Bejegyzés

Pályázzunk vagy ne pályázzunk?

A könyvpályázatokról röviden, néhány szám segítségével

2022 elején váratlan értesítést kaptam. Kiderült, hogy egy dél-amerikai testvérünk közel 1,2 millió forint értékben támogat könyvmissziót Magyarországon (ingyenes ajándékozás keretében). Hamar átláttuk, hogy akkor járunk el a legjobban, ha ezt az összeget pályázati rendszerben osztjuk ki (könyvek formájában) azoknak, akik ezt maguk is szeretnék. Az első évet sikeresnek értékeltük.

Aztán elérkezett az év vége, majd az új év, és – mintegy Isten ujjaként – két új helyről érkezett felajánlás (egy magyar vállalkozástól „A nagy küzdelem” könyvre, ill. egy testvérünk „Az örökkévalóság hajnalán” című könyvből ajánlott fel nagy mennyiséget – ezt egészítettük ki a „Beni és Kitti” c. gyermekanyaggal, amelyből szintén nagy mennyiségben volt ilyen célra). Azonnal tudtuk, hogy az előző évi pályázati rendszerünk nemcsak egyéves kísérlet lett, hiszen ezzel 2023 elején egész évre való pályáztatási készletünk keletkezett (és abban reménykedünk, hogy a rendszert hosszabb távon is tudjuk majd működtetni). A gyülekezetek egy része gyorsan, a másik lassabban reagált, de mára így is 55 pályázó várja húzásról húzásra, hogy nyerjen. A kérdés, hogy ez az 55 mit jelent?

A pályázók

Egy szám önmagában lehet sok vagy kevés, nagy vagy kicsi. A viszonyítási keret sokat segít, hogy eldöntsük, mennyi az annyi, mennyi ez az 55. Kevesebb, mint az összes magyar gyülekezet fele. Sőt, némileg tovább ront a képen, hogy ebből két pályázó nem is az egyházunkhoz tartozik (egy reformadventista közösség és egy messiási zsidó misszió), két pályázó gyülekezethez tartozó misszió (a Szigeti Jenő Kecskeméti Szabadegyetem és a Pásztor Hív Szolgálat), négy pályázó pedig külföldről nyújtott be igényt (Ausztria, Románia és Ukrajna országokból). Vagyis mindösszesen 47 gyülekezet érezte úgy az elmúlt másfél évben, hogy tud mit kezdeni több száz ingyenkönyvvel. Ez alig a gyülekezeteink 43%-a. Ha pedig a szórványokat és a missziókat is beleszámoljuk, az arányok tovább romlanak. Még így is nehéz megmondani persze, hogy ez a szám sok vagy kevés. Az biztos, hogy mi örülünk azoknak a gyülekezeteknek, amelyek fontosnak látják a könyveinket, és ezt azzal is kifejezik, hogy részt vesznek a pályázatainkon (de ez csak az egyik szemünk, amelyik nevet). Az a bizonyos másik szemünk viszont inkább sír, mivel sajnáljuk, hogy a gyülekezetek többsége nem él az ingyenes könyvek nyújtotta előnyökkel. Mivel a résztvevőktől mindössze annyit kérünk, hogy a résztvevői adatok mellett egy rövid leírással adják meg előre, mit szándékoznak tenni a kiadványokkal, és mivel egyéb befektetést az egész nem igényel, csak bátorítani tudjuk az eddig kimaradtakat, hogy gondolják át az eddigieket, és hacsak elvi alapja nincs a körbe való belépésüknek, jelentkezzenek egy következő pályázati kiírásunkba. Mivel ha egyszer valaki pályázott, nem kell minden körben újra jelentkeznie, automatikusan bekerül a következő körökbe, tényleg minimális befektetéssel (kb. 3-4 perc munkával) nyerhetnek akár több százezer Ft-nyi könyvet. Az biztos, kockázat nincs a dologban. És eddig minden gyülekezet nagyon örült, amikor végre nyerhetett. Miért is ne tett volna így!

A nyerési esélyekről

A matematikának a statisztikákkal foglakozó ága, különösen a valószínűségi kérdések igazán izgalmas terület. És bár ez a pályázat nem igényel a pályázóktól befektetést, így nem kell megtérülési rátával számolni, vagyis a nyerési esély nem annyira fontos kérdés emiatt, érdemes néhány számot hozzávetőlegesen ismerni. A nyerési esélyek az első időkben némileg magasabbak voltak, hiszen az első körben mindössze 16 pályázó igényelt könyveket, így ők 19%-os nyerési eséllyel léptek be a körbe. Év közben végig 13-19% között mozogtak a nyerési esélyek egyébként. Ez az év végén változott csak meg, amikor már közel negyven jelentkező közül kellett hármat kihúznunk, mivel ezzel a nyerési esély lecsökkent 7%-ra (jelenleg 6% körül jár).

Feltehető a kérdés, vajon mekkora az esélye annak, hogy egy gyülekezetet többször húzzunk ki? Mivel a nyertesek mindig egy körből kimaradnak (eddig 7 húzás volt), a többszöröződés esélye bizonyos mértékben csökkenthető, de még így is, egy olyan gyülekezetnek, amelyik az elejétől (mondjuk az első két körtől) része a rendszernek, mintegy 10%-os esélye volt többször nyerni. Ez elég magas. Ennek ellenére eddig mindössze egy esetben fordult elő, hogy egy gyülekezet többször nyert, viszont ők mindjárt háromszor egymás után (Ráckeve). Kicsit olyan érzésünk is volt az egész kapcsán, hogy Isten jól átgondoltan gondoskodott arról, hogy minél többen nyerjenek.

Látogassátok a honlapunkat (adventkiado.hu) és a Facebook-oldalunkat, és biztosan nem maradtok le a következő pályázatokról!

Dr. Gyetvai Gellért

kiadóigazgató

Könyvológia 2. – avagy mit mondanak a számok még?

Előző cikkünket azzal fejeztük be, hogy bár a kiadó több rekordot is elért a 2022-es évben, a számokból az is látszik, hogy vannak anomáliák a könyvmunkában. Az egyik ilyen mindenképpen az, hogy a gyülekezetek 20%-a gyakorlatilag egyetlen egyszer sem rendelt az év folyamán. Vagyis egyes gyülekezetekben gyakorlatilag nem nagyon lehet könyvmunkáról, iratmisszióról beszélni. Miközben az egyház egyik alappillére a világon most is a legtöbb helyen a kiadványokkal végzett önálló vagy kiegészítő misszió.

Ezt mindenképpen egyfajta anomáliaként kezeljük az adatelemzéseink során, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy valamilyen módon bevonjuk a teljes gyülekezeti spektrumot a könyvmunkába. Ettől függetlenül is érdemes azonban látni, hogyan alakulnak a rendelési volumenek megrendelői típus szerint.

Vevőtípus

arány (%)

gyülekezet

46,5

magánszemély

34,0

romániai

10,4

egyéb

9,0

összesen

100,0

Ahogy várható volt, a gyülekezeti megrendelések teszik ki a megrendelési volumen (vagyis értéken számolva) közel felét (46,5%). Sajnos a korábbi évekről nincsenek elemezhető adataink (túlzottan nehéz hozzáférni), de ettől függetlenül némileg meglepett bennünket ez az arány. Ha tippelni kellett volna, mindenképpen 50% felett becsültük volna a megrendelési megoszlásban a gyülekezetek részarányát. És bár tudtuk, hogy a magánszemélyek aránya is magas, szintén meglepetés volt, hogy több mint egyharmad (34%) a magánszemélyek rendelési összértékének az aránya a teljes bevételben. A romániai kiadó és az egyházházterületek gyakorlatilag minden tizedik megrendelési forintért felelnek. Szintén meglepetés volt számunkra, hogy milyen magas (9%) azon rendelések aránya, amelyek nem az előző három kategóriába tartoznak (könyvtárak, közületek, alapítványok, boltok, de az ATF és a TET és DET is ide tartozik). A meglepetés csak részleges, mert azt érzékeljük, hogy egyre gyakrabban talál meg bennünket olyan megrendelő, közület, akik/amelyek nem az egyházhoz tartoznak (különösen magánszemélyekre igaz ez).

A kép több tekintetben változik, ha azt nézzük, melyik vevőtípus hányszor rendelt.

Vevőtípus

arány (%)

rendelésszám (db)

magánszemély

50,9

883

gyülekezet

41,2

714

romániai

0,8

14

egyéb

7,1

123

összesen

100

1734

A magánszemélyek aktivitása számlák száma tekintetében meghaladta a gyülekezeti rendelések számát, és az 50,9%-kal az összes megrendelés felét is arányokat tekintve. A gyülekezeti megrendelések csak valamivel több mint 40%-át tették ki az összes kiállított számlának. A Román Unióból érkező megrendelések száma nem nagy, azonban a megrendelések értéke annál inkább. Az egyéb megrendelések száma alig lépte át az évi 7%-ot.

A számok részben mindenképpen alátámasztják azt a várakozásunkat, hogy a tagság aktivitása viszonylag magas, ha könyvekről van szó. Ugyanakkor mégsem olyan jó ez az arány, ha azt nézzük, hogy a magánszemélyek száma, akik közvetlenül rendeltek a kiadótól, mindössze kb. 500 fő. Ráadásul közöttük mintegy 60-70 fő olyat is találunk, akik nem az egyház tagjai. Ennek fényében elmondható, hogy a közvetlenül a kiadótól (is) könyvet rendelők aránya az egyház teljes tagságát figyelembe véve nem éri el a 10%-ot, ha a teljes tagságot vesszük alapul.

Az átlagos érték éves szinten 21,4 ezer forintra jött ki megrendelésenként (szórás 68 ezer Ft), amelyben a gyülekezetek átlag 24 ezer forint/rendelés (szórás 63 ezer Ft), a magánszemélyek pedig átlag 14,5 ezer forintos értéken rendeltek (viszont a szórás közel 44 ezer forint, ami jól mutatja, hogy mennyire széles spektrumon jönnek a rendelések értékeket nézve – ez az összes megrendelésre igaz).

Természetesen a számok sok mindent elmondanak még, és biztosan fogunk a jövőben majd írni egyéb megfigyeléseinkről, elemzéseinkről is, most meg kell elégednünk ennyivel. Talán még egy számot engedjetek meg nekünk. Ha – az a fránya ha! – a gyülekezetek tagságából az előzőeken felül csak minden ötödik gyülekezeti tag egy évben egyszer 10 ezer forint értékben rendelne, 10 millió forinttal erősítené a könyvmunkát (amit minden esetben vissza is forgatunk a könyvmisszióba). Ma ez nem több, mint két Jézus élete és egy kis formátumú (de színes) A nagy küzdelem megrendelése. Három ajándékkönyv/év. De mondhatnám akár Európa Bibliáját vagy egyéb, kiválóan ajándékozható kiadványunkat is. Az biztos, hogy mi igyekszünk mindent megtenni, hogy rajtunk ne múljon. És hála Istennek, az áldás egyelőre nem maradt el!

Dr. Gyetvai Gellért

kiadóigazgató

Könyvológia 1. – avagy mit mondanak a számok?

2022-ben az új, integrált rendszereinknek hála, nemcsak könnyebbé vált a munkánk, de végre elérhetővé váltak azok az adatok is, amelyek objektíve mutatják be, hogyan is működik a kiadó eladási téren. A neves Vaclav Smil cseh származású közgazdász szavaival: a számok nem hazudnak. És nemcsak nem hazudnak, de rávilágítanak fontos dolgokra, amelyeket mostanáig vagy nem láttunk, vagy egyéb okok miatt nem fordítottunk rájuk elég figyelmet.

A kiadó 2022-ben 607-féle könyvből 52 548 db-ot értékesített (szóróanyagokat és hasonlókat nem számolva), az eladott könyvek átlaga így 708 Ft-ot tett ki (37,2 millió Ft bevétellel számolva). Vagyis kb. egy csomag chips aktuális árán bővült a misszió minden egyes célba érkezett kiadvánnyal. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ez a misszió relatíve legolcsóbb (de biztosan az egyik legolcsóbb) ága.

Lássuk az eladási listák top 10-ét röviden!

Eladások 2022 darabszám szerint (első tíz)

1

A végidők titkai (Mark A. Finley)

2

Passió – A szeretet története (Ellen G. White)

3

A nagy reménység (Ellen G. White)

4

Oltalomra vágyunk (Kárpáti Petronella)

5

Az utolsó napok eseményei (Ellen G. White)

6

A nagy küzdelem (Ellen G. White)

7

A legjobb út (Ellen G. White)

8

Jézus élete (Ellen G. White)

9

A megváltás története (Ellen G. White)

10

Tényleg vége lesz egyszer a világnak? (Dr. Gyetvai Gellért)
Eladások 2022 érték szerint (első tíz)

1

A végidők titkai (Mark A. Finley)

2

Jézus élete (Ellen G. White)

3

A megváltás története (Ellen G. White)

4

A nagy küzdelem (Ellen G. White)

5

Fiatalok Bibliája (revideált Károli)

6

Az utolsó napok eseményei (Ellen G. White)

7

Biblia – Ajándék családoknak (Károli)

8

Passió – A szeretet története (Ellen G. White)

9

Biblia – revideált újfordítás, normál méret

10

A legjobb út (Ellen G. White)

Mit mutatnak a sorok?

Az abszolút első helyezett 2022-ben Mark Finley könyve, mivel mindkét listán elsőként végzett. Ellen White könyvei vitathatatlanul a legnépszerűbbek egyéb ismérvek alapján, hiszen az első tíz helyből darabszám szerint 7, érték szerint 6-ot foglaltak el. Darabszám szerint mindössze három szerző fért be Ellen White mellé az első 10-be, érték szerint csupán egy.

A könyvkiadás egyik ökölszabálya (világi viszonylatban), hogy az új kiadványok viszik a kiadót. Mint látszik, az evangéliumi munkában ez csak részben érvényesül. A leggyakrabban eladott könyvek közül mindössze egy volt minden tekintetben újdonság (A végidők titkai), a többi vagy már lényegesen régebbi (csak esetleg új köntösben jelent meg, mint A megváltás története), vagy legalább egy évvel korábbi kiadás (a Jézushoz vezető út pedig tördelésben és címben volt csak új, egyébként kifejezetten régi kiadványunk). És bár igaz, hogy a drágább könyvek nagyobb példányszámait az akciós időszakok húzzák felfelé, az első 10 helyből 4 esetén a drágább, nagyobb kiadványokat találjuk, vagyis a testvérek jól láthatóan nem az alapján igényelnek csupán könyvet, hogy mi olcsó. Az ár természetesen nem irreleváns, de a téma, az üzenet legalább annyira fontos a táblázataink alapján, mint az ár (ezért szerepelhetnek mindkét táblában előkelő helyen a drágább kiadványok). Úgy is mondhatnánk, hogy üzenetérzékenyek vagyunk, ami kifejezetten pozitív ismérvünk.

Témákat alapul véve egyértelműen a végidős paradigma a vezető az eladási számok alapján (ami természetesnek is hat a világban uralkodó körülmények miatt). Az első tíz helyből (darabszám szerint) 5 fókuszál jelentős részben vagy teljes egészében erre a témára, de érték szerinti értékesítésnél is 4. A Biblia előkelő helyezése igazán nemes vonása a testvérek missziós tevékenységének, hiszen aligha van fontosabb irodalmi eszközünk, mint Isten Igéjének eljuttatása az olvasókhoz.

Végül, de nem utolsósorban

Az elmúlt év több rekordot is hozott: az elmúlt 12 év legerősebb éve lett 2022 (csak ennyi évre látunk vissza, de feltételezhető, hogy akár 20 évet is alapul vehetnénk), köszönhetően a testvérek áldozatkészségének és hivatástudatának. Az elmúlt 12 év legerősebb hetét is ekkor mértük, közel 3 millió Ft-os egyheti bevétellel.

Adataink alapján más érdekességre is fény derült. Mint pl., hogy a gyülekezetek közel 20%-a nem vásárolt könyvet egész évben a kiadótól (mint gyülekezet, traktát). A szórványokat és missziókat is figyelembe véve az arány még rosszabb. Ez azt jelenti, hogy miközben a világ legnagyobb részén a könyvevangéliumi munka gyakran kifejezetten prioritást élvez, addig Magyarországon a gyülekezetek egyötöde vagy egyáltalán nem számol a lehetőséggel, vagy ráhagyja a tagjaira az irodalmi missziót, és traktátként gyakorlatilag nem funkcionál. De ez innentől egy másik cikk témája. A következő számban innen folytatjuk.

Dr. Gyetvai Gellért

kiadóigazgató

Hadd vesszenek milliók!

A TÁRKI néhány évvel ezelőtt készített kutatása szerint ma Magyarországon 1,2 millió ember heti rendszerességgel olvas könyveket, és 4,8 millió ember, ha nem is rendszeresen, de szintén a könyvolvasók táborába tartozik, még ha sokan csak egy könyv erejéig is egy évben. Mondjuk hát ezekre, hogy hadd vesszenek? Mit nekünk néhány millió magyar.

Kevés olyan misszióterület létezik a világon, amely fajlagosan alig kerül 1000-2000 Ft-ba esetenként, mégis maradandó és a végtelenségig ismételhető prédikációt suttog az emberek fülébe, hívva őket megtérésre. Amelyben alig van kockázat. Még a kéretlen ajándékozás is többnyire mosolyt fakaszt a megajándékozott arcán, a barátság ezzel nem törik meg, az esély arra, hogy Isten szóljon, drámaian növekszik.

A könyv szinte mindig a csendes percekben találja meg a gazdáját. Akkor szól hozzá, amikor a legnyitottabb. A könyv jól tudja, mikor van helye a beszédnek, mikor kell sorról sorra megváltoztatni egy ember életét. A könyv balzsam, amely fekélyeket fed el, amely fájdalmakat tompít, amely reményt ad a reménytelenségben. Az egyik legolcsóbb időtöltés. Míg egy mozijegy ma (popcornnal és üdítővel) akár 5000 Ft is lehet, és a szórakozás mindössze két órát tart, addig a könyv ebből a pénzből akár hetekre elvarázsol. A könyv egy másik világ kapuja. Elvezet Betűországba, ahol a gondolatok életre kelnek, és ahol nemcsak az élmény vár kitárt karral, hanem a lélek megjobbulása is. Mindez mégsem varázslat. A könyv e tulajdonságai egyszerűen abból származnak, hogy az könyv. Teremtettségénél fogva az, ami. És amikor Isten is mellé áll, amikor Isten ereje ragyogja be, a hatás fokozott: a Lélek árad ki ilyenkor.

A könyv sok tekintetben olyan, mint Isten. Elviseli, ha nem értesz vele egyet, ha vitatod, amit mond, ha türelmetlen vagy vele. A könyv némán tűri, ha ellentmondanak neki, de türelmesen ott van újra, amikor kibékülsz vele. Nem fedd meg, amikor kiderül, hogy mégis neki volt igaza, megölel, amikor belátod, hogy jót akar neked. A könyveink az evangélium színei. A spektrum széles, színek sokasága kavarog, együtt azonban szivárvánnyá állnak össze, Isten igazságává. Minden könyv egy kis rész ebből, a nagy színkavalkád, a fényes szépség egy-egy kis darabja.

És most, amikor elérkezik az év vége, és az emberek szokatlanul nyitottak az evangéliumra, még mindig sokszor halljuk, hogy „az emberek már nem olvasnak”. Pedig talán csak mi nem olvasunk már. Vagy csak nem figyelünk azokra, akik még olvasnak. Hadd vesszenek milliók, csak mert mi már nem olvasunk? Ki merné felvállalni ezt a programot Isten ítélőszéke előtt? Ki merné felvállalni az elodázás és milliók semmibe vételének hanyagságát?

Nem véletlen, hogy év végén olyan ajánlatokkal igyekszünk a könyvmunkát támogatni, amelyeket az emberek nyitottságához igazítunk. Sokkal több nyitott ember számunkra sokkal több célba juttatott könyvet kell, hogy jelentsen. Az idő most van közel, most van előttünk. A rövid nyitottság hamar újra zártsággá homályosul. Ráadásul az idén tényleg különleges ajánlatokat is hirdettünk (lásd A nagy küzdelem szokatlanul alacsony áron). Áldásban részesültünk, áldásban akarunk részesíteni másokat is. Ezt tanultuk Istentől, ezt akarjuk átadni.

Ne vesszenek a milliók! Ne vesszen a több millió magyar, csak mert nem akarjuk látni a szomjukat! A világban 21 ezer körül van azok száma, akik könyvevangélistaként dolgoznak. 2019-ben csak a közvetlenül hozzájuk köthető megtérők száma meghaladta a 60 ezret. És ez csak a jéghegy csúcsa. Legalább 3-4-szer ennyien lehetnek, akiknek a megtérésében nagy szerepet játszott a könyv. Az egyházban évente kb. 1,3 millió új keresztség történik, ezeknek egy része családon belüli (gyermekeink), de közel fele külsősök megtérése. A könyvek főleg közöttük aratnak. Így akár minden negyedik-ötödik megtérés könyvekhez is köthető. Ez elképesztő szám. Ne vesszenek hát a milliók!

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

Ablak az evangéliumra

„Naponta ezrek térnek meg, akik közül sokan első meggyőződésüket kiadványaink olvasásának köszönhetik” (Ev. 693. o.). „Kiadóhivatalaink által lesz annak a másik angyalnak a munkája nagymértékben befejezve, aki lejön a mennyből nagy hatalommal és megvilágítja a földet dicsőségével (Jel 18:1)” (7T 140. o.).

 

Ezeket az idézeteket egy munkatársamtól kaptam nem olyan rég. Megerősítette bennem azt, amit mindig is tudtam, hogy a munkánk a kiadóban a hármas angyali üzenet része, benne foglaltatik abban a nagy kórusban, amely több szólamban hirdeti a vég legfontosabb felhívását az emberiség felé: azt imádjátok, aki az egész világot teremtette, nem mást! És benne van annak a bizonyossága, hogy egészen a vég utolsó pillanataiig hatalmas küldetése van a kiadóknak a világon (szemben azzal, amit még mindig egyesek képviselnek, teljesen alaptalanul: „Olvasnak még az emberek?”).

Abba a helyzetbe kerültem nemrég, hogy egy mondatban kellett megfogalmaznom, mi is a kiadói munka tulajdonképpen. Nehéz volt egy frappáns mondatot összerakni hirtelen, annyi mindent szeretne az ember belegyömöszölni az üzenetbe. Aztán egyszer csak, majdhogynem váratlanul, hiszen egy roll-up tervezése közben ért az ihlet, egy kép megmutatta számomra, mi is a kiadó egy rövid mondatban: ablak az evangéliumra.

Az evangélium mára egyre kuszább fogalom, valószínűleg a kereszténység döntő többsége nem is tudná megfogalmazni, mi az. Talán még a gyülekezeteinkben is elbizonytalanodnának jónéhányan, ha pontosan kellene meghatározni, mi az evangélium a Bibliában. Ma az evangéliumot gyakran összetévesztik a vallásosság bizonyos formáival, esetleg az egyházakkal, a gyülekezetbe járással, az igehirdetéssel, és ki tudja még mivel, kivel. És bár ezek akár részei is lehetnének az evangéliumnak, tiszta formájában az evangélium nem ezekre mutat, nem ezekről szól. Az evangélium nem más, mint az Isten titka, amely sok évezredig rejtve volt az egész emberiség előtt, de ami Krisztusban kijelentésre került, tudniillik, hogy „a pogányok örököstársak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által” (Ef 3:6). Az evangélium titka tehát az egész emberiséget magához ölelő Isten, a Krisztus Jézusban, aki egy olyan „szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” (Zsid 8:6), mint a korábbi, még csak zsidókkal megkötött szövetség. A szövetség azért köttetett immár jobb feltételrendszerben, mert a változásra képtelen emberiségtől nem várja Isten, hogy alakítsa magát a szent elvekhez, hanem Ő alakítja át a tehetetlen embert a szövetsége szentségéhez, tulajdonképpen önmagához (ez az újjászületés egyik lényege).

Mi pedig csak akkor lehetünk az égen repülő angyalok karának részesei, ha egyrészt ezt visszük el az emberek közé, másrészt ennek a legaktuálisabb részét zengjük, ahogy a mennyei küldöttek is, vagyis a három végidei üzenetet: 1) a Teremtő Istent féljétek, minden más ún. istent dobjatok ki végre az életetekből; 2) a nem bibliai tanítások kora lejárt („elesett Babilon”), fusson ki mindenki, aki olyan közösségekben éli az életét, amely nem bibliai elveket tanít; 3) mert a döntésünk hamar bélyegként sülhet ránk, ami Isten büntetését vonja majd maga után (lásd Jel 14:6–12).

Ellen White tanúsága szerint ennyi a dolgunk ma, ennyi lesz holnap, egészen addig, amíg csak a világ világ. Eközben természetesen haladunk a korral, ügyrendben, módszerekben, feladatokhoz való közelítésben stb., de az úton, haladás közben nem válhatunk egyébbé, mint hang a végidei üzenetben. A gyülekezetekben ezért egyetlen központi gondolatot viszünk a könyveken kívül, ahogy írtunk róla korábban az AdventInfo hasábjain: Immár nem adunk el könyveket, mert már csak és kizárólag az evangélium hírnökei vagyunk, és számunka ekképpen hangzik a második angyal üzenete: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála [könyvekbe írva], és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek” (Jel 14:6).

 

Dr. Gyetvai Gellért

Nem adventistáknak szóló könyvek

Aligha van gyakoribb kérdés a gyülekezetekben a látogatásaim alkalmánál annál, mint amelyik kérdésbe burkoltan a könyvkiadás észszerűtlenségét akarja tudatni velem, aki harminc év után sem tudok szabadulni a könyvek illatától, a papír selymes susogásától, az örömtől, amely még ily távoli időben is gyermeki, minden egyes kiadvány megjelenésénél, mintha csak először csinálnám életemben. A kérdés így hangzik: Van-e még értelme könyvet nyomtatni, amikor már nem nagyon olvasnak az emberek?

Mindig csodálkozás ül ki az arcokra, amikor ilyenkor ezt válaszolom: Minket nem érdekel a kiadóban, hogy olvastok-e könyveket, vagy sem!

A könyveink döntő többsége ugyanis nem nekünk szól. A nekünk írt kiadványok megkésett romantikája betelt az 1989-es évek után, miután felszabadulva az Egyházügyi Hivatal (ÁEH) béklyója alól, annyi könyvet adhattunk ki, amennyit akartunk. Jól emlékszem a régi történetekre, amelyben beszámoltak a könyvek korábbi szerelmesei, miként játszották ki időnként az ÁEH-t, hogy az engedélyezett példányszám felett nyomtassanak, hogyan járatták a stencilgépet titokban, esetleg hogyan ütötték át mechanikus írógéppel a sokadik papírt, hogy egyfajta szamizdatként olyan irodalmat állítsanak elő, amely egyébként tilos kategóriában járt. A szomjúság és éhség mára betelt (már évek óta betelt), minden fontos könyvünk megvan… és ha már megvan, minek is adnánk ki újabb könyveket?! Az emberek (akiket saját magunkból kiindulva képzelünk el) pedig már egyébként sem olvasnak.

A valóság azonban az, hogy bár az olvasási szokások sok mindenben változtak, és tényleg kevesebben olvasnak, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, a könyvpiac az elmúlt 12 évben a világon mindenhol növekszik. És bár kisebb példányszámban jelenik meg egy-egy kiadvány, a címek és az összességében eladott könyvek száma nőtt. Az elektronikus kiadványok megjelenése pedig meg sem billentette a hagyományos könyvek piacát, a papírra nyomtatott könyv ma is egyeduralkodó. Az egyház könyvkiadását ugyan részben visszavetette a COVID-időszak, azonban a vészhelyzet csökkenése/elmúlása határozott emelkedési pályára állította az elmúlt két évben részben megtépázott missziót (és ez az egész világra igaz). És ez így van jól. Mert ezzel prófécia teljesül.

Prófécia?

Igen. A kiadó ugyanis a prófécia része. Az utolsó üzenet a világnak a hármas angyali üzenetnek nevezett evangéliumterjedés. A könyv pedig ennek egyik szegmense. Az isteni küldöttek nem szárnyas kerubok, nem angyali lények, amelyek lebegve suhannak az égi mezőkön, hogy átvegyék a szerepünket. Az angyalok (vagyis Isten küldöttei) mi magunk vagyunk. Még mindig előfordul, hogy úgy tekintenek a kiadóra, mint egy boltra vagy üzemre. Eközben a kiadó nem más, mint missziós központ, a hármas angyali üzenet egyik szócsöve. Létezésének és céljának nem lehet és nincs is más oka, mint az evangélium olvasható formájú hirdetése. És hogy ezt az írott evangéliumot a többi angyali hangba vegyülve vigye szét a világon. Az angyalhangok egyike vagyunk. Elkötelezve az evangélium mellett, és egyetértve a többséggel, hogy a végidők felhívását és minden evangéliumi tartalmat el kell vinni a világnak.

Ezért nem érdekel minket, hogy a testvérek olvasnak-e vagy sem. Mert a mi könyveink elsősorban nem nekik szólnak. Az evangéliumot ugyanis nem azoknak kell hirdetni, akik már részei annak, hanem azoknak, akik a hangos kiáltást kell, hogy még meghallják („Fussatok ki belőle én népem…” – Jel 18:4), hogy dönteni tudjanak. A mi dolgunk az, hogy azokhoz jusson el a könyv, akik még olvasnak (és szomjaznak az evangéliumra). És ilyenekből még rengeteg van. Nem hátrány persze (sőt előny), ha magunk is olvastunk egy könyvet, ha ajándékozni vagy eladni akarjuk. Azonban a cél többnyire nem mi vagyunk, hanem a megtérendők, akik miatt Isten még fenntartja a világot, mert azt akarja, hogy senki ne vesszen el, hanem aki csak lehet, még megtérésre jusson.

 

Dr. Gyetvai Gellért

A világot átformáló Írás

Miért ír az ember, vagy még inkább: miért ír az Isten? Günter Kunert a Miért ír az ember? c. esszékötetében ekképpen válaszolja meg a könyv címében feltett kérdést: „az ember azért ír, hogy éljen.” Ha ezt a meghatározást, amivel mélyen egyet tudok érteni, Isteni viszonylatra alkalmazzuk, vagyis a Szentírásra feltett kérdésként (kvázi, miért ír Isten?), akkor a válasz tulajdonképpen ugyanaz: Azért, hogy az ember éljen!

 

Életet lehelt az emberiségbe, egyénekbe, nemzetekbe az írás. A világ első istenes könyve – a Tóra – hatása felbecsülhetetlen, a mai napig az egyik legnagyobb hatású írás az emberiség történelmében, különösen, ha a két szövetség egységében szemléljük a Szentírást, vagyis egy könyvként (amiben a Tóra minden későbbi írás alapja). Nemzetmegtartó ereje volt, főleg az írott tannak. Mert az írás az egyetlen biztos igazodási pont. Ami semmivel nem helyettesíthető. Még ma sem. Lássunk erre egy példát! Jósiás egy olyan uralkodói örökség leszármazottja, amely már beláthatatlan távolságra került az igaz kijelentéstől, már szinte visszafordíthatatlanul elhagyta az Istennel kötött szövetséget. A vallás legfeljebb nyomokban hasonlít a pusztában adottra. De ekkor történik valami, ami a feljegyzések tanúságtétele alapján Jósiást az egyik nagy reformerré emeli a dávidi dinasztiában: a törvénykönyv megtalálása (2Kir 22–23. fej.). Az írás hatása az egész nemzetet restaurálja, elemi ereje kétségtelen.

Mitől más az írás, mint a szó? Jósiás története a legjobb példa arra, hogy a szóbeli tanítás milyen könnyen torzulhat, miközben az írott változatlan, szilárd, mint a kő, és befogadó szívekkel, elmékkel találkozva katartikus erővel képes átváltoztatni az emberi gondolkodást, átformálni akár egy egész nemzetet, de még a világot is. Képes akár évezredekig szunnyadni, mint a parázs a hamu alatt, észrevétlenül, senkitől nem tudottként, majd amikor elérkezik az ideje, tűzzé válik, és ha erre van szükség, elementáris erővel perzsel, mint Jósiás király idején, vagy éppen meleget ad azoknak, akik a bűn szívet fagyasztó dermetegében az isteni melegségre vágynak.

Nem véletlen, hogy közel kétezer éves szétszóratás után is kimondható, hogy a zsidók a könyv népe. Nemzetmegtartó ereje van az írott szónak, különösen az isteni Igének. Maimonidész írja (Misné Torá, 1:8–9): „Minden zsidó köteles Tórát tanulni, akár szegény vagy gazdag, akár egészséges vagy beteg, akár fiatal vagy idős. Még ha koldus is az illető, akinek a megélhetése adományokból származik, vagy ha családi kötelezettségei vannak a feleségével és a gyerekeivel szemben, akkor is meghatározott időt kell szánnia tóratanulásra, éjjel és nappal.” Ahogy írva van: „Gondolj rá nappal és éjjel” (Józs 1:8).

„Heine találóan mondja, hogy a zsidók a hátukon hordozzák a hazájukat, hiszen a Tóra a hazájuk” – írja Heller Ágnes „A zsidó Jézus feltámadása” című kötetében (79. o.). De nemcsak ők hordták a hazájukat a hátukon, hanem az írott mózesi tanok is hordták őket. Jött a Talmud, a Zohár a Báhír, a Tanjá vagy éppen Ráshi kommentárjai, és az Írás egyre csak tartotta a népet, akár oszlopok egy csarnokban, és mindennek az alapja a mózesi tanok gyűjteménye, a próféták és az egyéb írások maradtak.

Amikor az isteni óra az idő elérkeztét jelezte, mennyei Atyánk új szövetséget kötött a néppel és immár az egész földdel. Az újszövetségi írások szűkös kis kötetével (hiszen mindössze 27 irat, többsége alig egy levél) pedig egy maroknyi zsidó az egész világot állította a feje tetejére.

A középkor után? A bibliafordítások voltak az egyik legfontosabb elemei a nemzetek létrejöttének. Általuk nemzeti nyelvek születtek (egyes nyelvészek állításai szerint a német területek között időnként tolmácsra volt előtte szükség, hogy egymást megértsék, olyan mértékben különböztek a nyelvjárások adott népen belül). A reformáció az új médium, a könyvnyomtatás nélkül valószínűleg nem terjedt volna el olyan gyorsan. 1520 és 1526 között tizenegyezer röpiratot adtak ki több mint tizenegymillió példányban a német területeken. Andrew Pettegree angol történész összeszámolta, hogy Luther írásai a 16. században 4970 kiadásban láttak napvilágot. A könyvszerű kiadványokat is számolva, mint például a Biblia, összesen körülbelül nyolcezer Luther-kiadvány látott napvilágot, ezek 80 százaléka német nyelven – írja Horváth Géza. És ezek nem csupán vitairatok voltak, hanem az írott Igének a hordozói is. Nyelvészek állítják, hogy ezzel Luther a német nemzeti irodalmi nyelv kialakulásának legmeghatározóbb alakjává vált. Ha igaz, hogy „nyelvében él a nemzet”, akkor magának a nemzetállamnak az egyik oszlopa is az Írás, és nem csak Németország esetében.

Egyházunk létrejötte elképzelhetetlen ma már nyomtatott irodalom nélkül. Aligha találnánk sok olyan területet, ahol az írott evangélium nem lett volna elsődleges hírvivő az egyház missziójában. Nem egyszer oly mértékben megelőzte az egyház személyes térhódítását, hogy már híres lett, mire az első igehirdető evangélisták megérkeztek az adott területre. Így volt ez Magyarországon is. A „Jézushoz vezető út” csak 1892-ben jelent meg az USA-ban, de 1894-ben már magyarul is olvasható volt egy református lelkész jóvoltából. Mára ezt a könyvet több mint 160 nyelvre lefordították, és százmilliós példányszámával, Kempis Tamás „Krisztus követése” című műve mellett, valószínűleg a legelterjedtebb keresztény írás a világon, a Bibliát is ide számolva. E könyvek hatása messze túlmutat az elképzelhető és ember által belátható horizonton. A könyvmisszió legfőbb ereje a „könyvevangelizáció” intézménye volt (ill. a világ számos részén ma is az). Hivatásos és önkéntes könyvevangelisták vitték az evangéliumot házról házra, vagy árultak utcai standokon, osztották aluljárókban, adták szomszédoknak barátoknak, és ki tudja még hányféleképpen ezeket a könyveket.

Ma mégis egyre felteszik a kérdést: van-e még értelme? Minden adat azt mutatja, hogy nem csökken a könyvek a szerepe a misszióban, hanem nő. Úgy tűnik, Istennek más terve van a könyveinkkel, mint amit a kételkedők jósolnak. Olyan lesz, mint a színház. A mozi megjelenésével nem tűnt el a teátrum, és még csak át sem alakult. Megőrizte helyét a világunkban, és ma hatalmas népszerűségnek örvend. És békésen megfér egyéb evangéliumi ágak mellett. Mert az Isten azért ír, hogy az ember éljen. Isten terve, hogy minél többen éljenek (ha lehetne, mindenki).

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

Az év missziós könyve

A Generálkonferencia az utóbbi években rendszeresen kiadja az év missziós könyvének szánt kiadványát. A kis könyv lényege az aktualitás, az az üzenet, amely adott évben a legfontosabb társadalmi (vallási) kérdésre céloz. A Mark Finley által jegyzett „Remény a nehéz időkben” c. könyv olyan kérdésre irányította a figyelmet, amely túlmutat a pandémián, és olyanokat is a jövő felé fordított, akik eddig kevéssé foglalkoztak azzal. Ez pedig nem más, mint a végidő, ill. a végidei üzenet.

A végidőt sokféleképpen tárgyaljuk. Hollywood pénzt remél tőle, ezért drámai filmeket készít, egyesek inkább kifigurázzák, mások ijesztő dolgokat hangsúlyoznak ki vele kapcsolatban (pl. egyes, drámai részleteit túlhangsúlyozzák) stb. Istennek viszont végidei üzenete van, egyfajta figyelmeztetés és figyelemfelhívás. A végidő egyik központi üzenete az, amit adventista zsargonban csak hármas angyali üzenetként szoktunk emlegetni. A téma azok közé tartozik, amelyről sokat beszélünk a szombatiskolában, ha éppen azon van a sor, de a köznapi gondolkodásunkból többnyire kimarad. Ennek egyik oka, hogy gyakran csak száraz és unalmas, a lényeget alig érintő formában szokták elénk tárni. Pedig tagadhatatlan, hogy ez Isten egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb végidei üzenete. Nem kevesebbet állítok, mint hogy ezen a megközelítésen Clifford Goldstein most változtat.

Az év missziós könyvének ugyanis (lásd a képet) ez a témája. Goldstein nemcsak jó bibliaértelmező szakember, de kiváló író is. Nemcsak érti és tudja tárgyát, de papírra is tudja vetni. Ettől válik a könyv nemcsak fontossá, de jól olvashatóvá is. És még valamitől: szókimondó. Ma gyakran felülírja az üzeneteinket a vallási populizmus vagy éppen a politikai korrektség, amely közmegegyezéssel várja el a megszólalótól a visszafogottságot, a hamis öncenzúrát: ne mondd ki „annak” az egyháznak a nevét, a bűnét, ha próféciát elemzel, kerüld ki a „forró kását”. És az üzenetünk ránk ég. Nem jut célba. Az év missziós könyvéből ez a tévút kimaradt. Nevén nevezi azt, amit nevén kell nevezni.

A világon ezekben az időkben rendszeres programként terjesztik nagy tételben az év missziós könyvét. Román testvéreink ezekben a napokban kb. 50 ezer kis könyvet raknak le otthonokban románul, és 8 ezret magyarul. Magyarországon jelenleg nincs rá országos program, azonban gyülekezeti még lehet (jövőre pedig kezdeményezni akarjuk, hogy területi programok legyenek szervezve rá, ha lehet). Aligha van jobb alkalom Istenről beszélni és ajándékozni, mint ebben az időszakban. A vizsgálatok egyöntetűen alátámasztják, hogy az emberek sokszorosan nyitottak – az év többi hónapjához képest – az Isten felé az év végén, különösen az adventi időszakban. Használjuk ki mi is, hogy ilyenkor nincsenek zárva a kapuk! A gyülekezetek még nem késtek el a szervezéssel. A kiadó nagy tételes kínálatban jó áron tudja átadni a kiadványt, ha van, aki vállalja, hogy a leendő mennyei honpolgárokhoz elviszi. Hogy pedig ne legyen egyedül a könyv, a nemrég kezdődött leárazási akciónkban számos más kiadvánnyal kiegészíthető az ajándékozási lista.

Keressétek honlapunkat (adventkiado.hu), kövessetek bennünket az egyházi és kiadós Facebook-oldalakon!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

Rendkívüli kiárusítás

A gyülekezeteket járva újra és újra szembesülök a kérdéssel: Olvasnak még könyveket az emberek? A pandémia alatt a könyveladások nagyot zuhantak, az elektronikus könyvek piaca viszont több mint kétszeresére bővült Európában. Azonban előtte érdekes folyamatoknak lehettünk tanúi: A pandémia előtti tíz évben gyakorlatilag töretlenül fejlődött a világon a hagyományos, papírra nyomtatott könyvek forgalma. Bár a példányszámok általában csökkentek (2-3000 körül volt az átlag, beleszámítva a tankönyveket is), a kiadott címek száma jelentősen nőtt, és az eladott összpéldányszám is évről évre új csúcsokat ért el. Vagyis – Antonius gyászbeszédét egyfajta fordított parafrázisként idézve – dicsérni jöttem Cézárt (a könyveket), nem temetni. A könyvek ma reneszánszukat érik.

A kiadó az idén – követve a korszellemet – már nyolc e-könyvet adott ki (és még körülbelül ugyanennyi fog megjelenni), és négy hangoskönyvet jelentetett meg (ami a kiadó honlapjáról ingyen letölthető), az elektronikus könyvek piaca számunkra eddig elhanyagolható. Ennek egyik oka biztosan az, hogy még friss a dolog, nem került még be mélyen a köztudatba. A másik oka azonban az, hogy az egyház tagsága elöregedő demográfiai képet mutat, a többség nem annyira digitális (még/már?). A missziót is kifejezetten a papírformátumú könyvek viszik. És egyelőre semmi nem mutat arra, hogy ez változni készülne.

Így az eredeti kérdésre a válasz: hogy igen, még olvasnak az emberek. Habár az olvasási szokások változtak az utóbbi évtizedekben, még mindig van egy viszonylag erőteljesnek mondható réteg, amelyben egy kiveszőben lévő faj tagjai, az OLVASÓK élnek.

A nagyobb kérdés számunkra, hogy az egyház missziójában a könyveknek megvan-e még a helye. Mert az utóbbi években főleg a magánvásárlók missziós beszerzései lendítették tovább a kiadó munkásságát. Akár a drága, nagy könyveinkből is nem egyszer szolgálunk ki missziós lelkületű embereket soktucatnyi megrendeléssel, kisebb evangelizációs könyveinket akár kétszázasával is vitték (és nem egyszer visszajöttek újabb adagokért). Vállalkozók és idős, félretenni képes testvérek pedig milliókat invesztáltak kiadványokba, amelyek aztán sok száz családnál kötöttek ki így vagy úgy.

Érthető, hogy a gyülekezeti élet visszaesésével szinte minden megrövidült. Azonban a gyülekezeti missziónak éppen a könyvezés lehetett volna időnként az a terep, amely fenntartja a korábbi kapcsolatokat. A gyülekezetek jelentős részének kiterjedt kapcsolatrendszere van olyan emberekből, akik különböző alkalmainkra jártak. Egy-egy könyv időszakos ajándékozása sokkal olcsóbb, mint a néha kellemetlenül drága és nem is feltétlenül hatékony sorozataink, és akár nagyon hatékony is lehet. Most pedig, amikor a sorozatok szinte teljesen megálltak, néha az egyetlen lehetőség lehetett volna (lehetne) arra, hogy a barátkozóink életének iránya tovább haladjon az Isten felé.

Ennek és a misszió általános céljainak elérésére a kiadó most rendkívüli ajánlatot kínál. Több mint száz könyvet áraztunk le, belátva, hogy értelmetlen a könyveknek a raktárainkban sínylődni, ahelyett hogy hírnökök lennének Isten üzenetében. A könyveknél minden esetben „egészen a padlóig lementünk”, ahogy magunk között megfogalmaztuk a folyamatot. Célunk, hogy a könyvek eljussanak azokhoz, akiket Isten megtérésre hív. Mennyiségi kedvezményként akár 90%-os kedvezménnyel is vásárolhattok most a kiadványokból. A listát megtalálhatjátok az adventkiado.hu oldalon.

Áldás legyen a könyvmisszión!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóvezető

 

Messiási idők

A messiási idők, időszak sok mindent jelentett az idők folyamán. A zsidó rabbinikus hagyományban pl. a föld történelme 6000 évig tart, és három szakaszra oszlik. Az első szakasz a zűrzavar korszaka, a második a Tóráé, a harmadik pedig a Messiásé, és mindegyik korszak 2000 évet tesz ki. Akárhogy igyekszünk ugyanakkor pontos utánajárással kiszámolni, mikor is kezdődött a föld vagy éppen a bűn történelme, a támpontok nem elegendőek ahhoz, hogy biztosan megmondjuk, mikor indult ez a bizonyos 6000 év, így azt sem lehet kiszámolni, hogy meddig tart majd. Mivel Krisztus egyértelművé tette, hogy a visszatérését (vagyis a messiási kor végét) nem tudjuk kiszámolni, az ilyen számítgatásoknak nem is nagyon van értelme.

Ugyanakkor az látszik, hogy ez a hármas besorolás elég pontosnak hat a történeti távlatból visszatekintve. Abból a szempontból mindenképpen, hogy a bibliai jelek szerint elérkeztünk a végidőbe, és eközben a zsidó időszámítás óráján 5781-et írunk.

Abból a szempontból is pontosnak tűnik ez a tanítás, hogy mintegy 2000 éve ténylegesen a messiási korban élünk, ami azt jelenti, hogy a Messiás, Krisztus eljött, reformációt hozott, kiterjesztette a szövetségét minden népre, és már tényleg csak a visszajövetelét várjuk. Fennköltnek kellene tehát lennie egy ilyen kornak, annak ünnepélyességével, hogy a Királyunk nemsokára visszajön. Mégsem látjuk a nagy készülődést, mégsem látjuk a várakozással telt időszakot, nem látszik az ünnepélyesség sehol.

Krisztus egyik fontos végidei próféciája szerint: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18:8).

Ezt az igét nézve inkább úgy tűnik, hogy a világ ünneplése elmarad, készülődés zaja sem veri fel a csendet, hiszen akik készülődnének, a végére elfogynak. A föld, ahelyett hogy Királya visszajövetelére várna, arra készítené önmagát, mással van elfoglalva: önmagával, saját karrierjével, saját anyagi és ökológiai problémáival. Néha pedig az elképzelt szebb jövővel, amelyben kolóniákat hozunk létre a Holdon, a Marson, eljutunk más csillagokra… és ki tudja, hol van a vége a vágyakozásnak.

Biztosan tudjuk, hogy eljutunk más csillagokra, de azt is, hogy ehhez nem nagyobb űrrakétákra, erősebb hajtóművekre, gyorsabb repülésre van szükség. Hanem Isten megújuló világára, hogy a pária sors, amiben a föld agonizál, véget érjen, hogy ismét Isten legyen minden mindenekben.

A kiadóban egyetlen feladatunknak látjuk, hogy erre készítsünk egy népet. Mert lesz ünneplés, és van készülődés zaja, még ha csak alig hallhatóan is. Mert ugyan kifogy a föld a megtérésre alkalmas fiakból és lányokból, de a maradék mégiscsak hűséggel várja Urát. És míg tart a kegyelemnek amaz megtérésre hívó ideje, addig van értelme terjeszteni az írott evangéliumot. Mert evangélium ez, a legjavából, igaz beszéd, amely ösvényt mutat.

Terjedjen hát az evangélium! Amíg még lehet, amíg van értelme. Mert még van. És ki tudja, meddig. Az evangéliumdömping akciói folyamatosak lesznek ez évben, 30-70%-os kedvezménnyel kínáljuk evangéliumi iratainkat. Ahogy az újonnan megjelenő könyvek is alárendelődnek a küldetésnek. Az év missziós könyve idén a Clifford Goldstein által írt Hármas angyali üzenet (ez még csak munkacím) lesz. De nyár végén, ősz elején megjelenik a Megváltás története c. könyv is, mégpedig jó áron (de keménykötésben, igényesen). Missziós minisorozat készül a bennünket adventitává tévő bibliai igazságokról, amely hét kis könyben vezet végig minket a legfontosabb tanításokon. De igényes kiadvány lapjain beszéli el az év végén Mark Finley is, miért beszélünk végidőről manapság, ahogy a misszió egyik lehetőségét jelentő naptár is megjelenik legkésőbb szeptember közepén, mégpedig bibliai tájak képeivel. Persze mindez csak ízelítő. További kiadványok segítik majd, hogy részei legyünk az evangélium terjedésének. Élj velünk, a lehetőséggel!

 

Dr. Gyetvai Gellért

kiadóigazgató