AdventInfo

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket” (Péld 31:10).

Cikksorozatunk következő lelkészfelesége Körmöczi Marika.   – Milyen családból származol, adventisták voltak a szüleid? – Háromgyermekes család elsőszülötteként, 1956 tavaszán, Szabadkán láttam meg a napvilágot. Öcsém két évvel később született, húgom 1966-ban. Édesanyám hívő adventistaként nevelt minket, édesapám nyugdíjazása után tért vissza az egyházba. Testvéreim, családtagjaikkal együtt az Urat szolgálják. Gyermekkoromban szombatonként a szabadkai adventista gyülekezetbe jártunk. Egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, annak ellenére, hogy sokszor gyalog tettük meg az imaházba vezető hosszú utat. Az általános iskola befejezése után szövetséget kötöttem az Úrral. Ezután még tartalmasabb, áldásosabb lett számomra a gyülekezeti élet: ifjúsági órák, kirándulások Palicsra, bibliai vetélkedők, kórus stb.   – Hogyan kerültél a Teológiai Főiskolára? – Abban az időben Szabó István és Fehér István lelkész testvérek buzdításának eredményeképpen jelentkeztem és felvételt nyertem a Belgrád melletti, rakovicai teológiai iskolába. A középiskola elvégzése után a (volt) Jugoszláv Unió Északi Egyházterületénél dolgoztam. Szalma Sándor testvér és Szabados Marika testvérnő mellett, a magyar szerkesztőség tagja lettem: szerb és horvát nyelvről fordítottam magyar nyelvre.   – Mikor és hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? – Férjemmel, Miklóssal még a teológián ismerkedtem meg, majd egy ideig együtt dolgoztunk, az Északi Egyházterületen. Ő ugyanis ott töltötte lelkész gyakornoki éveit. 1976-ban házasodtunk össze, tulajdonképpen ekkor lettem lelkészfeleség.   – Mint fiatal házaspár hol kezdtétek közös szolgálatotokat? – Közös életünket a vajdasági Bácstopolyán kezdtük. Hat ott töltött év alatt két leánygyermekünk született. Gabriella és Andrea. Bácstopolyáról Zrenjaninba, majd Zentára költöztünk. Áldásos, szép évek voltak ezek! Zenta után Újvidékre kerültünk, ahol Miklós az egyházterület titkáraként dolgozott. Itt leginkább a vendégfogadásban tudtam támogatni férjemet. Mindig nagy jövés-menés volt otthonunkban, de korábban még a körzetekben is. 1996-ban Pécsre költöztünk. Itt egy kedves, aktív közösséget találtunk. Az imaház építésével kapcsolatos nehézségek alaposan megtépázták a testvéreket, de hosszú évek eltelte után, elkészült az új imaház. Időközben Miklós a bajai körzet testvéreit pásztorolta.   – Milyen közös élményeitek vannak, amelyekre szívesen emlékszel vissza? – Mindig kedveltem az evangelizációkat. Amíg kisebbek voltak a lányaink, egész estés „programokat” gyakoroltunk be. Énekeltek, verset mondtak, én pedig kísértem őket orgonán. De nemcsak ők járultak hozzá az istentiszteletek ünnepélyességéhez, kis kórusokat szerveztem, melynek tagjai tehetségükhöz mérten megadták az evangelizációs estek hangulatát.   – Szeretteidről, most már unokáidról mint nagymama, mondanál valamit? – Amint említettem, az Úr két leánygyermekkel ajándékozott meg minket. Lányaink férjhez mentek, és hála az Úrnak családjukkal együtt ők is néki szolgálnak.   – Mint családanya, feleség, lelkészfeleség milyen kihívásaid voltak? – Lelkészfeleségnek lenni valóban nagy kihívást jelent, különösen akkor, ha nagyobb körzetben végezzük szolgálatunkat. Egy egyszerű példa: még az olyan apró dolgokra is oda kell figyelni, hogy kivel milyen hangnemben beszélgetünk. Az igazi kihívást mégis a gyakori költözés jelentette. Miklós aktív lelkészi szolgálata alatt több mint tízszer költöztünk.   – Milyen szolgálataid vannak a jelenlegi gyülekezetedben? – Nem tartom magam aktív „szónoknak”, ezért inkább „háttérmunkát” vállaltam. Fiatalabb koromban a vendég lelkészek elszállásolása, megvendégelése volt a fő feladatom, de hosszú éveken át voltam gyermekiskola-vezető, traktátkezelő, orgonista a gyülekezetekben. Az utóbbi időben – sok hittestvérrel együtt – azzal is elégedett lennék, ha jelen tudnék lenni egy istentiszteleten. Mindannyiunkat próbára tesz a járvány okozta „kényszerszabadság”.   – Mit üzensz a mai lelkészfeleségeknek? – Szeretettel üzenem nekik, hogy kitartással és buzgón végezzék a rájuk bízott feladatokat! Az Úr közel!   Bodnár Zsóka Női Szolgálatok Osztálya