Címke alapú listázás: könyvajánló

A világ változik – halljuk sokszor -, és e változás nem mindenben kedvez a könyvkiadásnak. Az ilyen és hasonló „életigazságok”, miközben bizonyos igazságmaggal mindig rendelkeznek, gyakran inkább elfedezik azt a valóságot, amiben a könyvmisszió napjainkban él. Amikor a mozi annak idején megjelent, a felkent „jövőbelátók”, az élet nagy „ismerői” a színház felett megkongatták a vészharangot. Azóta számos év eltelt, és ma sokkal többen járnak színházba, mint akkor, amikor az önhivatott próféták a színházművészet végét jósolták meg. Úgy tűnik, a könyves jövendölések is hasonló tendenciát jelenítenek meg.

Mivel immár több mint 10 éve dolgozom a kiadói misszióban (és kb. 30 éve a könyvkiadásban), talán nem túlzás részemről az állítás, hogy van némi rálátásom arra, hogyan változott az elmúlt évtizedekben a könyvekhez való viszony. Az olvasási szokások sok tekintetben változtak, tudjuk. Nemcsak kutatások adatai mutatják ezt, de az is, amit a vevőink, a gyülekezetek és testvérek mondanak, illetve, amit nap mint nap látunk saját berkeinkben. Ennek része az is, hogy kevesebben olvasnak (de még mindig túl sokan ahhoz, hogy kézlegyintéssel lekicsinyeljük a könyvek olvasásának nemes jelenségét – kb. 900 ezer ember heti rendszerességgel olvas pl. Magyarországon, összesen 4,6 millió olvas papíros könyveket valamilyen formában!). Ez bizonyára nem kedvez a könyvmissziónak sem. Azonban ez az olvasási folyamatnak csupán az egyik aspektusa – és talán nem is mindig a legfontosabb.

Egy másik – és talán fontosabb – aspektus viszont a hogyan olvasnak kérdésre adott válasz. A vizsgálatok szerint ez is jelentősen változott. Míg 100 évvel ezelőtt a nagy romantikus könyvek sok száz oldalát kitölthették a ma már végtelenül hosszúnak ható leírások (tájleírások, gazdagon spékelve illatokkal, színekkel, érzésekkel pl.), addig egy mai olvasó ritkán képes már arra is, hogy ezeken átrágja magát: inkább átugorja az ilyen részeket a többség. A folyamatos izgalom és cselekmény tartja csak a hosszabb könyvek mellett az olvasókat. Ez egy alapvető változás, amit nekünk is ismernünk kell (jó hír, hogy a kiadónál egyetlen olyan könyv sem található, amely a korai, romantikus regények eme jellemző jegyét magán hordozná, ezek felől tehát nyugodtak lehetünk).

Egy olyan jelenség is egyre elterjedtebb (és szintén a hogyan olvasunk kérdésre adott válaszok egyike), ami korábban kevesekre volt jellemző, ma viszont az olvasótábor jelentős részére igaz: a mai emberek jelentős része sokkal inkább az információért olvas. Talán ez a legjelentősebb változás az eddigiekhez képest a mi szempontjaink szerint. Az információért olvasó ember nem hosszú narrációkat, tájleírást és érzelmi kibontakozást keres, hanem adatot, érdekességet. Igazságot, a világról szóló információt, a tudása, valamilyen témában való jártassága bővítését stb. Jó hír: a kiadó könyvei szinte minden esetben ezt az igényt elégítik ki. De mindezek felett van a jelenségnek egy olyan vetülete is, amire a korábbi időszakokban kevesebb példát láttunk, mint napjainkban, és számunkra ez fontos változás a világ történéseiben.

Egyre több ember talál meg bennünket, akik nem adventista gyülekezeten, nem testvéreken és lelkészeken, hanem teljesen más úton jutnak el az igazsághoz, amit keresnek – ennek az útnak a kikövezője pedig hitünk szerint a Szentlélek. Évente többször szembesülünk azzal – ahogy ezek az emberek aztán nekünk elmesélik -, ahogy emberek rádöbbennek, hogy a gyülekezetük (nem adventista gyülekezetekről van szó) olyan hamis tanításokat hordoz, amivel nem tudnak azonosulni (immár). Ezek az emberek aztán keresésbe kezdenek, és gyakran nálunk kötnek ki. Leginkább azért, mert a netes kereséseik közben valamilyen szálon a könyveinket ismerték meg. És mivel a könyvek biztonságosan, minden elkötelezettségtől mentesen rendelhetők, ők megrendelnek egyet, majd még egyet, aztán van, hogy többet… És ezek után gyakran telefonon és/vagy személyesen is megkeresnek bennünket, hogy elmondják, milyen változások mentek bennük végbe (innen ismerjük a történeteiket).

A legfrissebb ilyen tapasztalatunkat hadd osszuk meg veletek. Egy család a neten egy videót nézett meg a halál utáni életről, ami a Biblia szerint nem az azonnali mennybemenetellel éri el a csúcspontját, ráadásul még halhatatlan lelkünk sincs. A család elsőre felháborodott ezen a tanításon, viszont nem hagyta őket nyugodni a dolog. A fiú (akit azóta személyesen is megismertünk) anyját annyira izgatta mindez, hogy elkezdett alaposabban is utánajárni a dolgoknak, és egyszer csak nem tehetett mást, mint elfogadta, hogy mit mond a Szentírás. Ez odáig vezetett, hogy szembe kerültek a korábbi felekezetükkel, és elkezdtek kiadós könyveket vásárolni – először a halál utáni életről, mostanra pedig az egyházunk történetéről és hasonló témákról is.

Milyen „új” (ami egyben régi is, csak talán most másképp hangsúlyozódik) szerepe lett a kiadónak? Többek között az információ adása eddig csak kevéssé elért embereknek. Ma sokan, akik egyébként nem feltétlenül nagy olvasók, de őszintén keresnek, akarják az igazságot, gyakran nem a mindent is tartalmazó neten tájékozódnak (vagy nem csak ott), hanem a biztosabbnak érzett könyvekhez fordulnak. Mert a könyv még mindig annak a stabil tárháza, amit alá lehet húzni, képi memóriánkkal jól lehet rá emlékezni, amit újra és újra meg lehet rágni, amit a Biblia mellé lehet tenni, hogy összevesd a mondottakat, és így tovább.

Mert a könyv – nagyon úgy tűnik – hasonló sorsra juthat, mint a színház anno. Miközben egyesek a teljes visszaszorulását vizionálják, a könyv jól becsülhetően sosem kopik ki a világunkból, csak az olvasótábora lesz más, akik más igényekkel és elvárásokkal, de megmaradnak. És egyre fontosabb szerephez jut az igazság keresésében (vagy inkább sosem veszti el ebben a szerepét).

Egyházunk számára pedig különösen lényeges mindez. Miközben az 1980-as években a könyvekhez (tulajdonképpen könyvevangélistákhoz) köthető keresztségek száma alig 18 ezerre volt tehető, ma 60-70 ezer fő keresztelkedik meg a könyves misszionáriusok munkája nyomán évente (ami a nem ide sorolt egyéb, könyvekhez – is – köthető megtérések számával kiegészítve akár 7-10%-os ráta is lehet a teljes megtérők számához viszonyítva a világegyházban).

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

A Generálkonferencia az utóbbi években rendszeresen kiadja az év missziós könyvének szánt kiadványát. A kis könyv lényege az aktualitás, az az üzenet, amely adott évben a legfontosabb társadalmi (vallási) kérdésre céloz. A Mark Finley által jegyzett „Remény a nehéz időkben” c. könyv olyan kérdésre irányította a figyelmet, amely túlmutat a pandémián, és olyanokat is a jövő felé fordított, akik eddig kevéssé foglalkoztak azzal. Ez pedig nem más, mint a végidő, ill. a végidei üzenet.

A végidőt sokféleképpen tárgyaljuk. Hollywood pénzt remél tőle, ezért drámai filmeket készít, egyesek inkább kifigurázzák, mások ijesztő dolgokat hangsúlyoznak ki vele kapcsolatban (pl. egyes, drámai részleteit túlhangsúlyozzák) stb. Istennek viszont végidei üzenete van, egyfajta figyelmeztetés és figyelemfelhívás. A végidő egyik központi üzenete az, amit adventista zsargonban csak hármas angyali üzenetként szoktunk emlegetni. A téma azok közé tartozik, amelyről sokat beszélünk a szombatiskolában, ha éppen azon van a sor, de a köznapi gondolkodásunkból többnyire kimarad. Ennek egyik oka, hogy gyakran csak száraz és unalmas, a lényeget alig érintő formában szokták elénk tárni. Pedig tagadhatatlan, hogy ez Isten egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb végidei üzenete. Nem kevesebbet állítok, mint hogy ezen a megközelítésen Clifford Goldstein most változtat.

Az év missziós könyvének ugyanis (lásd a képet) ez a témája. Goldstein nemcsak jó bibliaértelmező szakember, de kiváló író is. Nemcsak érti és tudja tárgyát, de papírra is tudja vetni. Ettől válik a könyv nemcsak fontossá, de jól olvashatóvá is. És még valamitől: szókimondó. Ma gyakran felülírja az üzeneteinket a vallási populizmus vagy éppen a politikai korrektség, amely közmegegyezéssel várja el a megszólalótól a visszafogottságot, a hamis öncenzúrát: ne mondd ki „annak” az egyháznak a nevét, a bűnét, ha próféciát elemzel, kerüld ki a „forró kását”. És az üzenetünk ránk ég. Nem jut célba. Az év missziós könyvéből ez a tévút kimaradt. Nevén nevezi azt, amit nevén kell nevezni.

A világon ezekben az időkben rendszeres programként terjesztik nagy tételben az év missziós könyvét. Román testvéreink ezekben a napokban kb. 50 ezer kis könyvet raknak le otthonokban románul, és 8 ezret magyarul. Magyarországon jelenleg nincs rá országos program, azonban gyülekezeti még lehet (jövőre pedig kezdeményezni akarjuk, hogy területi programok legyenek szervezve rá, ha lehet). Aligha van jobb alkalom Istenről beszélni és ajándékozni, mint ebben az időszakban. A vizsgálatok egyöntetűen alátámasztják, hogy az emberek sokszorosan nyitottak – az év többi hónapjához képest – az Isten felé az év végén, különösen az adventi időszakban. Használjuk ki mi is, hogy ilyenkor nincsenek zárva a kapuk! A gyülekezetek még nem késtek el a szervezéssel. A kiadó nagy tételes kínálatban jó áron tudja átadni a kiadványt, ha van, aki vállalja, hogy a leendő mennyei honpolgárokhoz elviszi. Hogy pedig ne legyen egyedül a könyv, a nemrég kezdődött leárazási akciónkban számos más kiadvánnyal kiegészíthető az ajándékozási lista.

Keressétek honlapunkat (adventkiado.hu), kövessetek bennünket az egyházi és kiadós Facebook-oldalakon!

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

A magyar és nemzetközi adatok kis eltéréssel azt mutatják, hogy a válság előtt a könyv egyfajta reneszánszát élte. 2013 óta folyamatosan nőtt a kiadott könyvek száma (mind címek számát, mind összpéldányszámot tekintve). A válság nagy mértékben megtépázta mindezt. Jelenleg nincsenek olyan kimutatások, amelyek megbízhatóan adnák vissza az eladások visszaesését. Kisebb felmérésekből azonban tudjuk, hogy az elmúló két év messze nem lesz a könyvkiadás sikeridőszaka. Az e-könyveknek ehhez képest „jól jött” a karantén. Tavaly év végére a nagy forgalmazóknál elérte a teljes bevétel 5%-át (ami közel kétszeres érték a korábbihoz képest), ami megfelel a mai európai trendeknek (az EU-ban 4-5% körül mozog az e-könyvek részesedése a teljes könyveladásból).

A kiadó sok tekintetben speciális helyzetben van ezen a téren. A gyülekezetek bezárása, a táborok, nagy egyházi rendezvények, evangelizációk elmaradása 24,6%-kal alacsonyabb számlaforgalmat hozott, legalábbis értékben számolva. A számlaszám ugyanis mindössze 2%-kal maradt el az előző évhez képest, ami azt jelenti, hogy közel annyi megrendelés érkezett, mint korábban, de átlagosan kisebb értékben. Miért? Mert a rendelések jelentős része a traktátokból, amelyek az év nagy részében zárva tartottak, áttevődött az egyéni megrendelőkre. A forgalom alakulásában nagy része volt annak, hogy a kiadó kialakította új weboldalát, amelyen az online rendelések könnyen és egyszerűen leadhatók, a rendeléstől egészen a fizetésig (mind a tájékoztatás, mind a teljes rendelési adminisztráció megfelel a mai elvárásoknak). De mi a helyzet az e-könyvekkel?

A tavalyi év többek között az e-könyvek terjesztésének előkészítését is magában foglalta. A nehézség ugyanis nem az e-könyvek létrehozásában van. Ez csupán a feladat kisebb energiát felemésztő része (legalábbis, ami az indulást illeti). A nagyobb falat a rendszer, amely kezelni tudja mindazt, amitől a könyv több lesz digitális adatnál, vásárolható termékké válik, és minden követelménynek megfelelően terjeszthető. 2021-re sikerült a sok feladat mellett megoldani azt, hogy végre ez is rendelkezésre álljon. Ugyanakkor a forgalomban ez a tétel még 1% alatti, vagyis elmarad a nem vallási könyvterjesztésben tapasztalttól. Ennek egyik oka biztosan az, hogy a kiadó még csak korlátozott példányszámú e-könyvet adott ki. Ez azonban az idén biztosan változik.

Az idei évben két fontos e-könyvhöz kapcsolódó változást terveztünk. Az egyik – amit már érzékelni lehet –, hogy minden héten megjelentetünk egy Ellen White-könyvet ePub formátumban (ez ma a legelterjedtebb e-könyv formátum). A másik, hogy az idén szeretnénk elérni, hogy lehetőség szerint minden megjelenő könyv két formában, papíros és e-könyv formában is kiadásra kerüljön.

Kövessetek bennünket a kiadó Facebook-oldalán és a honlapunkon!

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

Ty Gibson: Örökkévaló szeretettel szeretlek

A könyv ritkán látható szintézise az érzelmeknek és az észnek. Barangolás az isteni szépség provokatív világában. Lapjain egy valóságos személyként létező Istennel találkozhatsz, egy Személlyel, akinek a szeretete (SZERELME) határtalan, érzékenysége szenvedélyes. Fejezetről fejezetre haladva hatalmába kerít az érzés, mintha valaki kézen fogna, és egyenesen az Isten szívének közepébe vezetne be téged. A mennyei szívben pedig azon kapod magad, hogy Isten szerelmének különös célpontja vagy.

A Biblia kulcsigazságait gyakran száraz tényekként tálalják, a szerző tolla jóvoltából azonban most Isten jellemének élettől duzzadó, vonzó valóságaként fedik fel magukat. Isten, aki egyszerre Én és a Másik, a hármasság (Szentháromság) kapcsolati rendszerében nyer értelmet, a másokat folyton az önös érdekei elé helyező, határtalan szeretetben. A teremtés mint Isten természetes vágyának kiteljesedése bontakozik ki a szemünk előtt, amelynek célja, hogy határtalan és kifogyhatatlan szeretetét megsokszorozza, hogy soha véget nem érő örömben részesítse teremtményeit, akiket nem a szükség, hanem az önfeláldozó és kockázatvállaló teremtői vágy hív életre. A megváltás az önfeláldozás soha nem látott mélységiben megjelenő isteni cselekvés, amelyet olyan teremtményekért vállalt magára Krisztus (önként!), akik ezt egyetlen percre sem érdemelték meg. Azonban a szeretet nem tehet mást, mert önmagát hazudtolná meg, ha nem vállalná inkább a halált, minthogy szeretett teremtményei az üdvösség lehetősége nélkül elvesszenek.

A könyv visszaút Istenhez. Amely nem kényszer, hanem az öröm útja, az Alkotóhoz, aki nem magához kényszerít, hanem magához vonz. Az Isten valódi jelleme egyszerűen levesz a lábadról, nem hagyva más választást, mint hogy a Teremtőd karjaiba vesd magad.

Olvasók véleménye

„Azok közül a könyvek közül való, amit, ha olvasni kezdtél, nem tudsz abbahagyni”

„Lenyűgöző! Csodálatos utazás az Isten szívébe!”

„Fantasztikusan felépített teológiai gondolatok!”

„Ritkán mozgat meg egy könyv ennyire, mint ez”

„Azon kaptam magam olvasás közben, hogy sírok”

„Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kell”

Furcsa álmot láttam a minap. Ágyamban szorongás fogott el, féltem, hogy meglát az Isten. Éreztem jelenlétét, a mindent és a mindenholt, a végtelen erőt, amelyet ember magyarázni nem képes. Majd váratlan nyugalom szállt rám, halk hangot hallottam a meghatározhatatlanból, közelről, mégis távol. Megszólított az Isten.

– Mi van a két borító között? – kérdezte magabiztosan, és volt valami megnyugtató a hangjában.

– Papír – feleltem –, sok papír. És betűk. Hát mi lenne, hiszen könyveket adunk ki, és könyveket adunk el.

Ahogy a szavak elhagyták ajkaimat, ismét nyugtalanság kerített hatalmába. Isten nem mondott semmit, de éreztem, hogy rossz volt a válasz. Szavak nélkül beszélgettünk. Gondolatok cikáztak végig bennem, és értetlenül álltam a történések előtt. Kerestem a kivezető utat a gondolat csapdájából. És még mindig attól féltem, hogy meglát az Isten, hiszen ki élhetné túl az Ő egyetlen pillantását. Így is belém látott, látta gyötrődésemet és a tévutat, amin járok. Minden porcikámban éreztem méltatlanságomat, de azt is, hogy küzdenem kell, hogy megleljem a helyes utat.

– Hát mégis, mi van a két fedlap között? – kérdezte újra, lassan, komótosan, de biztatással a hangjában.

Felelni sem mertem, csak kattogtak agyam fogaskerekei, mint egy precízen összerakott óra, és tanácstalan voltam. A szavaim elakadtak, találgatni nem mertem. Közel harminc év a könyvek között, és nem tudom a választ erre az egyszerű kérdésre?

Aztán belém nyilallt valami. Az Örökkévaló Isten Igéjének egy sora tolakodott elém, amely azt mondta: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” Egy hang olvasta fel nekem, amely – nem tudom jobban jellemezni, minthogy – mély volt és széles, színes és illatos, meleg és nyugtató, és egyszerre a világ minden nyelvén zengte az Isten igazságát, amely az Ige, és amely a világokat is teremtette. Mégis értettem.

És egyszeriben megformálódott az Isten kérdésére a válasz: mert a két fedél között az Örökkévaló Isten Igéje van. Ha pedig nem így lenne, akkor rossz úton járunk.

Ekkor értettem meg, átérezve az Örökkévaló Isten minden jóságát, hogy többé nem adhatunk el könyvet. Mert innentől evangéliumot készítünk elő, az Isten örömhírét hirdetjük, és az Ő Krisztusát, a világ Messiását kínáljuk minden embernek, nem pedig tárgyakat. A világ Teremtőjének áldását osztjuk, és az örök élet hírnökei leszünk, és nem kufárok. Mást nem tehetünk.

És ekkor az Öregkorú rám nézett, bólintott, egy keskeny mosoly jelent meg az arcán, és halkan ennyit mondott:

– Jól van, jó és hű szolgám, ha ezek után hű leszel a kevesen, sokra bízlak azután! Csak soha ne feledd: addig van jól, míg a két fedlap között nincs más, csak az örök élet útja!

És ekkor megfogadtam, hogy többé soha nem adunk el könyvet.

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

Advent Kiadó – www. adventkiado.hu
Látogass el az új honlapunkra!