A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos állásfoglalása
A tudományos technika ma sokkal több lehetőséget ad az emberi termékenység és szaporodás szabályozására, mint a múltban. Ezek a technikai eljárások lehetővé teszik, hogy rendszeres nemi érintkezés mellett nagymértékben csökkenjen a várható terhességek és szülések száma. Keresztény házaspárok előtt is ott a lehetőség a termékenység szabályozására, ami azonban sok kérdést vet fel mind vallási, mind egészségügyi, mind szociális és politikai téren. Az új lehetőségeknek vannak előnyei és hátrányai is. A keresztényeket – akiknek végső soron saját személyes döntést kell hozniuk – tájékoztatni kell, hogy bibliai elvekre alapozva, józanul tudjanak dönteni. Számos erkölcsi kérdést kell figyelembe venni.
Többek között meg kell fontolni az emberi szaporodás természetes biológiai folyamatába való beavatkozás helyességét. Bármely helyesnek tartott beavatkozás újabb kérdéseket vet fel: mit, mikor és hogyan. Továbbá fontolóra kell venni a következőket.
- A születésszabályozás könnyű elérhetősége folytán megnövekedett nemi erkölcstelenséget;
- a nemek uralkodásának kérdését, összefüggésben mind a nők, mind a férfiak szexuális kiváltságával és előjogaival;
- szociális kérdéseket, beleértve a társadalom személyes szabadságba való beavatkozási jogát, amennyiben a társadalom érdeke megkívánja; a gazdasági terheket és a hátrányos helyzetűek nevelési támogatását;
- a sáfársági kérdéseket, összefüggésben a népességnövekedéssel és a természet forrásainak használatával.
A születésszabályozással kapcsolatos morális szempontú állásfoglalást a Biblia szélesebb körű, a szexualitásról, a házasságról, a szülői felelősségről és a gyermekek értékéről szóló tanításaira és e kérdések közötti összefüggések megértésére kell alapozni. Az egyházban levő véleménykülönbség tudatában, a következő, bibliailag megalapozott alapelveket fektetjük le annak érdekében, hogy neveljenek és vezessenek a döntéshozásban.
- Felelősségteljes sáfárság. Isten a saját képmására, férfivá és nővé teremtette az embert, és felruházta a gondolkodás és a döntéshozás képességével (Ésa 1:18; Józs 24:15; 5Móz 30:15–20). Isten hatalmat adott az embernek a Föld felett (1Móz 1:26–28). Ez az uralom megköveteli a természet gondozását, ápolását. A keresztény sáfárság felelősséget követel az emberi nemzés terén is. A nemiséggel, mint az emberi természet részével, Isten akaratával összhangban kell sáfárkodni (2Móz 20:14; 1Móz 39:9; 3Móz 20:10–21; 1Kor 6:12–20).
- Nemzési cél. Isten egyik célja a nemiséggel az emberiség fenntartása (1Móz 1:28). Ebből arra is lehet következtetni, hogy a házasság általában az utódok nemzésére szolgál, de a Szentírás sohasem úgy mutatja be a nemzést, hogy az minden házaspár kötelessége, csupán azért, hogy tetsszen Istennek. Mindamellett az isteni kinyilatkoztatás nagyra értékeli a gyermekeket, és kifejezi, mekkora örömet jelent szülőnek lenni (Mt 19:14; Zsolt 127:3). A gyermekszülés és -nevelés segíti a szülőket abban, hogy megértsék Istent, valamint, hogy együttérzők, gondosak, alázatosak és önzetlenek legyenek (Zsolt 103:13; Lk 11:13).
- Egyesítési cél. A szexualitásnak egyesítő célja van a házasságban, amit Isten szentelt meg. Ez megkülönböztethető a nemző céltól (1Móz 2:24). A nemiség a házasságban azért adatott, hogy örömöt, boldogságot és gyönyörűséget is jelentsen (Préd 9:11 [Károli fordítás]; Préd 9:9 [új protestáns fordítás]; Péld 5:18–19; Énekek 4:16–5:1). Isten terve, hogy a házaspárok a nemzéstől függetlenül folyamatos szexuális életet éljenek (1Kor 7:3–5). Olyan házaséletet, ami erős köteléket kovácsol, és védi a házastársat attól, hogy helytelen kapcsolatot létesítsen másvalakivel (Péld 5:15–20; Énekek 8:6–7). Isten tervében a nemi intimitás nemcsak a fogantatásra szolgál. A Szentírás nem tiltja el a házastársakat attól, hogy élvezzék a hitvesi kapcsolat gyönyöreit, miközben lépéseket tesznek a terhesség megelőzésére.
- Választási szabadság. A teremtéskor – majd Krisztus megváltásán keresztül újra – Isten megadta az embereknek a választás szabadságát, és arra kéri őket, hogy használják felelősségteljesen (Gal 5:1,13). Az isteni tervben a férj és a feleség egységet alkot. Mindkettőjüknek szabadsággal és felelősséggel kell egymást támogatniuk a családjukra vonatkozó döntésekben (1Móz 2:24). A házastársaknak figyelemmel kell lenniük egymás iránt, amikor a születésszabályozásról döntenek. Tartsák szem előtt a másik szükségleteit éppúgy, mint a sajátjukat (Fil 2:4). Akik gyermeket szeretnének, nem hozhatnak döntést korlátok nélkül. Számos tényezőnek kell meghatároznia választásukat, beleértve az anyának és más gondviselőnek a testi, érzelmi és lelki egészségét is (3Jn 2; 1Kor 6:19; Fil 2:4; Ef 5:25). Mérjék fel, hogy képesek-e biztosítani a gyermekek szükségleteit (1Tim 5:8), a szociális és politikai körülményt, amibe a gyermek megszületne (Mt 24:19); továbbá az élet minőségét és a globális források elérhetőségét. Mi Isten teremtésének sáfárai vagyunk, ezért túl kell látnunk saját boldogságunkon és vágyainkon, figyelembe véve mások szükségleteit is (Fil 2:4).
- A születésszabályozás elfogadható módjai. Csak akkor hozhatunk helyes erkölcsi döntéseket a különböző születésszabályozási módszerek kiválasztásával és használatával kapcsolatban, ha megismertük ezek hatását a testi és a lelki egészségünkre, valamint a különböző tényezők működési módját és az anyagi ráfordítást is. A születésszabályozás különböző módjai – beleértve a mechanikai módszereket, spermicideket és a sterilizációt – megelőzik a fogamzást, és erkölcsileg elfogadhatók. Más születésszabályozási módszerek megakadályozhatják a petesejt kilökődését (ovulatiót), a petesejt és a spermium egyesülését (megtermékenyítést), illetve a már megtermékenyült petesejt beágyazódását (implantációt). Az afelől való bizonytalanság miatt, hogy adott esetben hogyan fognak működni ezek a módszerek, azok, akik hisznek abban, hogy a védhető emberi élet a megtermékenyüléskor kezdődik, erkölcsileg megkérdőjelezhetik ezeket az eljárásokat. Mivel a megtermékenyült petesejtek többsége természetszerűleg sem ágyazódik be, vagy a beágyazódást követően elpusztul, akkor is, ha nem használnak születésszabályozási módszereket, a hormonális fogamzásgátlás és a méhen belüli eszközök, amelyek hasonló eljárást képviselnek, erkölcsileg elfogadhatónak tekinthetők.
- Visszaélés a születésszabályozással. A fogamzásgátlás és a nemi úton terjedő betegségekkel szembeni védekezés számos lehetősége hasznos a házastársak számára. A születésszabályozással azonban vissza is lehet élni. Például helytelen, ha jegyesek vagy mások házasságon kívüli nemi kapcsolatban alkalmazzák, csak azért, mert könnyen hozzáférhetők. Ezeknek a módszereknek az alkalmazása csökkentheti a nemi betegségek és/vagy a terhesség kockázatát a házasságon kívüli nemi élet során. Ennek ellenére a házasságon kívüli nemi élet káros és erkölcstelen.
- Megváltó megközelítés. A születésszabályozási módszerek elérhetősége sürgetővé teszi a szexuális és erkölcsi nevelést. Kevesebbet kell foglalkozni az elítélő magatartással, és sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nevelésre és a megváltó megközelítésre. Ez utóbbi törekszik hozzásegíteni az egyéneket, hogy a Szentlélek mélyen megindító ereje győzze meg őket.
Ezt a nyilatkozatot a Generál Konferencia végrehajtó-bizottságának éves ülésén szavazták meg 1999. szeptember 29-én Silver Springben, Maryland államban.