AdventInfo

Az Adventista Teológiai Főiskola rendezvénye A végső dolgokról (görög eredetű szakszóval élve az eszkatológiáról) rendezett szimpóziumot az Adventista Teológiai Főiskola. A rendezvényen két protestáns egyetem és két főiskola dogmatika tanára mutatta be azt, amit a végső eseményekkel összefüggésben kiemelkedően fontos kérdésnek tartanak. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetemről, Béres Tamás az Evangélikus Hittudományi Egyetemről, Rozgonyi Botond a Pünkösdi Teológiai Főiskoláról, Szilvási József az Adventista Teológiai Főiskoláról tartott rövid előadást, amit megbeszélés követett.Az előadások rávilágítottak, hogy számos terület van, ahol a keresztények hasonlóan gondolkodnak a végső eseményekről: közös keresztény hitünk szerint Jézus Krisztus a mennyben, az Atya jobbján van, onnan jön el ítélni élőket és halottakat. Hisszük a test feltámadását és az örök életet (Apostoli Hitvallás). E közös hit kifejtésével azonban számos teológiai irányzat kísérletezik, és nagyon sok olyan téma szerepel a teológiai gondolkodás palettáján, amelyekben lényeges különbségek vannak a teológiai irányzatok között. Egy nap nem volt elegendő arra, hogy minden kérdést megvizsgáljunk, ezért a konferencia célját szerényen úgy fogalmaztuk meg, miszerint szeretnénk látni, hogy napjaink kihívásai között ki, mit tekintek a legfontosabbnak a végső dolgokból.Mind az előadók, mind a résztvevők egyetértettek abban, hogy a konferencia számos kérdést emel ki, amiről tovább kell gondolkodnunk, hogy alaposabban megérthessük e rendkívül időszerű tanítást. Az Adventista Teológiai Főiskola önálló kiadványban szeretné megjelentetni az anyagot, ezért itt csak a legsarkalatosabb pontokat sorakoztatnánk fel tömör mondatokban.Szűcs Ferenc professzor előadásának két pontja is volt, amiről tovább kell beszélgetnünk: az egyik a próféciák történeti beteljesedésének kérdése, a másik a holtak állapota. Isten a történelem keretei között végzi be a megváltás művét, ezért a történelemben láthatjuk munkáját, de korántsem állíthatjuk, hogy minden, ami lejátszódik a történelemben Isten munkája. Ezért félrevezető az olyan teológia, és az olyan igehirdetés, amiben az előadó egyik kezében a Bibliát, a másikban a napi sajtó egy-egy szenzációsnak vélt közleményét tartja. Már csak azért is, mert a Szentírás Isten ihletett Igéje, a napi sajtó nem.  Fontos azt is látnunk, hogy Isten Krisztusban megőrzi a holtak személyi azonosságát a test feltámadásáig. Ezt határozottan tanítjuk, de a bibliai szöveg szűkszavú, metaforikus képeit nem szabad filozófiai spekulációkkal megtoldanunk.Béres Tamás professzor más oldalról közelítette meg a témát, ő arról beszélt, hogy a klasszikus teológiai rendszer, melyben a végső kérdések valóban csak a dogmatikák utolsó fejezetében, mintegy izolált módon szerepeltek, ma már nem elégítik ki a keresztények szükségleteit. Ezért újra kell gondolnunk e rendszereket úgy, hogy amit a végső eseményekről mondunk, az időszerű legyen. Mi adventisták a jelenvaló igazság jelentőségét ismerhetjük fel ezekben a gondolatokban.Rozgonyi Botond tanár úr, miután rövid áttekintést adott a pünkösdizmus jellegéről, elmondta, hogy a végidőről szóló tanításnak számos kihívása van, és ebből megtudhattuk, hogy e kihívások egy részével mi, adventisták is szembesülünk. Vajon Jézus eljövetelének várása nem tesz-e közömbösekké bennünket a világ bajaival és kihívásaival szemben? Nem kísért-e bennünket az a veszély, hogy hovatovább örülünk a világban tapasztalható válságoknak, mert minél nagyobb a válság, annál hamarabb jön az Úr? Hogyan lehet összhangot teremteni az eljövendő ország várása, és e világ megjobbítására való törekvés között?Szilvási József a római bibliai konferencia bevezető előadása alapján szólt a végidőről szóló adventista tanítás természetéről és kihívásairól. A legfontosabb kihívások között említette a végidőről szóló tanításunk alapjait. Hogyan érvényesül a végső eseményekről szóló adventista tanításban a Sola Scriptura elve, és milyen szerepe van Ellen G. White írásainak e tanítások megalapozásában? Mi az adventista eszkatológia: boldog reménység, vagy az ítélet rettenetes várása? Jézus Krisztus áll-e a végső eseményekről szóló tanításunk központjában, Őt várjuk-e, vagy pusztán a bekövetkező események foglalkoztatnak bennünket? A nagy küzdelem összefüggésében mit mondunk a gonoszok megsemmisülésének és Isten szeretetének összefüggéséről? Szabad-e, és ha igen, hogyan szabad Krisztus eljövetelének késéséről beszélni? Mi a reménységünk szilárd alapja? És nem utolsó sorban, milyen választ adhatunk a bibliai reménység alapján azokra a kihívásokra, amit a tudomány mindenhatóságába vetett hit megrendülése idézett elő a világban? Van-e bármilyen kapcsolat a tudomány jövőképe, a futurológia, és a keresztény boldog reménysége között?A kérdés több mint a válasz, ezért ez a konferencia nem lezárt, hanem elindított valamit, ami nem maradhat pusztán a teológusok magánügye, ki kell terjednie a lelkipásztorokra, az igehirdetőkre, a gyülekezeti tagokra, sőt köze van hozzá minden felelősen gondolkodó embernek. Marana tha! Urunk jöjj! (1Kor 16:22).Dr. Szilvási Józsefrektor[av_gallery ids='6452,6453,6454,6455,6456,6457,6458' style='thumbnails' preview_size='portfolio' crop_big_preview_thumbnail='avia-gallery-big-crop-thumb' thumb_size='portfolio' columns='5' imagelink='lightbox' lazyload='avia_lazyload' custom_class='']