Bejegyzés

Cserkészvezetők tanácskoztak Kecskeméten

Február 10-én tartotta ülését a Tábortűz Adventista Cserkészközösség Vezetői Tanácsa. (A Tábortűz képviseli az adventista lelkiséget a sokfelekezetű Magyar Cserkészszövetségen belül.) A tavalyi évről szóló beszámoló és némi szabályzatmódosítás után kevésbé hivatalos témák töltötték ki a nap nagy részét.

Először arról beszélgettünk, hogyan lehetne hasznosítani a világszéles adventista cserkészet módszertanának egyes elemeit annak érdekében, hogy az idehaza folyó cserkészmunka még inkább elősegítse a ránk bízott fiatalok adventista identitásának kialakulását, megerősödését. Elhatároztuk, hogy azonosítjuk a számunkra legkecsegtetőbb elemeket, lefordítjuk ezeket az angol nyelvű módszertani anyagokat, és a következő tanácsülésen finomhangoljuk őket, hogy a hazai viszonyok között életszerűek és a szövetség nevelési programjába illeszthetőek legyenek.

Ezt követően vendégeink, a szövetség lelki nevelési munkacsoportja, a Mustármag tagjai mutatták be tevékenységüket, és érdeklődtek a mi bevált módszereink iránt.

A közös ebéd után arról beszélgettünk, hogyan lehet megőrizni a cserkészcsapatok adventista identitását. Ez azért izgalmas kérdés, mert missziónknak megfelelően egységeinkben – az elenyészőtől a számottevőig változó arányban – nem csak adventista hátterű gyerekekkel foglalkozunk. Ez azt eredményezi, hogy a felnövekvő vezetőnemzedékben olyan fiatalok is vannak, lesznek, akik a cserkészcsapat révén ugyan valamelyest kötődnek egyházunkhoz és az adventista lelkiséghez, de rendszeres hitéletüket más felekezetben gyakorolják. A kérdés jellegéből fakadóan nem juthattunk el egy kizárólagos megoldásra, de abban egyetértettünk, hogy a kulcs, a nevelőmunkát végző felnőtt vezetők megélt adventista hite és az őrsvezetők lelkigondozása.

A nap sok apró öröme közül kiemelkedik, hogy reggel Budapesten 3 testvérünk vette át cserkész-segédtiszti képesítését: Ambrus Gyöngyi (Kecskemét), Rajki János (Székesfehérvár) és Tóth Péter (Gyula), és közülük ketten már siettek is hozzánk. Isten áldását kívánjuk munkájukra!

Köszönjük a Kecskeméti Gyülekezetnek, hogy imaházunkat rendelkezésünkre bocsátották, és köszönjük a szövetségnek az útiköltség-térítést és a finom, vegán ebédet!

 

H. M.

Hangyaboly – cserkészvezetők találkozója

Az adventista cserkészvezetők fóruma, a Hangyaboly 2018. november 30. és december 2. között került megrendezésre a Velencei-tó melletti Dinnyés településen, a Dinnyési Templomkert Hagyományőrző Turisztikai Központban. A program célja, hogy a résztvevő cserkészcsapatok képviselői visszatekintsenek és értékeljék az elmúlt 2017/2018-as cserkészévet, illetve, hogy közös élményeket szerezzenek és szakmai továbbképzésben részesüljenek. A rendezvényen 36 fő cserkészvezető és gyermek vett részt.

 

A rendezvény programja péntek este zászlószertartással kezdődött, majd vacsora után Palotás Kristóf, a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniója országos ifjúságvezetője tartotta meg előadását, amelynek témáját Máté evangéliuma 22:37–39 versei adták. A szeretet törvényének egy érdekes vetületét tárja elénk ebben a bibliai szakaszban Jézus szava. „Szeresd az Urat, a te Istenedet […] Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Csak akkor tudunk szeretni másokat, ha tisztában vagyunk azzal, ahogyan Isten szeret bennünket. Az igazi szeretet feltétele a helyes önértékelés. Isten szeretetének az a célja, hogy meggyógyítson minket. Ha átéljük az Ő szeretetét, az segít nekünk értékelni az Ő munkáját az életünkben, így szeretni tudjuk majd embertársainkat is tisztán, őszintén.

A nap teaházzal zárult, amelynek során a résztvevő cserkészeknek egy-egy csésze tea mellett lehetőségük adódott kötetlen beszélgetésekre, eszmecserékre, a kapcsolatok ápolására és azok elmélyítésére.

A szombati program egy képzőművészeti kiállítás megnyitójával indult. A rendezvény előkészítése során arra kértük a résztvevőket, hogy hozzanak magukkal néhány saját kézzel készített, bármilyen jellegű képzőművészeti, illetve kézműves alkotást. A kiállítás célja ösztönzés és ötletek adása, hogy a cserkészek körében végzett tevékenységeink során milyen kézműves foglalkozásokkal lehet színesíteni az évközi programokat.

Délelőtt közös énekléssel folytatódott a program, majd Ráczné Kárpáti Márta előadását hallgathatták meg a résztvevők az emberi kapcsolatok 7 szintjéről. Az előadás azt mutatta be, hogy hogyan fejlődhetnek az emberi kapcsolatok a találkozástól akár a teljes intimitásig. Majd a program további részében a résztvevő cserkészcsapatok képviselői beszámolókat tartottak az elmúlt 2017/2018-as cserkészévben elvégzett munkáról.

A hétvége programját egy játék is izgalmassá tette, amelynek során a kiállításról „eltűnt” egy műalkotás, amelynek a helyére egy silány másolat került a falra. Többek között ennek a „bűnténynek” a felderítésére indultak el a résztvevők a délutáni programra, a „Madárdal-túrára”. Bár tél lévén sok madárdalt sajnos nem hallottunk, de megcsodálhattuk a téli Velencei-tó szépségét. A Madárdal-tanösvény a Velencei-tó és a dinnyési Fertő madár- és növényvilágának, természeti érdekességeinek megismerését teszi lehetővé. Egyedi kialakításának köszönhetően az útvonal több irányból is végigjárható, illetve több helyen meg is szakítható a bejárása. Minden egyes kiindulópontnál nagyméretű általános tájékoztató tábla található, rajta a teljes terület térképével. Tájékoztató táblák szolgálják az ismeretek bővítését, illetve az adott helyszínen lévő természeti képződmények, élőlények és kulturális látnivalók részletes megismerését. Felmehettünk egy tóparti kilátóba is, ahonnan a környék nagyszerű képe tárult elénk.

A sétából visszaérkezve a rendezvény helyszínére további beszámolók hangzottak el az őrsvezető jelöltek 2018. évi Bogáncs Őrsvezetőképző Táborban való részvételéről, valamint a kiképzésben résztvevők ott szerzett tapasztalatairól. Beszámolót hallhattunk a 2018-ban megvalósított – cserkészetet népszerűsítő – gyülekezeti „Roadshow” program tapasztalatairól is, továbbá az ANT 2018 cserkész nagytáborral kapcsolatos online értékelés tanulságairól.

Ezeket követően a 2019-es esztendőre is előretekintettünk, hiszen a következő nyáron Angliában kerül megrendezésre a Hetednapi Adventista Egyház Transzeurópai Divíziója által szervezett Camporee. Erre Magyarországról is utaznak résztvevők. Mena János a magyarországi kontingens vezetője tartotta meg beszámolóját a szervezés állásáról, valamint tájékoztatást adott a szervezési feladatok lebonyolításának részleteiről.

A napot vidám hangulatú Forrócsoki-party zárta, amelyen a kötetlen beszélgetések, a kapcsolatok ápolása és elmélyítése mellett az elmúlt időszakban tanult cserkészjátékok egymás közötti megosztására is sor került.

Vasárnap a rendezvény programja Tóth Péter cserkész segédtiszt-jelölt izgalmas, érdekes, interaktív előadásával kezdődött, melynek témája a „Nemi szerepek” volt. Az előadás arra kívánt rámutatni, hogy mai társadalmunkban milyen helytelen beidegződések vannak jelen a férfi-nő, férj-feleség kapcsolatban. Érdekfeszítő módon mutatott rá az előadó a témával kapcsolatos anomáliákra, ellentmondásokra.

Néhány perc erejéig szóba kerültek a 2019-es év tervei is, majd közös fotó készítése után cserkészfoglalkozásokon és táborokon játszható három játék került bemutatásra a résztvevők számára. Így megismerhettük az „Amőba” sorversenyt, egy hullahopp karikával játszható körjátékot, valamint gyakorolhattuk, hogy egy csoport bekötött szemű cserkész hogyan tud egy végtelenített madzag segítségével négyzet alakzatba rendeződni. Ez utóbbi játék hatékony kommunikációt és kreativitást igényelt a résztvevőktől.

A hétvége programja kézműves foglalkozással folytatódott. A résztvevők megismerkedhettek négy tevékenységgel: Rácz Fanni bemutatta a vászonra való festés egy technikáját, Ráczné Kárpáti Márta egy használt alapanyagok újrahasznosításával készült tárgy elkészítését mutatta be, Szabó József egy kezdetleges fotókészítési eljárást, a Cianotípiát ismertette a gyakorlatban, valamint Krizsán Nóra a portrérajzolás alapjait adta át az érdeklődőknek.

Legvégül a hétvége „bűnténye” elkövetőinek személyére is fény derült. A nyomozás meghozta eredményét, a „bűnösök” bevallották tettüket, természetesen elnyerték méltó büntetésüket, és az „eltűnt” műalkotás is megkerült.

Tartalmas hétvége volt ez, amely érdekes, változatos és a jövőben a gyakorlatban is hasznosítható ismeretek és információk sorát nyújtotta a résztvevő cserkészvezetők számára.

A rendezvény a Magyar Cserkészszövetség „Imre Herceg Terv – Közelebb egymáshoz” c. projektjének keretében valósult meg.

Rácz Sándor Béla

cserkész segédtiszt

Mikulás Puttonya Cserkészprogram Kecskeméten

A 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Cserkészraja a Mikulás puttonya program keretében egy gyermekotthonba látogatott 2018. december 9-én, ahol középsúlyosan értelmileg akadályozott gyerekekkel találkozott. A cserkészeink hetek óta készültek arra, hogy egy cipősdoboznyi ajándékkal, bábelőadással, illetve énekes-zenés programmal ajándékozzák meg azokat, akik náluk sokkal nehezebb sorsúak. 33 cserkész (vagy leendő cserkész) és néhány segítő érkezett az otthonba, ahol 28 gyermeket ajándékozhattunk meg.

A korábbi érzékenyítő programunkon sokat beszélgettünk arról, milyenek is ők, hogyan élnek, hogyan közeledhetünk hozzájuk, hogyan segíthetünk nekik, mégis sokakban volt egy kis félsz, milyen is lesz velük találkozni. A kezdeti izgalmak azonban gyorsan oldódtak, amikor tapasztaltuk a sérült gyerekek közvetlenségét, baráti közeledését és gyermeki kíváncsiságát. Nagyon meleg szívvel fogadtak, így öröm volt nekik zenélni, énekelni. A két főszervező, Ambrus Anett és Árvai Pálma egy mesebeli történetbe repített el bennünket. A pásztor nagypapa (Pálma) és kis unokája (Anett) párbeszédén keresztül érkeztünk meg az elveszett kisbárány, Fehérke történetéhez, amit a Mustármag Bábcsoportunk adott nekik elő. A megható történetet minden gyerek figyelmesen hallgatta. Az előadás után pedig cserkészeink átadhatták a saját maguk csomagolt kis meglepetést egy gyerektársuknak. Örült, aki kapott, örült, aki adott. Ezt a lelkületet szeretnénk bennük erősíteni, és hiszem, hogy sokukban megmozdult valami ott belül. Az egyik kislány elmondása szerint az volt a legjobb, hogy örömet tudtunk nekik szerezni. Az együttlétet egy közös játékkal zártuk. Ekkorra a legcsöndesebbek is feloldódtak és vidám nevetés hangjától zengett a terem.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy szívesen fogadtak minket a gyermekotthonban és így lehetőséget biztosítottak a gyerekeknek megtapasztalni, milyen jó adni. Reméljük, ez is erősítette bennük azt a cserkésztörvényt, hogy a cserkész ahol tud, segít.

 

Ambrus Gyöngyi (rajvezető)

Érzékenyítő cserkészhétvége Kecskeméten

A 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Cserkészraj alakulásának 1 éves születésnapja november elején volt esedékes, így 2018. november 3-4-re cserkészhétvégét hirdettünk. Gyönyörű napsütést kaptunk ajándékba, és boldogan töltöttük együtt ezt a másfél napot a friss cserkészeinkkel. Az alkalmon mintegy 40 cserkész vett részt.

A hétvége alapjául Mt 25:31–46 szolgált, amelyben a jobb keze felől állók enni és inni adtak Krisztusnak anélkül, hogy észrevették volna. Árvai Tamás cserkész-lelkészünk tanítgatta a Kova-bárányokat az interaktív istentiszteleten, majd közösen elfogyasztottuk a gyülekezet által oly gondosan előkészített ebédet. Délután lefutottuk a felesleges energiáinkat és pihenésképpen megnéztük az elmúlt egy év cserkészélményeiről összeállított videót. (Köszönet érte Nagy Gabinak!) Elbeszélgettünk, mit jelent nekünk ez az 1 év, majd bibliai keresztrejtvényt fejtettünk. Az esti tábortűz népi hangulatban telt, melyet Mari néni vezetett a kis onokájával. A szülőknek aznap nem kellett altatniuk senkit.

Másnap egy kis arborétumos játék után körforgásban beszélgettünk gondozókkal, fogyatékkal élők tanítónénijével, hogy mit is tehetünk azokért, akiknek nehezebb sors adatott. Mi esik jól nekik, vagy épp mi az, ami gyógyír a lelküknek. Nagyon megmozgatott kicsit is, nagyot is ez a téma és látszott a szemekben, hogy mennyire megérintette őket. Az érzékenyítő program folytatásaként fogyatékkal élő gyermekeket szeretnénk majd megajándékozni a Mikulás puttonya program keretében decemberben, amikor is minden cserkész a saját maga készített és csomagolt ajándékot adhatja majd át egy gyermek társának. A cserkészhétvége zárásául egy jó nagy métameccset csaptunk a réten, ahol sokaknak megcsillanhatott az ügyességük és gyorsaságuk.

Így visszatekintve hála tölti el a szívem, hogy ennyi gyermekkel ajándékozott meg az Úr, akiket olyan szépen csiszol a kegyelem!

 

Ambrus Anett, Kova raj rajvezető helyettes

 

Cserkészportya Gyulán

Október 12. és 14. között a Michnay László Cserkészcsapat megtartotta őszi csapatportyáját Gyulán. – Általában így kezdődik egy beszámoló. Jelen esetben viszont ezzel több gond is van. Mert az olvasó azonnal felteszi magában a kérdést: Mi az a cserkész? És mi az a portya? Hogyan jön ide Michnay László? Egyáltalán mi köze van egy adventista lelkésznek a cserkészethez? Ahhoz, hogy beszámoljunk erről a számunkra fontos eseményről, előbb tisztázzuk a fentebb leírt kérdéseket.

Mi is a cserkészet? A cserkészet egy világszéles, ifjúságnevelő mozgalom, amely önkéntes, pártpolitikától mentes, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint vallási meggyőződéstől független, de vallásos ifjúsági mozgalom. Nem csak fiúknak való, nem pusztán úri móka, és legfőképp nem tartozik egyik egyházhoz sem, holott ez a kép él, élhet sokakban. Ja, és mi nem árulunk sütit! 🙂 Egyházunkban is már régóta jelen van, több volt, illetve jelenleg aktív egyházi vezetőnk is rendelkezik „cserkészmúlttal”. A Gyülekezeti kézikönyv ezt írja a cserkészetről: „Ebben a környezetben a gyerekek jól befogadják a lelki dolgokat. A cserkészet kiválóan bizonyította lélekmentő befolyását.” A cserkészet tehát olyan mozgalom, ami egyben kiváló missziós lehetőség is!

Magunkról csak annyit, hogy a Michnay László Cserkészcsapat immár 26 éves múltra tekint vissza. Miért kell a cserkészcsapatnak egy név, és miért éppen Michnay László? A cserkészcsapatok megalakulásukkor mindig választanak nevet maguknak. Általában egy személyét, egy olyan emberét, akinek élete és munkája példaértékű lehet az utána következő generációknak. Mivel mi adventisták vagyunk, egyértelmű volt, hogy egy adventista ember legyen a csapatunk névadója. Jelen pillanatban kis hazánkban három olyan adventista cserkészcsapat működik, amik egy-egy adventista „hithősünk” nevét viselik: a Huenergard János Frigyes, a Michnay László és a Kubinyi Zoltán cserkészcsapatok.

A nyári táborunkon kívül, ami 8-10 napos erdei táborozást jelent nomád körülmények között, mi minden évben két alkalommal – ősszel és tavasszal – szoktunk tartani egy-egy csapatportyát. Ez azt jelenti, hogy összejövünk két-három napra, közösséget építünk, illetve ápolunk, kirándulunk, de tanulunk, és persze játszunk is, ugyanis a cserkész nevelési módszer egyik alappillére a játékosan cselekedve tanulás, nevelés.

A csapatunk idei, őszi portyája Gyulán került megrendezésre október 12–14. között. Mivel nem egy helyen lakunk, így ritkán találkozunk. Ezek a portyaalkalmak viszont jó lehetőségek, hogy újra láthassuk egymást, megosszuk élményeinket. Ezen az alkalmon is lehetőségünk nyílt sok-sok beszélgetésre, újra – ha csak képekben és gondolatban is, de – átéltük a nyári tábori élményeinket, énekkel szolgáltunk a Gyulai Gyülekezetben a helyi közösség őszi hálaadó istentiszteletén, megtekintettük Gyula város nevezetességeit tájékozódós-QR-kódkeresős és olvasós állomáspontokon feladatmegoldós, játékosan tanulós módszerrel, valamint csillagászati távcsővel nézhettünk meg égitesteket, és egy előadást hallgattunk meg a csillagászatról. Ezt az utóbbi két programot mindenki nagyon élvezte, kicsitől nagyig egyaránt.

Szeretnénk itt és így is megköszönni a Gyulai Gyülekezetnek, hogy a portyánk megrendezéséhez helyet biztosítottak számunkra! Igaz, rövid volt ez az idő, de jó volt újra együtt lenni, mindenki élményekkel gazdagon térhetett haza azzal, hogy a mielőbbi találkozás reményében legyen már mihamarabb tavasz.

Hadd fejezzük be beszámolónkat egy cserkészköszöntéssel, ami nemcsak minket, hanem bárki mást is folyamatos aktivitásra sarkallhat a mindennapi életben (is): Jó munkát! A Michnay László Cserkészcsapat nevében:

 

Tóth Péter

Gyula

Forrás: http://tetinfo.adventista.hu/cikkek/84-cserkeszportya-gyulan

 

Világok arca

ANT 2018 cserkésztábori beszámoló

„Világok arca” – ez volt a mottója a magyarországi adventista cserkészcsapatok idei közös táborának. Amint a mottó is sugallja, a szervezők azt tűzték ki célul, hogy a gyermekek és fiatalok betekintést nyerjenek a világ népeinek különböző kultúráiba.

A 431. sz. Huenergardt F. János Cserkészcsapat, a 112. sz. Kubinyi Zoltán Cserkészcsapat, az 1942. sz. Michnay László Cserkészcsapat és az 1301. sz. Négylevelű Fa Cserkészcsapat közös, országos nagytábora több mint százhatvan fő részvételével 2018. augusztus 13-tól 21-ig került megrendezésre. A tábor a Vácrátót község közelében található erdőségben talált otthonra.

„A nyolcnapos program célja egyrészről a jellemnevelés, az ifjúságnevelés, ami kinn a természetben, a cserkészmódszeren keresztül történik – mondta Várnagy András, a tábor parancsnoka. – Másrészről sok felnőtt van közöttünk, akik nem cserkészek, de szeretnék kipróbálni ezt a fajta életmódot és őket is bevonjuk ebbe a szolgálatba. Harmadrészt pedig célunk a fiatalok korosztályspecifikus megközelítése a nekik szóló programok által.”

Cserkésztáborok esetében megszokott, hogy kerettörténet alakítja a tábor programját. A történet szerint a résztvevők az Orient Expresszel utaznak Isztambul felé, amikor váratlanul – egy földcsuszamlás miatt – a vonat nem tud tovább közlekedni megszokott útján. Az utasok kénytelenek elhagyni a szerelvényt és letáborozni, az erdőben a környezetüket saját kultúrájuknak megfelelően kialakítani. Így a résztvevők korosztályonként, illetve altáboronként különböző népcsoportokat alkottak.

A nomád tábor első néhány napja természetesen a táborépítésről szólt, amelynek során kialakításra kerültek az őrsi körletek. A résztvevőknek ekkor alkalmuk nyílt próbára tenni kézügyeségüket, valamint a már korábban tanult cserkészcsomókat a gyakorlatban is alkalmazhatták.

A kerettörténethez kapcsolódóan nagyon sok feledhetetlen élmény részesei lehettek a táborozók. A szervezők igyekeztek a „világok arcait” megjeleníteni az esti tábortüzekben, a különböző játékokban és korosztályi programokban.

A tábori emlékek sorában ott vannak a Zámbó Zoltán és Balog Tibor lelkészek és segítőik által vezetett áhítatok, a táborra összeált zenész csapat – a „Muzsifák” – által vezetett közös éneklések. Feledhetetlenek lesznek az esti tábortüzek, a méta, VIP-, és a kereskedőjáték. Nagy élmény volt a cserkész-fogadalomtétel valamint kiscserkészek ígérettétele, a meseerdő, játszótér és az íjászat. A „vagonban” a teaház, amely kifejezetten az idősebb korosztálynak szólt. Az egész napos program a lovastanyán, az éjszakai „dropout” avagy „kidobás”, amelynek során a 16 év fölötti fiataloknak egy iránytű segítségével kellett visszatalálniuk a táborba, egy számukra ismeretlen külső helyszínről.

Lehetőség adódott a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben önkéntes munkára is. A tábor résztvevőiből egy 22 fős csoport segítette a Növényrendszertani Gyűjtemény ápolási feladatait. A nagy meleg ellenére a munkások nagy iramban és minden elismerést kiérdemlő módon tisztították meg a Pázsitfűfélék ágyásait.

„Csak jó élményeim vannak a táborról, minden program nagyon jó, szuper minden – értékeli a tábort Balogh Flóra őrsvezető. – Mindenki nagyon jól érzi magát. A közös játékok összefogták a csapatot és növelték a csapatszellemet.”

„Azt látom, hogy egyre inkább elmélyülnek a résztvevők ebben az erdei hangulatban. Amint az online világ elkezd megszűnni és lemerülnek a telefonok, úgy a figyelmünk nem az eszközeinkre – telefonjainkra és számítógépeinkre –, hanem egyre inkább egymásra irányul, s ez is hozzájárul a gyermekek boldogságához” – értékelt a táborparancsnok.

A tábor élményeit gazdagították a közös étkezések is. Nem kis kihívás volt százhatvan fő élelmezése és vízzel való ellátása a nomád körülmények között. Elismerés illeti meg a tábor konyháján és a logisztikában közreműködő cserkészeket és önkénteseket!

Köszönetet mondunk a Hetednapi Adventista Egyház Ifjúsági Osztályának, hogy anyagilag támogatta a tábor megvalósulását, ezzel is segítve, hogy megfizethetővé vált a részvétel azon családok számára is, akik szűkös anyagi forrásokkal rendelkeznek. Ugyancsak megköszönjük az egyház Dunamelléki, valamint Tiszavidéki Egyházterületének, hogy hozzájárultak a gyerekek és fiatalok részvételi díjához. Hálásak vagyunk az ASI Magyarországnak is a pénzügyi támogatásért. Köszönjük még az Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészetének, hogy készségesen rendelkezésünkre bocsátotta a Vácrátót közelében található táborhelyet. Köszönetet mondunk a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztályának, hogy igen színvonalas történelmi témájú könyvekkel ajándékozták meg a tábor résztvevőit! Nem utolsósorban köszönetet mondunk Vácrátót Község Önkormányzatnak, hogy térítésmentesen lehetővé tette a tábor fürdő- és ivóvízzel való ellátását és a táborban keletkezett hulladék elszállítását.

 

Rácz Sándor Béla

Évzáró raji tábortűz Kecskeméten

2018. június 16-án este a 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat Kecskeméti Kova Raja évzáró tábortüzet szervezett az egyik őrsvezető gyönyörű szép tanyáján. 5 őrsben, 24 gyerek és 10 felnőtt érkezett az eseményre.

Az izgalmas, erdőn-mezőn át vezető, útjelekkel kirakott bevezető ösvényen a cserkészet alapítójának, Baden Powell életének egy-egy meghatározó állomásával ismerkedtek meg az őrsök. A tábortűzig a nagyobbak számot adhattak frissen szerzett cserkésztöri tudásukról, majd mindenki felfedezhette a hatalmas parkosított területet.

Az időjárást tekintve kezdéskor egy hatalmas zivatarfelhő közeledett, és el is kezdett cseperegni az eső. Valami „csoda” folytán azonban másik irányba fordult, és míg Kecskemét központjában mindenki bőrig ázott, addig mi, 1-2 km-rel arrébb, szép időnek örülhettünk. Nagyon hálásak voltunk ezért az Úrnak, hiszen az egész estét elmoshatta volna egy kiadós eső.

A tábortűz BiPi életével folytatódott, és – nagy meglepetésre – megérkezett közénk Baden Powell személyesen (Árvai Tamás). A közöttünk folyó kommunikációt segítve jelen volt BiPi csinos titkárnője fordítóként (Ambrus Anett), aki öltözetét tekintve láthatóan nem készült a természetközeli terepviszonyokhoz – és a cserebogarak is üldözőbe vették szegényt, ami okozott némi derültséget a gyerekek körében.

Sok vidám pillanat részesei lehettünk, amikor az 5 őrs tábortűzi számát láthattuk. Különböző nyári tábori jelenetek elevenedtek meg előttünk, ahol néptáncos, forma 1-es, focis, úszkálós vagy épp ejtőernyős közegbe csöppentünk. A vidámság mellett persze komoly dolgokról is volt szó, amit reméljük, minden gyerek magával vitt emlékeiben.

Ezzel az eseménnyel zártuk le a Kecskeméti Kova Raj megalakulása utáni első féléves őrsi munkát, és nagy izgalommal készülünk a nyári nagy cserkésztáborra (ANT-Vácrátót).

A cserkészet eddig is sok örömet, tapasztalatot és sok kihívást is tartogatott számunkra, de amíg érezzük Isten vezetését és jelenlétét, addig bátran megyünk előre. Azt kívánom, hogy sok helyen tapasztaljátok meg, milyen nagyszerű a cserkészeten keresztül is a gyerekekért munkálkodni.

 

Ambrus Gyöngyi rajvezető

Frissen végzett cserkésztisztjeink

Uniós cserkészvezetőnk, egyben a 431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat parancsnoka, Kassai Csaba és felesége, Gizi (lásd a képen balról) adventista cserkészvezetők közül elsőként szerezték meg a legmagasabb cserkészvezetői képesítést. Az egész Kárpát-medencéből kilencedmagukkal végezték el a Magyar Cserkészszövetség 2017/2018-as cserkésztisztképzését május 11-én. Velük készítettem ezt az interjút.

 

– Miért jelentkeztetek erre a képzésre?

Cs.: Megszoktam, hogy úttörőként megyek előre. Ösztönzött, hogy voltak, akik hittek bennem. Jó lehetőségnek tűnt ez a képzés arra, hogy gazdagítsuk az adventista cserkészetet, és egyúttal növeljük annak súlyát a Szövetségen belül. Meg aztán amúgy is rám fér a tanulás. 🙂

G.: Szerettem volna jobban átlátni a szövetség működését. Ezen kívül fontosnak tartottam, hogy közülünk is kerüljenek ki végre cserkésztisztek. Vezetői találkozókon a segédtiszti nyakkendő „szériafelszerelés”. A tiszti nyakkendő ehhez képest olyan „extra”, ami elismerést szerez a viselője által képviselt egész közösségnek.

 

– Mit vártatok tőle, és abból mi teljesült?

Cs.: Két dolgot feltétlen vártam tőle: kapcsolatokat és szélesebb látókört. Mindkettőt megkaptam. Olyan cserkészvezetőkkel ismerkedhettünk meg és tanulhattunk együtt, akik az általunk eddig ismert csapatszint fölötti: regionális, országos vagy akár nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek. A kiképzőkkel és a résztvevőkkel jó barátságok alakultak ki. Az oktatás és a kötetlen beszélgetések révén pedig mindnyájunk látóköre szélesebbé vált.

Mi kitekintést kaptunk pl. a Cserkész Világszervezetre, a hazánkon kívüli magyar és nem magyar cserkészetre, a hazai ifjúsági szervezetekre, ők pedig általunk ráláttak az adventista hitre és cserkészetre.

G.: Én azt vártam, hogy a részvételünk révén hatékonyabbá válik az együttműködésünk a Szövetség nem adventista többségével. Az eddigi tapasztalatok szerint ez így is lett.

 

– Hogyan zajlott a képzés?

G.: Ez egy több hétvégéből álló, egy tanéves képzés. A képzés módszertana változatos: vegyesen elméleti és gyakorlati, sok csoportos megbeszéléssel, nagy hangsúlyt fektetve a csapatmunkára.

Cs.: A hétvégi időpontok miatt számunkra a szombaton állt vagy bukott a képzés elvégezhetősége. A Cserkészszövetség vezetői rendkívül figyelmesek és segítőkészek, de nyilván nincsenek 100%-ig tisztában a határainkkal. Ebből fakadóan akadtak kihívások, sokat imádkoztunk és egyeztettünk. Nem könnyítette meg a helyzetüket, hogy a péntek estétől vasárnap kora délutánig tartó alkalmak java része értelemszerűen szombatra esik. Ezért velünk – rendhagyó módon – mindig előre egyeztették a programot, hogy mi az, ami a tervezettből számunkra szombaton „ehető”, és igyekeztek úgy intézni, hogy ami nem, az szombat naplemente utánra kerüljön. Ha ez mégsem sikerült, azon a képzési blokkon nem vettünk részt. És természetesen délelőttönként gyülekezetbe mentünk. Összefoglalva: a szombatból együtt voltunk a társasággal a reggeli és esti áhítatokon, étkezésekkor és a délutáni képzéseken, ha azok témáját összeegyeztethetőnek ítéltük a szombattal. (Ahogy gyülekezeti képzések is szoktak lenni szombat délutánonként, teljes összhangban Ellen White tanításával.)

De ami a legfelemelőbb volt számomra, amiben én Isten jelenlétét láttam: több ízben megkaptam egész hétvégére a képzést szervesen átszövő lelki program vezetését (zászlószertartások, áhítatok, étkezések előtti felolvasások…). Ezek a szombatok egészen felemelők voltak számomra. És még hónapok múlva is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mit jelentett a többieknek egy-egy igehelyhez fűzött gondolat, vagy hogy a hozzá kapott egy-egy jelképet még mindig őrzik.

 

– Mi tetszett benne nektek a legjobban?

Cs.: A kialakult barátságok és az előbb említett lelki feltöltődés, amit másoknak adhattam, és általa én is üdülhettem. 🙂 És persze a nagyszerű képzések és remek gyakorlati feladatok.

G.: Nagyon tetszettek a képzés során kapott kreatív feladatok és a megoldásukhoz szükséges csapatmunka. Az is nagyon jó volt, hogy új barátságokat köthettünk, és hogy képviselhettük a hitünket.

 

– Min változtattatok, változtattok a képzésen kapott tudás alapján?

Cs.: Volt egy nagyobb horderejű dolog, ami végigkísérte a képzésünket: csapatunk a tavaly tavaszi kb. 60 főről őszre 80-85 főre, télre pedig már 150-160 főre nőtt. Ez új szervezeti felépítésért kiáltott, hogy a csapat működése átlátható legyen, és alegységeinek, a rajoknak további fejlődési lehetőséget biztosítson. Ennek a rendszernek a felépítése végigkísérte a képzési időnket, és a frissen szerzett ismereteinket, tapasztalatainkat rendszeresen beépítettük ebbe.

G.: Az eddig végzett munkánkat kiegészítendő nagyobb hangsúlyt fektetünk csapatunk tagjainak képzésére és aktivizálására.

 

– Miért tartjátok fontosnak, hogy az adventista cserkészvezetők részt vegyenek a szövetség képzésein?

Cs.: Egy önkéntes szervezetben, mint a cserkészet – de egyébként az egyház is ilyen –, nagyon fontos szerepet játszanak a személyes baráti kapcsolatok. Ezek nélkül a csapatok elszigetelődnek, belterjessé válnak, és hanyatlásnak indulnak.

De számunkra nemcsak az fontos, hogy mi ismerjünk másokat, hanem missziónk szempontjából az is, hogy minket ismerjenek és jó hírnevünk legyen. A magyar társadalomban az adventisták aránya tízezrelékben mérhető, ugyanakkor a Cserkészszövetségnek 1%-át adjuk. Így sokak számára mi vagyunk azok, akiken keresztül először találkoznak hitünkkel.

Mindkét előny a képzéseken való részvétellel érhető el leghatékonyabban.

G.: Ennek egy másik vetülete, hogy minél több regionális és szövetségi szintű vezető és minél több kiképzőgárda találkozik adventista cserkészekkel, összességében annál hatékonyabban tudjuk képviselni hitünket és tudunk érvényt szerezni nézeteinknek.

Ha jobban megismerjük egymást, mindkét oldal részéről leomlanak az önkéntelen előítéletek, és jobban tudunk együtt dolgozni, amivel mindkét fél csak nyer.

És ne feledkezzünk meg a képzések tulajdonképpeni céljáról, arról, hogy módszertanilag és emberileg egyaránt jól felkészült fiatalok és felnőttek foglalkozzanak a gyülekezeteink vonzáskörzetébe tartozó gyerekekkel!

 

– Mik a további terveitek?

Cs.: Mindenféleképpen szeretném tovább szolgálni az adventista cserkészetet. Az adventista csapatok közti összefogást fontosnak tartom, de szorosan a Cserkészszövetséggel és az azt alkotó többi csapattal. Olyan módon, ami minden felet gazdagít.

G.: Segíteni az adventista cserkészetet.

 

– Az összes adventista cserkész nevében, köszönésünkkel kívánok hozzá: Jó munkát!

 

 

Dr. Hegyi Márton cserkész segédtiszt,

a Tábortűz Adventista Cserkészközösség elnöke

Tavaszi portya

Tavaszi portyánkat 2018. április 29-től május 1-jéig tartottuk Bugacpusztán, egy cserkészbirtokon. A portyára a 431. számú Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat 3 rajából (Székesfehérvári, Budapesti, Kecskeméti) 72 cserkész érkezett 5 éves kortól 49 évesig.

A „nyári” meleget és a homokos útszakaszt tekintve nagy próbatétel volt a cserkészeinknek a portya helyszínére eljutni, de bizonyították edzettségüket és kitartásukat. A minket körülvevő táj élővilágának látványosságai (őzek vonulása, mezei nyulak ugrándozása, fürge gyíkok felbukkanása) mellett cserkészeink vidám nevetése, sípjelzése, ostorcsattogtatása, játékos kedve, zengő éneke, tábortűzi mókája emelte a hangulatot.

A gyerekek kipróbálhatták magukat csapatjátékokban, eltanulták a tűzrakás mesterségét, a bőr megmunkálását, az agyag megformálását, íjat készítettek maguknak mogyoróvesszőből és bivakot (erdei menedékhely) ágakból és levelekből. Az idősebbek ez idő tájt gyakorolhatták a Holt-Tisza kanyarulatában a kenuzás művészetét. Száraz bőrrel ugyan nem úsztuk meg, de nagyon sok maradandó, vidám emlékkel gazdagodtunk. Igazi csapaterősítő program volt ez számunkra.

Az interaktív áhítatok is erősítették bennünk az egymásért tenni kész lelkületet és tanítottak minket arra, hogy hogyan formálódhatunk jobbá, engedelmesebbé. A gyerekek a portya alatt szorgalmasan kivették részüket a feladatokból, nem restelltek segíteni az asszonyoknak a főzésben, az előkészületekben, sátorbontásban és rendrakásban sem. Számos gyermek először vett részt nomád körülmények között cserkészprogramon, és bizton állíthatom nem utoljára.

Így készültünk mi tavasszal a nyári táborra. Az újratalálkozás reményében jó munkát kívánok!

 

Várnagy Anna

  1. HJF. cscs. budapesti raj parancsnoka

Cserkész szombatok sűrűjében

Zalaegerszeg, Nágocs

Amíg nem vagyunk képesek kilépni a saját cipőnkből, nem fogjuk tudni felpróbálni a másikét… Vajon bele tudunk helyezkedni a saját világunkétól eltérő életbe? Egy lázadó, testével-lelkével küzdő, önmagát kereső fiataléba? Beszéljük-e a kamaszok nyelvét? Tudunk-e hozzájuk úgy szólni, hogy elfogadásra, érdeklődésre találjanak szavaink?

A hívő szülőkben ég a vágy, hogy gyermekeik átadják magukat Jézusnak, mégis sajnos általános tendencia, hogy az egyházat elhagyják az ott felnövekvő fiatalok… S az, hogy „külsős” serdülőket is hatékonyan megszólítsunk az evangéliummal, szinte lehetetlennek tűnik mai online világunkban…

Mindezen szülők s gyerekek miatt indultunk útra Nagykanizsáról az 1301. Négylevelű Fa cserkészcsapat képviseletében, hogy két, vonzáskörzetünkhöz tartozó gyülekezetet meglátogassunk. A Tábortűz, a Magyar Cserkészszövetség adventista lelki közösségének kezdeményezése keretében célunkként tűztük ki a cserkészet megismertetését, mint hatékony missziós módszert. Részleteit tekintve, egyrészről szándékunkban állt egy bemutatót nyújtani, melyben igyekeztünk a cserkészetre rátapadt előítéleteket letisztítani, s a módszer különleges hatékonyságát kiemelni. A prédikációnk, a személyes bizonyságtevés, s a délutáni szülői fórum, ezeket a célokat szolgálták. Másrészről, felhívást intéztünk mindazon felnőttek számára, akik úgy érzik, belekezdenének ebbe az egyedi lélekmentésbe. Feltártuk, miben tudunk támogatást nyújtani, és hogy a gyakorlatban mivel is jár a cserkészet elkezdése egy olyan gyülekezetben, ahol erre nincs korábbi tapasztalat. A cserkész szombat zárásaként természetesen a fiatalok, gyerekek kerültek a középpontba. Felkerestük a gyülekezethez közeli arborétumot vagy parkot, és különböző mókás, játékos örömprogramokkal gazdagodhattunk.

Ezúton is köszönjük a fogadó gyülekezetek szeretetteljes vendéglátását, nyitottságát! Továbbá hálával tartozom cserkésztestvéreimnek a közös szolgálatunk lebonyolításáért (Árvay Sándor, Bekő Judit, Orsós Krisztián, Kassai Csaba, Kassainé Benefi Gizella).

Kívánom, hogy találjuk meg a hangot a velünk és körülünk élő, határfeszegető fiatalokkal! Merjünk szembe menni a kényelmes megszokásainkkal egy kalandos, értékőrző közösségért!

 

Várnagy András
cserkész csapatparancsnok

 

Ha szeretnél ilyen cserkész szombatot a saját gyülekezetedben,
keresd Dr. Hegyi Mártont, a Tábortűz elnökét!

E-mail: drhegyim@gmail.com; Tel.: 30/505-6288