Az ember Isten képmására lett teremtve. Az ember Istentől kapott ajándékainak része az utódnemzés, az a képesség, mellyel részt vállalhatunk a teremtésben, az élet Alkotójával együtt. Ezt a megszentelt ajándékot mindig becsülnünk és értékelnünk kell. Isten eredeti tervében minden terhesség egy férfi és egy nő szerelme kifejeződésének eredményeként szerepelt, akik a házasságban kötelezték el magukat egymás iránt. A terhesség mindig kívánt kell, hogy legyen, és minden gyermeket már születése előtt szeretni, becsülni és táplálni kell. Sajnálatos módon a bűnbeesés óta Sátán szándékosan igyekszik megrontani Isten képmását azzal, hogy bemocskolja Isten ajándékait, az utódnemzést is beleértve. Következésképpen egyesek időnként nehéz kényszerhelyzetekkel és döntésekkel néznek szembe a terhességet illetően.
A Hetednapi Adventista Egyház elkötelezett a Szentírás tanításaihoz és alapelveihez, amelyek kifejezik az isteni értékeket az élettel kapcsolatban, és iránymutatást nyújtanak a leendő anyák és apák, egészségügyi személyek, gyülekezetek és minden hívő számára a hit, a tantételek, az etikus viselkedés és az életmód kérdéseiben. Az egyház, habár nem lelkiismerete egyetlen hívőnek sem, Isten Igéje tanításainak és alapelveinek közvetítéséért felelősséggel tartozik.
Ezen állásfoglalás elismeri az élet szentségét és bibliai alapelveket mutat be a terhességmegszakítás kérdésével kapcsolatban. Az állásfoglalásban használt terhességmegszakítás kifejezés olyan cselekményre utal, amely a terhesség művi megszüntetésére irányul, amibe nem tartozik bele a terhesség spontán megszűnése, más néven a vetélés.
A terhességmegszakításhoz kapcsolódó bibliai alapelvek és tanítások
Mivel a terhességmegszakítás gyakorlatát a Szentírás fényében kell vizsgálnunk, a következő bibliai alapelvek és tanítások útmutatást nyújtanak a hívő közösségek és egyének számára, akik érintettek ezekben a nehéz kérdésekben:
- Isten védi az emberi élet értékét és szentségét. Az emberi élet a legnagyobb érték Isten számára. Mivel az emberiség az Ő képmására lett teremtve (1 Mózes 1:27; 2:7), Istent személyes érdeklődés fűzi az emberekhez. Isten szereti őket és kommunikál velük, és ők viszont szerethetik Őt és kommunikálhatnak Vele.
Az élet Isten ajándéka, és Isten az élet adója. Jézusban élet van (János 1:4). Neki élete van önmagában (János 5:26). Ő a feltámadás és az élet (János 11:25; 14:6). Ő örök életet ad (János 10:10). Akié a Fiú, azé az élet (1 János 5:12). Ő az élet fenntartója is (ApCsel 17:25-28; Kolossé 1:17; Zsidók 1:1-3), a Szentlélekről pedig az élet Lelkeként olvasunk (Róma 8:2). Isten mélységesen gondoskodik teremtményeiről, különösen az emberiségről.
Továbbá, az emberi élet fontosságát az a tény is alátámasztja, hogy a bűnbeesés után (1 Mózes 3) Isten „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Habár Isten elhagyhatta vagy megsemmisíthette volna a bűnös emberiséget, Ő mégis az élet mellett döntött. Következésképpen Krisztus követői fel fognak támadni a halálból, és szemtől szemben fognak majd közösségben élni Istennel (János 11:25-26; 1 Thesszalonika 4:15-16; Jelenések 21:3). Ennélfogva az emberi élet felbecsülhetetlen érték. Ez az emberi élet minden egyes szakaszára igaz: a meg nem születettekre, a különböző életszakaszokban lévő gyermekekre, a serdülőkre, a felnőttekre és az idősekre egyaránt, fizikai, mentális és érzelmi képességeiktől függetlenül. Ez ugyanúgy minden emberre igaz nemtől, etnikumtól, társadalmi státusztól, vallástól vagy bármi mástól függetlenül, ami esetleg különbséget tenne köztük. Az élet szentségének ily módon való értelmezése minden egyes emberi élethez sérthetetlen és egyenlő értéket rendel, és megköveteli, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel és odafigyeléssel kezeljék azt.
- Isten emberi életként tekint a meg nem született gyermekekre. A születést megelőző élet értékes Isten szemében, és a Biblia arról ír, hogy Isten már a fogantatásuk előtt ismeri az embereket. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsoltárok 139:16). Bizonyos esetekben Isten közvetlenül irányította a születés előtti életet. Sámsonról azt olvassuk, hogy „Istennek szentelt názír lesz az a gyermek már anyja méhében” (Bírák 13:5). Isten szolgáját „már az anyaméhben elhívta az Úr” (Ézsaiás 49:1, 5). Jeremiást már születése előtt kiválasztotta Isten prófétának (Jeremiás 1:5), ahogyan Pált (Galata 1:15), és Keresztelő Jánost is, aki „már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel” (Lukács 1:15). Jézusról Gábriel angyal ezt mondta Máriának: „ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (Lukács 1:35). Testté válása során maga Jézus tapasztalta meg az emberi születés előtti időszakot, és Messiásként, Isten Fiaként ismerték meg Őt nem sokkal azután, hogy megfogant (Lukács 1:40-45). A Biblia már a születés előtt álló gyermeknek is tulajdonít örömöt (Lukács 1:44), de még versengést is (1 Mózes 25:21-23). Ezeknek a még meg nem születetteknek is biztos helyük van Istennél (Jób 10:8-12; 31:13-15). A Biblia törvénye nagy tisztelettel tekint az emberi élet védelmének kérdésére, és egy gyermek vagy egy édesanya erőszakos cselekedet eredményeképp bekövetkezett sérelmét vagy halálát súlyosan értékeli. (2 Mózes 21:22-23).
- Isten akaratát az emberi élet tekintetében a tízparancsolatban nyilvánította ki, amelyet Jézus bontott ki a hegyibeszédben. A tízparancsolat az Istennel szövetségben lévő népnek és a világnak is adatott, hogy útmutatást nyújtson az életükhöz és védelmezze őket. Ezen parancsolatok változatlan igazságok, melyekhez becsülettel, tisztelettel és engedelmesen kell fordulnunk. A zsoltáros magasztalja Isten törvényét (pl. 119. zsoltár), Pál pedig szentnek, igaznak és jónak nevezi azt (Róma 7:12). A hatodik parancsolat kijelenti: „Ne ölj” (2 Mózes 20:13), ami az emberi élet megóvására szólít. Az élet védelméről szóló alapelv, melyet a hatodik parancsolat őríz, magába foglalja a terhességmegszakítást is. Jézus megerősítette a „ne ölj” parancsolatot Máté 5:21-22-ben. Az élet Isten védelme alatt áll. Ennek mércéje nem az egyén képessége vagy hasznossága, hanem az az érték, amit az isteni teremtés és az önfeláldozó szeretet ráhelyezett. A személyiséget, az emberi értéket és az üdvösséget nem lehet elnyerni vagy kiérdemelni, ezeket Isten kegyelemből adja.
- Isten az élet tulajdonosa, az emberek pedig az Ő sáfárai. A Szentírás arra tanít bennünket, hogy minden Istené (Zsoltárok 50:10-12). Isten kétszeresen igényt tart az emberre. Ők az Övéi, mert Ő a Teremtőjük, és ezért tulajdonolja őket (Zsoltárok 139:13-16). Azért is az övéi, mert Ő a Megváltójuk, és a lehető legnagyobb árat fizette értük – a saját életét (1 Korintus 6:19-20). Ez azt jelenti, hogy minden emberi lény sáfára mindannak, amit Isten rábízott, beleértve a saját életét, a gyermekei életét és a még meg nem születettekét is.
Az sáfár életébe beletartozik a felelősséghordozás, ami bizonyos esetekben korlátozza a szabad választást (1 Korintus 9:19-22). Mivel Isten az élet adója és tulajdonosa, az emberek nem rendelkeznek korlátlan irányítással saját maguk felett, és törekedniük kell az élet megőrzésére, ahol csak lehetséges. A élet sáfárságának alapelve kötelezi a hívők közösségét arra, hogy vezessék, támogassák, gondozzák és szeressék mindazokat, akik a terhességükkel kapcsolatos döntésekkel néznek szembe.
- A Biblia a gyengékkel és sebezhetőkkel való törődésre tanít. Maga Isten is törődik a hátrányos helyzetűekkel és az elnyomottakkal, és megvédi őket. Ő „nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.” (5 Mózes 10:17-18, vö. Zsoltárok 82:3-4; Jakab 1:27). Nem tartja felelősnek a gyermekeket atyáik bűnei miatt (Ezékiel 18:20). Isten ugyanezt várja el a gyermekeitől. Arra hívja őket, hogy segítsék a sebezhető embereket és enyhítsenek sorsukon (Zsoltárok 41:2; 82:3-4; ApCsel 20:35). Jézus beszél a legkisebb testvéreiről (Máté 25:40), akikért követői felelősek, és azokról a kicsinyekről, akiket nem szabad lenézni vagy elveszíteni (Máté 18:10-14). A legfiatalabbakat, nevezetesen a még meg nem születetteket is közéjük kell számolni.
- Isten kegyelme az életet támogatja a bűntől és haláltól megrontott világban. Isten természetéből adódóan védi, óvja és fenntartja az életet. Isten teremtményei iránti gondviselésén kívül pedig (Zsoltárok 103:19; Kolossé 1:17; Zsidók 1:3) a Biblia elismeri a bűn kiterjedt, pusztító és megalázó hatását a teremtésre, ideértve az emberi testet is. A Római levél 8:20-24-ben Pál a bűnbeesés hatásáról beszél, amint az hiábavalóságba taszítja a teremtett világot. Következésképpen ritka és rendkívüli esetekben az emberi fogantatás olyan végzetes helyzetet, vagy akut, életveszélyt okozó születési rendellenességeket okozhat, ami az egyéneket és a párokat kivételes kényszerhelyzetbe taszítja. A döntés ezekben az esetekben az érintett egyének és családjaik lelkiismeretétől függ. Ezen döntéseknek jól informáltnak, valamint a Szentlélek és a már fentebb kiemelt bibliai szemlélet által vezéreltnek kell lenniük. Isten kegyelme támogatja és védelmezi az életet. Az ilyen kihívást jelentő helyzetekben lévő egyéneknek őszintén kell Hozzá fordulniuk, hogy iránymutatásra, vigasztalásra és békére leljenek az Úrban.
Következtetés
A Hetednapi Adventista Egyház a terhességmegszakítást az emberi élettel kapcsolatos isteni tervvel ellentétesnek tekinti. Ennek hosszútávú következményei érintik a meg nem születetteket, az anyákat, az apákat, a közelebbi és távolabbi családtagokat, a gyülekezeti családot és a társadalmat egyaránt. A hívőknek törekedniük kell az Istenben való bizalomra, és hogy az Ő akaratát kövessék, tudva azt, hogy Ő a legjobb érdeküket tartja szem előtt.
Annak ellenére, hogy a terhességmegszakítás súlyos kérdés, az egyház és tagjainak feladata az, hogy Jézus példáját kövessék, „kegyelemmel és igazsággal telve” (János 1:14), hogy (1) igazi szeretettel teljes légkört teremtsenek és kegyelemközpontú, bibliai alapú lelkigondozói törődést biztosítsanak azok számára, akik nehéz döntésekkel néznek szembe a terhességmegszakítással kapcsolatban; (2) igénybe vegyék olyan jól működő és elkötelezett családok segítségét és képezzék őket arra, hogy gondoskodni tudjanak a küzdelmeket átélő egyéneknek, pároknak és családoknak; (3) bátorítsák a gyülekezeti tagokat arra, hogy megnyissák otthonaikat a szükséget szenvedők előtt, beleértve az egyedülálló szülőket, az árva gyermekeket és a nevelt vagy örökbe fogadott gyermekeket; (4) a legkülönbözőbb módokon igazi törődést és támogatást nyújtsanak azoknak a terhes nőknek, akik a még meg nem született gyermekük megtartása mellett döntöttek; és (5) érzelmi és lelki támogatást nyújtsanak azok számára, akik bármilyen okból elvetették a gyermeküket, vagy akiket terhességmegszakításra kényszerítettek és esetleg fizikailag, érzelmileg és/vagy lelkileg bántalmaztak.
A terhességmegszakítás kérdése hatalmas kihívásokat állít elénk, de lehetőséget ad az egyének és az egyház számára, hogy azzá váljanak, amire vágyakoznak, testvérek szövetségévé, hívők közösségévé, Isten családjává, felfedve az Ő mérhetetlen és kifogyhatatlan szeretetét.