Az emberi klónozásról

A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos állásfoglalása

Néhány évtizede még túlzásnak tűnt az a lehetőség, hogy az emberi családhoz klónozás által új tagok csatlakozzanak. A genetika és a reprodukciós biológia legújabb eredményei azonban azt bizonyítják, hogy az emberi klónozás technikája hamarosan fejlődésnek indul.

Ilyen kilátások mellett a keresztényeknek kötelességük, hogy alapvető erkölcsi kérdéseket vessenek fel az emberi klónozással kapcsolatban. A hetednapi adventisták hisznek Isten teremtő és újjáteremtő erejében. Kötelességüknek érzik, és tudatosan vállalják, hogy hitbeli elkötelezettségükből fakadóan erkölcsi alapelveket fektessenek le.

A klónozás magában foglal minden olyan folyamatot, amely által az élő növényeket vagy állatokat megkettőzik, továbbá minden, nemi jelleggel nem rendelkező (aszexuális) eszközt, valamint olyan módszereket, amelyek nem tartalmazzák a pete és a sperma magfúzióját. A klónozás formái közül néhánynak az alapját természetes folyamat képezi. Így például a mikroorganizmusok esetében, mint amilyen a közönséges élesztőgomba, maghasadás által két leánysejt keletkezik, amely úgy az anyasejt, mint egymás klónozott mása. Tehát a klónozás biológiai alapelve nem új. Mégis, az a beszámoló, miszerint egy felnőtt juhból vett sejtet arra használtak fel, hogy új juhot hozzanak létre, teljes mértékben új technológiát képvisel, és más emlősök, így az ember klónozására is lehetőséget nyújt.

Az új technológia a testi sejt magátültetése néven ismert. Ennek a módszernek a lényege abban áll, hogy egy élő szervezetből kivesznek egy sejtet, és úgy kezelik, hogy az embrionális sejtként viselkedjen.

Ez a technológia, amelyet emberi szaporodásra is alkalmazhatnak, számos komoly erkölcsi kérdést vet fel.

Ezek közül az első az egészségügyi biztonság. Ha ezt a mostani, „a testi sejt magátültetését” gyakorló technikát embereken alkalmaznák, akkor a petéket donoroktól kellene megszerezni. A sejtek közül azonban számos elpusztulna még a laboratóriumban, a korai, embrionális korban végzett kezelések eredményeként. Más sejtek a beültetés után pusztulnak el a magzati fejlődés különböző szakaszaiban bekövetkező spontán vetélések következtében. Ebben a vonatkozásban az embrionális és a magzati élet értékének megbecsülése más, a szaporodást segítő módszerek, mint az „in vitro” megtermékenyítés fejlődéséhez lesz hasonló. Az így születendő gyermekek esetében nagyon nagy esélye lenne annak, hogy születési rendellenességekkel jöjjenek világra. Ahhoz, hogy az emberi élet fejlődésével és szaporodásával kapcsolatos jelenlegi aggodalom megszűnjön, arra van szükség, hogy ezt a technológiát kitöröljék a használatból.

A klónozás egy másik, nagyon gyakran említett veszélye az, hogy a klónozott személy elveszíti méltóságát, egyediségét. Ez a kockázat azonban nemcsak a klónozott személy lelkivilágát sértené meg, hanem azét is, akit egyesek „késleltetett identikus ikernek” neveznek.

Aggodalmat kelt az a feltételezés is, hogy a klónozás meggyengíti, aláaknázza a családi kötelékeket.

További hatalmas kockázat az, hogy a klónozás a klónozott személyek felhasználásához vezethet, úgy, hogy az értéküket elsősorban a hasznosságuk alapján határozzák meg.

Végső soron elmondhatjuk, hogy a klónozással járó anyagi kiadás még a technológia jelentős tökéletesítése után is számottevő marad. Ha az emberi klónozást kereskedelmi célra használnák fel, akkor érdekek ütköznének, és gyarapodna a visszaélések száma.

Ez egy részleges lista a lehetséges kockázatokról és téves felhasználási módokról, aminek elegendőnek kellene lenni ahhoz, hogy megállásra késztesse azokat a keresztényeket, akik hitük erkölcsi alapjait rá akarják kényszeríteni az emberi klónozás kérdésére.

  1. Az emberi élet értékének megvédése. A Szentírás felhívása világos. Védelmeznünk kell az emberi életet, főleg azokét, akik a legértékesebbek a számunkra (5Móz 10:17–19; Ésa 1:16–17; Mt 25:31–46). A klónozás biológiai technológiája erkölcsileg elfogadhatatlanná válik, amennyiben az emberi életet nagymértékben károsítja.
  2. Az emberi méltóság védelme. Az embert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1:26–27), tehát egyéni méltósággal ruházta fel, amely tiszteletet és védelmet követel (1Móz 9:6).
  3. Az emberi szenvedés enyhítése. A keresztény feladata, hogy megelőzze a szenvedést, és védje az emberi élet minőségét (ApCsel 10:38; Lk 9:2).
  4. Családi támasz. Isten tökéletes terve az volt, hogy a gyermekek egy szerető családban, az anya és az apa jelenlétében és támogatásával növekedjenek fel (Péld 22:6; Zsolt 128:1–3; Ef 6:4; 1Tim 5:8).
  5. Sáfárság. A keresztényi sáfárság alapelvei ( Lk 14:28; Péld 3:9) minden támogatott emberi szaporodási módra, így „a testi sejt magátültetésére” is érvényesek. Ez a módszer viszont nagyon költséges.
  6. Igazságosság. A Szentírás egyik feladata a nyílt kommunikáció (Péld 12:22; Ef 4:15–25).
  7. Isten teremtésének megértése. Isten elvárja az emberektől, hogy mind jobban és jobban megértsék és értékeljék teremtői munkáját, így az emberi testtel kapcsolatos ismeretekkel is tisztában legyenek (Mt 6:26; Zsolt 8:3–9; 139:1–6, 13–16).

Ezt a nyilatkozatot a Generál Konferencia végrehajtó-bizottságának éves ülésén szavazták meg 1998. szeptember 27-én, Iguacu Fallsben, Brazíliában.