Hírek

Öröm volt a Mennyben

2017. január 28-án csodás napra ébredhetett az Albertirsai és a Kecskeméti Gyülekezet apraja-nagyja. Nagy József testvérünk szövetséget kötött az Úrral a kecskeméti kápolnában.  

A keresztség örömteli eseményét a helyi és az albertirsai testvérek szolgálata előzte meg. Az Igéből Árvai Tamás lelkészünk Róm 8:28 alapján adott útmutatást  mindannyiunknak. Elmondta, hogy  az emberi élethelyzeteket sokszor emberi szempontok alapján ítéljük meg. De mint ahogy a Bibliában több esetet is találhatunk erre – például József története – az Úr más nézőpontból lát egy-egy élethelyzetet, és így ha az Ő kezébe tesszük le életünket, bízhatunk benne, hogy az Úr mindent a javunkra tud fordítani.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Kecskeméti Gyülekezet tagjainak a meleg fogadtatást és a szeretetszolgálatot.

D. Cs. J.

Bolha a falon!

Karácsonykor? Nem, az nem lehet! A kórteremben? Nem, az pláne nem lehet! Pedig a 431. Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat megmutatta, hogy: de, igenis lehet!  Azt is megmutatták, hogy betegség miatt ágyhoz kötötten is lehet játszani és nevetni.

A „nagyobb boldogság adni, mint kapni” örömét láthattuk rajtuk, kedvesen jöttek közénk, játékokat, mézeskalácsot is hoztak, de mindezen túl a dalaikkal és játékaikkal élményt adtak azoknak a gyermekeknek, akik látogatásukkor éppen betegen a Kórházban feküdtek.

Hálás szívvel köszönjük a cserkészcsapatnak, és az őket kísérő vezetőknek, hogy eljöttek közénk!

Forrás – cikk és fotók: https://www.facebook.com/BethesdaGyermekkorhaz/posts/1322428404446573

A Soli Deo Gloria kórus koncertje a Miskolci Szimfonikusokkal

Magyarország kórusélete sok rétegből tevődik össze. Alul a minősítés nélküli amatőr kórusok állnak, akik lehetnek egy iskolának, egy gyülekezetnek az együttesei, vagy magánszervezésű kórusok. Ezek az együttesek többnyire saját szervezésű koncerteken lépnek fel. A sorban feljebb állnak a minősítést szerzett, versenyre járó kórusok, a félprofi együttesek, és a tetején a különböző intézmények által finanszírozott hivatásos együttesek. A hivatásos kórusok általában hivatásos zenekarokkal lépnek fel az ország nagy koncerttermeiben, gyakran bérleti előadásokon.

Azért tartottam szükségesnek ezt a kis bevezetőt, hogy érzékeltessem, mekkora kiváltságban volt része a közelmúltban egyházunk Soli Deo Gloria kórusának. Gál Tamás, a zenei táborunk karmestere felkért minket, hogy énekeljünk saját zenekarával, a Miskolci Szimfonikusokkal Miskolcon, a Művészetek Házában, egy bérleti hangversenyen. Egy kényszerű műsorváltozás miatt egy koncertfélidőnyi helyre kellett műsort találnia, és ő éppen ránk és a zenei táborban énekelt Mendelssohn 42. zsoltárra gondolt. Javaslatát a szervezőbizottság örömmel és nyitottsággal fogadta.

A koncert szervezését – ahogy a zenei tábort is – hatalmas tapasztalatok övezték. A kórustagok lelkesen jelentkeztek, éppen akkora létszámban, ami ideális, és ami még nagyobb szó: éppen olyan arányban. Nem kellett semelyik szólamba idegen kisegítő embereket hívnunk, pedig számoltunk ezzel az eshetőséggel is. Beszálltak többen a zenei táboros zenekarból is énekelni, így egy tömör hangzású, felkészült kórussal tudtunk színpadra állni. A koncert napján az időjárás is segítségünkre volt, és nem utolsó sorban a kórustagok példátlan pontossága és fegyelmezettsége. Minden állomáson 5-10 perccel a tervezett időpont előtt el tudtunk indulni, így a helyszínre is korábban érkeztünk. Ez a fegyelem, figyelem és rendezettség mind a próbákon, mind a koncerten végig jelen volt. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a jó Isten jelenlétét és gazdag áldását mindannyian érezhettük.

Úgy gondolom, nagyon jelentőségteljes pillanat volt ez a hangverseny egyházunk zenei életében. Nem csak azért, mert egy profi zenekarral énekelhettünk egy olyan hangversenyen, ahol hivatásos együttesek szoktak fellépni. Hanem azért, mert ezáltal olyan embereknek énekelhettük a 42. zsoltár szavait, akik egy kimondottan egyházzenei hangversenyre talán el sem jönnének. Olyanoknak, akik talán sosem hallottak az adventistákról, de lehet hogy Istenről sem. Olyanoknak, akik talán egészen mást vártak ettől a koncerttől, és Isten szavával valami többet kaphattak. Nagy pillanat volt ez azért is, mert Isten megmutatta, hogy az Ő erejével többre vagyunk képesek, mint amit valaha gondolnánk magunkról. A hangunkat, a lelkiismeretes odaszánásunkat olyan szolgálatban tudta használni, mely már a megvalósulása előtt áldás volt.

Lázárné Nagy Andrea, kórusunk karnagya, a koncert előtti este továbbította nekünk Gál Tamás üzenetét: „Andi, nagyon várunk benneteket. A zenekar legalább fele keresztény, rengeteget beszéltem az egészről, Bózsva, tábor, élmények, rólatok adventistákról, mi hogyan alakult erre a koncertre, kórusról, zárókoncertről, mindenről… Itt sikerült kialakítani egy érző csapatot, nagy többségben! A szeretet itt lesz, hiszem! Várom, várjuk: Tamás”

A koncerten szinte telt ház volt. A helyi közönség mellett a Miskolci Gyülekezet és a kórustagok által hívott vendégek is helyet kaptak. Az előadás igazán jól sikerült, nemcsak az előadók, hanem a hallgatók szerint is.

A hangverseny után mind a karmester, mind a zenekari tagok kifejezték, hogy szívesen dolgoznának máskor is velünk. Mielőtt elindultunk volna, Gál Tamás a buszon is köszönetét fejezte ki és beszélt a további zenei táboros tervekről is. Megindító, szeretetteljes szavaira kórusként, énekelve válaszoltunk a buszból az esti énekünkkel: „A küzdő lélek itt kapott szívére áldott balzsamot.” Örömkönnyekben úsztunk mi is és ő is. Még ezt az üzenetet kaptuk tőle SMS-ben aznap este, útközben a buszon: „Életem egyik legnagyobb élménye a veletek való találkozás.”

Adja Isten, hogy mint kórus, és mint magánemberek ilyen hatással lehessünk a környezetünkre, az Ő dicsőségére, amíg eljön értünk!

Juhász Zsuzsa

Lelkészbeiktatás Tatabányán

Egy szép és ünnepélyes alkalomra került sor 2017 harmadik szombatján (január 21.) a Tatabányai Gyülekezetben. A tatabányai körzet új körzetvezető lelkészt kapott Stramszki István testvér személyében. 

Stramszki testvér ünnepélyes beiktatására eljöttek testvérek a körzethez tartozó gyülekezetekből, Fehérvárcsurgóról és Tatáról, illetve a Tatai Gyülekezet egyik szórvány csoportja majdnem teljességgel képviseltette magát. Ezenkívül még a Budapest Szüret utcai gyülekezetből is együtt ünnepelt velünk néhány testvér. A zenei szolgálatok, és költemények után Bihari Csaba testvér szólaltatta meg Isten üzenetét az Ige által. Bihari Csaba testvér az igehirdetésében hangsúlyozta, hogy az isteni áldás kiáradása, a gyülekezet lelki és számbeli növekedése a lelkész és a gyülekezet együttmunkálkodása nélkül nem várható, de ha a lelkész és a gyülekezet mint munkatársak együtt végzik a szolgálatukat, akkor csodálatos tapasztalatokban lesz része a gyülekezeteknek is és a lelkésznek is.

A DET megbízólevelének átadása, Bihari Csaba testvér beiktató imádsága és köszöntése után, a jelenlevő gyülekezetek presbiterei köszöntötték Stramszki István testvért, majd Stramszki testvér gondolatait hallgatta meg az ünneplő gyülekezet.

Megtapasztaltuk a 133. zsoltár szavait: „Íme, mily jó, és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint drága olaj a fejen, mely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán, mely lefolyik köntöse prémjére.”

J. E.

Filmmisszió Miskolcon

Nagyon vártuk a Fegyvertelen katona c. film vetítését. Mi magunk is, testvéri körben, kíváncsiak voltunk a történetre, de látva benne a misszió lehetőségét is, készültünk és kerestük, mit is tehetnénk a film kapcsán ismerőseinkért, barátainkért.

Miskolcon két mozi is vetítette a filmet. Mi főműsoridőn kívül kértünk vetítést vasárnap délutánra, gondolván, hogy az a vendégeinknek és ismerőseinknek is megfelel majd.  A  film január 8-án került vetítése. A 70 fős moziteremre való jegyfoglalás pár nap alatt betelt, és sok ismerősnek már nem jutott  hely. Ezért ugyanarra a napra egy újabb vetítést kértünk, de ugyanúgy jártunk most is, a terem gyorsan megtelt jelentkezőkkel. Így megint kértünk újabb időpontot, hogy a film megnézését biztosítani tudjuk azoknak, akik szervezetten, csoportos vetítéssel szerették volna megnézni.

Úgy szerveztük a programot, hogy a mozijeggyel együtt mindenki kapott egy Glow-füzetet, a film megtekintése után pedig meghívtuk a vendégeket a gyülekezetbe egy forró teára, szendvicsre és sütire. Nagyon sokan elfogadták a meghívást, mintegy 40-45  fő jött el a gyülekezetbe, többségében vendégek. A vetítés után igyekeztünk beszélgetni azokkal a meghívottakkal is, akik nem jöttek el teázni a gyülekezetbe. Megkérdeztük a véleményüket a filmről, és nem találtunk csalódott embert közöttük. Akikkel beszélgettünk, hálával és könnyes szemmel köszönték meg a film megnézésének a lehetőségét. Némelyek zokogtak, és azt láttuk, hogy mindenki mélyen a film hatása alatt volt.

Látva a résztvevők reakcióját, egyikünk azon gondolkozott, hogy a főszereplő, Andrew Garfield, színészként eljátszotta egy igaz adventista magatartását úgy, hogy a nézőkre felejthetetlen hatást gyakorolt, és mélységes vágyat ébresztett az igazi értékek és cselekedetek után. Vajon nekünk, akik valóban adventisták vagyunk, sikerül ilyen vágyat ébresztenünk másokban? Mi is képesek vagyunk bemutatni, képviselni és elérhetővé tenni Krisztust mások számára az embertársaink megmentésére irányuló cselekedeteink által?

A gyülekezetben a beszélgetések kapcsán az elvhűség irányába mozdultunk el, és mindenki elmondhatta, hogyan hatott rá a film. Igazi lelki közösség bontakozott ki. A résztvevőket megajándékoztuk ingyenesen elvihető kiadványokkal és a tervezett programjaink ismertetőjével.

Imádkozni és küzdeni szeretnénk azért, hogy ezek az emberek a filmmisszió tapasztalata és az értük végzendő további szolgálat által közelebb kerülhessenek Krisztushoz.

Feketéné Trankusz Erzsébet, Bálint György, Suhaj Renáta

Isten hazatérője – A tékozló fiú története

Előadás-sorozat Mezőfelén, Romániában

Marosvásárhelytől néhány kilométerre található e kis település: Mezőfele. A falu színtiszta magyarságával (849 lélekszám) és adventista gyülekezetével (közel 200 tag) igazi ékszer az erdélyi térségben. Itt tartott evangelizációs sorozatot dr. Tokics Imre, az Adventista Teológiai Főiskola Ószövetségi Tanszékének vezetője a tékozló fiú történetéből, „Isten hazatérője” címmel a Dél-erdélyi Egyházterület, Szász Ernő elnök és Csabai Gyula helyi lelkész testvér, valamint a helyi közösség szeretetteljes meghívására 2017. január 6. és 14. között.

A gyülekezet tagjai között több Pécelen végzett hallgató van, köztük Balla Károly és Hegyi Árpád Gedeon. Igen jelentős létszámú gyermek- és ifjúság biztosítja a Mezőfelei Hetednapi Adventista Gyülekezet folyamatos fejlődését.

A helység tőszomszédságában található a Mezőménesi Egészségügyi Központ, amely igazán közkedvelt az adventista életmódot elfogadók és gyógyulni vágyók körében.

Mezőfele adott otthont a néhány éve épült adventista óvodának, általános- és középiskolának. Ezekben az intézményekben elhivatott tanítók és oktatók nevelik a fiatalokat. A tanárok számára a tanítás mindennap harminc perces áhítattal kezdődik, melyre többször meghívást kapott dr. Tokics Imre, aki előadásokat tartott az intézményben. A gyermekek számára a tananyagban biztosítják a bibliaismeretet. Busszal szállítják az iskolába a távolabb lakókat, és a nem adventista hátterű családok is szívesen adják gyermekeiket ezen adventista nevelési intézménybe.

E különleges helységben Kardos Csaba testvér egy idősek otthonát vezet, amelyben több mint száz gondozott ellátását végzik az ott dolgozók, akik közül többen rendszeresen ellátogattak az előadás-sorozatra.

Az evangelizáción estéről estére megtelt a gyülekezeti terem, kétszáz-háromszáz vendéggel és testvérrel. Voltak olyanok, akik életükben először léptek adventista templomba, noha évtizedek óta hangzott feléjük a meghívás. A sorozat vége felé már nem volt elég ülőhely a pontosan érkezők számára, akik vagy állva, vagy a karzat lépcsőjén ülve hallgatták Isten üzenetét.

A résztvevők általi csend és figyelem biztosította, hogy a hallgatók átadhassák szívüket a Lélek vezetésének. A világhálón pedig egy virtuális gyülekezet – 150-200 látogató – is figyelemmel kísérte az élőadások közvetítését: www.mezofelei-adventista.ro„Videó archívum”.

A Mezőfelei Gyülekezet kórusa és a Reménység Férfikórus énekei emlékezetessé és emelkedetté tették az evangelizációt. Isten gazdag áldását éreztük az előadások alkalmával.

(TIT)

Keresztény bábelőadás Újbudán, a Szüret utcai gyülekezetben

A Palánta Misszió szolgálata nem ismeretlen számunkra. Két alkalommal is meghívtuk őket a keresztény játszóházba szolgálni. Legutóbb a befogadó otthonban müködő játszóházba, ahol mintegy 25 gyermek és a nevelőnök is jelen voltak.

Ezután nagyot álmodtunk, elhatároztuk hogy meghívjuk őket a gyülekezetünkbe is! Sok-sok gyermekkel áldott meg minket az Úr! A szülők meghívták gyermekeik barátait, nagyszülők az unokáikat, és más gyülekezeteknek is hírül adtuk ezt a lehetőséget, és jöttek is.

Vendégeink A városi nyúl tévedése című darabot adták elő. Bibliai üzenetként kiemelve: vigyázzunk, mert Sátán mindig lesben áll, hogy elhitessen, becsapjon minket, de Jézus ott van melletted, csak rá figyelj, rá számíthatsz! A bábelőadást CD és foglalkoztatófüzet formában ajándékként megkapta az a negyven gyermek, barátok és nagyszülők, akik örömmel és élénk érdeklődéssel nézték végig a műsort. Együtt énekeltünk, majd teadélutánt szerveztünk. Jó hangulatban, áldásos beszélgetésben volt része mindenkinek! A vendég gyermekeknek szombatiskolai tanulmányt ajándékoztunk, és hívtuk őket alkalmainkra.

Hálásak vagyunk Urunknak e csodás missziós lehetőségért. Soha nem tudhatjuk, kit mikor érint meg az Úr Szentlelke, de egy biztos, minden alkalmat meg kell ragadnunk!Amit gyermekkorban lát a gyermek, azt sosem felejti el, a szívében mindig ott lesz az az érték, amit nekünk, felnőtteknek kell belecsepegtetnünk – „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Péld 22:6).

Kovács Zsuzsa

Lelkészbeiktatási istentisztelet a székesfehérvári körzetben

Ünnepélyes istentiszteletre készültünk január 14-én szombaton Székesfehérváron, az „A” Gyülekezetben. Bihari Csaba, a Dunamelléki Egyházterület titkára iktatta be Hites Gábor testvérünket Lovasberény, valamint Székesfehérvár „A” és „B” Gyülekezeteinek lelkészévé.

Közös éneklések, kórus- és versszolgálatok hangolták fel lelkünket már az alkalom elején. „Vágyunk-e szentelt életet élni? Jézus élete a példakép” – hallottuk a Lovasberényi Gyülekezet énekkarától. Tízéves kislány szólózott kedves hangján: „Szeretlek, ó, Uram, hálám szívemből fakad, és éneklem, hogy áldott légy, Uram.” De felzengett a nyáron alakult férfikar éneke és a Székesfehérvári „A” Gyülekezet kórusa is, kiegészülve a „B” néhány tagjával.

Az igehirdetés előtt Hites Gábor szólt a vidáman mosolygó legkisebbekhez. Hópelyhecskék képeit mutatta, milyen csodálatosan szépek, és nincs közöttük két egyforma, és lám, bennünket, embereket is „csodálatos módon megkülönböztetett” a jó Isten (Zsolt 139:14).

A beiktatási istentiszteletet Bihari Csaba testvér tartotta Filippi 2:20–22/a és 29. alapján. Kiemelte, mennyire fontos, hogy a lelkész és a gyülekezete ismerje fel a közös szolgálat szépségét, fontosságát. Pál mindig a gyülekezet javát kereste, ezért elengedte, elküldte Timótheust. Az apostol hatalmas munkát végzett, de Isten a hozzáállást, a lelkületet értékeli, az odaadás örömét, nem a szolgálat nagyságát. Szomorú, hogy mindig van két csoport a gyülekezetekben: a támogatók, akik aggódnak a testvéreikért, ezért dolgoznak értük, és a gyanakvók, a kritizálók, akik hátráltatják, akadályozzák az igazi munkát. Melyik csoportba akarunk tartozni? Engedjük-e, hogy Isten munkálkodjon bennünk és általunk? Akkor a szolgálatunk nem terhes feladat, hanem túláradó öröm.

Az igehirdetés után Bihari testvér áldást kérő imát mondott Hites Gáborért és a családjáért, akik a három gyülekezet presbitereivel együtt leborultak az Úr előtt.

Ezt követően Gábor köszöntötte a gyülekezeteket: „Velünk együtt munkálkodván ti is az értünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg miértünk” (2Kor 1:11). Közös szolgálatra hívta a gyülekezeteket, a lelki ajándékok „összehordására”, hiszen „mindenkinek haszonra adatik a Léleknek kijelentése” (1Kor 12:3–7). Továbbá kérte, ne féljünk felkeresni őt a bajainkkal, attól tartva, hogy a munkája leterheli. Ne várjuk meg, hogy késő legyen.

Ezután üdvözlések hangzottak el. Először Nagy Imre, a Lovasberényi Gyülekezet presbitere köszöntötte: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli” (Zsolt 37:25). Majd Kohári Zsolt, a Székesfehérvári „A” Gyülekezet presbitere bátorította: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Péld 3:5–6). Végül Omischl Tibor, a Székesfehérvári „B” Gyülekezet gyülekezetvezetője szólította meg: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok és senki sem támad reád, mert nékem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18:9–10).

Az ünnepélyes istentisztelet végén a három gyülekezet összevont vegyes kara zengett éneket, kifejezve az összefogás és az együttműködés vágyát, készségét is: „Az Úr őrizőm, pajzsom és szabadítóm.”

Mindannyian a jó Isten áldását, kegyelmét, vezetését kívánjuk az újonnan beiktatott lelkész testvérünk életére, munkájára!

Omischl Tibor, Sasvári Hajnalka

Életfejlesztés Nagykanizsán

Különleges programot indított a város számára gyülekezetünk Nagykanizsán kétheti rendszerességgel. Életfejlesztés címmel aktuális életkérdésekről tartanak előadóink előadás-sorozatot beszélgetés formájában, bibliai alapokon. 

Az első alkalommal, 2016. október 19-én a szeretet témáját boncolgattuk. Első előadónk Horváth Gábor, a Nágocsi Reménység Rehabilitációs Ház szakmai vezetője Kis István lelkészünk kérdéseire válaszolva őszinte egyszerűséggel vallott életéről, a családjához és a munkájához fűződő kapcsolatáról. Az est folyamán a hallgatóság kis csoportokat alkotva diskurálhatott az öt szeretetnyelv jelentőségéről. Megtudhattuk, hogy a szeretet tanulható, tudatos tevékenység, a függőségeink pedig mind csak szeretetpótlékok.

Az előadás alatt vendégeink friss pogácsát, gyümölcsöt és meleg teát kóstolhattak szorgos testvérnők jóvoltából, ezáltal is otthonosabb légkört varázsolva. Albert Schweitzer gondolatát szabadon idézve: miszerint az emberi nagyság azon múlik, hogy mennyi szeretet van benne. Úgy érzem ezen az estén sikerült egy szeletet adnunk ebből. A résztvevők szemmel láthatóan nagy megelégedéssel és lenyűgözve indultak haza. „Két hét múlva találkozunk és másokat is hozunk magunkkal!” – így búcsúztak vendégeink, mindannyiunk örömére.

Azóta is sorra látogatják alkalmainkat, és a létszám csak növekszik. Témáink voltak már a szereteten kívül az élet értelme, nyugalom, félelem és a megbocsájtás. Januártól ismét folytatjuk a halál, sorstárs-embertárs, kapcsolatok és depresszió kérdéskörével. Hála legyen az Úrnak a lehetőségért, és adja, hogy mindannyian közelebb kerüljünk az Úrhoz!

Várnagy Szabolcsné

Városföldi misszió

Városföld egy kis község Kecskemét mellett – és az otthonom is, most már 3 éve. Zenészként a leghálásabb közönséget mindig a kis helyeken, kis (falu)közösségekben, az egyszerű emberek közt találtam meg. Városföld lakói is pont ilyen emberek, akik tárt karokkal várják a szép zenét, és szívesen fogadják hozzá a lelki táplálékot is. 

A történetünk kezdetén már egyből Isten készre egyengetett útja fogadott. Én csak egy kis zenei hetet szerettem volna pár muzsikussal, templomi koncerttel. Engedélyre volt szükségem, … de sokkal többet kaptam. A falu örömmel vállalta magára az összes zenész és azok családjainak elszállásolását és étkeztetését erre az augusztusi hétre, a koncertek reklámozásával együtt. A helyi templom csak a miénk volt. Megható volt ez a feltétel nélküli bizalom és nyitottság, amit kaptunk, és ezt nagy örömmel viszonoztunk a vonószenekari- és kórusmuzsikával. A hallgatóság könnyes szemekkel hallgatta White testvérnő Pünkösdi gondolatait és a hozzá kapcsolódó felemelő dallamokat.

Ígéretet kaptunk, hogy egy év múlva is szeretettel várnak minket, amit örömmel teljesítünk. Meglepetésként ért azonban, amikor felkérték kis kórusunkat egy adventi koncertre is. Vacsorával és meleg szívvel fogadtak bennünket, csakúgy, mint nyáron. Dicsőség Istennek, aki már elkészítette számunkra az utat!

Ambrus Anett
Kecskemét, zenei osztály