Környezettel való sáfárkodás

A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos állásfoglalása

A Hetednapi Adventista Egyház hitelve szerint az emberiség Isten képmására lett teremtve, hogy mint sáfára képviselje Istent, és gondozza a természeti környezetet hűséges és gyümölcsöző módon. A természet Isten ajándéka.

Sajnos az ember növekvő módon hozzájárul a föld forrásainak felelőtlen pusztításához, széleskörű szenvedést, környezeti pusztulást és a klímaváltozás fenyegetettségét eredményezve. Miközben szükséges a tudományos kutatást folytatni, nyilvánvaló az összegyűlt bizonyítékokból, hogy a romboló gázok növekvő kibocsátása, az amerikai esőerdők súlyos pusztítása, és az ózonpajzs elvékonyulása (az úgynevezett üvegházhatás) mind fenyegeti a Föld ökoszisztémáját. Rémisztő jóslatok szólnak a globális felmelegedésről, a tengerszint emelkedéséről, az egyre gyakoribbá váló viharokról, pusztító árvizekről, megsemmisítő elsivatagosodásról és aszályokról.

Ezek a problémák jórészt az emberi önzés és mohóság következménye, amely állandóan növekvő termelést, határtalan fogyasztást és a megújíthatatlan erőforrások kimerítését eredményezi. Beszélnek a jövő nemzedékével való együttérzésről, de azonnali haszon kényszere elsőséget kap. Az ökológiai válság, az emberiség mohóságában, és a jó és hűséges gazdálkodás gyakorlatának visszautasításában gyökerezik.

A hetednapi adventizmus egyszerű, egészséges életformát támogat, ahol az emberek nem a féktelen túlfogyasztás, a javak felhalmozása és a pazarlás taposómalmában lépnek. A szükségessé vált életforma megújítása, a természet tiszteletén, a világ forrásai használatának korlátozásán, az egyén szükségleteinek újraértékelésén és a teremtett élet értékének újra megerősítésén alapul.

Ezt az állásfoglalást a Generál Konferencia Operatív Bizottsága (ADCOM) szavazta meg, hogy az elnök, Robert S. Folkenberg hivatala közzétegye a Generál Konferencia évenkénti ülésén San Jose-ban , Costa Rica-ban 1996. október 1-20-ig.