A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos állásfoglalása
Napjaink egyik nagy politikai és erkölcsi vitapontja a háború és a béke kérdése. Ez bonyolult és összetett probléma. Emberek millióin kétségbeesés lesz úrrá, mert az örök élet reménysége nélkül élve, félnek egy nukleáris pusztulástól. Ma olyan helyzet állt elő, amilyen még nem volt a történelemben. Az ember kifejlesztette az emberiség önpusztításához szükséges eszközöket, amelyek egyre „hatékonyabbá” és „tökéletesebbé” válnak. A II. világháború óta a civil lakosság már nemcsak alkalmanként vagy mellékesen szenved kárt, hanem célponttá vált.
A keresztények hiszik, hogy a háború a bűn következménye. Az ember bukása óta a harc állandó része az emberi létnek. „Sátán örömét leli a háborúban… Az ő célja az, hogy felbujtsa az embereket az egymás elleni háborúra.” (A nagy küzdelem, 589. oldal)
Megtévesztő műveletével arra törekszik, hogy beleavatkozzon az evangélium munkájába. Miközben az utóbbi 40 év során a globális konfliktust sikerült elkerülni, közel 150 háborús összecsapás volt a nemzetek között és a nemzeteken belül, ahol milliók vesztek el.
Ma jóformán minden kormány azt állítja, hogy a leszerelést és a békét munkálja. Mégis, gyakran úgy tűnik, hogy az ismert tények ellentétes irányba mutatnak. A nemzetek az anyagi forrásaikból hatalmas összegeket költenek arra, hogy nukleáris és egyéb harci eszközöket halmozzanak fel, amelyek alkalmasak az emberi civilizáció elpusztítására. A híradások gyakran beszámolnak férfiak, asszonyok és gyermekek millióiról, akik szenvednek és meghalnak háborúkban, polgári zavargásokban; vagy szennyben és szegénységben élnek. Napjaink egyik legnyilvánvalóbb utálatossága az emberi tartalékoknak és forrásoknak fegyverekre való pazarlása.
Tehát mindenképpen jogos és helyénvaló cselekedet, ha a keresztények hozzájárulnak a békéhez. A Hetednapi Adventista Egyház arra sürget minden nemzetet, hogy fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszőkéseket készítsenek (Ésa 2:4). Az egyház Biblián alapuló hetedik hitelve kimondja, hogy „a férfiak és nők Isten dicsőségére teremtettek”, és „arra hívta el őket Isten, hogy szeressék Őt és egymást, és gondozzák a környezetüket”, nem pedig azért, hogy tönkretegyék vagy megsebezzék egymást. Jézus Krisztus maga mondta: „Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5:9).
Míg a békesség hiányzik a hivatalos egyházi nyilatkozatokból, addig az igazi keresztény egyház a békéért munkálkodik a Krisztus első és második eljövetele közötti időben. A második eljövetelbe vetett remény azonban nem élhet társadalmi elszigeteltségben. Az adventista reménységnek meg kell nyilvánulnia az emberi család tagjainak jólétéért végzett munkában. Az igazi keresztény cselekedetek önmagukban nem fognak bevezetni a békesség királyságába. Az eljövendő béke országát egyedül csak Isten hozhatja el Fia visszatérése által.
Egy gyűlölettel és küzdelemmel teli világban, ideológiai harcok és katonai konfliktusok kereszttüzében, a hetednapi adventisták békességszerzők szeretnének lenni. Krisztusnak, az emberiség fejedelmének uralma alatt világszéles igazságért és békéért dolgoznak.
Ezt a nyilatkozatot a Hetednapi Adventista Egyház 16 alelnökével való konzultációt követően Neal C. Wilson, a Generál Konferencia elnöke tette közzé 1985. június 27-én Louisianában, a New Orleans-i generál konferenciai ülésszakon.