AdventInfo

Mitelle Ernőné Rózsika néni sugárzó szemű, gyors észjárású, könnyed mozgású, vidéki asszony, aki több mint 15 éve gyülekezetének vezetője. Korát meghazudtolóan – már a 85. életévét is betöltötte – tart imaórát vagy prédikációt, széleskörű bibliai tudásával és jó memóriájával, tiszta elméjével idős korára is aktívan, hűséggel szolgálja az Urat. Öt unokája és egy dédunokája van. Az egyik unokája ezt mondta neki: „Nagymama, én téged soha el nem hagylak, mert én úgy szeretnék olyan lelkületű, szívű lenni, mint amilyen te vagy!” Amint beléptem a telkibányai gyülekezet kapuján, egyből észrevettem két páratlanul szép krizantémot a bejárat jobb és bal oldalán. Beszélgetésünk során fény derült arra, hogy ezeket Rózsika néni fia, Ottó ajándékozta a gyülekezetnek. Virágoskertjükben sok-sok rózsa virít, amelyek szombatonként élő díszbe öltöztetik az Úr asztalát.   – Miért tartod fontosnak Rózsika, hogy az Isten házát élő virágok díszítsék? – Szeretem, ha a gyülekezetünk szép és méltó az Isten megjelenésére. Nyáron rózsákról gondoskodok, nyár végén kardvirágról, ősszel krizantémról. – Ha visszatekintünk a Krisztussal kezdett út első lépéseire, hány éves volt az az ifjú lány, aki hűséget fogadott Mesterének? – 14 éves voltam, amikor Krisztus mellett döntöttem. Bajor László testvér keresztelt itt, lent a pataknál. – Mi volt az első szolgálati terület, amelyre felkérték ezt az ifjú, szívében Krisztusért élő leányzót? – Szombatiskolai jegyző voltam hosszú ideig. – Jól tudom, hogy Rózsika néninek volt egy titkos vágya, ami nagyon nehezen, de végül megvalósult? – Igen, mindig szerettem volna zenét tanulni, de nem adatott meg egészen addig, amíg kezembe nem vettem a dolgokat… Akkoriban egy családi házánál gyűltünk össze és titokban megbeszéltem a barátnőmmel, hogy engedjen be. Nem szabadott, hogy kiderüljön a gyakorlás, mert a harmónium nagy érték volt abban az időben, és nem engedtek mellé gyermekeket. Tehát a zenetanulásom titokban folyt és önszorgalomból, saját magamtól tanultam meg harmóniumozni. – Később Rózsika néni megbízást kapott gyülekezeti orgonista szolgálatra, amit 55 éven keresztül látott el, tehát nem maradhatott sokáig titkokban a dolog... – Mindig szerettem a zenét, nagyon vágytam megtanulni, gondoltam, ha nem is fogom használni, de az felüdítőleg hat, ha valaki zenélni tud. A zenei tudás nagyon nagy áldás. – Hogyan folytatódott a zenei pályafutásod? – Mikor az énekkarvezető férjhez ment, és elbúcsúztattuk a gyülekezetből, szorgalomból megpróbáltam összegyűjteni az ifjúsági kórust, amely 20 tagú volt. Ahogyan a jó Isten megáldott, aszerint próbáltam elsajátítani a kórusvezetést, később hegedülni is megtanultam, szintén önszorgalomból. Ha voltak ünnepélyek, összegyűjtöttem a fiatalokat; mint ifjúságvezető is sokat szolgáltam. A telkibányai imaház körzeti gyülekezet volt, előfordult, hogy több mint százan voltunk. Sajnos azóta kiöregedett a falu, a gyülekezet is, sokan elköltöztek, vagy már a temetőben vannak. – Az aktív gyülekezeti szolgálaton kívül milyen missziós tevékenységet végez Rózsika néni? – Sokat utazom Budapestre és a vonaton mindig van egy célom: emberekhez közel kerülni és beszélgetni, majd miután megtalálom velük a közös témát, megkérdezem, hogy elfogadnának-e egy ajándék könyvet. Jó és kellemes beszélgetések alakultak így ki közöttünk, mindig boldogan értem Pestre és haza is. Több emberrel tartom a kapcsolatot a vonaton való megismerkedésünk óta. Van egy asszony, akivel már 20 éve levelezek és keressük egymást telefonon. – Elhangzott, hogy több mint 15 éve gyülekezetvezető vagy Telkibányán. Hogy sikerült nőként ilyen kitartóan végzeni ezt a komoly, lelki vezetői szolgálatot? – Szeretem, nagyon szeretem a gyülekezetünket. Féltem, őrzöm. Ha voltak is konfliktusok, problémák, mindig úgy voltam, hogy nem emberekre építettem, mert tudtam, az emberek hibázhatnak, tehetnek akármit, de ha az Úrra nézek, nem rendülök meg, nem adom fel. Nagyon szeretném, ha volna más, de most még nincs. – A csatlakozás előtti időszakot hogyan élted meg? Hogy sikerült jól döntened? – A csatlakozást mindig vártuk, mert tudtuk, hogy Istennek egy népe van, állandóan abban a bizonyosságban voltunk, hogy egyszer eljön az idő. Az Úr volt az, aki 2016-ban elhozta az időt. A döntésemhez hozzásegítettek Ellen White bizonyságtételei, amelyeket mindig nagy igyekezettel tanulmányozok. Nagyon sokat olvasok. – Napi hány órát töltesz Istennel? – Este mindig olvasok két-három, de van amikor négy órát is. Kedvenc könyvem a Jézus élete. Különleges áldást kaptam Istentől: a szemem jól bírja az olvasást, még szemüvegre sincs szükségem. – Van-e még egyéb, amiről szívesen nyilatkoznál az AdventInfo olvasóinak? A tábeát is nagyon szeretem! Sokat jártam Budapesten az ADRA központba, sok-sok csomagot lehoztunk Telkibányára a helyi iskolába. Most Göncön egy rászoruló barátunknak tettük rendbe a házát közös összefogással. Karácsonykor a faluban nem működik a konyha, ekkor a szegényeknek, egyedülállóknak ebédet szoktunk főzni. A faluban számon tartjuk a szegényeket. – Mi a fizikai és lelki fittséged titka? – Egyetlen titkom van: a jó Istenbe vetett bizalmam. Ez a titok segített a túlélésben öt éve, amikor súlyos gyomorműtétem volt, vagy januárban, amikor elütött egy autó. Rózsika néni nem csupán él, hanem virul! Legyen az hétköznap vagy szombat, utazzon bármivel, vonaton vagy buszon, titkát nem rejti véka alá. Bár adna Isten sok ilyen elszánt, elvhű, szorgalmas és hűséges testvérnőt gyülekezeteinkbe, mint amilyen ő! Isten áldja meg őt hosszú élettel!   Szőllősyné Nagy Annammária NSZO munkacsoporttag