Hírek

Gyermek-istentisztelet Békéscsabán

Az idén, március elején Pécelen megrendezett missziós ötletbörze gyermekszolgálatok szekciójában Mihalec Dóri több lehetőséget sorolt fel arra, hogyan lehet a gyülekezeten belül is szolgálatra hívni a gyermekeket.

Békéscsabán 16 éve folyamatosan gyarapszik a gyermekek közössége, és mára már több mint 20 különböző korú, okos, értelmes, tettre kész, Istent szerető gyermek van jelen szombatról szombatra. Kézenfekvő volt a gyermek-istentisztelet ötletének megvalósítása, hiszen ennyi fővel már gyülekezetet is lehetne alapítani! 

A szülők és a gyermekek is lelkesedve fogadták ezt a számunkra is új lehetőséget. Egy hónapos előkészület után, Istennek hála, megvalósult egy olyan szombat délelőtti óra, amikor a felnőttektől külön, de velük teljesen megegyező liturgiával, csak a gyerekek vettek részt egy nekik és általuk szervezett istentiszteleten.

Mindenki megtalálta a neki tetsző, önként vállalt szolgálati területet. Óravezető, igehirdető (három is volt), hálaszöveg olvasó, dekoratőr, pénztáros, hangszeresek, énekesek stb.

A szülők otthon készítették fel gyermekeiket, elmondva az adott szolgálati terület lényegét, így a gyermek teljesen átélhette annak jelentőségét, kipróbálhatta magát és képességeit az adott területen.

Az istentiszteleten szót ejtettünk a GLOW füzetekről. Pár mondattal bemutattuk és elmondtuk a gyerekeknek a használatukhoz szükséges három lépést. Olvasás és ima; ezt ott gyakoroltuk. Az istentisztelet után pedig a gyülekezetben a felnőttek közé vegyülve sokat ki is osztottak a gyerekek. Segítve ezzel azt, hogy a gyülekezeti tagok is megismerjék ezt a missziós kiadványt; de élmény volt a gyerekeknek is.

Velünk volt az Úr és megáldotta a gyermeki, nyitott, szolgálni vágyó szíveket! Délután már a következő alkalom időpontját kerestük. Lesz folytatás! 

Öröm nézni, ahogyan a gyermekek Isten vezetése alatt növekszenek értelemben, ügyesednek a szolgálatokban.

Csné D. V.

Reformációs séta Kecskeméten

Húsvét vasárnapján sokan sétálnak Kecskemét belvárosában. Templomba igyekeznek, vagy éppen onnan jönnek. Mások fagylaltozás miatt sétálgatnak a családjukkal, vagy csak egyszerűen mozogni vágynak. Ezek az emberek csodálkozva tapasztalták, hogy a Domus-parkolóban egy egész kis reformációs falu nőtt ki a földből. Mintegy 400-an barangolták be az elmúlt 500 év történelmét 7 + 1 interaktív sátorban. 

  • A járókelőket Márton testvér fogadta a wittenbergi vártemplom kapujánál. Arról beszélt, mennyire félreismerik Istent azok, akik azt hiszik, hogy pénzzel, vagy jó magaviselettel ki lehet érdemelni a Mindenható szeretetét. Tetzel János például azt hirdette, hogy csak annak bocsát meg Isten, aki búcsúcédulát vásárol. Erre tiltakozásul – vagy mondjuk stílszerűen, protestálva – Márton testvér kitűzte 95 tételét a vártemplomra, világossá téve, hogy Isten mindenkit feltétel nélkül szeret.
  • A második sátorban Kálvin János éppen fő művén, A keresztyén vallás rendszerén dolgozott könyvtárszobájában. De mikor meglátta a járókelőket, lelkesen behívta őket, és Isten megismeréséről beszélt nekik. A Mindenható megismerhető a természetből, a bibliai történetekből, de legjobban az Ő fia, Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki Őt.
  • A harmadik sátorban az emberek az 1568-as tordai országgyűlésbe kapcsolódtak bele. Bárki érvelhetett pro és kontra a vallásszabadság kérdésében, és sokszor heves – ugyanakkor játékos – vita alakult ki Dávid Ferenc lelkész, és egy maradi magyar kardcsörtető nemes között. Végül azonban János Zsigmond király kihirdette a világ első vallási türelemről szóló törvényét:

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki kénszerítéssel ne kénszerítse. De oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért pedig senki az szuperintendensök és püspökök közül az prédikátorokat meg ne bánthassa. Ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, mert a hit Istennek ajándéka. Midenik éljön az aranyos békességben egymással.”

  • A negyedik sátorban magával a nagy magyar bibliafordítóval, Károli Gáspárral találkozhattunk, aki abbéli reményét fejezte ki a járókelők felé, hogy talán eljön az az idő, amikor minden magyar kézben foghatja az Istentől ihletett Szentírást. Itt mellékesen még a lengyel nyomdász, Mantskovits Bálint nyomdagépét is ki lehetett próbálni.
  • Az ötödik sátorban John Wesley, a Metodista Egyház alapítója prédikált az oxfordi előkelőségeknek, és bátran nekikszegezte a kérdést: „Vajon Oxford keresztyén város?” De mielőtt a járókelők nyugodtan továbbmentek volna, Wesley tovább folytatta a faggatózást: „És Kecskemét, vajon Kecskemét keresztyén város?” Vajon mennyire vagyunk hitelesek? – tette föl mindenki magában a kérdést.
  • A hatodik sátor a gyönyörű Walesbe kalauzolta el a járókelőket. Egy kislány, Mary Jones 6 éven át gyűjti a pénzt, majd 42 km-t gyalogol, hogy egy walesi nyelvű Bibliát vásároljon. A lelkészt annyira meghatja Mary története, hogy lelkésztársával megalapítja a Brit és Külföldi Bibliatársulatot, melynek célja, hogy minél olcsóbban és minél nagyobb példányszámban nyomtassanak nemzeti nyelvű Bibliákat. Az, hogy ma mindenki számára könnyedén hozzáférhető a Biblia, egy 16 éves kislánynak köszönhető.
  • A járókelők a hetedik sátorban egy katonai parancsmegtagadásnak lehettek tanúi. Desmond Doss amerikai katona ugyanis elhatározta, hogy nem öl embert, helyette inkább életeket ment. „A reformáció – hangzott az adventista katona szájából – nem csak egy 16. századi történelmi esemény, az a te életedben is meg kell történjen. A Biblia úgy nevezi ezt, megtérés.”
  • Végül pedig az utolsó sátorban a gyerekeket várták a szervezők, ahol egy reformátor karakterét kiválasztva barangolhatták be Európát, játszhattak a Luther-kártyajátékkal, vagy részt vehettek a kézműves foglalkozáson. Eközben a többiek ajándék tárgyakat vagy könyveket választhattak, vagy falra mászhattak.

Sok gyerek és felnőtt térhetett haza élményekkel a tarsolyában, ugyanakkor a kecskeméti gyülekezet közössége is jobban összekovácsolódott. Ha Isten is megsegít, jövő húsvétkor ugyanitt találkozunk…

Árvai Tamás

A költészet estje Kecskeméten

A költészet napját 1964 óta április 11-én ünnepeljük hazánkban, ami József Attila születésnapja is egyben. Erre építve szerveztük meg április 6-án a kecskeméti HÍRŐS AGORÁBAN a költészet estjét – az evangelizációs sorozatunk részeként, ami ezáltal missziós küldetéssel is bírt – „Hinni kell a szó erejében” címmel, melyre meghívtuk az érdeklődőket, barátainkat. 

Meghívott vendégelőadónk Szigeti Jenő lelkész testvérünk volt, akinek eddig öt verseskötete jelent meg, és a hatodik is már kiadás előtt áll. Vendégek nemcsak a városból érkeztek, hanem Veszprémből, Szolnokról, Gyöngyösről, Szegedről, Hódmezővásárhelyről, Gyömrőről és Budapestről is, akik részesei szerettek volna lenni az ünnepélyes alkalomnak, és ezenkívül tanulni is, elvinni azokat az elemeket, amelyek az ő gyülekezetükben is beilleszthetőek a missziós küldetésükbe.

A másfél órás alkalmon tíz verset hallgathattunk meg Török Attila színművész testvérünk tolmácsolásában, de mellette a kecskeméti Advent kórus felemelő énekszolgálata, Ambrus Anett testvérnő zeneszolgálata, valamint Pintye Tímea testvérnő visszaemlékező gondolatai is örömünkre voltak Szigeti Jenő testvér tanári, írói és költői munkásságával kapcsolatban. Az összekötő műsorban Hoffer Zoltán rövid beszélgetést folytatott az ünnepelt Szigeti Jenő testvérrel, akitől megtudhattuk, hogy már gyermekkorában szerette a verseket, főleg József Attila és Ady Endre voltak a kedvenc költői, akiktől sokat tanult ezen a területen, majd később tanítói munkássága idején is, ahol lassan immár 50 tanévet tudhat maga mögött.

Az est vége felé egy rövidfilmet is megtekinthettünk a Reménység Média készítésében Szigeti testvér életéről, küldetéséről.

A több mint száztíz résztvevő számára gyorsan, de igen tartalmasan lepergett a másfél óra, ami igazi ünnepet hozott és a költészet kincseibe is betekintést nyújthatott. Az est végén még egy meglepetés várta a résztvevőket, mert aznap jelent meg Szigeti Jenő életrajzi könyve „Isten tanítani küldött – Nemzedékek szolgálatában” címmel, melyben a nemrég 80 évet betöltő szerző vall önmagáról, élete küzdelmeiről, örömeiről és az Istennel szerzett tapasztalatairól. (A könyv kapható az Advent Kiadóban is.)

Külön köszönjük a Félegyházi Pékségnek azt a 120 db fánkot, amit a résztvevők örömmel fogyaszthattak el az est végén. A vendégek és a testvérek a rendezvény után még közel egy órát maradtak és beszélgettek. Az egyik vendég, aki először volt jelen ilyen rendezvényen (Bardóczky Kornél, többszörös magyar bajnok teniszező), mintegy másfél órával a befejezés után így nyilatkozott: „Nagyon boldogok vagyunk, hogy Budapestről leutaztunk a menyasszonyommal, mert ez az este az igazi lelkiséget jelentett számunkra, és minden pillanatát úgy szívtuk magunkba, amiből a következő napokban építkezhetünk. Sajnos a hétköznapok rohanásában semmi hasonlóhoz nem juthatunk hozzá, nagyon hálásak vagyunk, hogy Kecskeméten van ilyen lehetőség, máskor is lejövünk, ahogy időnk engedi.”

A jó Isten áldja meg a szíveket, akik vágynak már most itt e földön egy jobb életre, ami majd az örökkévalóságban lesz teljes mindenki számára.

Hoffer Zoltán

Ajándék csokrok kézről kézre

A zord tél ellenére is szárba szökkentek a nárciszok az egyik debreceni keresztyén kertész földjén március végén. A mintegy 8613 csodaszép virágszál leszedésében a megyeszékhely Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola 11. B osztálya segített. Ragyogó időben, jó hangulatban teltek a szorgos-dolgos órák; ajándék volt a hosszú, sárgálló sorok között töltött minden perc. 

A nárciszok a teremtés csodáját mutatták be külön-külön és együtt is. A vágott virágokból az iskola tanulói és a ReményPont Közösségi Iroda önkéntesei 783 csokrot készítettek, melyek egy része az irodában várta, hogy betöltse küldetését. A bejárat előtt virággal teli vödrök, és egy megállító tábla állt, az alábbi felhívással: „Lépj be hozzánk, és adj tovább egy csokor nárciszt!”

Az egyik helyi rádiócsatornának is köszönhetően hamar híre ment április első hetében a nagyszerű ajándékozási apropónak. Szájról szájra terjedt a lehetőség híre, ezt követően kézről-kézre adták a csokrokat. Sokan kérdőn álltak a plakát előtt, noha nem a szövegértésük hagyott kívánnivalót maga után. Aztán elmagyaráztuk, hogy értük van ez a kezdeményezés, és azért, hogy egy csokor virágon keresztül kifejezhessék és továbbadhassák ismerősüknek, családtagjuknak a törődést és szeretetet.

A Méltóság Mezeje társadalmi szemléletformáló mentális program keretén belül a Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola egy másik osztálya 225 csokrot adott át időseknek a Pallagi Úti Idősek Házában április 6-án. A nárcisz világszerte a remény szimbóluma. Debrecenben néhány idős ember világát is sikerült reményteljesebbé tenni ezeken a csodálatos virágokon és az önzetlen szereteten keresztül.

KBE 

Gyermekbemutató Újbudán

Lelkészünk, Simon Zsolt Mt 19:13–15 verseivel köszöntötte  a kis Meszter Mirát. Nagy kiváltság gyülekezetünknek, hogy ismét gyermekáldást kérhetünk, és Isten gondviselésére bízhatjuk a családot.

Hűséges gyermekiskolai látogató Bende a báty is, és Mira szintén. A szülők nélkül a gyermekek nem tudnának köztünk lenni. Nagy ajándék, ha hűségesen látogatjátok a közösséget, így gyermekeitek itt nőhetnek fel, és barátokra lelhetnek. Mi gyermektanitók igyekszünk megtenni mindent azért, hogy itt legyetek!

Köszönjük hogy vagytok nekünk!

Kovács Zsuzsa

Húsvét a kardiológián

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” (Fil 4:4) – ezzel a bibliaszöveggel   kórházi körülmények közt élő beteg gyerekeknek, szüleiknek és az ápolószemélyzetnek vigasztalást, biztatást nyújtani nagy kihívás.

Nincs azonban olyan helyzet, amelyben az Úr ne lenne ott velünk! Ő mindnyájunkat fel tud használni, ha hívását meghalljuk, és készek vagyunk cselekedni. Ez évről évre, minden látogatásunkkor megtörténik a kórházban.

Tanuljuk meg az öröm játékát! Akarsz-e a legrosszabb helyzetben is örömet találni? Segíts másoknak a mosolyoddal, kedvességeddel örülni!

Még a 9 éves Tamarának is, aki szomorú arccal hallgatta a történetet, végül mosoly fakadt az arcán, amikor az ajándékkönyvet és a plüssjátékot a kezébe adtuk. Hát még akkor, amikor meglátta az édesapját! Nagy dolog, hogy ma már a szülők is ott lehetnek gyermekük betegágya mellett.

A szülők is velünk együtt énekeltek, együtt örültünk, hogy becsempészhettünk egy kis fénysugarat a falak közé, és a gyógyulást illetően a szívükben reményt és bíztatást tudtunk adni! „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11:25).

Kovács Zsuzsa

Eltaláltuk!

Egy emlékezetes reformációs kirándulás

A Dunaújvárosi Bibliai Szabadegyetem hallgatói a Székesfehérvári Bibliai Szabadegyetem hallgatóival „Nyiss ajtót!” címmel reformációs körutat terveztek Pápára – a reformáció dunántúli fellegvárába –, és vágyuk volt megmászni a Ság hegyet – Celldömölkön –, amiről már olyan sokat hallottak. Mondom: „terveztek”. Merthogy április 19-et jelöltük ki a „nagy napnak”, ami végül valóban az is lett! 

Kicsit korábbról indulva. Miután kijelöltük a napot, elkezdtük leszervezni az utat. Felújítás van a Pápai Református Kollégiumban? Sebaj. Megbeszéltük a vezetőséggel, hogy számunkra kinyitják az egyébként zárt intézményt, sőt idegenvezetőt is kapunk. De ha már ott vagyunk, nézzük meg a híres Kékfestő Múzeumot. Felhívtuk őket; minden rendben, várnak.

Csakhogy húsvét hétfőn, két nappal az indulás előtt az Országos Meteorológiai Intézet nem sok jóval kecsegtetett. (Szerintük nagy szél lesz, meg 20 mm eső.) No, gondoltam, tévedtek már egyszer-kétszer, biztosan most is úgy lesz. Azonban kedden – indulás előtt egy nappal – kezdtem komolyan gondolkodni a jövőn. Fölhívtam a Pápai Református Templom lelkészét, Márkus Mihályt, ha esetleg még szerdán is rossz idő lenne, tudna-e biztosítani számunkra mondjuk egy imatermet, ahol együtt lehetnénk. Aztán fölhívtam minden jelentkezőt: Hozzatok meleg ruhát, esernyőt… Kissé megnyugodtam, mert senki nem mondta, hogy inkább maradjunk itthon. Elérkezett április 19. szerda reggel. Indulás előtt meglepődve láttuk, hogy sűrű pelyhekben hull a hó, és már mindent hó takar. Egész télen nem láttunk ilyent.

Megérkeztünk a találkozóhelyre, és hiánytalanul, mindenki készen állt a nagy utazásra. Fehérváron csatlakoztak hozzánk barátaink, így zsoltárolvasás és ima után továbbindultunk a Bakonyba, Pápára. Közel ötvenen voltunk. Közben szünet nélkül egyre csak hullt a hó.

Megnéztük a kiállítást, a könyvtárat, ahol az eredeti Heidelbergi Kátét is őrzik – ha jól tudom, egyetlen példányban az országban. A templom első lelkésze, Márkus Mihály egy igazi élménybeszámolót tartott a templomban, ahol roppant érthetően és élvezetesen végigvezetett minket a történelmen, a reformációtól napjainkig. Ezután a buszban tanult énekekkel kipróbálhattuk a templom akusztikáját. Szerintem jó volt minket hallgatni – mármint a csodás akusztika miatt (is).

Aztán átmentünk az imaterembe. Itt ebéd, majd interaktív ismerkedés következett. Majd a buszban kiosztott 25 db kérdés alapján (amit kettesével kaptak a résztvevők) összefoglaltuk a laodiceai üzenetet, Hites Gábor testvér vezetésével. A „prédikációban” így  mindenki aktívan részt vehetett a kérdésekre adott válaszával.

Innen átmentünk a Kékfestő Múzeumba, ami tényleg lenyűgözte csoportunk tagjait. Roppant jó idegenvezetőket kaptunk, és úgy elbámészkodtunk, hogy a buszsofőr ránk telefonált,  nem felejtettünk-e el neki szólni, hogy mikor indulunk tovább.

Ja, majd elfelejtettem, hogy közben, egész nap hullt a hó. És hát Pápa valahol a Bakony nyugati oldalán van! Még egy kis „megbeszélés”: Menjünk-e ilyen időben a Ság hegyre hegyet mászni? Kicsit megosztotta csoportunkat, de aztán a többség szava döntött, menjünk most inkább haza. Mondom, át a Bakonyon! Kb. 25 cm-es hóban araszoltunk. Több „esetet” is láttunk. Például tőlünk 50 méterre egy busz át akart menni a hegyen – ahol épp nem volt út, így az orra belefúródott a hegyoldalba, egy kocsi alaposan összetörött a busz oldalán, végül a segítségére jövő másik busz, aki az utasokat volt hivatva „kimenteni” össze-vissza csúszkált a hóban, és nem tudott megfordulni. Így az utasok más módon próbáltak célba érni. Én személy szerint ennyi balesetet egy utazás alatt még nem láttam, de három hóekét sem (áprilisban), akik próbáltak utat csinálni a nagy hóban az elakadt autóknak.

Kiértünk a 8-as útra, és megkönnyebbülve láttuk, hogy a tél a Bakonyban maradt, a 8-as jól járható. Minden résztvevő könyvajándékot kapott, és azt hiszem, több szempontból is felejthetetlenre sikeredett ez az út. Hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy velünk volt, hogy megőrzött, és hogy a szemüvegét és a jókedvét senki nem felejtette otthon.

Gyürüsné Panni

Húsvéti koncert Lovasberényben

Április 8-án, szombat délután a lovasberényi adventista kápolnában ismét a zene és Isten dicsőítése került a középpontba. Húsvéti jótékonysági koncertre jöttünk össze, az összegyűlt adományokkal egy helyi, nehéz helyzetben lévő családot támogattunk.  

Az anyagiak mellett sokkal nagyobb szerepe volt a lelkieknek, amihez többen is hozzájárultak. A Lovasberényi Gyülekezet kórusa szívet melengető énekekkel, Bereczki Csaba testvérünk a pánsíp kellemes dallamaival, amit Bálint Dóra kísért zongorán, aki nem csak őt, hanem Gál Barbara fuvolajátékát is színesítette. Elhangoztak még költemények is, Bíró Irma és Hollósi Ibolya tolmácsolásában, és mindezek előkészítették szíveinket, hogy Isten Igéjét befogadhassuk, melyet Hites Gábor lelkész testvérünk nyitott meg előttünk. Beszédében felidézte a húsvét előzményét, a páskát és annak tanulságait részünkre.

Bízunk benne, hogy minden jelenlévő él azzal a lehetőséggel, amit Jézus kereszthalála és feltámadása biztosított. Nagyon jó volt érezni a Szentlélek jelenlétét, befolyását, és azért imádkozunk, hogy amit akkor ott elkezdett, azt vigye véghez a mi életünkben is.

Nagy Nikolett

Jézusról tudományosan Keszthelyen

A Hévízi Gyülekezet már egy ideje gondolkodott azon, hogyan lehetne megszólítani azokat az embereket, akik mindent a tudomány oldaláról szeretnek megközelíteni. De hogyan tegyük a tudomány középpontjába Jézust, Megváltónkat? Mivel az emberek észrevehetően jobban foglalkoznak Istennel a vallási ünnepek közeledtével, ezt kihasználva a húsvét, Jézusunk kereszthalála és feltámadása emlékünnepe előtti  időszakra kértük fel dr. Gürtler Kata régészt, hogy egy három alkalomból álló előadás-sorozatot tartson meg ebben a témakörben. Mindannyian nagyon vártuk, hogyan lehet a régészet és a történetírás eszközeivel bebizonyítani, hogy a Bibliában leírt események valósak.

A régésznő szerint az evangéliumok és a történeti régészeti források mindenben egyeznek. Ő maga teológiát végzett régész, és elsősorban az Ószövetséget kutatja, szentföldi ásatásokon is dolgozik, ahol a filiszteus kultúra egyik városállamát ássák. Jézus életéhez kapcsolódóan azt állítja: a régészeti leletek alátámasztják az evangéliumok tartalmát. Hiszen folyamatosan ássák Jeruzsálemet, ahonnan Jézus utolsó hetének valós helyszínei kerülnek elő. Már tudják, hol mondta ki Pilátus az ítéletet, hol vetett véget életének Júdás, és a via dolorosa helye is pontosodott.

Jézus mint történeti ember biztosan létezett, erre utalnak a régészeti bizonyítékok és a történeti források. Azt hiszem ez a válasz a fent feltett kérdésemre. Nekem ugyan soha nem volt kérdés Krisztus léte, de örülök, hogy a tudományban annyira bízó emberek is megkaphatták ehhez a bizonyítékokat.

P. T.

Nárciszpróba

Kértél már virágcsokrot Istentől? Én igen, de nem csak egyet… kétszázszor ennyit. Mert nála nincs lehetetlen.

Február közepe volt, hideg téli zimankó, amikor így imádkoztam: „Istenem! Vannak beteg, idős emberek a városban, akiknek szeretnénk fényt gyújtani a szívében. Kérlek! Ajándékozz meg 200 virágcsokorral! Nem saját részre kérem… csak azért, hogy továbbadhassam…, és ha ezen felül kérhetnék még valamit, az nem lenne más, mint az időpont meghatározása: április 6. 200 virágcsokor április hatodikára.”

Nem hangzik ez túl merésznek? – kérdezte a másik énem. Nem kaptam azonnal választ, de hamarosan el kezdett működöni a gondviselés.

Közben maradt a hideg tél és az emberek azt mondták: „A föld jeges, a nárcisz nyílása késni fog, talán… április közepe…?!”

De jött a tavaszi felmelegedés és a virágok szépen lassan kezdtek bimbózni. Aztán ez emberek azt mondták: „Az erőteljes felmelegedés miatt a nárciszok idő előtt el fognak nyílni…” De a kertész a nárciszok nagy részét árnyas fák alá ültette, ezért a virágfejek csak lassan-lassan bontották ki üde szirmaikat.

Ezután az emberek ezt jósolták: „Nem lesz elég munkaerő, így nem lesz elég csokor sem…” De jött egy seregnyi osztályközösség, diák önkéntesek, akik vidáman, játszva szüretelték és kötötték csokorba az aranyló virágfejeket.

A meteorológia esős időt jelzett. Igen, esett is, de már csak akkor, amikor a nárciszok csokrokba kötve várták küldetésük teljesítését.

Elérkezett április 6. Az időjárás-előrejelzésnek igaza volt, zuhogott az eső. Elmaradt a nárcisz-futás, ám a Pallagi Úti Idősek Otthonában 225 nárciszcsokor talált boldog gazdára. Idős, beteg asszonyok, akikről tudtuk, hogy valamikor ők is szedtek virágot, valaha ők is szereztek örömet másoknak. Tolókocsis bácsik, akik életük során hány és hány virágcsokrot adtak valakinek…! Ápolók, akik megerősödtek a tudatban, mily nemes munkát végeznek az idős emberekért.

A nárcisz világszerte a remény szimbóluma, számomra azonban a hit szimbólumává nőtt, mert akárhányszor megcsodálom szépségét, eszembe jut az a harc, amit vívtam „az emberekkel” és magammal.

Istenem! Köszönöm, hogy többet adtál annál, mint amennyit kértem, köszönöm a pontos időzítést! Köszönöm a lehetőséget, hogy egy csapatban dolgozhattam veled!

Szőllősyné Nagy Annamária
ReményPont Közösségi Iroda