a tanárt, a professzort…

A konferencia szervezője, Tokics Imre egyetemi tanár testvér pedig az ünnepi kötet megjelenése kapcsán ekként fogalmazott: „Szigeti tanár úr tudományos tevékenységének mélységeit és rejtett zugait, mivel munkássága és szolgálata igen szerteágazó és összetett, ezért teljes mértékben majd a jövőben, az ez irányú kutatások hozhatják felszínre.”

A jelenlévők egy kisfilmet tekintettek meg, amely Szigeti Jenő családi gyökereitől elindulva mutatta be testvérünk igen gazdag életútját és szolgálatát.

Az emlékkötetet prof. dr. Karasszon István, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető professzora mutatta be, kiemelve, hogy a könyv borítója igényes tervezés, s a benne megfogalmazott írások méltóképpen emlékeznek meg a kiváló professzorról. Ugyanakkor megemlítette, hogy a kötet három részből áll, egyrészt a 2020. szeptember 27-i gyászistentiszteleten elhangzott beszédeket, az egyházi személyek búcsúszavait, a tudóstársak búcsúbeszédeit, valamint a méltató laudációkat, a második rész a tudóstársak tanulmányait, a harmadik rész pedig a tanítványainak írásait tartalmazza.

Az igaz emberek legendájáról utalva szólt Szigeti Jenő tudóstársról prof. dr. Kiss Endre, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja: „Szigeti Jenőt 2000-ben ismertem meg a Lőrinczy Huba szervezte, kivételesen bensőséges hangulatú centenáriumi Márai-konferencián Szombathelyen. Visszafelé együtt jöttünk a vonaton (amiből kiviláglik, mire jó, ha az ember utazhat). Ettől kezdve egyre sűrűbben láttuk egymást, egyre többször hallhattam kivételes elemzéseit. Valójában azonban már 2000 előtt is „ismeretlenül ismertem” (és ezt tudtam is már akkor). Szigeti Jenő szememben „nagy fiú” volt, a magyar társadalomban az ötvenes évek közepéig-végéig jól ismert, szeretetreméltó típus, aki mindenkire figyel, mindenhez ért, mindenben segít és mindig vidám.”

„Szigeti Jenő életútja és habitusa sok hasonlóságot mutat az általam nagyra becsült néprajztudósok életével és lelkiségével” – hangsúlyozta prof. dr. Barna Gábor egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem BTK egykori egyetemi tanára. S elgondolkodtam azon, hogy vajon, mi teszi ezt a közösséget, miben hasonlít egymásra ezeknek az embereknek a sorsa? Négy ember életének példáját szeretném röviden felvázolni: Bálint Sándor, Grynaeus Tamás, Hetény János és természetesen negyedikként Szigeti Jenő… Pályatársak voltak, példaképek lettek. Közös felismerésük volt, hogy az ember és az emberi kultúra forrása és mértéke a vallás, a vallásosság.”

Az Emlékkonferencia zárt körű rendezvény volt, tekintettel a járványügyi helyzetre. A Szigeti Család is képviseltette magát: az özvegy, Gyopár és a legfiatalabb testvér, dr. Szigeti István és felesége. Ezen túlmenően a tudós pályatársak, a társegyházak képviselői éppúgy jelen voltak, mint a tanítványainak egy csoportja. A nemrég még közöttünk élő és munkálkodó „professzorra” emlékezve szívünk megtelt hálával, mivel megtapasztaltuk azt, hogy a közösségünkön túl, milyen sokan tisztelték és szerették Szigeti Jenő testvérünket.

Az Emlékkonferencia megszervezéséért dr. Szigeti István mondott köszönetet – a család nevében – az Adventista Teológiai Főiskolának.

Dr. Tokics Imre

Az év missziós könyve

A Generálkonferencia az utóbbi években rendszeresen kiadja az év missziós könyvének szánt kiadványát. A kis könyv lényege az aktualitás, az az üzenet, amely adott évben a legfontosabb társadalmi (vallási) kérdésre céloz. A Mark Finley által jegyzett „Remény a nehéz időkben” c. könyv olyan kérdésre irányította a figyelmet, amely túlmutat a pandémián, és olyanokat is a jövő felé fordított, akik eddig kevéssé foglalkoztak azzal. Ez pedig nem más, mint a végidő, ill. a végidei üzenet.

A végidőt sokféleképpen tárgyaljuk. Hollywood pénzt remél tőle, ezért drámai filmeket készít, egyesek inkább kifigurázzák, mások ijesztő dolgokat hangsúlyoznak ki vele kapcsolatban (pl. egyes, drámai részleteit túlhangsúlyozzák) stb. Istennek viszont végidei üzenete van, egyfajta figyelmeztetés és figyelemfelhívás. A végidő egyik központi üzenete az, amit adventista zsargonban csak hármas angyali üzenetként szoktunk emlegetni. A téma azok közé tartozik, amelyről sokat beszélünk a szombatiskolában, ha éppen azon van a sor, de a köznapi gondolkodásunkból többnyire kimarad. Ennek egyik oka, hogy gyakran csak száraz és unalmas, a lényeget alig érintő formában szokták elénk tárni. Pedig tagadhatatlan, hogy ez Isten egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb végidei üzenete. Nem kevesebbet állítok, mint hogy ezen a megközelítésen Clifford Goldstein most változtat.

Az év missziós könyvének ugyanis (lásd a képet) ez a témája. Goldstein nemcsak jó bibliaértelmező szakember, de kiváló író is. Nemcsak érti és tudja tárgyát, de papírra is tudja vetni. Ettől válik a könyv nemcsak fontossá, de jól olvashatóvá is. És még valamitől: szókimondó. Ma gyakran felülírja az üzeneteinket a vallási populizmus vagy éppen a politikai korrektség, amely közmegegyezéssel várja el a megszólalótól a visszafogottságot, a hamis öncenzúrát: ne mondd ki „annak” az egyháznak a nevét, a bűnét, ha próféciát elemzel, kerüld ki a „forró kását”. És az üzenetünk ránk ég. Nem jut célba. Az év missziós könyvéből ez a tévút kimaradt. Nevén nevezi azt, amit nevén kell nevezni.

A világon ezekben az időkben rendszeres programként terjesztik nagy tételben az év missziós könyvét. Román testvéreink ezekben a napokban kb. 50 ezer kis könyvet raknak le otthonokban románul, és 8 ezret magyarul. Magyarországon jelenleg nincs rá országos program, azonban gyülekezeti még lehet (jövőre pedig kezdeményezni akarjuk, hogy területi programok legyenek szervezve rá, ha lehet). Aligha van jobb alkalom Istenről beszélni és ajándékozni, mint ebben az időszakban. A vizsgálatok egyöntetűen alátámasztják, hogy az emberek sokszorosan nyitottak – az év többi hónapjához képest – az Isten felé az év végén, különösen az adventi időszakban. Használjuk ki mi is, hogy ilyenkor nincsenek zárva a kapuk! A gyülekezetek még nem késtek el a szervezéssel. A kiadó nagy tételes kínálatban jó áron tudja átadni a kiadványt, ha van, aki vállalja, hogy a leendő mennyei honpolgárokhoz elviszi. Hogy pedig ne legyen egyedül a könyv, a nemrég kezdődött leárazási akciónkban számos más kiadvánnyal kiegészíthető az ajándékozási lista.

Keressétek honlapunkat (adventkiado.hu), kövessetek bennünket az egyházi és kiadós Facebook-oldalakon!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

Rendkívüli kiárusítás

A gyülekezeteket járva újra és újra szembesülök a kérdéssel: Olvasnak még könyveket az emberek? A pandémia alatt a könyveladások nagyot zuhantak, az elektronikus könyvek piaca viszont több mint kétszeresére bővült Európában. Azonban előtte érdekes folyamatoknak lehettünk tanúi: A pandémia előtti tíz évben gyakorlatilag töretlenül fejlődött a világon a hagyományos, papírra nyomtatott könyvek forgalma. Bár a példányszámok általában csökkentek (2-3000 körül volt az átlag, beleszámítva a tankönyveket is), a kiadott címek száma jelentősen nőtt, és az eladott összpéldányszám is évről évre új csúcsokat ért el. Vagyis – Antonius gyászbeszédét egyfajta fordított parafrázisként idézve – dicsérni jöttem Cézárt (a könyveket), nem temetni. A könyvek ma reneszánszukat érik.

A kiadó az idén – követve a korszellemet – már nyolc e-könyvet adott ki (és még körülbelül ugyanennyi fog megjelenni), és négy hangoskönyvet jelentetett meg (ami a kiadó honlapjáról ingyen letölthető), az elektronikus könyvek piaca számunkra eddig elhanyagolható. Ennek egyik oka biztosan az, hogy még friss a dolog, nem került még be mélyen a köztudatba. A másik oka azonban az, hogy az egyház tagsága elöregedő demográfiai képet mutat, a többség nem annyira digitális (még/már?). A missziót is kifejezetten a papírformátumú könyvek viszik. És egyelőre semmi nem mutat arra, hogy ez változni készülne.

Így az eredeti kérdésre a válasz: hogy igen, még olvasnak az emberek. Habár az olvasási szokások változtak az utóbbi évtizedekben, még mindig van egy viszonylag erőteljesnek mondható réteg, amelyben egy kiveszőben lévő faj tagjai, az OLVASÓK élnek.

A nagyobb kérdés számunkra, hogy az egyház missziójában a könyveknek megvan-e még a helye. Mert az utóbbi években főleg a magánvásárlók missziós beszerzései lendítették tovább a kiadó munkásságát. Akár a drága, nagy könyveinkből is nem egyszer szolgálunk ki missziós lelkületű embereket soktucatnyi megrendeléssel, kisebb evangelizációs könyveinket akár kétszázasával is vitték (és nem egyszer visszajöttek újabb adagokért). Vállalkozók és idős, félretenni képes testvérek pedig milliókat invesztáltak kiadványokba, amelyek aztán sok száz családnál kötöttek ki így vagy úgy.

Érthető, hogy a gyülekezeti élet visszaesésével szinte minden megrövidült. Azonban a gyülekezeti missziónak éppen a könyvezés lehetett volna időnként az a terep, amely fenntartja a korábbi kapcsolatokat. A gyülekezetek jelentős részének kiterjedt kapcsolatrendszere van olyan emberekből, akik különböző alkalmainkra jártak. Egy-egy könyv időszakos ajándékozása sokkal olcsóbb, mint a néha kellemetlenül drága és nem is feltétlenül hatékony sorozataink, és akár nagyon hatékony is lehet. Most pedig, amikor a sorozatok szinte teljesen megálltak, néha az egyetlen lehetőség lehetett volna (lehetne) arra, hogy a barátkozóink életének iránya tovább haladjon az Isten felé.

Ennek és a misszió általános céljainak elérésére a kiadó most rendkívüli ajánlatot kínál. Több mint száz könyvet áraztunk le, belátva, hogy értelmetlen a könyveknek a raktárainkban sínylődni, ahelyett hogy hírnökök lennének Isten üzenetében. A könyveknél minden esetben „egészen a padlóig lementünk”, ahogy magunk között megfogalmaztuk a folyamatot. Célunk, hogy a könyvek eljussanak azokhoz, akiket Isten megtérésre hív. Mennyiségi kedvezményként akár 90%-os kedvezménnyel is vásárolhattok most a kiadványokból. A listát megtalálhatjátok az adventkiado.hu oldalon.

Áldás legyen a könyvmisszión!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóvezető

 

Digitális könyvek a kiadóban

A magyar és nemzetközi adatok kis eltéréssel azt mutatják, hogy a válság előtt a könyv egyfajta reneszánszát élte. 2013 óta folyamatosan nőtt a kiadott könyvek száma (mind címek számát, mind összpéldányszámot tekintve). A válság nagy mértékben megtépázta mindezt. Jelenleg nincsenek olyan kimutatások, amelyek megbízhatóan adnák vissza az eladások visszaesését. Kisebb felmérésekből azonban tudjuk, hogy az elmúló két év messze nem lesz a könyvkiadás sikeridőszaka. Az e-könyveknek ehhez képest „jól jött” a karantén. Tavaly év végére a nagy forgalmazóknál elérte a teljes bevétel 5%-át (ami közel kétszeres érték a korábbihoz képest), ami megfelel a mai európai trendeknek (az EU-ban 4-5% körül mozog az e-könyvek részesedése a teljes könyveladásból).

A kiadó sok tekintetben speciális helyzetben van ezen a téren. A gyülekezetek bezárása, a táborok, nagy egyházi rendezvények, evangelizációk elmaradása 24,6%-kal alacsonyabb számlaforgalmat hozott, legalábbis értékben számolva. A számlaszám ugyanis mindössze 2%-kal maradt el az előző évhez képest, ami azt jelenti, hogy közel annyi megrendelés érkezett, mint korábban, de átlagosan kisebb értékben. Miért? Mert a rendelések jelentős része a traktátokból, amelyek az év nagy részében zárva tartottak, áttevődött az egyéni megrendelőkre. A forgalom alakulásában nagy része volt annak, hogy a kiadó kialakította új weboldalát, amelyen az online rendelések könnyen és egyszerűen leadhatók, a rendeléstől egészen a fizetésig (mind a tájékoztatás, mind a teljes rendelési adminisztráció megfelel a mai elvárásoknak). De mi a helyzet az e-könyvekkel?

A tavalyi év többek között az e-könyvek terjesztésének előkészítését is magában foglalta. A nehézség ugyanis nem az e-könyvek létrehozásában van. Ez csupán a feladat kisebb energiát felemésztő része (legalábbis, ami az indulást illeti). A nagyobb falat a rendszer, amely kezelni tudja mindazt, amitől a könyv több lesz digitális adatnál, vásárolható termékké válik, és minden követelménynek megfelelően terjeszthető. 2021-re sikerült a sok feladat mellett megoldani azt, hogy végre ez is rendelkezésre álljon. Ugyanakkor a forgalomban ez a tétel még 1% alatti, vagyis elmarad a nem vallási könyvterjesztésben tapasztalttól. Ennek egyik oka biztosan az, hogy a kiadó még csak korlátozott példányszámú e-könyvet adott ki. Ez azonban az idén biztosan változik.

Az idei évben két fontos e-könyvhöz kapcsolódó változást terveztünk. Az egyik – amit már érzékelni lehet –, hogy minden héten megjelentetünk egy Ellen White-könyvet ePub formátumban (ez ma a legelterjedtebb e-könyv formátum). A másik, hogy az idén szeretnénk elérni, hogy lehetőség szerint minden megjelenő könyv két formában, papíros és e-könyv formában is kiadásra kerüljön.

Kövessetek bennünket a kiadó Facebook-oldalán és a honlapunkon!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

 

Ty Gibson: Örökkévaló szeretettel szeretlek

A könyv ritkán látható szintézise az érzelmeknek és az észnek. Barangolás az isteni szépség provokatív világában. Lapjain egy valóságos személyként létező Istennel találkozhatsz, egy Személlyel, akinek a szeretete (SZERELME) határtalan, érzékenysége szenvedélyes. Fejezetről fejezetre haladva hatalmába kerít az érzés, mintha valaki kézen fogna, és egyenesen az Isten szívének közepébe vezetne be téged. A mennyei szívben pedig azon kapod magad, hogy Isten szerelmének különös célpontja vagy.

A Biblia kulcsigazságait gyakran száraz tényekként tálalják, a szerző tolla jóvoltából azonban most Isten jellemének élettől duzzadó, vonzó valóságaként fedik fel magukat. Isten, aki egyszerre Én és a Másik, a hármasság (Szentháromság) kapcsolati rendszerében nyer értelmet, a másokat folyton az önös érdekei elé helyező, határtalan szeretetben. A teremtés mint Isten természetes vágyának kiteljesedése bontakozik ki a szemünk előtt, amelynek célja, hogy határtalan és kifogyhatatlan szeretetét megsokszorozza, hogy soha véget nem érő örömben részesítse teremtményeit, akiket nem a szükség, hanem az önfeláldozó és kockázatvállaló teremtői vágy hív életre. A megváltás az önfeláldozás soha nem látott mélységiben megjelenő isteni cselekvés, amelyet olyan teremtményekért vállalt magára Krisztus (önként!), akik ezt egyetlen percre sem érdemelték meg. Azonban a szeretet nem tehet mást, mert önmagát hazudtolná meg, ha nem vállalná inkább a halált, minthogy szeretett teremtményei az üdvösség lehetősége nélkül elvesszenek.

A könyv visszaút Istenhez. Amely nem kényszer, hanem az öröm útja, az Alkotóhoz, aki nem magához kényszerít, hanem magához vonz. Az Isten valódi jelleme egyszerűen levesz a lábadról, nem hagyva más választást, mint hogy a Teremtőd karjaiba vesd magad.

 

Olvasók véleménye

„Azok közül a könyvek közül való, amit, ha olvasni kezdtél, nem tudsz abbahagyni”

„Lenyűgöző! Csodálatos utazás az Isten szívébe!”

„Fantasztikusan felépített teológiai gondolatok!”

„Ritkán mozgat meg egy könyv ennyire, mint ez”

„Azon kaptam magam olvasás közben, hogy sírok”

„Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kell”

Igazán kemény helyzetekre

A napokban generálkonferenciás megbeszélésen vettem részt. 75 ország kiadóvezetői és könyvevangélista vezetők gyűltünk össze a zoom előtt, hogy távolságokat áthidalva, virtuálisan próbáljuk meg átélni a testvérség érzését. Miért is vagyunk testvérek? Nem egy vérből származunk, nem közös az anyánk, apánk, másokat mondunk rokonainknak. A kis képernyőcskéken végignézve még a fizimiskánk is egészen másról vall, a bőrünk színe sem egyezik többségében. Akkor mégis miért? Miért testvérem az, aki idősebb az anyámnál, akit sohasem láttam élőben, és vérségi kötelék nincs köztünk?

A megváltás árán váltunk rokonná, nem test és vér szerint, hanem felülről születés útján. Mert az újjászületésben közös az Apánk. Ezzel pedig Krisztus örököstársai, testvérei lettünk, ahogy a Szentírás mondja: „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak…” (Róm 8:17a). Az örökségünk azonban nem e világból való, miközben mi még ebben a világban élünk. Ez pedig anomáliákhoz vezet. A szenvedések anomáliáihoz. A világ minden táján zárva vannak a gyülekezeteink, a könyvevangélisták többsége elvesztette a munkáját, mások vagy valamilyen helyettes szolgálatot látnak el, vagy valamilyen támogatással olyan házról házra munkát végeznek, mint az ajándékcsomagok kilincsekre akasztása (benne könyvvel), hogy minden akadály ellenére is terjedjen az evangélium. A kiadók forgalma mindenütt jelentősen csökkent, egyesek csak támogatások árán tudnak fennmaradni, mások a tartalékaikat élik fel. És mindenki készül a nyitásra. Mert most még várható, hogy lesz nyitás. A Covidot legyűrjük, a gyülekezeteink pedig előbb-utóbb kinyitnak (legalábbis ez a terv). De mi van akkor, ha egyszer úgy jön ránk a krízis, hogy nem lesz megint nyitás? Ha zárás, szorítás jön, majd még szorosabb zárás, szorítás, és pária leszünk örökre a világ szemében – egészen a visszajövetelig. Mert hiszen a próféciák szerint ez is el kell hogy érkezzen.

A szenvedésünknek valójában ebben van igazán az értelme: „…ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róm 8:17b–18). Mindenki szenved attól, ami a világban van, és még jobban fog attól, ami a világra jön. De szenvedés és szenvedés között is nagy különbségek vannak. A világ fájdalmára egyrészt gyógyszer, másrészt nincs értelme, mert az öngyilkos életforma, a saját pusztításunk gyümölcse a világ végidei rázkódása. A testvéri szenvedésre viszont gyógyír az üdvösség, másrészt célja az azonosulás a Megváltóval. Ilyen értelemben pedig elkerülhetetlen.

Még emlékszem a hősi időkre, amikor 25-28 évvel ezelőtt mindenhol Krisztus második eljöveteléről prédikáltak a testvéreink. Ebben vártuk a szenvedést, vártuk, ami a világra következik, és dicsőítettük érte Istent (mert igazságosak az ítéletei). Most pedig, amikor rajtunk a baj, néhányan összevissza futkosnak, panaszra nyílik a szájuk, mások értetlenül kérdezik, miért van mindez. A válasz pedig: mert ez is az utolsó idők része, a krisztusi testvériségből következő mellékhatás. Nem kivétel az utolsó napokban, hanem szabály, ami lesz még rosszabb. Mindez elég baljósan hangzik, és az ép elme tiltakozik a kínok és a szenvedések gondolatától is. Mert szabadításra, fájdalomkerülésre vágyunk. És ez így van jól. De a szenvedést ezzel nem kerülhetjük el.

A könyv, amely a napokban jelent meg a kiadó gondozásában, a szenvedésekben tanúsított kitartás tankönyvi példáját nyújtja. Egy lengyelországi adventista család a második világháborúban, akik végigszenvedték, végigkínlódták, de hitben a „földi poklot”. A könyvet olvasva a következő jelzők ötlöttek fel bennem: megragadó, elképesztő, hihetetlen, letehetetlen olvasmány, mindenkinek olvasnia kell… Az ilyen történeteket olvasva néha elszégyellem magam, és kérdezem: Hol vagyok én hitben ehhez? Enyhítő körülmény, hogy nekem még nem kellett bizonyítanom a földi pokolban. Így feltekintek, egészen magasra, amikor olyan hittel találkozok, mint Paul Cieslar és családja hite. Mi volt a titkuk? Egyik titkuk a határtalan bizalom volt Krisztusban, hogy akár élnek, akár halnak, a vég csakis jó lehet (vagy itt még, e földön, vagy majd odaát). A másik egy látszólag egyszerű dolog volt: következetesség. Azt vallották, hogy a bizalom Istenben független a körülményektől. Akkor is hittek, amikor az SS bezárta a gyülekezetüket, elvitte a társaikat, megölte falubelijüket, és akkor is, amikor az ő életükre tört. Isten pedig számos csodát tett velük. Ezt vallották és ezt is tették. Ettől működött.

A könyv fülszövegén így foglaljuk össze: „A második világháború gyökeresen változtatta meg Paul és családja életét. Idegen hatalmak akarták kényszeríteni őket arra, hogy feladják lengyel örökségüket és szilárd elköteleződésüket Isten felé. A család azonban végsőkig kitartott, megmutatva a világnak, hogy a legnehezebb helyzetekben is lehet engedelmeskedni Istennek. Példájuk rendkívül inspiráló, hitet erősítő a hitben egyre szegényebb világban.”

 

Dr. Gyetvai Gellért

 

Többé nem adunk el könyvet!

Furcsa álmot láttam a minap. Ágyamban szorongás fogott el, féltem, hogy meglát az Isten. Éreztem jelenlétét, a mindent és a mindenholt, a végtelen erőt, amelyet ember magyarázni nem képes. Majd váratlan nyugalom szállt rám, halk hangot hallottam a meghatározhatatlanból, közelről, mégis távol. Megszólított az Isten.

– Mi van a két borító között? – kérdezte magabiztosan, és volt valami megnyugtató a hangjában.

– Papír – feleltem –, sok papír. És betűk. Hát mi lenne, hiszen könyveket adunk ki, és könyveket adunk el.

Ahogy a szavak elhagyták ajkaimat, ismét nyugtalanság kerített hatalmába. Isten nem mondott semmit, de éreztem, hogy rossz volt a válasz. Szavak nélkül beszélgettünk. Gondolatok cikáztak végig bennem, és értetlenül álltam a történések előtt. Kerestem a kivezető utat a gondolat csapdájából. És még mindig attól féltem, hogy meglát az Isten, hiszen ki élhetné túl az Ő egyetlen pillantását. Így is belém látott, látta gyötrődésemet és a tévutat, amin járok. Minden porcikámban éreztem méltatlanságomat, de azt is, hogy küzdenem kell, hogy megleljem a helyes utat.

– Hát mégis, mi van a két fedlap között? – kérdezte újra, lassan, komótosan, de biztatással a hangjában.

Felelni sem mertem, csak kattogtak agyam fogaskerekei, mint egy precízen összerakott óra, és tanácstalan voltam. A szavaim elakadtak, találgatni nem mertem. Közel harminc év a könyvek között, és nem tudom a választ erre az egyszerű kérdésre?

Aztán belém nyilallt valami. Az Örökkévaló Isten Igéjének egy sora tolakodott elém, amely azt mondta: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” Egy hang olvasta fel nekem, amely – nem tudom jobban jellemezni, minthogy – mély volt és széles, színes és illatos, meleg és nyugtató, és egyszerre a világ minden nyelvén zengte az Isten igazságát, amely az Ige, és amely a világokat is teremtette. Mégis értettem.

És egyszeriben megformálódott az Isten kérdésére a válasz: mert a két fedél között az Örökkévaló Isten Igéje van. Ha pedig nem így lenne, akkor rossz úton járunk.

Ekkor értettem meg, átérezve az Örökkévaló Isten minden jóságát, hogy többé nem adhatunk el könyvet. Mert innentől evangéliumot készítünk elő, az Isten örömhírét hirdetjük, és az Ő Krisztusát, a világ Messiását kínáljuk minden embernek, nem pedig tárgyakat. A világ Teremtőjének áldását osztjuk, és az örök élet hírnökei leszünk, és nem kufárok. Mást nem tehetünk.

És ekkor az Öregkorú rám nézett, bólintott, egy keskeny mosoly jelent meg az arcán, és halkan ennyit mondott:

– Jól van, jó és hű szolgám, ha ezek után hű leszel a kevesen, sokra bízlak azután! Csak soha ne feledd: addig van jól, míg a két fedlap között nincs más, csak az örök élet útja!

És ekkor megfogadtam, hogy többé soha nem adunk el könyvet.

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

 

Advent Kiadó – www. adventkiado.hu
Látogass el az új honlapunkra!

Fogadd örökbe ezt a könyvet!

Az egyházban számos nagyszerű dolog jött létre közösségi adakozással – egyik impozáns példa erre a balatonlellei üdülő, vagy más néven konferenciai központ. Ezek a közösséget összekovácsoló összefogások mély nyomot hagytak az egyház életében. Miért ne történhetne meg ez kisebb léptékben is?

A közelmúltban hirdette meg az Advent Kiadó a Fogadj örökbe egy könyvet!/Fogadd örökbe ezt a könyvet! akcióját, amely nagyon egyszerű és bibliai képlet alapján áll össze.

A kiadó életében – hisszük – vannak olyan alapkönyvek, amelyekből tulajdonképpen nem lenne szabad kifogyni. Ilyen a közelmúltban hiányként jelentkező, de mára adakozásból kiadott Jézus élete, vagy éppen a Jézushoz vezető út. Azonban pontosan ebben a kategóriába sorolódik A nagy küzdelem c. könyv is. Jelenleg még sincs impozáns, reprezentatív saját kiadás ebből, csupán néhány, kifejezetten nagy tételben, szórásra nyomtatott, vallási ajándékként kevésbé alkalmas példány, amit a román kiadó adott ki. Adott tehát a hiány. Mit tehetünk? Vagy belenyugszunk, vagy azt mondjuk: Nincs ennek a közösségnek annyi ereje, hogy megakadályozza, hogy az egyik legfontosabb könyvünk hiányozzon a kínálatból? Mi hisszük, hogy van. A képlet első eleme tehát a hiány, vagy még inkább a szükség.

A képlet második eleme viszont a közösségi erő, az adakozásban lévő hatalom. Hiszen az adománynak hatalma van. Sok kis adományból gigantikus dolgok állhatnak össze. A kicsi ebben az értelemben olyan erővel bír, mint a nagy. A kicsi adomány az egész részlete, így annak reprezentánsa is. A sok kicsiből pedig létrejön a nagy: mint pl. a konferenciai központ.

Azonban még hiányzik egy elem a képletből: az isteni erő.

Isten azt mondja Péld 11:24 versében: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.” Különleges szövetsége az Istennek az emberrel, hogy az Istennek adott adomány adóját megáldja az Isten. Az adomány gyakran olyan, mint a példabeli szeretet: minél többet adsz másoknak, annál több lesz neked. Kiemelkedő példa erre a sareptai özvegy, aki az utolsó ételadagját adta Illésnek (tkp. Istennek), mire soha ki nem apadó olajkészlet lett a válaszként kapott áldás. Kétszer ad, aki gyorsan ad – mondja a közmondás. Ami akár úgy is hangozhatna, hogy kétszer ad, aki időben ad. Most idő és alkalom is van rá, hogy jó célra adj.

Az adománynak nincs összeghatára. Ha kétezer fő fejenként ezer forintot adna, akkor is közel kétezer könyv kinyomtatására jönne össze a pénz. Ha ezer ember adna fejenként kétezer forintot, az eredmény ugyanaz lenne. Budapesten és környékén általában 350-450 forint körül lehet egy gombóc fagyit venni, így akár azt is mondhatjuk, hogy három gombóc árával egy fontos ügy mellé tudunk állni.

A kiadó a számlaszámot közzétette a Facebook oldalán és a www.adventkiado.hu oldalon is. Minden adakozót arra kérünk, hogy tegye egyértelművé az utalását azzal, hogy a közleményben a NAGY KÜZDELEM megjegyzést írja be (vagy valamit, ami egyértelműen erre utal).

A beérkező összegeket kizárólag a könyv előkészítési és nyomtatási költségeire fordítjuk, semmilyen más adminisztratív vagy egyéb kiadásra nem megy.

A kiadó számlaszáma: OTP Bank – 11742331-20006967, a közleménybe pedig kérjük beírni: NAGY KÜZDELEM.

Köszönjük minden adakozó testvérünknek, hogy gondol ránk!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató