Bejegyzés

ADRA közösségi nap az Óbudai Gyülekezetben

Az Óbudai Gyülekezet régóta elkötelezett, hogy segítsen a környezetében élők nehéz helyzetén. Azért, hogy ezt a szolgálatot szervezetten és hatékonyabban tegye, a gyülekezeti tisztségviselő választáson létrehozott egy ADRA munkacsoportot. Ahhoz, hogy terveket tudjon készíteni, szükségesnek látta egy ADRA nap megszervezését a gyülekezetben. Erre a napra a körzet gyülekezeteiből is eljöttek a testvérek.

A délelőtti igehirdetésben Illés és a sareptai asszony történetén keresztül Isten rávilágított, hogy ami segítségünk nem függhet semmilyen előítélettől. Az asszony az utolsó falatot is megvonta saját gyermekétől azért, hogy egy rászoruló idegennek enni adjon. Az asszony ígéretet kapott, ami valósággá lett, mert az asszony családjában a bőséges termésig Isten csodáját élvezték. A kérdés: Akarunk-e csodákat átélni? Ha igen, akkor lássuk meg a környezetünkben élők szükségletét, és önzetlenül tegyünk úgy, és azt, amit a sareptai asszony tett.

A közös ebéd után bemutatásra került az ADRA szolgálata, nemzetközi és hazai szinten, képek segítségével. Nagy missziós lehetőség rejlik a karitatív munkában, ezt Jézus földi munkájában is jó láthatjuk. Először segített az embereken, enni adott nekik, csak ezek után mondta, hogy: „Kövess engem!”

A gyülekezet így láthatta, hogyan kapcsolódhat be ebbe a munkába. Ez a szombati nap az Óbudai Gyülekezetben újra megerősítette az elköteleződést a másokért végzett szolgálatban.

Hisszük, hogy Isten megáldja ezt közös szolgálatot!

 

Bodnár Jánosné
ADRA kuratóriumi tag

Zugló megújult!

Egy álom vált valóra! Mintha nem is ugyanazon a helyen lennénk… új falak, új homlokzat, tágas tér, keresztelő-medence, 21. századi, modern gyülekezet! Majdnem egy évnyi felújítás, átalakítás áll a hátunk mögött, aminek eredményeképpen 2017. május 20-án felavathattuk az ÚJ zuglói gyülekezetet. 

A budapesti XIV. kerületi Kerékgyártó utcában – Szilvási Lajos és Lajosné egyháznak adományozott épületében – 1992-ben alakult meg a Zuglói Gyülekezet. Az évek során a kezdeti 6 tagból 2017-ig 68 tagig növekvő közösség számára hatalmas mérföldkő volt, amikor a régi, 50 főt befogadó gyülekezeti terem majdnem duplájára nőtt. Az emeleten két gyermekfoglalkoztató szobát is ki tudtunk alakítani az egyre gyarapodó gyermeksereg számára. A modern konyha pedig elengedhetetlen volt, hogy ilyen módon is megélhessük a közösséget, és folytathassuk jól bevált szokásunkat, mely szerint minden szombaton közös ebéddel várjuk a testvéreket és vendégeket!

Az idén 25 éves közösség nagyon hálás Istennek ezért a nagy tapasztalatért. Igazi csoda volt számunkra! Nagyon köszönjük az egyházterület gyülekezeteinek céladományát, az helyi önkormányzat külön segítségét, az egyházterületi bizottság támogatását és a gyülekezeti tagok felajánlásait.

Az istentisztelet első részében köszönetet mondtunk a támogatóknak, és megköszöntük az építkezésben tevékenykedő szakemberek és szervezők önfeláldozó munkáját.

Köszöntő beszédet mondott Gyügyei Attila, önkormányzati képviselő, családvédelmi és egyházügyi tanácsnok. Egyházunk elnöke, Ócsai Tamás szólta az Igét, majd dr. Ősz-Farkas Ernő egyházterületi elnök vezette a gyülekezetet a fogadalomtételnél.

A megújulás jegyében, a következő mondattal fejeztük be az avatási istentiszteletet:

„Mi mint a gyülekezet tagjai, megújítva saját odaszentelődésünket, ezt az egész épületet Krisztus ügyének és az emberiség szolgálatának szenteljük.” ÁMEN!

(NG)

Változások a Péceli Gyülekezet életében

2016 októberétől az Adventista Teológiai Főiskola kezelésébe került a Péceli Gyülekezet, ami jelentős változást eredményezett a gyülekezet küldetésében. Mivel a Generálkonferencia Nevelési Osztálya évek óta szorgalmazza, hogy az Adventista Teológiai Főiskola az adventista elveknek megfelelően – a teológiai képzés mellett – gondoskodjon a hallgatók lelki neveléséről, arra kértük a Dunamelléki Egyházterületet, hogy tegye lehetővé, hogy a Péceli Gyülekezet olyan gyakorló gyülekezetté váljon, ahol a hallgatók ellenőrzött körülmények között kapcsolódhatnak be a gyakorlati gyülekezeti munkába. Ebből kifolyólag a nappali tagozatos hallgatóktól elvárjuk, hogy gyülekezeti tisztségeket töltsenek be, és rendszeresen részt vegyenek a szolgálatokban. Mindez lehetővé teszi, hogy a hallgatók olyan tapasztalatokat szerezzenek a gyülekezeti munkában, amit hasznosítani tudnak azokban a gyülekezetekben, ahol később szolgálni fognak. Ezen túlmenően a Péceli Gyülekezet küldetése, hogy összefogja és a város lakóinak evangelizálására késztesse azt a több mint harminc hetednapi adventista tagot, akik Pécelen élnek. A gyülekezet küldetésének harmadik területe, hogy segítse az Adventista Teológiai Főiskolát abban, hogy rendszeres, országos rendezvényeket tartva előmozdítsa a hetednapi adventista identitás és küldetéstudat elmélyítését az ország egész területén élő adventista testvériség körében.

A megváltozott küldetés már eddig is hozott néhány változást a gyülekezet életében, melyek hitünk szerint hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a Péceli Gyülekezet megfeleljen e hármas küldetésnek: a hallgatók bevonásának, a város evangelizálásának és az adventista identitástudat fejlesztésének. Októbertől napjainkig kilenc új tag csatlakozott a gyülekezethez levél által, ebben a negyedévben már minden nappali tagozatos hallgatót beosztottunk a szolgálatba, márciustól minden hónap első péntek estéjén – a város jóvoltából – egészségnevelő előadásokat tartunk a Kúria nevű közösségi házban. Ugyanitt megrendezzük a reformáció 500 éves évfordulóját, amit kiállítással, előadásokkal és zenei programokkal teszünk színessé. Emellett részt veszünk több városi rendezvényen, mindig hangsúlyozva a részvétel hetednapi adventista jellegét.

Ez utóbbi esetre mindjárt szeretnék egy gyakorlati példát is mondani. Az egészségnevelési előadás-sorozatot azzal kezdtük, hogy az előadó, Juhász Eszter, azzal kezdte előadását, hogy ezt az előadást a hetednapi adventisták helyi gyülekezetének képviseletében tartja. Mivel ez a gyülekezet pénteken este naplementével kezdi ünnepét, az előadó megkérte a résztvevőket, hogy csatlakozzanak a gyülekezet jelenlévő tagjaihoz a szombatkezdő imában, amit a hallgatók örömmel megtettek, majd a lelkipásztor imája után elkezdte az előadást, ami már természetesen arról az egészségügyi kérdésről szólt, amit a programban meghirdettek.

A gyülekezet életének egyik legszebb eseménye volt az április 8-án tartott keresztségi istentisztelet, ahol Juhász Eszter – aki mint hívő szülők gyermeke, korábban volt már egyházunk tagja, sőt dolgozóként szolgált Tasson, a szeretetotthonban, és elvégzett két évet a lelkészképző szemináriumon – visszatért, ahogy mondta, ahhoz a hithez, amit szüleitől tanult, és amit szíve mélyén akkor is őrzött, amikor az élet kihívásai messze sodorták az egyháztól. Tapasztalata szemmel látható igazolása annak a mondatnak, amit a „Fenséges kegyelem” című ének szerzőjének szállóigévé vált mondata kifejez a Római levél nyolcadik fejezetének üzenetét összegezve: „Ó szeretet, mely nem enged engem elmenni”. A keresztségi istentiszteleten a gyülekezet kórusa szolgált, a szertartást a gyülekezet lelkésze, Szilvási József vezette.

A Péceli Gyülekezet április 8-án délután tartotta úrvacsorai istentiszteletét, ahol a testvérek egy névre szóló, díszkötéses Bibliával ajándékozták meg Juhász Esztert, aki megköszönve azt, hogy a testvérek ilyen szeretettel fogadták be őt, elmondta: évtizedek óta intenzív terápiás nővérként dolgozik, mert úgy érzi, hogy Isten őt erre hívta el. Annak idején azért hagyta abba a lelkészi szolgálatra való felkészülést, mert úgy látta, hogy e kettős hivatásnak nem tud egyszerre megfelelni. Most azonban megértette, hogy e kettő valójában egy és ugyanaz: azok, akik az intenzív terápiára kerülnek, vagy a holtak birodalmába távoznak, vagy csodával határos módon kapnak még néhány évet. Bármi legyen is a végük, az, ahogy életüknek ebben a krízishelyzetében bánunk velük, kihatással lehet örök sorsukra. Mindez szorosan összefügg azzal, amit Luther Márton tanított a földi hivatásról: nemcsak azokat hívta el Isten, akik igét hirdetnek, hanem azokat is, akik világi hivatásukat úgy végzik, hogy nem embereknek, hanem Istennek szolgálnak vele.

A Péceli Gyülekezet az úrvacsora után szeretetvendégséget tartott, együtt fejeztük be a szombatot, egymás kezét megfogva énekeltünk és imádkoztunk, majd este fél tízig beszélgettünk a gyülekezet missziójáról és arról, hogy milyen nagy dolgokat cselekszik közöttünk az Úr.

(Szif)