Bejegyzés

Ablak az evangéliumra

„Naponta ezrek térnek meg, akik közül sokan első meggyőződésüket kiadványaink olvasásának köszönhetik” (Ev. 693. o.). „Kiadóhivatalaink által lesz annak a másik angyalnak a munkája nagymértékben befejezve, aki lejön a mennyből nagy hatalommal és megvilágítja a földet dicsőségével (Jel 18:1)” (7T 140. o.).

 

Ezeket az idézeteket egy munkatársamtól kaptam nem olyan rég. Megerősítette bennem azt, amit mindig is tudtam, hogy a munkánk a kiadóban a hármas angyali üzenet része, benne foglaltatik abban a nagy kórusban, amely több szólamban hirdeti a vég legfontosabb felhívását az emberiség felé: azt imádjátok, aki az egész világot teremtette, nem mást! És benne van annak a bizonyossága, hogy egészen a vég utolsó pillanataiig hatalmas küldetése van a kiadóknak a világon (szemben azzal, amit még mindig egyesek képviselnek, teljesen alaptalanul: „Olvasnak még az emberek?”).

Abba a helyzetbe kerültem nemrég, hogy egy mondatban kellett megfogalmaznom, mi is a kiadói munka tulajdonképpen. Nehéz volt egy frappáns mondatot összerakni hirtelen, annyi mindent szeretne az ember belegyömöszölni az üzenetbe. Aztán egyszer csak, majdhogynem váratlanul, hiszen egy roll-up tervezése közben ért az ihlet, egy kép megmutatta számomra, mi is a kiadó egy rövid mondatban: ablak az evangéliumra.

Az evangélium mára egyre kuszább fogalom, valószínűleg a kereszténység döntő többsége nem is tudná megfogalmazni, mi az. Talán még a gyülekezeteinkben is elbizonytalanodnának jónéhányan, ha pontosan kellene meghatározni, mi az evangélium a Bibliában. Ma az evangéliumot gyakran összetévesztik a vallásosság bizonyos formáival, esetleg az egyházakkal, a gyülekezetbe járással, az igehirdetéssel, és ki tudja még mivel, kivel. És bár ezek akár részei is lehetnének az evangéliumnak, tiszta formájában az evangélium nem ezekre mutat, nem ezekről szól. Az evangélium nem más, mint az Isten titka, amely sok évezredig rejtve volt az egész emberiség előtt, de ami Krisztusban kijelentésre került, tudniillik, hogy „a pogányok örököstársak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által” (Ef 3:6). Az evangélium titka tehát az egész emberiséget magához ölelő Isten, a Krisztus Jézusban, aki egy olyan „szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” (Zsid 8:6), mint a korábbi, még csak zsidókkal megkötött szövetség. A szövetség azért köttetett immár jobb feltételrendszerben, mert a változásra képtelen emberiségtől nem várja Isten, hogy alakítsa magát a szent elvekhez, hanem Ő alakítja át a tehetetlen embert a szövetsége szentségéhez, tulajdonképpen önmagához (ez az újjászületés egyik lényege).

Mi pedig csak akkor lehetünk az égen repülő angyalok karának részesei, ha egyrészt ezt visszük el az emberek közé, másrészt ennek a legaktuálisabb részét zengjük, ahogy a mennyei küldöttek is, vagyis a három végidei üzenetet: 1) a Teremtő Istent féljétek, minden más ún. istent dobjatok ki végre az életetekből; 2) a nem bibliai tanítások kora lejárt („elesett Babilon”), fusson ki mindenki, aki olyan közösségekben éli az életét, amely nem bibliai elveket tanít; 3) mert a döntésünk hamar bélyegként sülhet ránk, ami Isten büntetését vonja majd maga után (lásd Jel 14:6–12).

Ellen White tanúsága szerint ennyi a dolgunk ma, ennyi lesz holnap, egészen addig, amíg csak a világ világ. Eközben természetesen haladunk a korral, ügyrendben, módszerekben, feladatokhoz való közelítésben stb., de az úton, haladás közben nem válhatunk egyébbé, mint hang a végidei üzenetben. A gyülekezetekben ezért egyetlen központi gondolatot viszünk a könyveken kívül, ahogy írtunk róla korábban az AdventInfo hasábjain: Immár nem adunk el könyveket, mert már csak és kizárólag az evangélium hírnökei vagyunk, és számunka ekképpen hangzik a második angyal üzenete: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála [könyvekbe írva], és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek” (Jel 14:6).

 

Dr. Gyetvai Gellért

Nem adventistáknak szóló könyvek

Aligha van gyakoribb kérdés a gyülekezetekben a látogatásaim alkalmánál annál, mint amelyik kérdésbe burkoltan a könyvkiadás észszerűtlenségét akarja tudatni velem, aki harminc év után sem tudok szabadulni a könyvek illatától, a papír selymes susogásától, az örömtől, amely még ily távoli időben is gyermeki, minden egyes kiadvány megjelenésénél, mintha csak először csinálnám életemben. A kérdés így hangzik: Van-e még értelme könyvet nyomtatni, amikor már nem nagyon olvasnak az emberek?

Mindig csodálkozás ül ki az arcokra, amikor ilyenkor ezt válaszolom: Minket nem érdekel a kiadóban, hogy olvastok-e könyveket, vagy sem!

A könyveink döntő többsége ugyanis nem nekünk szól. A nekünk írt kiadványok megkésett romantikája betelt az 1989-es évek után, miután felszabadulva az Egyházügyi Hivatal (ÁEH) béklyója alól, annyi könyvet adhattunk ki, amennyit akartunk. Jól emlékszem a régi történetekre, amelyben beszámoltak a könyvek korábbi szerelmesei, miként játszották ki időnként az ÁEH-t, hogy az engedélyezett példányszám felett nyomtassanak, hogyan járatták a stencilgépet titokban, esetleg hogyan ütötték át mechanikus írógéppel a sokadik papírt, hogy egyfajta szamizdatként olyan irodalmat állítsanak elő, amely egyébként tilos kategóriában járt. A szomjúság és éhség mára betelt (már évek óta betelt), minden fontos könyvünk megvan… és ha már megvan, minek is adnánk ki újabb könyveket?! Az emberek (akiket saját magunkból kiindulva képzelünk el) pedig már egyébként sem olvasnak.

A valóság azonban az, hogy bár az olvasási szokások sok mindenben változtak, és tényleg kevesebben olvasnak, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, a könyvpiac az elmúlt 12 évben a világon mindenhol növekszik. És bár kisebb példányszámban jelenik meg egy-egy kiadvány, a címek és az összességében eladott könyvek száma nőtt. Az elektronikus kiadványok megjelenése pedig meg sem billentette a hagyományos könyvek piacát, a papírra nyomtatott könyv ma is egyeduralkodó. Az egyház könyvkiadását ugyan részben visszavetette a COVID-időszak, azonban a vészhelyzet csökkenése/elmúlása határozott emelkedési pályára állította az elmúlt két évben részben megtépázott missziót (és ez az egész világra igaz). És ez így van jól. Mert ezzel prófécia teljesül.

Prófécia?

Igen. A kiadó ugyanis a prófécia része. Az utolsó üzenet a világnak a hármas angyali üzenetnek nevezett evangéliumterjedés. A könyv pedig ennek egyik szegmense. Az isteni küldöttek nem szárnyas kerubok, nem angyali lények, amelyek lebegve suhannak az égi mezőkön, hogy átvegyék a szerepünket. Az angyalok (vagyis Isten küldöttei) mi magunk vagyunk. Még mindig előfordul, hogy úgy tekintenek a kiadóra, mint egy boltra vagy üzemre. Eközben a kiadó nem más, mint missziós központ, a hármas angyali üzenet egyik szócsöve. Létezésének és céljának nem lehet és nincs is más oka, mint az evangélium olvasható formájú hirdetése. És hogy ezt az írott evangéliumot a többi angyali hangba vegyülve vigye szét a világon. Az angyalhangok egyike vagyunk. Elkötelezve az evangélium mellett, és egyetértve a többséggel, hogy a végidők felhívását és minden evangéliumi tartalmat el kell vinni a világnak.

Ezért nem érdekel minket, hogy a testvérek olvasnak-e vagy sem. Mert a mi könyveink elsősorban nem nekik szólnak. Az evangéliumot ugyanis nem azoknak kell hirdetni, akik már részei annak, hanem azoknak, akik a hangos kiáltást kell, hogy még meghallják („Fussatok ki belőle én népem…” – Jel 18:4), hogy dönteni tudjanak. A mi dolgunk az, hogy azokhoz jusson el a könyv, akik még olvasnak (és szomjaznak az evangéliumra). És ilyenekből még rengeteg van. Nem hátrány persze (sőt előny), ha magunk is olvastunk egy könyvet, ha ajándékozni vagy eladni akarjuk. Azonban a cél többnyire nem mi vagyunk, hanem a megtérendők, akik miatt Isten még fenntartja a világot, mert azt akarja, hogy senki ne vesszen el, hanem aki csak lehet, még megtérésre jusson.

 

Dr. Gyetvai Gellért

A világot átformáló Írás

Miért ír az ember, vagy még inkább: miért ír az Isten? Günter Kunert a Miért ír az ember? c. esszékötetében ekképpen válaszolja meg a könyv címében feltett kérdést: „az ember azért ír, hogy éljen.” Ha ezt a meghatározást, amivel mélyen egyet tudok érteni, Isteni viszonylatra alkalmazzuk, vagyis a Szentírásra feltett kérdésként (kvázi, miért ír Isten?), akkor a válasz tulajdonképpen ugyanaz: Azért, hogy az ember éljen!

 

Életet lehelt az emberiségbe, egyénekbe, nemzetekbe az írás. A világ első istenes könyve – a Tóra – hatása felbecsülhetetlen, a mai napig az egyik legnagyobb hatású írás az emberiség történelmében, különösen, ha a két szövetség egységében szemléljük a Szentírást, vagyis egy könyvként (amiben a Tóra minden későbbi írás alapja). Nemzetmegtartó ereje volt, főleg az írott tannak. Mert az írás az egyetlen biztos igazodási pont. Ami semmivel nem helyettesíthető. Még ma sem. Lássunk erre egy példát! Jósiás egy olyan uralkodói örökség leszármazottja, amely már beláthatatlan távolságra került az igaz kijelentéstől, már szinte visszafordíthatatlanul elhagyta az Istennel kötött szövetséget. A vallás legfeljebb nyomokban hasonlít a pusztában adottra. De ekkor történik valami, ami a feljegyzések tanúságtétele alapján Jósiást az egyik nagy reformerré emeli a dávidi dinasztiában: a törvénykönyv megtalálása (2Kir 22–23. fej.). Az írás hatása az egész nemzetet restaurálja, elemi ereje kétségtelen.

Mitől más az írás, mint a szó? Jósiás története a legjobb példa arra, hogy a szóbeli tanítás milyen könnyen torzulhat, miközben az írott változatlan, szilárd, mint a kő, és befogadó szívekkel, elmékkel találkozva katartikus erővel képes átváltoztatni az emberi gondolkodást, átformálni akár egy egész nemzetet, de még a világot is. Képes akár évezredekig szunnyadni, mint a parázs a hamu alatt, észrevétlenül, senkitől nem tudottként, majd amikor elérkezik az ideje, tűzzé válik, és ha erre van szükség, elementáris erővel perzsel, mint Jósiás király idején, vagy éppen meleget ad azoknak, akik a bűn szívet fagyasztó dermetegében az isteni melegségre vágynak.

Nem véletlen, hogy közel kétezer éves szétszóratás után is kimondható, hogy a zsidók a könyv népe. Nemzetmegtartó ereje van az írott szónak, különösen az isteni Igének. Maimonidész írja (Misné Torá, 1:8–9): „Minden zsidó köteles Tórát tanulni, akár szegény vagy gazdag, akár egészséges vagy beteg, akár fiatal vagy idős. Még ha koldus is az illető, akinek a megélhetése adományokból származik, vagy ha családi kötelezettségei vannak a feleségével és a gyerekeivel szemben, akkor is meghatározott időt kell szánnia tóratanulásra, éjjel és nappal.” Ahogy írva van: „Gondolj rá nappal és éjjel” (Józs 1:8).

„Heine találóan mondja, hogy a zsidók a hátukon hordozzák a hazájukat, hiszen a Tóra a hazájuk” – írja Heller Ágnes „A zsidó Jézus feltámadása” című kötetében (79. o.). De nemcsak ők hordták a hazájukat a hátukon, hanem az írott mózesi tanok is hordták őket. Jött a Talmud, a Zohár a Báhír, a Tanjá vagy éppen Ráshi kommentárjai, és az Írás egyre csak tartotta a népet, akár oszlopok egy csarnokban, és mindennek az alapja a mózesi tanok gyűjteménye, a próféták és az egyéb írások maradtak.

Amikor az isteni óra az idő elérkeztét jelezte, mennyei Atyánk új szövetséget kötött a néppel és immár az egész földdel. Az újszövetségi írások szűkös kis kötetével (hiszen mindössze 27 irat, többsége alig egy levél) pedig egy maroknyi zsidó az egész világot állította a feje tetejére.

A középkor után? A bibliafordítások voltak az egyik legfontosabb elemei a nemzetek létrejöttének. Általuk nemzeti nyelvek születtek (egyes nyelvészek állításai szerint a német területek között időnként tolmácsra volt előtte szükség, hogy egymást megértsék, olyan mértékben különböztek a nyelvjárások adott népen belül). A reformáció az új médium, a könyvnyomtatás nélkül valószínűleg nem terjedt volna el olyan gyorsan. 1520 és 1526 között tizenegyezer röpiratot adtak ki több mint tizenegymillió példányban a német területeken. Andrew Pettegree angol történész összeszámolta, hogy Luther írásai a 16. században 4970 kiadásban láttak napvilágot. A könyvszerű kiadványokat is számolva, mint például a Biblia, összesen körülbelül nyolcezer Luther-kiadvány látott napvilágot, ezek 80 százaléka német nyelven – írja Horváth Géza. És ezek nem csupán vitairatok voltak, hanem az írott Igének a hordozói is. Nyelvészek állítják, hogy ezzel Luther a német nemzeti irodalmi nyelv kialakulásának legmeghatározóbb alakjává vált. Ha igaz, hogy „nyelvében él a nemzet”, akkor magának a nemzetállamnak az egyik oszlopa is az Írás, és nem csak Németország esetében.

Egyházunk létrejötte elképzelhetetlen ma már nyomtatott irodalom nélkül. Aligha találnánk sok olyan területet, ahol az írott evangélium nem lett volna elsődleges hírvivő az egyház missziójában. Nem egyszer oly mértékben megelőzte az egyház személyes térhódítását, hogy már híres lett, mire az első igehirdető evangélisták megérkeztek az adott területre. Így volt ez Magyarországon is. A „Jézushoz vezető út” csak 1892-ben jelent meg az USA-ban, de 1894-ben már magyarul is olvasható volt egy református lelkész jóvoltából. Mára ezt a könyvet több mint 160 nyelvre lefordították, és százmilliós példányszámával, Kempis Tamás „Krisztus követése” című műve mellett, valószínűleg a legelterjedtebb keresztény írás a világon, a Bibliát is ide számolva. E könyvek hatása messze túlmutat az elképzelhető és ember által belátható horizonton. A könyvmisszió legfőbb ereje a „könyvevangelizáció” intézménye volt (ill. a világ számos részén ma is az). Hivatásos és önkéntes könyvevangelisták vitték az evangéliumot házról házra, vagy árultak utcai standokon, osztották aluljárókban, adták szomszédoknak barátoknak, és ki tudja még hányféleképpen ezeket a könyveket.

Ma mégis egyre felteszik a kérdést: van-e még értelme? Minden adat azt mutatja, hogy nem csökken a könyvek a szerepe a misszióban, hanem nő. Úgy tűnik, Istennek más terve van a könyveinkkel, mint amit a kételkedők jósolnak. Olyan lesz, mint a színház. A mozi megjelenésével nem tűnt el a teátrum, és még csak át sem alakult. Megőrizte helyét a világunkban, és ma hatalmas népszerűségnek örvend. És békésen megfér egyéb evangéliumi ágak mellett. Mert az Isten azért ír, hogy az ember éljen. Isten terve, hogy minél többen éljenek (ha lehetne, mindenki).

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

Az év missziós könyve

A Generálkonferencia az utóbbi években rendszeresen kiadja az év missziós könyvének szánt kiadványát. A kis könyv lényege az aktualitás, az az üzenet, amely adott évben a legfontosabb társadalmi (vallási) kérdésre céloz. A Mark Finley által jegyzett „Remény a nehéz időkben” c. könyv olyan kérdésre irányította a figyelmet, amely túlmutat a pandémián, és olyanokat is a jövő felé fordított, akik eddig kevéssé foglalkoztak azzal. Ez pedig nem más, mint a végidő, ill. a végidei üzenet.

A végidőt sokféleképpen tárgyaljuk. Hollywood pénzt remél tőle, ezért drámai filmeket készít, egyesek inkább kifigurázzák, mások ijesztő dolgokat hangsúlyoznak ki vele kapcsolatban (pl. egyes, drámai részleteit túlhangsúlyozzák) stb. Istennek viszont végidei üzenete van, egyfajta figyelmeztetés és figyelemfelhívás. A végidő egyik központi üzenete az, amit adventista zsargonban csak hármas angyali üzenetként szoktunk emlegetni. A téma azok közé tartozik, amelyről sokat beszélünk a szombatiskolában, ha éppen azon van a sor, de a köznapi gondolkodásunkból többnyire kimarad. Ennek egyik oka, hogy gyakran csak száraz és unalmas, a lényeget alig érintő formában szokták elénk tárni. Pedig tagadhatatlan, hogy ez Isten egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb végidei üzenete. Nem kevesebbet állítok, mint hogy ezen a megközelítésen Clifford Goldstein most változtat.

Az év missziós könyvének ugyanis (lásd a képet) ez a témája. Goldstein nemcsak jó bibliaértelmező szakember, de kiváló író is. Nemcsak érti és tudja tárgyát, de papírra is tudja vetni. Ettől válik a könyv nemcsak fontossá, de jól olvashatóvá is. És még valamitől: szókimondó. Ma gyakran felülírja az üzeneteinket a vallási populizmus vagy éppen a politikai korrektség, amely közmegegyezéssel várja el a megszólalótól a visszafogottságot, a hamis öncenzúrát: ne mondd ki „annak” az egyháznak a nevét, a bűnét, ha próféciát elemzel, kerüld ki a „forró kását”. És az üzenetünk ránk ég. Nem jut célba. Az év missziós könyvéből ez a tévút kimaradt. Nevén nevezi azt, amit nevén kell nevezni.

A világon ezekben az időkben rendszeres programként terjesztik nagy tételben az év missziós könyvét. Román testvéreink ezekben a napokban kb. 50 ezer kis könyvet raknak le otthonokban románul, és 8 ezret magyarul. Magyarországon jelenleg nincs rá országos program, azonban gyülekezeti még lehet (jövőre pedig kezdeményezni akarjuk, hogy területi programok legyenek szervezve rá, ha lehet). Aligha van jobb alkalom Istenről beszélni és ajándékozni, mint ebben az időszakban. A vizsgálatok egyöntetűen alátámasztják, hogy az emberek sokszorosan nyitottak – az év többi hónapjához képest – az Isten felé az év végén, különösen az adventi időszakban. Használjuk ki mi is, hogy ilyenkor nincsenek zárva a kapuk! A gyülekezetek még nem késtek el a szervezéssel. A kiadó nagy tételes kínálatban jó áron tudja átadni a kiadványt, ha van, aki vállalja, hogy a leendő mennyei honpolgárokhoz elviszi. Hogy pedig ne legyen egyedül a könyv, a nemrég kezdődött leárazási akciónkban számos más kiadvánnyal kiegészíthető az ajándékozási lista.

Keressétek honlapunkat (adventkiado.hu), kövessetek bennünket az egyházi és kiadós Facebook-oldalakon!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

Rendkívüli kiárusítás

A gyülekezeteket járva újra és újra szembesülök a kérdéssel: Olvasnak még könyveket az emberek? A pandémia alatt a könyveladások nagyot zuhantak, az elektronikus könyvek piaca viszont több mint kétszeresére bővült Európában. Azonban előtte érdekes folyamatoknak lehettünk tanúi: A pandémia előtti tíz évben gyakorlatilag töretlenül fejlődött a világon a hagyományos, papírra nyomtatott könyvek forgalma. Bár a példányszámok általában csökkentek (2-3000 körül volt az átlag, beleszámítva a tankönyveket is), a kiadott címek száma jelentősen nőtt, és az eladott összpéldányszám is évről évre új csúcsokat ért el. Vagyis – Antonius gyászbeszédét egyfajta fordított parafrázisként idézve – dicsérni jöttem Cézárt (a könyveket), nem temetni. A könyvek ma reneszánszukat érik.

A kiadó az idén – követve a korszellemet – már nyolc e-könyvet adott ki (és még körülbelül ugyanennyi fog megjelenni), és négy hangoskönyvet jelentetett meg (ami a kiadó honlapjáról ingyen letölthető), az elektronikus könyvek piaca számunkra eddig elhanyagolható. Ennek egyik oka biztosan az, hogy még friss a dolog, nem került még be mélyen a köztudatba. A másik oka azonban az, hogy az egyház tagsága elöregedő demográfiai képet mutat, a többség nem annyira digitális (még/már?). A missziót is kifejezetten a papírformátumú könyvek viszik. És egyelőre semmi nem mutat arra, hogy ez változni készülne.

Így az eredeti kérdésre a válasz: hogy igen, még olvasnak az emberek. Habár az olvasási szokások változtak az utóbbi évtizedekben, még mindig van egy viszonylag erőteljesnek mondható réteg, amelyben egy kiveszőben lévő faj tagjai, az OLVASÓK élnek.

A nagyobb kérdés számunkra, hogy az egyház missziójában a könyveknek megvan-e még a helye. Mert az utóbbi években főleg a magánvásárlók missziós beszerzései lendítették tovább a kiadó munkásságát. Akár a drága, nagy könyveinkből is nem egyszer szolgálunk ki missziós lelkületű embereket soktucatnyi megrendeléssel, kisebb evangelizációs könyveinket akár kétszázasával is vitték (és nem egyszer visszajöttek újabb adagokért). Vállalkozók és idős, félretenni képes testvérek pedig milliókat invesztáltak kiadványokba, amelyek aztán sok száz családnál kötöttek ki így vagy úgy.

Érthető, hogy a gyülekezeti élet visszaesésével szinte minden megrövidült. Azonban a gyülekezeti missziónak éppen a könyvezés lehetett volna időnként az a terep, amely fenntartja a korábbi kapcsolatokat. A gyülekezetek jelentős részének kiterjedt kapcsolatrendszere van olyan emberekből, akik különböző alkalmainkra jártak. Egy-egy könyv időszakos ajándékozása sokkal olcsóbb, mint a néha kellemetlenül drága és nem is feltétlenül hatékony sorozataink, és akár nagyon hatékony is lehet. Most pedig, amikor a sorozatok szinte teljesen megálltak, néha az egyetlen lehetőség lehetett volna (lehetne) arra, hogy a barátkozóink életének iránya tovább haladjon az Isten felé.

Ennek és a misszió általános céljainak elérésére a kiadó most rendkívüli ajánlatot kínál. Több mint száz könyvet áraztunk le, belátva, hogy értelmetlen a könyveknek a raktárainkban sínylődni, ahelyett hogy hírnökök lennének Isten üzenetében. A könyveknél minden esetben „egészen a padlóig lementünk”, ahogy magunk között megfogalmaztuk a folyamatot. Célunk, hogy a könyvek eljussanak azokhoz, akiket Isten megtérésre hív. Mennyiségi kedvezményként akár 90%-os kedvezménnyel is vásárolhattok most a kiadványokból. A listát megtalálhatjátok az adventkiado.hu oldalon.

Áldás legyen a könyvmisszión!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóvezető

 

Messiási idők

A messiási idők, időszak sok mindent jelentett az idők folyamán. A zsidó rabbinikus hagyományban pl. a föld történelme 6000 évig tart, és három szakaszra oszlik. Az első szakasz a zűrzavar korszaka, a második a Tóráé, a harmadik pedig a Messiásé, és mindegyik korszak 2000 évet tesz ki. Akárhogy igyekszünk ugyanakkor pontos utánajárással kiszámolni, mikor is kezdődött a föld vagy éppen a bűn történelme, a támpontok nem elegendőek ahhoz, hogy biztosan megmondjuk, mikor indult ez a bizonyos 6000 év, így azt sem lehet kiszámolni, hogy meddig tart majd. Mivel Krisztus egyértelművé tette, hogy a visszatérését (vagyis a messiási kor végét) nem tudjuk kiszámolni, az ilyen számítgatásoknak nem is nagyon van értelme.

Ugyanakkor az látszik, hogy ez a hármas besorolás elég pontosnak hat a történeti távlatból visszatekintve. Abból a szempontból mindenképpen, hogy a bibliai jelek szerint elérkeztünk a végidőbe, és eközben a zsidó időszámítás óráján 5781-et írunk.

Abból a szempontból is pontosnak tűnik ez a tanítás, hogy mintegy 2000 éve ténylegesen a messiási korban élünk, ami azt jelenti, hogy a Messiás, Krisztus eljött, reformációt hozott, kiterjesztette a szövetségét minden népre, és már tényleg csak a visszajövetelét várjuk. Fennköltnek kellene tehát lennie egy ilyen kornak, annak ünnepélyességével, hogy a Királyunk nemsokára visszajön. Mégsem látjuk a nagy készülődést, mégsem látjuk a várakozással telt időszakot, nem látszik az ünnepélyesség sehol.

Krisztus egyik fontos végidei próféciája szerint: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18:8).

Ezt az igét nézve inkább úgy tűnik, hogy a világ ünneplése elmarad, készülődés zaja sem veri fel a csendet, hiszen akik készülődnének, a végére elfogynak. A föld, ahelyett hogy Királya visszajövetelére várna, arra készítené önmagát, mással van elfoglalva: önmagával, saját karrierjével, saját anyagi és ökológiai problémáival. Néha pedig az elképzelt szebb jövővel, amelyben kolóniákat hozunk létre a Holdon, a Marson, eljutunk más csillagokra… és ki tudja, hol van a vége a vágyakozásnak.

Biztosan tudjuk, hogy eljutunk más csillagokra, de azt is, hogy ehhez nem nagyobb űrrakétákra, erősebb hajtóművekre, gyorsabb repülésre van szükség. Hanem Isten megújuló világára, hogy a pária sors, amiben a föld agonizál, véget érjen, hogy ismét Isten legyen minden mindenekben.

A kiadóban egyetlen feladatunknak látjuk, hogy erre készítsünk egy népet. Mert lesz ünneplés, és van készülődés zaja, még ha csak alig hallhatóan is. Mert ugyan kifogy a föld a megtérésre alkalmas fiakból és lányokból, de a maradék mégiscsak hűséggel várja Urát. És míg tart a kegyelemnek amaz megtérésre hívó ideje, addig van értelme terjeszteni az írott evangéliumot. Mert evangélium ez, a legjavából, igaz beszéd, amely ösvényt mutat.

Terjedjen hát az evangélium! Amíg még lehet, amíg van értelme. Mert még van. És ki tudja, meddig. Az evangéliumdömping akciói folyamatosak lesznek ez évben, 30-70%-os kedvezménnyel kínáljuk evangéliumi iratainkat. Ahogy az újonnan megjelenő könyvek is alárendelődnek a küldetésnek. Az év missziós könyve idén a Clifford Goldstein által írt Hármas angyali üzenet (ez még csak munkacím) lesz. De nyár végén, ősz elején megjelenik a Megváltás története c. könyv is, mégpedig jó áron (de keménykötésben, igényesen). Missziós minisorozat készül a bennünket adventitává tévő bibliai igazságokról, amely hét kis könyben vezet végig minket a legfontosabb tanításokon. De igényes kiadvány lapjain beszéli el az év végén Mark Finley is, miért beszélünk végidőről manapság, ahogy a misszió egyik lehetőségét jelentő naptár is megjelenik legkésőbb szeptember közepén, mégpedig bibliai tájak képeivel. Persze mindez csak ízelítő. További kiadványok segítik majd, hogy részei legyünk az evangélium terjedésének. Élj velünk, a lehetőséggel!

 

Dr. Gyetvai Gellért

kiadóigazgató

Digitalizálódó kiadó

Bár a pandémia némileg felgyorsította a folyamatokat, a kiadó digitalizálódása ettől független törekvésként jelent meg az elképzelésünkben. Magyarázatra sem szoruló okból: haladni kell a korral.

 

Új weboldalunk (webboltunk) lassan egy éve igyekszik a mai világ követelményei szerint kiszolgálni az érdeklődőket és a könyvek rendelését. Nemcsak könnyen kezelhető, online vásárlásra optimalizált felületen tájékozódhatunk, válogathatunk, adhatjuk le a rendeléseket, de olyan új és korszerű funkciók is kiszolgálnak bennünket, mint az online fizetési módozatok, ill. a többféle szállítási mód, amelyből a számunkra legkedvezőbbet választhatjuk. Gyakorlatilag kvázi foteltől fotelig rendszerben juthatunk hozzá a kiválasztott kiadványokhoz: az otthon kényelméből rendelhetünk és fizethetünk, majd a csomagküldő szolgálat az ajtónkban adja át a csomagot (maximális biztonság mellett), ha így szeretnénk.

Az elmúlt kilenc hónapban – vagyis mióta üzemel az új weboldalunk – 462 rendelést adtak le rajta keresztül a traktátok, testvérek, de külső, gyülekezeteinktől független igénylők is közel 4,5 millió Ft értékben. Ez a rendelések számát egy teljes évre kalkulálva közel 30%-os arányt jelent; ami azt is jelenti, hogy a rendelések többsége (70%) még mindig a hagyományos csatornákon érkezik, telefonon és e-mailen. A 4,5 milliós összérték pedig azt mutatja, hogy inkább a kisebb tételek rendelése történik online. Ennek persze oka van. A tapasztalataink szerint a traktátosok (ahogy a gyülekezetünk tagjainak is) jelentős része idős, idősebb (a legidősebb traktátos több mint 80 éves), és közülük sokan már nehezen birkóznak meg bizonyos online, digitális feladatokkal. Pedig ezek az eszközök, csatornák rendkívül meg tudják könnyíteni az életünket, ha helyesen használjuk.

Az egyik, amit ilyen esetben tehetünk, ha vagy egy fiatalt kérünk meg arra, hogy segítsen legalább a betanulás időszakában, vagy valakit magunk mellé veszünk, aki a kiválasztás és rendelés procedúráját a digitális hozzáértésével segíti. Idősebb traktátosok esetén mindez nemcsak arra jó, hogy könnyítsék az életünket, de akár arra is lehetőséget ad, hogy a papírformátumú könyvek szeretetéből is átadhassunk valamicskét a későbbi generációknak.

 

Online kommunikációs tér

2021-ben a cikk címében említett fejlesztések következő lépcsőjét is kialakítottuk. Olyan online felületet hoztunk létre, amely a traktátosokat közvetlenül is bevonhatja a kiadó életébe. Ennek segítségével interaktív egyenlegegyeztetéseket tudunk folytatni, közvetlen kedvezményes lehetőségeket kínálhatunk a gyülekezeteknek, valamint hírlevelek küldésével rendszeresen értesíteni tudjuk a traktátosokat (és a lelkészeket) a megjelenő könyvekről.

A rendszer segítségével az elmúlt hetekben kedvezményes csomagajánlatot küldtünk a traktátosoknak, akik a felületen kiválaszthatták, melyik kedvezményforma a számukra legmegfelelőbb, és azt is, hogy az adott új kiadványokból mennyit igényelnek – de jelölhették azt is, ha nem akartak élni a lehetőséggel.

Az online felület természetesen sok egyéb dologra is használható a jövőben, akár kérdések és problémák tisztázására, de döntési folyamatokat is végig lehet vinni a segítségével. Az elkövetkezőkben folyamatosan igyekszünk hírlevelek és kedvezményes ajánlatok küldésével naprakész információkkal ellátni a traktátosokat, gyülekezeteket az új csatornán keresztül (is).

Ezek mellett továbbra is várunk benneteket a kiadó Facebook-oldalán, ahol a friss információk többsége rendszeresen megjelenik.

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

Digitális könyvek a kiadóban

A magyar és nemzetközi adatok kis eltéréssel azt mutatják, hogy a válság előtt a könyv egyfajta reneszánszát élte. 2013 óta folyamatosan nőtt a kiadott könyvek száma (mind címek számát, mind összpéldányszámot tekintve). A válság nagy mértékben megtépázta mindezt. Jelenleg nincsenek olyan kimutatások, amelyek megbízhatóan adnák vissza az eladások visszaesését. Kisebb felmérésekből azonban tudjuk, hogy az elmúló két év messze nem lesz a könyvkiadás sikeridőszaka. Az e-könyveknek ehhez képest „jól jött” a karantén. Tavaly év végére a nagy forgalmazóknál elérte a teljes bevétel 5%-át (ami közel kétszeres érték a korábbihoz képest), ami megfelel a mai európai trendeknek (az EU-ban 4-5% körül mozog az e-könyvek részesedése a teljes könyveladásból).

A kiadó sok tekintetben speciális helyzetben van ezen a téren. A gyülekezetek bezárása, a táborok, nagy egyházi rendezvények, evangelizációk elmaradása 24,6%-kal alacsonyabb számlaforgalmat hozott, legalábbis értékben számolva. A számlaszám ugyanis mindössze 2%-kal maradt el az előző évhez képest, ami azt jelenti, hogy közel annyi megrendelés érkezett, mint korábban, de átlagosan kisebb értékben. Miért? Mert a rendelések jelentős része a traktátokból, amelyek az év nagy részében zárva tartottak, áttevődött az egyéni megrendelőkre. A forgalom alakulásában nagy része volt annak, hogy a kiadó kialakította új weboldalát, amelyen az online rendelések könnyen és egyszerűen leadhatók, a rendeléstől egészen a fizetésig (mind a tájékoztatás, mind a teljes rendelési adminisztráció megfelel a mai elvárásoknak). De mi a helyzet az e-könyvekkel?

A tavalyi év többek között az e-könyvek terjesztésének előkészítését is magában foglalta. A nehézség ugyanis nem az e-könyvek létrehozásában van. Ez csupán a feladat kisebb energiát felemésztő része (legalábbis, ami az indulást illeti). A nagyobb falat a rendszer, amely kezelni tudja mindazt, amitől a könyv több lesz digitális adatnál, vásárolható termékké válik, és minden követelménynek megfelelően terjeszthető. 2021-re sikerült a sok feladat mellett megoldani azt, hogy végre ez is rendelkezésre álljon. Ugyanakkor a forgalomban ez a tétel még 1% alatti, vagyis elmarad a nem vallási könyvterjesztésben tapasztalttól. Ennek egyik oka biztosan az, hogy a kiadó még csak korlátozott példányszámú e-könyvet adott ki. Ez azonban az idén biztosan változik.

Az idei évben két fontos e-könyvhöz kapcsolódó változást terveztünk. Az egyik – amit már érzékelni lehet –, hogy minden héten megjelentetünk egy Ellen White-könyvet ePub formátumban (ez ma a legelterjedtebb e-könyv formátum). A másik, hogy az idén szeretnénk elérni, hogy lehetőség szerint minden megjelenő könyv két formában, papíros és e-könyv formában is kiadásra kerüljön.

Kövessetek bennünket a kiadó Facebook-oldalán és a honlapunkon!

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

 

Ty Gibson: Örökkévaló szeretettel szeretlek

A könyv ritkán látható szintézise az érzelmeknek és az észnek. Barangolás az isteni szépség provokatív világában. Lapjain egy valóságos személyként létező Istennel találkozhatsz, egy Személlyel, akinek a szeretete (SZERELME) határtalan, érzékenysége szenvedélyes. Fejezetről fejezetre haladva hatalmába kerít az érzés, mintha valaki kézen fogna, és egyenesen az Isten szívének közepébe vezetne be téged. A mennyei szívben pedig azon kapod magad, hogy Isten szerelmének különös célpontja vagy.

A Biblia kulcsigazságait gyakran száraz tényekként tálalják, a szerző tolla jóvoltából azonban most Isten jellemének élettől duzzadó, vonzó valóságaként fedik fel magukat. Isten, aki egyszerre Én és a Másik, a hármasság (Szentháromság) kapcsolati rendszerében nyer értelmet, a másokat folyton az önös érdekei elé helyező, határtalan szeretetben. A teremtés mint Isten természetes vágyának kiteljesedése bontakozik ki a szemünk előtt, amelynek célja, hogy határtalan és kifogyhatatlan szeretetét megsokszorozza, hogy soha véget nem érő örömben részesítse teremtményeit, akiket nem a szükség, hanem az önfeláldozó és kockázatvállaló teremtői vágy hív életre. A megváltás az önfeláldozás soha nem látott mélységiben megjelenő isteni cselekvés, amelyet olyan teremtményekért vállalt magára Krisztus (önként!), akik ezt egyetlen percre sem érdemelték meg. Azonban a szeretet nem tehet mást, mert önmagát hazudtolná meg, ha nem vállalná inkább a halált, minthogy szeretett teremtményei az üdvösség lehetősége nélkül elvesszenek.

A könyv visszaút Istenhez. Amely nem kényszer, hanem az öröm útja, az Alkotóhoz, aki nem magához kényszerít, hanem magához vonz. Az Isten valódi jelleme egyszerűen levesz a lábadról, nem hagyva más választást, mint hogy a Teremtőd karjaiba vesd magad.

 

Olvasók véleménye

„Azok közül a könyvek közül való, amit, ha olvasni kezdtél, nem tudsz abbahagyni”

„Lenyűgöző! Csodálatos utazás az Isten szívébe!”

„Fantasztikusan felépített teológiai gondolatok!”

„Ritkán mozgat meg egy könyv ennyire, mint ez”

„Azon kaptam magam olvasás közben, hogy sírok”

„Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kell”

Online és nem online testvérek (keresd a kupont!)

Technikai részletnek tűnhet elsőre, pedig kardinális kérdés: hány testvérünk online? A tavaszi bezárási hullámok után azt tapasztaltam, hogy a testvérek kb. 50-55%-a alig volt online elérhető, nem jutottak el hozzá az online tartalmak. Ezek egy része e-mailen kapcsolatban maradt a gyülekezetével, de a központi tartalmak kimaradtak az életéből. Központi tartalmak alatt az egyház, az osztályok hivatalos tartalomszolgáltatásait értem, mint például az Adventista Egyház facebook-oldala, vagy éppen az adventkiado.hu.

Nem sokkal a karantén után egy dunántúli gyülekezetben szolgáltam, ahol a testvérek többsége középkorú. Feltettem a kérdést, hogy hányan találkoztak egy bizonyos közzétett információval, és meglepődve vettem tudomásul, hogy a többség nem találkozott a firtatott tartalommal (a fiatalabbak sem!). Visszakérdeztem, hogy miért. A válasz csak részben volt meglepő: a facebook és az instagram számukra elfogadhatatlan, a kiadó honlapját pedig nem látogatják, nem is tudják, mi a címe. Nem ezt mondták szó szerint, de ez volt az értelme. Kérdésemre kifejtették, hogy tudatosan tartják távol magukat a közösségi médiától (a sok kéretlen tartalom miatt), az egyéni honlapokat pedig nem ismerik. Ez a két dolog kitűnő kombináció ahhoz, hogy kizárjuk magunkat az információfolyamból – egy olyan évben, amikor a gyülekezetek az év jelentős időszakaiban az online térbe kényszerültek.

Vizsgálat nem támasztja alá, de tudomásom szerint éppen az évünkre jellemző helyzet különleges volta némileg módosított a bevezetőben említett arányon, a testvérek egy része a kényszerhelyzet hatására felülbírálta online környezettel kapcsolatos álláspontját, hogy ne essen ki a vérkeringésből. Jól tették. A közösségi média pont ugyanolyan, mint a késeink a konyhában: miközben számos konyhai teendőnket megkönnyítik, életek kioltására is alkalmasak, de leginkább rajtunk múlik, hogyan használjuk őket. Vagyis nem önmagában az eszköz nevezhető jónak, vagy rossznak. A használat teszi jóvá, esetleg rosszá. Használjuk jól, és számos áldás kísérheti a tevékenységünket!

A tapasztalt helyzet (és részben éppen ezért, hogy bátorítsunk benneteket) miatt egy, az online és nem online testvérek számára egyaránt elérhető lehetőséget kínálunk ez év decemberétől egészen jövő február végéig. Kuponos vásárlási lehetőséget. A következő szombatiskola átvételekor minden testvér egy kis, négyoldalas füzetet talál a bibliatanulmányában, amelynek a végén egy 300 Ft értéket képviselő kupon is helyet kapott. A kupon online és személyes vásárláskor is felhasználható. Azonban biztatunk mindenkit, hogy az online rendelést részesítse előnyben, mégpedig éppen a fertőzések lehetőségének csökkentése miatt (és hogy „gyakorolja” az online tájékozódást és rendelést az oldalunkon, ami egyébként nagyon egyszerű, felhasználóbarát). Ha legalább 2000 Ft értékben rendeltek a www.adventkiado.hu oldalról, a pénztárban felugrik a kupon rubrikája, ahol beírhatjátok a kapott kupon kódját (a teljes kódot kérjük beírni, az előrenyomott és a sorszámozóval nyomtatott részeket egyben), ami után a rendszer automatikusan levonja az említett összeget. Egy kupon csak egyszer használható fel, összevonásra pedig nincs lehetőség. Bátorítunk benneteket, hogy vegyétek a bátorságot, ha még nem látogattátok meg (nemrég megújult) honlapunkat, most tegyétek meg. Nem tudtok elrontani semmit, bátran kattintsatok, böngésszetek. Ha segítségre szorultok, szívesen állunk rendelkezésetekre. Ha pedig mégsem online rendelnétek végül, erre is lehetőségetek van, a honlapot sokan csak tájékozódásra, a rendelés összegyűjtésére használják, hogy aztán valamelyik egyéb elérhetőségünkön rendeljenek. Bárhogy is lesz, örömmel vesszük, ha „benéztek” hozzánk. Ha személyesen korlátozott is a találkozás lehetősége, legalább online tartsuk a kapcsolatot: www.adventkiado.hu

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóvezető

Többé nem adunk el könyvet!

Furcsa álmot láttam a minap. Ágyamban szorongás fogott el, féltem, hogy meglát az Isten. Éreztem jelenlétét, a mindent és a mindenholt, a végtelen erőt, amelyet ember magyarázni nem képes. Majd váratlan nyugalom szállt rám, halk hangot hallottam a meghatározhatatlanból, közelről, mégis távol. Megszólított az Isten.

– Mi van a két borító között? – kérdezte magabiztosan, és volt valami megnyugtató a hangjában.

– Papír – feleltem –, sok papír. És betűk. Hát mi lenne, hiszen könyveket adunk ki, és könyveket adunk el.

Ahogy a szavak elhagyták ajkaimat, ismét nyugtalanság kerített hatalmába. Isten nem mondott semmit, de éreztem, hogy rossz volt a válasz. Szavak nélkül beszélgettünk. Gondolatok cikáztak végig bennem, és értetlenül álltam a történések előtt. Kerestem a kivezető utat a gondolat csapdájából. És még mindig attól féltem, hogy meglát az Isten, hiszen ki élhetné túl az Ő egyetlen pillantását. Így is belém látott, látta gyötrődésemet és a tévutat, amin járok. Minden porcikámban éreztem méltatlanságomat, de azt is, hogy küzdenem kell, hogy megleljem a helyes utat.

– Hát mégis, mi van a két fedlap között? – kérdezte újra, lassan, komótosan, de biztatással a hangjában.

Felelni sem mertem, csak kattogtak agyam fogaskerekei, mint egy precízen összerakott óra, és tanácstalan voltam. A szavaim elakadtak, találgatni nem mertem. Közel harminc év a könyvek között, és nem tudom a választ erre az egyszerű kérdésre?

Aztán belém nyilallt valami. Az Örökkévaló Isten Igéjének egy sora tolakodott elém, amely azt mondta: „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” Egy hang olvasta fel nekem, amely – nem tudom jobban jellemezni, minthogy – mély volt és széles, színes és illatos, meleg és nyugtató, és egyszerre a világ minden nyelvén zengte az Isten igazságát, amely az Ige, és amely a világokat is teremtette. Mégis értettem.

És egyszeriben megformálódott az Isten kérdésére a válasz: mert a két fedél között az Örökkévaló Isten Igéje van. Ha pedig nem így lenne, akkor rossz úton járunk.

Ekkor értettem meg, átérezve az Örökkévaló Isten minden jóságát, hogy többé nem adhatunk el könyvet. Mert innentől evangéliumot készítünk elő, az Isten örömhírét hirdetjük, és az Ő Krisztusát, a világ Messiását kínáljuk minden embernek, nem pedig tárgyakat. A világ Teremtőjének áldását osztjuk, és az örök élet hírnökei leszünk, és nem kufárok. Mást nem tehetünk.

És ekkor az Öregkorú rám nézett, bólintott, egy keskeny mosoly jelent meg az arcán, és halkan ennyit mondott:

– Jól van, jó és hű szolgám, ha ezek után hű leszel a kevesen, sokra bízlak azután! Csak soha ne feledd: addig van jól, míg a két fedlap között nincs más, csak az örök élet útja!

És ekkor megfogadtam, hogy többé soha nem adunk el könyvet.

 

Dr. Gyetvai Gellért
kiadóigazgató

 

 

Advent Kiadó – www. adventkiado.hu
Látogass el az új honlapunkra!